Új Kelet, 1995. szeptember (2. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-06 / 209. szám
UJ KELET Megyénk életéből 1995. szeptember 6., szerda 3 A gazdajegyzők csoportvezetője F eketéné Wittner Éva Tegnapi lapszámunkban a megye harminc kamarai gazdajegyzőjét bemutató sorozat végéhez értünk. A mostani, a harmincegyedik portré megrajzolásával válik teljessé a „csapat”: a gazdajegyzők csoportvezetőjét, Feketéné Wittner Évát kérdeztük munkájáról, elgondolásairól. Az agrárágazat vezetői gyakorlatában edződött nyíltsággal, határozottsággal beszélt a gazdajegyzői tevékenységről, a kamara szerepéről, a saját feladatairól. — A végzettségem agrármérnök, vállalatgazdálkodási szakmérnök; kipróbálhattam magam az aktív mező- gazdasági irányítói munkában szövetkezetnél, vállalatnál egyaránt. Főleg állattenyésztési gyakorlattal rendelkezem. A jelenlegi munkakörömet megelőzően falugazdászként tevékenykedtem, ahogy azt kollégáim többsége tette. A feladatom annyiban új, hogy a harminc gazdajegyző munkáját át kell tudnom látni, ugyanakkor meg kell felelnem a kamarai irányítás általi szempontoknak. A „falugazdászi múltam” a segítségemre van, egyebek között átérezni a feladat nehézségét: hogyan lehet és kell nyolc-tíz település érdekeit képviselni, eljárni, abból megyei információhoz jutni, az emberekkel megtalálni a közös hangot stb. A gazdajegyző a körzetében a kamara képviselője, feladatai a kamarai törvényből adódnak. A Földművelésügyi Minisztérium és az Agrárkamara vezetősége közötti egyeztetések eredményeként 1995. július 1- jétől megszűnt az FM irányítása és felügyelete mellett működő falugazdász-hálózat, s egyrészt ezzel összefüggésben az Agrárkamara lát el egyes állami feladatokat. Ilyen feladat például az elemi csapásokkal kapcsolatos számítások vagy az állami garanciavállalásra vonatkozó jogosultság igazolása, a tagi kölcsönnel kapcsolatos ösz- szesítés, a támogatási előlegre vonatkozó jogosultság igazolása, annak igénybevétele esetén a vetés megtörténtének igazolása, a gázolaj-felhasználás utáni fogyasztási adó visszatérítéséhez az igényjogosultság igazolása és ellenőrzése, továbbá a termésbecslési feladatok. Az Agrárkamara elnöksége a feladatok áttekintése és meghatározása mellett a falugazdász helyett a kamarai gazdajegyző megnevezést vezette be. Meghatározta az egyes megyék számára adható pénzügyi keretet s annak feltétel- rendszerét. A megyei kamarák önállóságát hangsúlyozva ajánlásokat dolgozott ki a kamarai gazdajegyző által ellátandó feladatokra, az alkalmazás formájára, a pályázati rendre, a megyék gazdajegyzői létszámára, mely javaslatok szerint megyénkben harminc személyt alkalmaznak. A pályázatra mintegy háromszoros volt a túljelentkezés. A gazdajegyző néhány általános feladata: regisztrálni a kamarai tagokat, segíteni a körzetben lévő mező- gazdasági bizottságok munkáját, a létrehozásukat, kapcsolatot tartani a körzetéhez tartozó települések önkormányzataival, tájékoztatni a kamarai tagokat a tevékenységükkel összefüggő kamarai és más szakmai rendezvényekről, közreműködni a körzetéhez tartozó agrárkamarai tagokkal kapcsolatos adatgyűjtésben, a nyilvántartások vezetésében, az erre épülő informatikai rendszer működtetésében. Termelés, piacszerzés terén tájékoztatja a mezőgazdasági bizottság tagjait (beleértve azokat a termelőket, akik az Agrárkamarával kapcsolatban kívánnak lenni) a támogatási lehetőségekről és feltételekről, a hitelezési előírásokról, segítséget nyújt a pályázatok, üzleti tervek készítésében, lehetőség szerint intézi a támogatások igénylésével kapcsolatos ügyeket. Ellátja a kamarára háruló helyi piacszervezési feladatokat, tájékoztatja a mezőgazdasági bizottságok tagjait a beszerzési és értékesítési lehetőségekről. A piaci zavarokat jelzi a megyei kamaráknak. A kamarai tagok részére igény szerint szaktanácsot ad, és közreríiűködik az üzleti alapú szaktanácsadás szervezésében. A közigazgatási feladatok közül véleményezi a föld- művelési alapokkal kapcsolatos pályázatokat, közreműködik a támogatások igénylésében. Mindez száraz felsorolásnak tűnhet, de tevékenységünk nagyon is „életszagú”. Végezetül: a nevükben is köszönöm a bemutatkozási lehetőséget az Új Kelet hasábjain! Lefler György Interjú a megyei tűzoltóparancsnokkal Puszta kézzel is, ha kell Megállók a nyíregyházi Színház utcában, a megadott házszám előtt. Jó helyen járok? Ez lenne az? Egyszerű, nagy vaskapu, semmi csicsa, semmi hivalkodás. Az utcáról látom, hogy egy bádogos bütyköl a tetőn. Becsengetek. Harcias kutyaugatás, majd kinyílik a kapu, s előttem áll Márton ezredes úr talpig munkásruhában... — Aktív pihenés? — Egy frászt. Magad uram, ha nincs szolgád... na meg, én úgy vagyok vele, hogy amit én megcsinálok, az biztos, hogy „meg van csinálva”, így hát logikátlan lenne, ha pont a házamat csináltatnám mással, míg én mondjuk Korzikán süt- tetem a hasam. A... nem lehet... Nem hobbiról van szó, csak csinálom, és kész. Ilyen vagyok... különben minden tűzoltó ilyen. — Pihengetni, olvasgatni szokott azért néha, ezredes úr? — Olvasni igen. Persze, ha van időm. Főleg ezeket szeretem — angol és német nyelvű tűzoltószaklapokat mutat — nagyon sok ötletet lehet meríteni belőlük... — Esetleg a manapság oly divatossá vált karcsúsítások miatt is esedékesek lehetnek ezek az ötletek? — Nehogy azt higgye, hogy ezek a dolgok mai keletűek. Állítom, hogy a tűzoltóság már vagy tíz éve azért tud talpon maradni és a feladatait ellátni, mert folyamatosan mozgósítja a rejtett tartalékait. Néha majdnem megüt a guta, amikor a sok sirámot hallom. Akármi legyek, ha az ország és ezen belül az ágazati problémák 50—60 százaléka nem lenne megoldható egy fillér nélkül is! Nekünk ebben igenis van gyakorlatunk. Hadd mondjak egy példát. Két évvel ezelőtt a tűzoltóság részére felszereltünk egy komplett asztalosműhelyt. Azt kérdezgették, hogy: ugyan, minek is ez nekünk? Ha kell, majd megvesszük, amire szükségünk lesz — mondogatták. Hát, én meg azt mondom, hogy most bizony nem vennénk meg... Viszont tizedannyiért, mint amennyibe kerülne, elkészíthetjük magunk, és el is készítjük! Például több száz készenléti szekrényt csináltunk a közelmúltban. — Netán vannak asztalosai a tűzoltóságnak? — Asztalosai? Sokkal nehezebb lenne megmondani, hogy milyen szakma nincs nálunk képviselve. A tűzoltók a legkülönfélébb szakmákkal rendelkeznek. Az ebben rejlő lehetőségek minden szempontból óriásiak. Lehetséges, hogy a kényszer hívta életre ezeket a dolgokat, de jók... Az eredmény lényeges, hogy működni tudunk, élünk. A tűzoltónak mindegy, hogy hogyan, mivel és főleg mennyiért oltja a tüzeket, ha riadó van. Ha nincs semmije, akkor a puszta kezével esik neki a lángoknak, vagy ha nincs védőruhája, hát anélkül rohan be az égő épületbe kimenteni a bentrekedteket. Ez egész egyszerűen kényszerré válik egy idő után a tűzoltóban. — Ezredes úr szerint tűzoltónak tehát születni kell? — Nem. A tűzoltó: lesz! Tudja, a segítség élménye valami nagyon nagy dolog! Életre szóló, elkötelező, felemelő élmény. A tűzoltó soha nem emlékszik a rosszra. — Evezzünk kissé hivatalosabb vizekre, parancsnok úr. Kérem, legyen kedves tájékoztasson a jelenlegi átszervezésekről, amik a tűzoltóság berkeiben történnek. — Jelenleg egy decentralizációs folyamat van érvényben nálunk: a megyei parancsnokság szakmai felügyeletet lát el, ezenkívül fontos a koordinációs tevékenység is. Ha gazdasági szempontokat, veszek figyelembe. akkor elgondolkodtató a dolog. A megyei rendszerben — mondjuk — öt fő látta el az SZTK-ügyintézést, a bérszámfejtést stb., most ez a szám annyival szorzandó meg, ahány városi parancsnokságra hárul ez a feladat. — Megyénkben hány város önkormányzata vette át a tűzve delem feladatkörét? — Elvileg 7, gyakorlatilag 4. Három város önkormányzata „mulasztásos törvénysértést” követ el. Nyírbátor, Vá- sárosnamény és Fehérgyarmat ugyanis nem vállalta a dolog ódiumát. Azonban biztos vagyok benne, hogy ezek az önkormányzatok is megoldják majd a problémát és a feladatot, ha módjukban áll ha finanszírozni tudják... —Tehát akkor mégis a pénzhiány... — Az önkormányzatok pénzhiánya! Megyei szinten megvoltunk valahogy... Azért azok a bizonyos mozgósított rejtett tartalékok is’elfogynak-lassan... Ma már 80—T12 százalékot visz el a bér, és a maradékból kell működni valahogy. A benzint, gázolajat nekünk is meg kell vennünk, nincs mese... — Elképzelhető egy olyan helyzet, hogy megáll a tudomány? Lehet, hogy egész egyszerűen nem tud kivonulni a tűzoltóság életeket, értékeket menteni? — Ez soha nem eshet meg! A tűzoltó, mondom, teljesen mindegy, kap-e támogatást vagy nem, rendelkezésre állnak-e eszközök vagy nem, ha kell gyalog, puszta kézzel megy és segít! Vagy gondoljunk csak az önkéntes tűzoltókra! Minden tisztelet nekik is! Tehát mi ott leszünk, akárhogy is legyen! — Milyen változásokat hozott ez a mai, egyre,rohanóbb világ .a tűzesetek alakulása szempontjából? — Túlságosan nagy változást nem tapasztalok. Talán feledékenyebben az emberek. Például ha reggel 9-kor, délben 12-kor és este 18 óra körül riasztás kapunk, már mondjuk is, hogy: na, itt a következő „pörköltjárat”. A háziasszony felteszi a főznivalót, kiszalad a boltba, közben trécsel egyet, ez idő alatt lángra kap valami. Különben nem üzennék mást ma sem az embereknek, mint amit a középkorban kiabált az éjjel őre vagy a torony őr: Tűzre, vízre vigyázzatok! — Ahogy az ember az ezredes urat hallgatja, minden olyan egyszerűnek, magától értetődőnek tűnik. — Igen, mert az is. Minden logikus, csak az embernek használnia kell a fejét. Mi egyre inkább rákényszerülünk, de hát manapság talán mindenki. Az ember keresi a megoldásokat minden téren. Nekünk meg kell találni a megoldást, mert mindig van. Csak egyre nincs, sajnos — horgasztja le fejét az ezredes. — Nemrégen hat saját nevelésű tűzoltótisztnek kellett felmondanom... minimum kétdiplomás tűzoltótiszteknek, gépészmérnököknek, elektromérnököknek, méghozzá specialisták. Szörnyű érzés volt közölnöm velük... Egyikükkel beszéltem utána, nem mondom, megtalálta a helyét, de... szóval azt mondta, hogy: „főnök, most jöttem csak rá, hogy nem vagyok már tűzoltó...” Megértettem. Nagyon is megértettem, hogy mire gondol... igen... erre nincs megoldás... Palotai István Mire jó a gyerek? G ida Gedeon és Birka Bálint meglepődéssel tapasztalta, hogy Állatországban a különböző értekezletek, ülések, tanácskozások rendkívül elnyújtottak, hosszadalmasak. Mintha nem is lett volna rendszerváltozás. Felkeresték hát a mindentudó bölcs békát, magyarázza meg, mi ennek az oka és mit lehetne tenni annak érdekében, hogy tartalmasabbak, pergőbbek, lényeglátóbbak legyenek közéleti vitáik. A bölcs béka válasz helyett az alábbi kis történetet mondta el. Kohn bácsi és felesége színházba mennek. Magukkal viszik a kis Mórickát is. A gyerek — nemhiába gyerek — néhány percnyi hallgatás után elkezd előbb hangosan beszélgetni, ku- nyerálni majd bömbölni. Azonnal megjelenik a nézőtéren a színház igazgatója, és Kohn bácsi fülébe súgja: — Ha nem hallgattatják el a gyereket, ki kell menniük a nézőtérről! Nagy nehezen lecsillapítják a kis Mórickát. Az első felvonás vége felé Kohn bácsi odahajol a feleségéhez, és súgva megkérdezi: — Hogy tetszik az előadás? — Borzasztóan unalmas. — Akkori mire vársz? — csillan fel Kohn bácsi szeme. — Csípd meg Mórickát! 1 - dós) Megy a nyuszi... Újabban a svájciak is érdeklődnek a magyar nyúl iránt, ők viszont csak csomagoltan vásárolják az állat gerincét, combját és a sertéskarajhoz hasonló hátizmát. Az utóbbi időben megyénkben is egyre nagyobb az érdeklődés a nyúltenyésztés iránt. A húsnyúl mellett sokan tenyésztenek Pannon fehér fajtát, amelynek a törzstenyészete is kialakult Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Fotó' Fekete
