Új Kelet, 1995. szeptember (2. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-05 / 208. szám

4 1995. szeptember 5., kedd Külföld UJ KELET Három világvallás megszentelt helye Jeruzsálem, a 3000 éves város A világ valamennyi városa között Jeruzsálem az, amelyre az emberek a legnagyobb tisztelettel gondolnak. Nevezték a Föld középpontjának, szemének, súlypontjának, közbülső' állomás­nak a föld és az ég között. Jeruzsálem rendkívüliségének és tiszteletének okai kizárólag vallási természetűek. A több ezer éves közel-keleti várost három világvallás is megszentelt he­lyének tekinti — a zsidóság, a kereszténység és az iszlám. Ennek ellenére újra meg újra fellobban benne a gyűlölködés és ellenségeskedés. Izraelben hétfőn kezdődik az a 15 hónapos ünnepségsorozat, amelynek keretében a zsidóság méltó módon megemlékezik Jeruzsálem 3000 éves fennál­lásáról. A város lakosságának egyharmadát kitevő paleszti­nok számára azonban a jubile­um legfeljebb bosszúság forrá­sa: ők csak „kerítésen kívülről” szemlélhetik a fényes örömün­nepet. Amikor Dávid király 3000 évvel ezelőtt meghódította és az egyesített Izrael-Júda fővárosá­vá tette a három völgy által kö­rülölelt, megerősített kánaáni várost, az Isten jelenlétének je­leként odahozatta a Frigyládát. Dávid fia, Salamon király fel­építette a templomot, s a ládát a „szentek szentjében” helyez­te el. Építés és pusztítás váltogat­ta egymást a Templomhegyen, s formálta a zsidó történelmet századokon át. II. Nebukad- nécár, Babilónia uralkodója Krisztus előtt 587-ben feldúl­ta a templomot. A Frigyláda elveszett. Babiloni fogságból történt visszatérésük után Kr.e. 515-ben a zsidók ugyanazon a helyen felszentelték a második templomot. Mire ez ötszáz év alatt teljes pompájában ki­épült, a zsidó vallási jelenlét véget ért Jeruzsálemben. Titus római császár hadai, a zsidó felkelést leverve, meghódítot­ták a várost, és felgyújtották a templomot. A 60 év múlva ki­tört újabb zsidó felkelés során Jeruzsálemet teljesen lerom­bolták, s romjain egy új, római város épült fel. A zsidók egy­kori szent helyéből mindössze egy támfal maradt a Templom­hegy nyugati oldalán. A Sira­tófal a mai napig az imádság helye, ahová a világ minden tájáról elzarándokolnak a zsi­dók. Két évezred elteltével azon a földön, amely Jézus Krisztus 30 körül történt keresztrefeszítése óta minden keresztény számá­ra szent, új korszak kezdődött. I. (Nagy) Konstantin, az első keresztény római császár ide­jében Krisztus keresztre feszí­tésének helyén, a Golgotán templomot emeltek. Az idők során kétszer lerombolt majd újra felépített Szent Sír Temp­lomába mindmáig elzarándo­kolnak a keresztény hívők a világ minden tájáról. Számos további keresztény kultikus hely jött létre, a keresztények A boszniai szerbek helyes­lik a Szarajevóba vezető „kék utak” megnyitását — jelentet­te ki vasárnap este Momcilo Krajisnik, a boszniai szerb par­lament elnöke, s hozzátette: a szerbek véleménye szerint a segélyszállító útvonal megnyi­tásával a muzulmánok elvesz­tették egyik adujukat, amellyel megakadályozhatták volna a békefolyamat sikerre vitelét. A boszniai szerb hírügynök­ségnek adott nyilatkozatában Krajisnik hangsúlyozta: a szer- bek figyelmeztették Rupert Smith tábornokot, a Boszni­ában állomásozó ENSZ-erők parancsnokát, hogy a repülő­teret és a boszniai fővárost összekötő utat a kéksisakosok­nak kell üzemeltetniük, hogy — úgymond — elejét vegyék egy újabb tömeggyilkosságnak, amit azután a muzulmánok is­mét a szerbekre hárítanának. „Nem szeretnénk, ha a szerbe­ket ismét az fenyegetné, ami most megtörtént Szarajevó mu­zulmán negyedében: a kormány­csapatok tüzet nyitottak polgári személyekre, s a szerbekre hárí­tották a felelősséget”—hangoz­tatta Krajisnik. A korábbi jelen­tések szerint az ENSZ-erők a boszniai szerbek beleegyezése nélkül nyitották meg a segély­szállító útvonalakat. pedig többségbe kerültek a vá­rosban. Ennek a korszaknak Omar arab kalifa vetett véget 638- ban Jeruzsálem meghódításá­val. A Templomhegy, amely­ről a legenda szerint a 632-ben elhunyt Mohammed próféta a hetedik mennyországba emel­kedett Allah trónusa elé, most az iszlám szent helyévé is vált. 691-ben szentelték fel a mu­zulmán Sziklatemplomot, s néhány évvel később felépült a Korán egyik szava után el­nevezett A1 Aksza mecset is (a szent Mekkától „legtávolabb eső”). Mindkettő máig a város legszembetűnőbb ékessége. Jeruzsálem váltakozó sorsát a következő évszázadok folya­mán továbbra is a vallás hatá­rozta meg. Újra meg újra a bé­kétlenség városává lett, amikor főként a harmadik évezred első két századában megjelentek a kereszteslovagok, hogy „fel­szabadítsák” a keresztény szent helyeket a mohamedán hódítók megszállása alól. A keresztes hadjáratok áldozatainak számát 750 ezerre becsülik. Ma Jeruzsálemet sokan úgy tekintik, mint legalábbis annak a lehetőségnek élő jelképét, hogy különböző vallások hívei egy helyen békében megférhet­nek egymással — írja a dpa. Jeruzsálem jelenére azonban továbbra is a viszályok nyom­ják rá bélyegüket. „A béke vá­rosa” (ezt jelenti a város héber neve) inkább a békétlenség he­lye. A város 360 ezer zsidó és 140 ezer palesztin lakosa állan­dó feszültségben él egymás mellett. Több mint 140 ezer iz­raelit költöztettek a városnak azon részeiben épült lakótele­pekre, amelyeket a zsidó állam a hatnapos háború során, 1967- ben foglalt el és annektált. Ahol a zsidók laknak, széles és ren­dezett utcákát látni, nagy szám­ban vannak iskolák és más köz- intézmények. A legtöbb arab negyed ezzel szemben az elha­nyagoltság és túlzsúfoltság ké­pét mutatja, ott elmaradtak a beruházások, és az izraeli köz- igazgatás megtagadja az építé­si engedélyeket az araboktól. Az arab lakosok nem fogad­ják el az izraeli fennhatóságot, és bojkottálják a helyhatósági választásokat. A várost a jobb­oldali és vallásos izraeli politi­kusok koalíciója irányítja. A palesztinoknak van ugyan sa­ját városi tanácsuk, de ennek alig van befolyása, és nincs iga­zi tekintélye. A főként kulturális esemé­nyeket magában foglaló ünnep­ségsorozat keretében hétfőn felavatják a „Dávid városa” el­nevezésű régészeti együttest, és monumentális audiovizuális műsort rendeznek. A további­akban koncertekre, karneválra, holland virágkiállításra, gyer­mekrajzoló versenyre és több más színes rendezvényre kerül sor, de lesznek történészkonfe­renciák is, egyebek között Dá­vid király szerepéről a város történetében és Jeruzsálem művészi nevezetességeiről. Új élet a halálövezetben Csernobil — a menekültek utolsó menedéke Csernobil környéke „a ha­zátlanok paradicsomává” vá­lik. Miközben az 1986-os atomkatasztrófa nyomán száz­ezrek menekültek el vagy te­lepültek máshová a sugárfer­tőzött területekről, a katasztró­faövezet kihalt városkái újab­ban az egykori Szovjetunió polgárháborús menekültjeinek menedékhelyeivé váltak. „Természetesen félek a su­gárzástól. Féltem a gyermeke­imet is. De végtére is egész­ségügyi végzettségem van. És egyáltalán: ott, ahonnan jöt­tünk, még sokkal rosszabb a helyzet! ” — idézi a Reuter be­számolójában Natalja Jakov- levát, aki családjával együtt abban az erőmű körüli 30 ki­lométeres övezetben él, ame­lyet a hatóságok a rendkívül magas sugárzási értékek miatt egykor lezártak. Natalja Jakovleva egyike an­nak a szovjet utódállamokból származó 30 ezer menekült­nek, akiket a fegyveres viszá­lyok hontalanná tettek, és akik most a fehérorosz hatóságok­hoz fordultak tartózkodási en­gedélyért. Reményeik szerint menekültstátust kapnak. A család eredetileg Dusan- béban (ma Biskek), Tádzsi­kisztán fővárosában élt, míg az ottani kormány és annak fegy­veres iszlám ellenzéke között ki nem robbantak a harcok. A többi, ma Csernobil körzeté­ben élő menekült Csecsen- földről, Azerbajdzsánból, Ör­ményországból és Grúziából érkezett. Azt mondják, ők sen­kinek sem kellenek Oroszor­szágban. De legalább fedél van a fejük fölött. Kétségbeesésük már olyan nagy, hogy még a négyzetkilométerenként 40 Curiet elérő sugárzási szint sem zavarja őket. Annál inkább a fehérorosz hatóságokat, amelyek nem sietnek a tartózkodási enge­délyek kézbesítésével. Mint Alekszandr Szidorenko, a Csernobillal határos fehér­oroszországi területekért felelős minszki illetékes el­mondta: „A fertőzött öveze­tek ily módon könnyen a ra­dioaktivitás tranzitállomásá­vá válhatnak. A sugárzó anyagok az egész országban elterjedhetnek”. Megtalálták a Nimródot Megtalálták annak a hét sze­mélynek a holttestét, akik a hét végén az Ontario-tóba zuhant brit katonai repülőgép fedélze­tén tartózkodtak — jelentette hétfőn az AP hírügynökség. A Brit Királyi Légierő (RAF) Nimrod MR-2 típusú repülő­gépe szombaton egy légibe­mutatón vett részt a kanadai Toronto mellett. A gépet négy darabba törve lelték meg mint­egy 20 méterrel a vízfelszín alatt. A legénység mind a hét tagjának a holtteste még a repülőgépben van. Egyes szem­tanúk szerint a repülőgép, amely azt akarta bemutatni, hogyan képes elkerülni egy hőérzékelő rakétát, lángokat bocsátott ki, mielőtt lezuhant. Mások szerint úgy látszott, mintha a rakodótér ajtaja nyitva lett volna. A bemu­tatót a szerencsétlenség ellené­re folytatták. Atomkísérletre várva Az új-zélandi haditengeré­szet egyik hajója hétfőn (he­lyi idő szerint) gyanús rengé­seket észlelt a csendes-óceá­ni Mururoa-zátony térségé­ben, amely a szeptember 1- jétől tervezett francia kísér­leti atomrobbantások helyszí­néül szolgál. A hajó parancs­noka az új-zélandi hírügy­nökségnek elmondta, a (kö­zép-európai idő szerint) dél­után 17 óra 46 perckor rög­zített rengések származhattak egy kísérleti atomrobbantás­tól is. A francia hadsereg egyik párizsi szóvivője a Re­uter hírügynökség kérdésére válaszolva azonban nem tud­ta megerősíteni, hogy Fran­ciaország atomrobbantást hajtott volna Végre, a hadse­reg francia polinéziai egysé­gének tájékoztatási főnöke pedig egyenesen cáfolta az atomrobbantás hírét. * * * A Greenpeace nemzetközi környezetvédő mozgalom és a francia haditengerészet kö­zötti „tengeri csetepaté” után az egész világ arra a pillanat­ra vár, amikor a francia had­vezetés — az atomfegyvere­ket ellenző csoportok tiltako­zása ellenére — megkezdi tervbe vett kísérleti nukleáris robbantásainak sorozatát. Szeptember 1 -je óta ez a pil­lanat bármikor eljöhet, és 1996 végéig összesen nyolc robbantást hajtanak végre (ha minden jól megy, akkor a francia hatóságok szerint csak hetet) a Csendes-óceán déli térségében. Ezt köve­tően nemzetközi szerződés fogja tiltani az ilyen kísérle­teket, s annak ratifikálására Franciaország már kötele­zettséget vállalt. Cousteau kapitány, a vi­lághírű francia óceánkutató hétfőn Jacques Chirac köz- társasági elnökhöz intézett felhívásban követelte a kísér­letek lemondását, s reményét fejezte ki, hogy az államfő az utolsó pillanatban megmásít­ja a robbantások végrehajtá­sáról hozott döntését. * * * Francia kommandósok hétfőn a Csendes-óceán déli részén elfoglaltak egy újabb hajót, amely — a szeptem­ber 1 -jétől felújítani tervezett francia kísérleti atomrobban­tások ellen tiltakozva — több ízben is behatolt a robbantá­sok helyszínéül szolgáló Mururoa korallzátony körze­tébe. A Kidu elnevezésű, nyolc méter hosszú bárkát — amelyen csupán két tiltako­zó tartózkodott — elvontat­ják a helyszínről, ahogy azt a Greenpeace nemzetközi környezetvédő szervezet két hajójával is tették múlt pén­teken. A tiltakozó hajók kom­mandós „lerohanását” a hét végén Ausztrália és Új-Zéland is bírálta. A francia atomrob­bantások felújítása ellen a helyszínen tiltakozó kör­nyezetvédőknek még nyolc hajó áll a rendelkezésére, köz­tük a Greenpeace szervezet Manutea nevű hajója. „Jugoszlávia halála” Jugoszlávia tragédiája Belg- rádban, haláltusája Koszovó­ban kezdődött — ez a követ­keztetése annak a nagyszabá­sú sorozatnak, amelynek su­gárzását vasárnap éjjel kezdte meg a brit televízió. A BBC nemzetközi koope­rációban készült, ötrészes do­kumentum-eposzának első filmje a délszláv politikai kö­zelmúlt és jelen figuráit vonul­tatta fel, velük elbeszéltetve a titói államszövetség összeom­lásához és napjaink drámájá­hoz vezető fejleményeket. A tragédia kezdő fejezete a so­rozat szerzőinek bemutatása szerint akkor következett el, amikor a nyolcvanas évek vé­gén Slobodan Milosevic, Szer­bia korabeli második embere az akkori államfő, Ivan Stam- bolic ellen bontott zászlót. Stambolic, némi öniróniá­val, maga fejtette ki a BBC ka­merái előtt, hogy Milosevic személyével nem mások ástak neki vermet; a későbbi szerb elnököt ő választotta saját po­litikai jobbkezéül. Koszovóba is ő küldte Milosevicet maga helyett, amikor a helyzet kez­dett forróvá válni a zömmel al­bánok lakta tartományban. Mi­losevic ezt az alkalmat ragad­ta meg arra, hogy megkezdje menetelését a hatalom csúcsa felé — derült ki a jelenlegi szerb államfő közvetlen mun­katársainak szavaiból is. Milosevic maga — aki állí­tólag két évig váratta a forga­tócsoportot, mielőtt hajlandó volt a kamerák elé ülni — ki­jelentette: Koszovóban „tűrhe­tetlenné vált a helyzet, hiszen a szerbeket alapvető jogaiktól fosztották meg”. A politikus közölte, hogy először a tarto­mányban hallotta az „etnikai­lag tiszta” kifejezést a szerbe­ket üldöző albánoktól, akik „ilyenné akarták tenni lakhe­lyüket”. A sorozat első epizódja a to­vábbiakban koszovói szerb na­cionalisták és albán nemzeti­ségű pártvezetők elbeszélése alapján rakja össze az esemé­nyek mozaikját. Felsejlik a kezdeményezést és a politikai hatalmat Koszovó ürügyén mind erősebb marokkal magá­hoz ragadó Slobodan Milose­vic portréja, azé a Milosevicé, akinek mítosza a koszovói al­bán hatalomátvételről szóló, „velejéig hazug állítással” kezdődött, s Stambolic állam­fő eltávolításával csúcsoso­dott ki. Milosevic, akit magukkal ra­gadtak a fejlemények, ekkor lobbantotta lángra a gyújtózsi­nórt, s a szerbek „ezt nem csu­pán Koszovóban, de minden­hol csatába hívó jelnek tekin­tették”. A több mint két évig készült, csaknem 3 millió dollárt fele­mésztő sorozat következő, jövő heti epizódja a fegyveres konfliktusok kirobbanásának közvetlen előzményeit dolgoz­za fel, s foglalkozik a horvát­országi fegyverszállítások ügyével is.

Next

/
Thumbnails
Contents