Új Kelet, 1995. szeptember (2. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-05 / 208. szám
Megyénk életéből 1995. szeptember 5., kedd UJ KELET Mi a véleménye a korrupcióról? Támogatás útépítéshez 5 Ránk nézve nem éppen hízelgő toplistáról értesülhettünk nemrégiben. Újságírói szavazatok alapján nemzetközi rangsort hoztak nyilvánosságra a korrupcióval kapcsolatosan. Az összehasonlításban a világ mintegy 190 országából mi, magyarok a 28. helyen szereplünk, s ezzel — tetszik, nem?! — az élvonalba tartozunk. A címbeni kérdésre kértünk választ néhány járókelőtől. Mikitovics András, vállalkozó: — A korrupció általában akkor jön szóba, amikor nagyobb dolog történik, de megvan az a kisemberek szintjén is. Többnyire az élet kényszeríti ki a kiskapuk megtalálását. Mert korrupció lehet az is, ha az ember a gyermekét egy jobb iskolában akarja elhelyezni, vagy munkahelyet keres neki. Köztudott például, hogy csak a gyakorlati hely megléte mellett tanulhat a gyerek valamely szakmunkásképzőben. Kimondva, kimondatlanul a szülőnek zsebbe kell nyúlni, s azt az 50-100 ezer forintot a mesternek le kell gombolnia. Ami miatt az emberek belemennek tisztátalan dolgokba: hirtelen akarnak olyan pénzhez jutni, amely megváltoztatja az életüket, mert jelenleg erre nincs módjuk; a másik esetben a „semmi sem elég” telhetet- lensége a hajtóerő. Néha teljesen meg vagyok döbbenve, ha az utóbbi esetre hallok példákat; kiváló anyagi háttér mellett közük van olyan bulikhoz, amelyekkel tönkretehetik egész életüket s a családjukét. Tény, hogy jelen van a korrupció, egy jó darabig így is lesz, sőt, az az érzésem, hogy még tovább nő. A baj, hogy a nagy visszaélések ellen nem nagyon lehet mit tenni, ahogyan az ilyen szinten elkövetőkkel sem. Varga László, nyugdíjas mérnök: — A KáPé-ban olvastam, hogy nálunk milyen milliárdos újgazdagok vannak. Azt jónak tartom, ha az emberek a javakat tekintve gya- rapszanak. Viszont ilyen fokú elszegényedés mellett, amikor a középréteg is szinte naponta lejjebb csúszik, megengedhető-e egy szőkébb csoportnak, hogy mamutjövedelemhez juthasson ügyeskedés révén, a korrupció segítségével? Ellenőrizte-e, ellenőr-zi-e őket valaha is valaki?! Szégyelljük magunkat; a baj az, hogy e szégyent csak mi érezzük, a korrumpálok nemigen restell- kednek. Amikor a korrupció kezelését, megfékezését Horn Gyula fölvetette, láttam, hogy nem fog menni — erős és magas színtű érdekcsoportokkal, banki manipulációkkal kell szembenézni. Ha ennek nem parancsolnak megálljt, akkor itt bajok lesznek, mondom én, aki az idén lépek a hetvenhetedik- be. Nagyné Gebri Erika, eladó: — A huszonnyolcadik helyen vagyunk? Első hallásra meglepő, és némi szégyenérzet is bújkál az emberben e nem- éppen dicséretes „helyezésért”, mert ez sok mindenben minősíti országunkat, s bennünket, magyarokat. Ám, túl a meglepődésen, azon sem csodálkoznék, ha még előbbre rukkoltunk volna a világlistán, hisz az ember annyi mindent hall, tapasztal. Sajnos, most ilyen világban élünk. Úgy gondolom, hogy ezt mindenekelőtt helyre kell tudni tenni, különben teljesen elszabadulhat a pokol. Az emberek elvesztik erkölcsi tartásukat, a tisztességbe vetett hitüket, a társadalom értékrendje válhat hamissá. Bartók Károly, egy kft. ügyvezető igazgatója: — Valóban egy dél-európai, olasz minta felé haladunk. A korrupcióban az államigazgatás szintjén indultunk el, amely csaknem természetes jelenségként hangzott el például a televízióban az elmúlt kormány volt pénzügyminiszterétől. Mivel az utóbbi időben e bársonyszék többször is gazdát cserélt, meg is nevezem; Kupa Mihály jelentette ki a következőt: — Mit gondolnak, Rockefeller hogy szerezte a vagyonát? Miután ilyen és ehhez hasonló dolgokat tapasztalhattunk meg, a korrupció zöld utat kapott, szinte legalizálódott. Óriási vagyonokhoz lehetne jutni a „tűz” közelségében, a privatizációs visszaélésekkel. A töténelemben ehhez hasonló „átmenetről” nem tanulhattunk, mint amit napjainkban élünk meg. Vannak, akik keserű tandíjat fizetnek érte, mások vagyonokat szereztek. A korrupció kétségtelenül jelen van, ahogyan az is igaz, hogy nincs mindenkinek lehetősége kihasználni. A feleségem — pedagógusként — nemigen tud korrumpálódni, még ha szeretne sem. Fotó is készül? Pillanat, felteszem a témához illő szemüvegem. Lefler György Hétfőn a közgyűlés elfogadta a Magánerős lakossági ütés közműépítések szervezési és támogatási rendszerét. Ezek szerint az ivóvíz 20, a szennyvízcsatorna építés 60, az elektromos hálózat 20, az útépítés 80 százalékos támogatást élvez a beruházási költség százalékában. Azok, akik nem csatlakoztak a közművek megépítése idején az adott közösséghez azok a későbbiekben csak a KSH inflációs rátájával megnövelt összegén tehetik meg. A szavazás után beszélgettünk Belus Tamással, az önkormányzat Városfejlesztési bizottságának elnökével. — Az előző rendelethez képest mindenképpen újdonság az úthálózat segítése, hiszen legalább 150 kilométer szilárd burkolatú út hiányzik a megye- székhelyen. Vannak olyan közművek amelyek már teljesen kiépültek Nyíregyházán, így feleslegesnek tartottuk a magas támogatottságot. Ilyen például az áramhálózat. Kiemelném, hogy nyolcvan százalékos szervezettség mellett bizottsági döntés nélkül is megkezdődhet az adott terüleMunka nélkül Pusztadobos alapvető problémája a munkaképes, t^nni tudó és akaró embrek elvándorlása. Ennek fő oka a munkalehetőségek hiánya. Pillanatnyilag 98 főnek fizet a polgármesteri hivatal jövedelem- pótló támogatást, de a tartós munkanélküliek száma a kétszázat is meghaladja. A termelőszövetkezet megszűnt, sokan földhöz jutottak, számos család ebből szeretne megélni. Az önkormányzat egy varroda létrehozását tervezi, erről most folynak a tárgyalások. Közmunkára nagyon szűk keret áll rendelkezésre, egyetlen munkalehetőséget a falu határában lévő kacsatelep jelenti, ahol 14 állandó munkás dolgozik. Hetvenezer napos és előnevelt — tíz-, huszonkét, harminchat és néhány negyvenöt napos — kacsa él itt. Fotósunk evés közben, szabadban kapta lencsevégre a kis szárnyasokat. Az udvarig azonban hosszú út vezet. A napos kacsáknak 32 fokos hőmérsékletre van szükségük, ezt aztán naponta egy fokkal csökkentik, ameddig el nem érik a külső hőmérsékletet. Ha egyezik a kettő, a kis sárga jószágokat kiengedik a szabadba. Dojcsák ten a közműtervezés, de a kétharmados szervezettséget elengedhetetlenül fontosnak tartjuk. — Van-e a támogatottsági százalékok emelésének valamilyen ösztönző hatása? — Mindenképpen van. Például azzal, hogy hetven százalékról nyolcvan százalékra emeltük a támogatás mértékét bízunk benne, hogy megindul az útépítés. Persze, azt mi is tudjuk, hogy nem könnyű utat építeni, hiszen ahhoz minden közmű meglétére szükség van. — Valószínűleg a lakosság egy része, ahol még nincs bevezetve a gáz fel fogja róni a képviselő testületnek a gáz kivételét a támogatandó közmű- beruházások közül. Mi indokolta ezt a döntést? — A gáztörvényre várunk. Amikor eldől, hogy kihez tartozik a gáz, abban a percben újragondoljuk a támogatásának lehetőségét. Rövidesen a Városfejlesztési iroda egyeztet a Tigázzal és akkor már többet fogunk tudni mondani. Ez márcsak azért is fájó pont nekünk, hiszen most először került be a rendelettervezetbe a tartályod gázellátás, ami nagyon jó lehetőség a külterületeknek, a bokortanyán élőknek, ahol mindössze 10-20 ház van. — Volt olyan tapasztalatuk, hogy utcák, közösségek várták az új rendelet megjelenését és azért nem pályáztak eddig? — Volt ilyen nem is egy, erre az iroda dolgozói hívták fel a figyelmemet. — Ez a rendelet nyilván nem elsősorban a belvárosban élőknek szól, de mennyire segíti a külterületen élők építkezését, közművesítését? — A rendelet mindig átlagra készül. A belvárosban és a nagyobb lakótelepeinken természetesen minden közmű ott van. Sajnos, a külterületi és bokortanyás ingatlanokra el kell készíteni egy felzárkóztatási programot. Ez egyébként már Giba Tamás alpolgármester vezetésével készül. — Egyébként mennyire elégedett a rendelettel? — Jelen helyzetben jobbat nem tudunk készíteni. (sz. a.) Azonosító számok Emlékezetes az Alkotmánybíróságnak az a határozata, amely szerint ez év végéig meg kell szüntetni a személyi szám használatát. Erről az államigazgatásban érintett szakemberek tanácskoznak. Pontosabban túrói, hogy milyen módon és milyen más azonosítóval lehetne helyettesíteni a személyi számot. Mint olvasom, számtalan javaslat van már az erre kijelölt bizottság asztalán. Többek között olyan is, amelyben az államigazgatási szervek nem használnának személyazonosító jeleket. Ezek szerint az állampolgárt a születési hely és idő, lakóhely, valamint anyja neve szerint azonosítanák. (Ismerős ez, ugye?!) A másik változat szerint úgy azonosítaná az államigazgatás a földi halandót, hogy „csak” három személyazonosító jelet alkalmaznának. Ezek közül egyet az adóhatóság (APEH, Vám- és Pénzügyőrség, az illetékhivatalok, valamint az önkormányzat), egyet a nyugdíj- és egészségbiztosítók, valamint az egészségügyi intézmények használhatnának. A harmadik kódot a fennmaradó egyéb szervezetek (anyakönyvi hivatal, honvédelmi nyilvántartás stb.) alkalmaznák. Természetesen olyan javaslat is van, amely szerint „meghatározott körben” továbbra is felhasználható lenne a személyi szám. Sőt, szerintük nem a jelenlegi szisztémát kellene módosítani, hanem az alkotmányt! Döntés még nincs, így aztán nyugodtan kérheti boldog-boldogtalan ez év végéig a személyi számom, ami: 1 510311 3127. Budaházi István Tízezres A napokban ismét felröppent a hír, hogy kibocsátják a tízezer forintos bankjegyet. Ha... Természetesen ez bonyolult és közgazdaságilag is sok feladatot jelentő esemény. Mármint a megmagyarázása... Mert ugyebár nem az infláció készteti erre a jegybankot. hiszen ott van például a „Madison portrait”, azaz az ötezer dolláros bankjegy is, és azt azért senki nem állíthatja; az sarkallotta az Amerikai Egyesült Államokat ennek kibocsátására, hogy a készpénzfizetést megkönnyítse a köznép javára, mondjuk az élelmiszerboltokban... Ezért magától értetődő, hogy minket sem motiválhat semmi ehhez hasonló ok a tízezres kibocsátására — tudhattuk meg egy szakértő nyilatkozatából a tévében. Azonban, amint elmondta, ennek az a feltétele, hogy például a filléreket kivonjuk a forgalomból, és hogy a forint konvertibilis legyen. Persze az seip mindenkinek — így a nyilatkozó. Értik ugye? „Mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek”. Mondjuk, akinek mássalhangzóval kezdődik a keresztneve, annak konvertibilis forintja lesz, akinek pedig magánhangzóval, annak meg „pechje”? Vagy mondjuk, a vállalkozónak igen, az alkalmazottnak nem. Na jó. Talán hagyjuk ezt. Akkor majd megértjük, ha a rendelet napvilágra kerül, azt garantálom, Mármint azt, hogy kik lesznek azok a bizonyos egyenlőbbek. Engem nem is ez izgat igazán, hanem az, hogy ugyan kinek a képe lesz rajta?'Sajnos ugyanis igen szomorú felfedezésre jutottam, végignézvén bankóinkat. Könnyen lehet, hogy Önök már régen felfedezték, azonban rám az újdonság erejével hatott, hogy Ady Endre kivételével az összes papírpénzünkön olyan ember arcképe látható, aki emigrációban halt meg. Az ötvenesről Rákóczi Rodostóban, a százasról Kossuth Turinban, az ezresről Bartók Amerikában és végül az ötezresről Széchenyi Ausztriában. Hogy is van ez? Nem értem az okát. Talán valami elüldözte innen mindig a legjobbjainkat? Nem számoltam össze, hogy hány magyar Nobel-díjas tudóssal büszkélkedhet ez az ország, azonban közülük csak egyetlen egy — Szentgyörgyi Albert — élt és munkálkodott itthon, amikor megkapta a tudományos világ eme legmagasabb elismerését... Manapság „agyelszívásnak” nevezik azt a tendenciát, hogy a tudományos területeken dolgozók színe-java külföldre távozva folytatja tevékenységét. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez pontos megfogalmazás-e, valószínűnek tartom ugyanis, hogy az úgynevezett fejlett országok meglennének nélkülük — bármennyire is tehetséges nép vagyunk. Én inkább „agytaszításnak” nevezném... Szóval nagyon kíváncsi vagyok, hogy ki lesz majd a tízezresen. —Palotai—
