Új Kelet, 1995. szeptember (2. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-01 / 205. szám
UJ KELET Vásárosnamény 1995. szeptember 1., péntek Gyermekkori élményeit faragja Baráth Sándornak két szobája van gergelyiugornyai lakásán. Az egyikbe műgyűjtőszenvedéllyel szedte össze a régi, századelei bútorokat, a másikba sajátkezűleg mintázta a faszobrokat. — Senki nem foglalkozott a családomban művészettel, annak ellenére, hogy nagyanyám az egyik utolsó Kölcsey származék volt — mutatta házi tárlatát Baráth úr. — Magam sem tudom, honnan jött középiskolás koromban, hogy kést vegyek a kezemben, és farigcsáljam a fákat. Nem tanultam senkitől, nem jártam kiállításokra, csak képeket nézegettem szobrokról és óvodás módszerrel rajzoltam a fára az alakot, mielőtt kifaragtam. —Meddig tartott ez a korszaka? — Felfigyelt rám Csiszár Árpád, a városnaményi múzeum alapítója, helyi lelkész, ő mondta a szüleimnek, adjanak el néhány jószágot, és a bika árából tanítattassanak Olaszországban. Mivel ebből nem lett semmi, az első országos fafaragótáborba — amely Naményban volt — meghívtak. Itt láttam először, hogymások hogyan dolgoznak, miként rajzolják a megálmodott szobrot papírra, miként készítik el az anatómiai tervet. A népi fafaragók nagy formatúlzással dolgoznak, ez kezdetben rám is jellemző volt. Amikor már kezdték zsűrizni a munkámiat, jobban figyeltem az arányokra. — Milyen fát használ szobrai megformálásához? ■— Nem vagyok termékeny alkotó, előfordul, hogy évente csak néhány munkám készül el. Elsősorban gyermekkori élményeimet és a környezetemben látott érdekes témákat formálom meg. Dió-, fűzés hársfát használok. — Mennyire ismeri a nagy- közönség? — Inkább azt mondhatom, hogy még a szakmában sem ismernek, mert nem szokásom a furakodás. Kiállítani is legtöbbször festőkkel közösen szoktam, és azok ellenére, hogy ők két dimenzióban, én háromban ábrázolom a valóságot, sikeresek a tárlataim, jól érzem magam autodidakta alkotóként. Diploma után, szakvizsga előtt Magas, elegáns lány dr. Szim Erzsébet. És komoly. Ez már a bemutatkozáskor kiderült, amikor kilépett a bírósági tárgyalóból. — Most azt mondom: bíró szeretnék lenni, de hogy mit hoz a jövő, nem tudni. — Mi szükséges ennek a célnak az eléréséhez? — A jogi egyetem, amit ebben az évben fejeztem be, még kevés. Ezzel a diplomával lehetek általános jogász, jegyző, de ha többet akarok elérni, szakvizsgáznom kell. —Ez újabb tanulást jelent? — Nemcsak tanulást, hanem kétéves igazolt szakmai gyakorlatot is, mert csak utána lehet vizsgázni. —Mennyire jellemző a friss diplomások között, hogy szakvizsgáznak? — A levelezősök nehezebben vállalkoznak erre, mert ők eleve már felnőttként kezdik a tanulást. A nappalisok nagy többsége vállalja a további tanulást. Ma már az ügyészi, a bírói, az ügyvédi szakvizsga együtt van, és enélkül nehéz boldogulni. —A bírósági fogalmazó állást az egyik legnehezebbnek tartják, mégis sok fiatal számára vonzó. — Nem tudom, hogy így megközelíthető-e a dolog, de az biztos, hogy a legjobb szakmai gyakorlatot jelenti, azért választottam én is. Tény az is, hogy bekerülni sem könnyű egy ilyen állásba, mert az idén például négy hely volt a megyében, és erre tízszeres volt a jelentkezés. Szóbeli és írásbeli követelménynek kellett megfelelnünk, és mivel a polgárjog nekem sikerült a legjobban, választhattam a vásárosnamé- nyi munkahelyet, mert ez van legközelebb lakóhelyemhez, a vitkai városrészhez. — Mi a feladata egy bírósági fogalmazónak? — Az elején még lajstromozással, panasznapok tartásával, keresetlevelek átvételével kell foglalkozni. Szeptembertől bíró mellé beosztott leszek, ítéleteket fogalmazok meg. Az a jó, hogy minden bírói ügyszakaszt bejárok a két év alatt, mert leszek a cégbíróságtól a munkaügyi bíróságig mindenütt. —Milyen magánélete lehet egy bírójelöltnek? — Ugyanolyan, mint más, a törvényeket tiszteletben tartó magyar állampolgárnak. Az egyetemen sportoltam, és a futás a mai napig kikapcsolódás számomra az egész napos munka után. Az aerobic- tudásomat szeretném másoknak is átadni. Hétvégeken, amikor ráérek, szívesen kirándulok, és olyankor a kedvenc macskáimat, kutyáimat szüléimre bízom. Egyébként folyamatosan tanulom a jogszabályokat, mert napjainkban elég sokszor változnak a parlament munkájának következtében. Minden pénz a mezőgazdaságba Koncz Balázs autószerelő szakmát tanult, majd elvégezte a közlekedésgépészeti szaközépiskolát is levelezőn, mégis munkanélküli, mert a vállalat, ahol dolgozott, többek között őt is elbocsátotta. — Amikor ebbe a helyzetbe kerültem, valamihez kezdeni kellett, mert a két lányom még tanult, egyedül a feleségem pedagógus béréből nem tudtunk volna megélni — mondta tárgyilagosan Koncz úr. — Apám mellett megtanultam egy olyan szakmát, amit nem lehet elfelejteni, visszatértem a földműveléshez. Szerencsére a téesztől visszavehettünk hat hektár földet és a lakásunkhoz is tartozik telek. — Ennyi terület eltart egy családot? — A ház körüli telken van százötven almafám, annak most jó a piaca, még a fagy sem tette tönkre az idén túlságosan. Ugyanitt termelünk uborkát, annak is elfogadható mostanában az ára, igaz, a család egész nyáron benne volt. — Ez még kevésnek tűnik az anyagi biztonsághoz. — A kinti területen négy hektárt betelepítettem Idared almával, amihez nagy reményem fűződik, mert három év után ez a fajta már kitermi a befektetési költséget, és utána • még valami haszon is lehet belőle. Addig, amíg az almafák nőnek, hogy jobban kihasználjuk a földet, minden pénzünket beleöltük a burgonya vetőgumóba, és a sorok közé elültettük. Ha lesz az idén ára, akkor az kiegyensúlyozhatja az aszály miatti veszteséget. —Honnan szerzett gépeket? —A legnagyobb problémám, hogy nincsenek gépeim. Volt egy gépvásárlási akció, de arról lemaradtam, mert amikor megadták volna a kedvezményt, az új kormány leállította az egészet. így a későbbiekben nehezen oldható meg a földművelés, mert most még lepermetezem a fákat hátipermetezővel, de ha megnő a kétezer újonnan telepített fa, akkor már nem tudom, mihez kezdek... Tüskementes feketeszeder Jövedelem harminc családnak Vásárosnaményhoz tartozik Vitka, Gergelyiugornva, Peré- nyitanya. A szövetkezetek átalakulásakor azonban a városi közösség ellenére a téesz szétbontott, kivált többek között Vitka is. Az új szövetkezet munkájáról kérdeztem Vaska Isvánt, a szövetkezet igazgatótanácsának elnökét. — Gazdálkodásunkat alig több mint ötszáz hektáron folytatjuk — kezdte tájékoztatóját Vaska úr.— Ez az egykori vitkai szántóterületnek közel fele. Mivel a szövetkezetnek már nincs saját földje, ez is bérelt terület a tagoktól. — A műveléshez van-e elegendő gép? — Szétváláskor a ránk jutó vagyonrészben hoztunk annyit, hogy még a lakosság földművelését is tudjuk segíteni a szolgáltatásban. — Valamikor ismert volt a vitkai városrész téesze az állattartásáról. — Most állattenyésztéssel egyelőre nem foglalkozunk. A fő profilunk a kalászosok, kukorica, napraforgó, cukkorrépa termelése. A gabonafélék az idén nem jövedelmeztek kellően. Majdnem ugyanez mondható el a kukoricáról és a cukkor- répáról, mert az aszály ismét megviselte a növényeket, bár a tengeri esetében még valamit segített is a tavaszi bővebb csapadék. A napraforgóból van a legnagyobb vetésterületünk, száznegyven hektár, és ez úgy ígérkezik, hogy valami hasznot is hoz az idén. — Van azonban a vitkai határban egy jövedelmező gyümölcsfajta is. — Ha a tüskementes feketeszederre gondol, akkor elmondhatom, hogy az öt hektár terület harminc családé, nekik ad jövedelemkiegészítést meg egész éves elfoglaltságot, mert ez a növény nagyon munkaigényes. Ez egy négyéves telepítés, még két év a beállás, de már most is terem, ha jól gondozzák. A piacon az úgynevezett guruló szeder a keresett, ami azt jelenti, hogy egészséges, érett, de nem túlérett szemeket vesznek át elfogadható áron. Ehhez viszont szakszerű növényvédelem, egy hónapos, folyamatos szüret szükséges, aminek a vége felé vagyunk. — Ideálisnak tűnik ennek a szövetkezetnek a működése. — A valóság azonban nem ilyen egyszerű. Rendezni kellene a tulajdonviszonyokat, mert több mint háromszáz tagunk van a nyugdíjasokkal együtt. A tagoknál és a külső részaránytulajdonosoknál kinn a sok üzletrész, de az nem mobilizálható, az aktív dolgozók szempontjából feldolgozhatatlan, mert a szövetkezet vagyona döntő többségében olyan tárgy, ami csak használódik, értékét veszti, aminek következtében az üzletrészek is fokozatosan értéktelenednek. A közös szövetkezeti múlt következtében van olyan mezőgazdasági üzem, amiben szövetkezetünknek több milliós tulajdonrésze van, de a felszámolás következtében csak százezreket akarnak érte adni. —Az emberek viszont azt hiszik. hogy a náluk lévő vagyonjegyek még kamatoznak is. — Ebből a téves felfogásból ered. hogy naponta idejárnak, vegyük meg az üzletrészüket. Hogy tovább ne gyűljenek az embereknél lévő értékpapírok, a közelmúltban leadott vagyontárgyakból, ingatlanokból szeretnénk kifizetni a nyugdíjasokat, kívülállókat még a télen. — Más terveik vannak-e a jövőt illetően? — Nem tudunk hosszú távon tervezni, mert a földek tulajdonviszonya is rendezetlen, a földhivatali bejegyzések, kimérések lassan mennek. Az az igazság, hogy ma még egy igazi nyugati típusú szövetkezést ilyen feltételek mellett elképzelni sem lehet, nemhogy megvalósítani. A házasságkötőben szaval Szabó Melinda hűséges maradt városához, nem ment Naményból távoli középiskolába tanulni. Az okokról kérdeztem az elsős leányt. — Már az általános iskolában jó voltam kézilabdából, kosárlabdából. Az iskolai csapattal sikereket értem el mint átlövő, mégsem mentem nagyobb városba tanulni, hogy a sportban sikereket érjek el, mert más a célom. — Ha erről hallhatnánk valamit... — Ötödik osztályos koromban kerültem kapcsolatba a versmondással. Ekkor még nem értem el eredményt a szavalóversenyen, de ezt követően tanáraim többet foglalkoztak velem, és a következő évben már megnyertem egy házi Ki mit tud?-ot. Még ez sem volt döntő az életemben, de már többet foglalkoztam a költészettel. Egy nyíregyházi versenyen (hetedikes koromban) megyei negyedik helyezett let- meg az is ide köt, hogy Szeptern, és akkor kezdtem gondol- tembertől a házasságkötőben is kodni. hogy jó lenne színész- szavalok, mert aki eddig szere- nőnek tanulni. Amióta az idén -- pelt ilyen alkalmakkor, most a pócspetri versenyen megyéi menyasszony, és nem ér rá. második helyezett lettem, már határozottan arra készülök, hogy az előadóművészeti pályára kerüljek. — Nem kellett volna ehhez egy drámatagozatos középiskolába menni? — Azt mondják az ismerőseim, jó gimnázium a vásáros- naményi is. Szeretnék itt úgy tanulni, hogy célomat elérjem. Csendes, nyugodt város a miénk.
