Új Kelet, 1995. szeptember (2. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-01 / 205. szám
1995. szeptember 1., péntek V ásárosnamény UJ KELET Virsli, lecsókolbász, párizsi és a többiek Bereg Hoteltől a zsíros kenyérig A Vásárosnaményon keresztül utazók többségének nem sokat mond az eléggé rejetelmes és talányos elnevezés: YOUNG Kft. Oly sok minden megbújhat mögötte, hogy az ember elképzelni sem tudja, vajon mivel is foglalkozik a társaság. Ezzel szemben a kft. az üzleti partnereinek már évek óta a megnyugtató biztonságot és a minőséget jelenti. —Igzagató úr, ne csigázzuk tovább az olvasók kíváncsiságát, mondjuk ki, mivel foglalkoznak!— kértük Luka Istvánt. — Sertéstőkehús és töltelékáru, továbbá fagyos baromfi és baromfitöltelék forgalmazását, nagykereskedelmi értékesítését végezzük. Ezt a tevékenységet 1992 február-márciusában kezdtük el. Először csak a Szabolcs Húsipar berkeiben, azaz szolgáltatást végeztünk nekik saját járművünkkel. A Szabolcs Húsipar megszűnésével azonban mi vettük át a terület ellátását. Elsősorban a SOLAM1 Húsipari Rt.-től (Szolnok) és a NAGISZ Kft.-től (Nádudvar) szállítunk nagyobb volumenben, illetve az Abaújszántói Húsfeldolgozótól szállítunk még töltelékárut. A fagyos baromfi területén jóval szélesebb a skála, nagyobb a szortiment is. Elsődlegesen a békéscsabai baromfifeldolgozótól, Orosházáról, Kecskemétről, a kiskunhalasi és a hernádi baromfi- feldolgozótól szállítunk, illetve több kisebb termelőtől szedjük össze azokat az áruféleségeket, amelyeket a piacon megjelentetünk.-— Van valami oka, hogy ennyi helyről szerzik be a kínálatot? — Talán azért lényeges ez, hogy minél szélesebb áruskálán, szinte minden vásárlónak az igényét kielégítve tudjunk működni. Ügy az olcsóbb, mint a drágább, de minőségi termékek esetében. A kevésbé minőségi termékek alatt az úgynevezett vörösárukat értem, amelyek a piac nagyobb részét jelentik. Mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy környékünkön csak kevesen tudják megfizetni az ezer forintos téliszalámikat. Nálunk a nagy volument a virsli, a lecsókolbász és a párizsi jelenti. Az értékesítésünk mintegy hatvan százalékát adják e termékek. Ebből ‘egyértelműen kiderül, hogy mire van pénzük a térségben élő embereknek. — Hányán dolgoznak Önöknél? •— A cég megalakításakor 28 emberrel indultunk, illetve a járműparkunkat hat teherautó és beszállítójármű jelentette. Napjainkban pedig 42 fővel és 13—14 szállítójárművel dolgozunk, ami lehetővé teszi, hogy mindennap friss áruhoz jussanak az itt élők. Ugyanakkor az áruk kiszállításának az időbenisége is lerövidült. A kereskedők ugyanis nem szeretik, ha délután kapnak árut. Nem tárolásra vásárolnak, nem szeretik, ha a pénzük benne fekszik az áruban. Inkább az a jellemző, hogy mindennap szállíttatnak. A kisebb felvevőpiacot jelentő helységekbe pedig hetente háromszor szállítunk friss terméket. Ebben az évben kénytelenek voltunk a fagyasztótárolás bővítését megvalósítani, ami 2,7 millió forintba került. —Miért volt rá szükség? — A talponmaradáshoz a megállás nem lehet perspektíva, mert az visszafejlődést jelent. Napjainkban csak azok a cégek tudnak megélni, akik megpróbálnak lépést tartani az egyre növekvő igényekkel. Emellett a megnövekedett tárolókapacitás lehetővé teszi a még szélesebb körű és még biztonságosabb áruellátást. A piacon ugyanis jelentkeznek olyan időszakok, amikor egyes áruféleségekből nagy hiány van. És ezek általában azok a termékek, amelyek az itteni piacot leginkább érintik. Fagyos árukban és számyasféleségek- ben is általában az olcsóbb árfekvésű far-hátat, a szárnyat és az aprólékot veszik leginkább. További fejlesztésre — ha szükséges — itt, a telepen belül megvannak a lehetőségeink, de nem hiszem, hogy a közeljövőben bármit is csinálnánk. A térség munkalehetősége katasztrofális, és hát pénz nélkül senki nem tud vásárolni. Azt is meg kell azonban említenem, hogy ezen termékekben országosan túltermelés jelentkezett, ezért mindenhol — így nálunk is — megnőtt a konkurencia. És azok a nagyvállalatok, amelyek megengedhetik maguknak, olyan árversenyt alakítanak ki, amit nem az egészséges kereskedelem diktál. Nagyon nehéz felvenni velük a harcot... Mi szerény árréssel dolgozunk, mert számunkra nyilvánvalóvá vált, hogy inkább volument kell eladni a térségben, mintsem magasabb árakat megállapítani. — Az előbb említett és elvetett fejlesztés mire irányulna, ha...? — A továbbiakban is ugyanebben a profilban gondolkodunk vagy a tárolókapacitás növekedésével, illetve további előrelépésekkel kellene ezen szolgáltatásunk színvonalát tovább javítani. A piacon jelenleg mintegy 1300—1500 partnerrel állunk kapcsolatban Nyíregyházától Sátoraljaújhelyen keresztül Lónya és Csenger térségéig. A területet három üzletkötő járja folyamatosan, ami nagyon fontos része a piacmunkának. — A legtöbb kereskedelmi egység gyakori akciókkal próbálja megnyerni a vásárlókat... — Nagy gondot jelent, hogy hiába hirdetünk meg viszonylag gyakran engedményes vásárokat, az a bolti kiskereskedelemben nagyon ritkán mutatkozik meg. A kiskereskedőknél egyszerűen eltűnik. Pedig mindenkinek fel kellene ismernie, hogy most ez nem az az időszak, amikor extraprofitot lehetne lehúzni valahonnan, hanem az, amikor a legfontosabb cél a talpon maradás. —Az előbb említette, hogy bizonyos termékekből túlkínálat mutatkozik. Esetleg szükséges lenne egyfajta beszabályozás, amiben meghatározná, hogy miből mennyit lehet piacra bocsátani? — Semmiképpen sem. A vevőnek kell eldöntenie, hogy melyik cég termékét és milyen mennyiségben vásárolja. Én mindig a vevő igényeire hagyatkozom. Tegyük fel, hogy egy vevő a NAGISZ Kft. párizsiját szereti, akkor hiába fogom egy másik vállalat áruját kínálni, úgyis azt veszi meg, amelyiket ismeri és szereti. A mi dolgunk pedig csak annyi, hogy biztosítsuk azt neki... Megalakulásukkor a lakosság teljes körű kiszolgálásának egy újfajta folyamata indult el. A mindinkább terjeszkedő hálózat mind szélesebb kínálattal igyekezett megnyerni a vásárlók bizalmát. Tették mindezt sok-sok üzletben, de egy embléma, az ÁFÉSZ égisze alatt. Terjeszkedésük egy idő után óhatatlanul lelassult, majd megállt. A • gazdasági lehetőségekkel élve egyre több magánzó jelent meg a piacon, s megindult a „harc” az életben maradásért. Az AFESZ-ok úgynevezett Pro-Coop rendszerbe tömörültek, így igyekezvén támogatni egymást. E döntés oly sikeres volt, hogy a hálózat talán életképesebb, mint volt valaha is... — Hogyan látja az ÁFÉSZ-ok helyzetét? — kérdeztük Gergely Ferenclől, a Vásárbsnamény és Vidéke ÁFÉSZ elnökétől. — Csak a saját körzetünkben tapasztaltakat tudom megosztani önökkel. Szövetkezetünk a Bereg „fővárosa” mellett tizennégy településen van jelen — Nyírmadától Aranyosapátiig és Csarodától Jándig — immár ötven éve. Mostanában egy kicsit csökkent a részvételi arányunk a forgalomban. Azt hiszem, az okok mindenki előtt ismertek: nagyon sokan vannak most a piacon. Részben ennek köszönhető az is, hogy a felvásárlásból ki kellett vonulnunk. Másrészt azonban az anyagi tőke és az értékesítési háttér hiánya is sokat nyomott a latba a kényszerű döntés meghozatalakor. Reméljük azonban, hogy „önkéntes száműzetésünk” nem tart már sokáig. A központi felvásárlótelepet ugyanis megtartottuk, és ugrásra készen várjuk az alkalmas pillanatot, amikor visszatérhetünk a felvásárlók körébe. Ugyancsak kivonultunk a vendéglátás területéről is, s ha már itt tartunk, mindenképpen meg kell említenem egyik legnagyobb gondunkat: a Bereg Hotel értékesítését mind a mai napig nem tudtuk megoldani. —Tudomásom szerint az idei nyárra bérbe adták... — Igen, de a szezonnak vége, és az igazság az, hogy nem sok sikerrel járt ez a vállalkozás. Étterem nélkül ugyanis egyetlenegy valamirevaló szálloda sem tud működni. Számunkra mindenképpen az jelentené a megoldást, ha rövid időn belül eladnánk. — Titok, hogy mennyiért? — Nem. Húszmillió forint plusz az áfa. Csak megjegyzem, hogy hat évvel ezelőtt harminchatmillió forintért volt rá vevő, de néhányan tiltakoztak az eladása ellen, s most tessék, így állunk. —Az ÁFÉSZ már nem tudná nyereségesen működtetni? — Legalább tízmillió forint kellene ahhoz, hogy bevezessük a gázt és felújítsuk. A szálloda ugyanis 197-7-ben nyílt meg, lassan húszéves lesz, s a konyhatechnológia teljesen elavult. Tatarozni kellene, ami további 5—6 millió forintot igényelne. — Talán váltsunk témát — beszéljünk a működésükről! — Nagyon szerény, 16 százalékos árréssel dolgozunk. Sok kedvezmény és akció van nálunk. A tagok például három százalékos kedvezményt kapnak, ami egyáltalán nem jelentéktelen összeg. Havonta mintegy 150 ezer forintot adunk vissza nekik ezzel az engedménnyel. A bútorvásárlásnál jelenleg öt százalék kedvezményt biztosítunk. Van egy jól működő Karát-rész- legünk az áruházban, ami nagyon olcsó és népszerű. Ráadásul szombatonként jelentős árengedményekkel igyekszünk vásárlóink kedvében járni. Jelenleg is van akciónk az ABC-kben: a háromezer forinton felül vásárlók közül 25 szerencsés nyertes visszakapja a blokkon szereplő összeget. Szeptemberben nyugdíjasvásárt tervezünk. Karácsonykor pedig újabb akciókkal várjuk kedves vendégeinket. A Pro-Coop egy gépkocsit sorsol ki a szövetkezetek között, mi pedig szokásos ajándéksorsolásunkat rendezzük meg. Televíziót, mosógépet és kerékpárt sorsolunk ki mintegy 150 ezer forint értékben a nálunk vásárlók között. Korábban nagyon sokat „sírtunk” amiatt, hogy nem egyenlők a versenyfeltételek a vállakozókkal szemben. Rájöttünk azonban, hogy nem siránkozni kell, hanem megtenni a lépéseket, felvenni a kesztyűt és meg kell próbálni a piacon maradni. — Hány dolgozójuk van? — Jelenleg mintegy 250-en dolgoznak az ÁFÉSZ kötelékében. Összesen 36 egységünk van, és nem kívánunk többet értékesíteni. Talán, ha feltétlenül szükséges lesz, a vasúti étterem helyiségét adjuk el, de csak abban az esetben, ha a Bereg Hotelt nem sikerül értékesíteni. Alapvető célunk ugyanis, hogy megtartsuk a munkahelyeket és továbbra is megélhetést biztosítsunk a nálunk dolgozóknak. — Milyen egységeket működtetnek? — Elsősorban élelmiszer-, műszaki, vas-, háztartási, mezőgazda- sági, vegyi, ruházati és bútorrészlegek vannak nálunk. E két utóbbinál sajnos pang a kereslet, és ha ezen nem tudunk változtatni, az év végén be kell zárni ezeket a boltokat. —Nyáron, a turizmus idején fellendül a forgatom? — Észrevehetően. Bár látszik, hogy az embereknek egyre kevesebb a pénzük. Régóta gondolkodom azon, hogy jó lenne nyitni egy pavilont lent, a parton, ahol zsíros kenyeret árulnánk hagymával. Az a legnagyobb gond, hogy még mindig „nem látni az alagút végét”, hogy mikor stabilizálódik a helyzetünk, hogy mikor nem kell végre rettegnie senkinek, hogy bármelyik pillanatban megszűnhet a munkahelye. Amíg ezt nem látjuk, csak az lehet a célunk, hogy megpróbáljunk talpon maradni... Forgácslappal a csúcson Bizonyára minden kedves olvasónk igazat ad nekünk abban, hogy a vásárosna- ményi Interspan nemcsak Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, hanem Magyarország egyik vezető gazdasági társulásává nőtte ki magát néhány év alatt. A cég nevével szinte mindennap találkozhatunk az újsághirdetésekben, de hogy mi áll mögötte, azt már kevesen tudják. Riportunkban dr. Kelemen Miklós ügyvezető igazgató segítségével a siker hátterét próbáljuk megvilágítani. — Az Interspan megalapításának gondolata 1986- ban fogalmazódott meg, amikor is az ÉRDÉRT faforgácslapgyára egy korszerűsítés előtt állt — kezdi beszélgetésünket Kelemen úr. — Feltétlenül szükséges volt a berendezések korszerűsítése, de ez nagyon sok pénzbe került már abban az időben is. Számításaink szerint mintegy 6—800 millió forintos invesztálásra lett volna szükség. Az ÉRDÉRT vállalat ezt a rengeteg pénzt egymaga nem tudta előteremteni, ezért próbáltunk megoldásokat találni. Elsősorban állami támogatásban vagy állami hitel- nyújtásban gondolkodtunk, de beadványaink nem találtak meghallgatásra. Szerencsénkre éppen ebben az időben kezdett kiszélesedni a gazdasági lehetőség. Az új elképzelések is kezdtek előtérbe kerülni, és a törvények is kedvezően alakultak a külföldi tőke behozatalával kapcsolatban. Tulajdonképpen itt a mi szükségességünk és a külföldi tőke érdeklődése Magyarország iránt adta a lehetőséget, hogy az Interspan megalakuljon, és a mi esetünkben ez nagyon szerencsés találkozásnak mondható. A két fél találkozása még abban az évben, azaz 1986-ban létrejött, s olyannyira sikeres volt, hogy egy évvel később aláírták a társasági szerződést. Ennek lényege az volt, hogy a külföldi fél — a Kronospan, ami már akkor egész Európát behálózta — 55 százalékos tulajdonaránynyal, többségi tulajdonosként szállt be az új cégbe, a vegyes vállalatba. Mellette az ÉRDÉRT vállalat is megmaradt tulajdonosnak 22,5 százalékkal, valamint pénzügyi befeketetőként a Skála Coop Rt. is beszállt. Az így kialakult hármas tulajdonosi csapat együtt végezte el az új gyár kialakítását. A Kronospan technológiát hozott be — többek között egy forgácslapgyártó és egy felületkezelő gépsort, ami hazánkban a legkorszerűbb technológiát jelentette. Hat- venezer köbméter forgácslap többletgyártására és felületkezelésére nyílt lehetőségünk. Az Interspan beruházó tevékenysége a szerződés megkötésekor kezdődött meg, és 1988. november 1-jével elindítottuk a termelést is. Bár ekkor még csak próbaüzemelés folyt, ennek ellenére az első két hónap is rendkívül eredményes volt. Azóta a gyár folyamatosan, eredményesen termel. Minden évben hoztuk az elvárásokat, aminek köszönhetően több éve az országos toplista első harmadába tartozunk. Nagyon nagy sikernek mondható, hogy az ország legnagyobb termelő- egységei közé sikerült feltornáznunk magunkat. Ez annak tudható be, hogy a tulajdonosok folyamatosan figyelemmel kísérték munkánkat, fejlődésünket és anyagi hozzájárulásukkal támogatták ezeket, így az Interspan előtti 100 ezer köbméteres forgácslapgyár ma már 180—190 ezer köbméter forgácslapot termel, és ezen felül 110—120 ezer köbméter felületkezelésére vállalkozott cégünk az idén. Ez természetesen csak azért lehetséges, mert folyamatosan fejlesztettük a gyárat. Az elmúlt 6 és fél, 7 év alatt több mint egymilliárd forint visszaforgatására került sor. Ennek egy része szintén tartós beruházásként, nagyobbik része pedig fejlesztésként jnutatkozott meg. Termékeink keresettek, minden tekintetben megfelelnek a világ- színvonalnak — mind a minőséget, mind pedig a felület szépségét tekintve —, szeretném külön kiemelni, hogy termékeink messzemenőkig emberbarátiak, káros anyagoktól mentesek, lapjaink felhasználása igen széles skálán mozog. A bútoripar például elképzelhetetlen lenne a forgácslapjaink nélkül. Több száz szín és variáció közül lehet választani, így csaknem mindenhol felhasználhatóak a lapok. A bútoripar mellett az építőipar is széles körben tudja hasznosítani termékeinket. Nagy fájdalmunk, hogy a belsőépítészet még mindig elsősorban külföldi anyagokra támaszkodik az egyes megoldások megvalósításánál, és nem igazán számolnak azzal, hogy milyen anyagok állnak rendelkezésükre hazai termékekből is. Szerencsések vagyunk, hogy a többségi tulajdonos Kro- nospannak Európa csaknem minden országában vannak egységei, és így napi rálátásunk van az európai divatszínek és -formák alakulására. Napokon belül mi is meg tudunk jelenni a piacon ezekkel a változatokkal, és ez óriási előnyt jelent számunkra. — Tudomásom szerint jelenleg is egy nagy beruházás közepén vannak. — Mint ahogy említettem, megalakulásunk óta folyamatosan, csaknem állandóan fejlesztések vannak a cégnél. A termelést és a termékválasztékot évről évre bővítettük. Ennek köszönhetően a megalakulás évében elért 1,8 milliárd forintos termelési produktumhoz képest az idén 6 milliárd forint feletti termelésünk lesz. Jelen pillanatban is több fejlesztési beruházás van folyamatban, amelyek további minőségi, mennyiségi és választékbeli bővítést tesznek lehetővé. Ezt a jelentős mértékű fejlődést és a jelentős mértékű termelési produktumot mindössze 210 ember hozza napról napra és évről évre. Ez nagy felelősséget és megterhelést jelent minden egyes dolgozónknak, akik ezzel tökéletesen tisztában vannak. Természetesen vállalatunk vezetősége is tudja, hogy itt minden egyes émbertől százszázalékos, maximális teljesítményt követelünk, így a fizetések is ennek megfelelően jóval magasabbak az átlag magyarországi fizetéseknél. — Volt-e az elmúlt évek alatt kudarcélményük? Be- lekezdtek valamibe, és az nem sikerült, nem jött be... — Kisebb biztosan lehetett, de a fő célokat illetően nem volt. Azt tudni kell, hogy bármibe is kezdünk, számtalan dolgot kell kipróbálni ahhoz, hogy életképes megoldást kapjunk. Ez általános érvényű dolog, és ha a sikertelen próbák kudarcnak tekintendők, ám legyen. — Az elején szó esett a bútoripar mellett a lakberendezésekről is. Nem szeretnének errefelé bővíteni? — Tulajdonképpen valamikor a mi gyárunk az építőiparral nagyon szoros kapcsolatot alakított ki, de a mi iparágunkba a jelenlegi feladatunk olyan perspektívát kínál, hogy minden erőnket erre kell fordítanunk. Természetesen továbbra is tartjuk a kapcsolatot az építőiparral, de ez ma már nem olyan módon történik, hogy mi folytatunk építőipari tevékenységet, hanem mi a szervizmunkával, a termékek sokaságával igyekszünk segíteni a munkájukat. Szerintem ez egy helyes dolog, mert mindenki maradjon annál, amihez igazán ért...
