Új Kelet, 1995. szeptember (2. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-28 / 228. szám

UJ KELET Kisvárda 1995. szeptember 28., csütörtök 5 Még az ág is húzza a zsugori gazdát Most éppen ő húzza az ágat Jó ára van az almának. Még az ütődött, hulló léalmá­ért is kilónként 23—25 forin­tot fizetnek a felvásárlók. Jó hír ez a gazdáknak, de sajnos, tudják ezt a tolvajok is. Rá­adásul a terményre nincs rá­írva, hogy eredetileg kié is volt, és a kereskedőnek végül is mindegy, kitől vásárolja fel a portékát. És különben is keresi ő a bajt? Kisvárda legnagyobb almás­kertjébe látogattunk, és a téma után érdeklődtünk. Ifjabb Petró László volt segítségünkre. — Megoldott-e a terület őrzése, védelme? — Még a termés érése előtt helybéli vállalkozók keresték fel a gazdákat és ajánlatot tet­tek, hogy soronként 600 forin­tért megóvják a termést a tol­vajoktól. Sajnos a tulajdonosok többsége nem áldozta még egy ládányi alma árát sem erre a célra, így most hárman őrzik az egész kertet, ami szinte lehetet­len feladat. Egyszerre nem tud­nak mindenütt ott lenni. —Kik az elkövetők és milyen módon lopnak? — Többségében cigánygye­rekek, de jönnek ide mások is. A módszerük is változatos. Olyanról is van tudomásunk, amikor a szülő küldi lopni a gyereket, mert a fiatalkorú büntetőjogilag nem vonható felelősségre. Nagyot tévednek ezek az emberek, mert ezzel ők is bűncselekményt követnek el. Ha elfogjuk ezeket a kiskorú­akat, akkor nem bánthatjuk, de nem is akarjuk bántani őket. Ám az is biztos, hogy holnap újra jönnek majd, és újra megpróbál­nak lopni. Az egyszerűbb zsivá- nyok csak zsákba szedik a hullóalmát. A bandák már szer­vezettebben dolgoznak. Lovas­kocsival állnak a fák alá és egy­szerűen lerázzák. Ami pedig mellé hullik, azt őrült tempóban felszedik, és diszkóinak a hely­színről, mielőtt odaérne valaki. — Ha mégis elkapnak vala­kit, mit tesznek az elkobzott áru­val? — Ha ki tudjuk deríteni, hogy melyik sorról lopták, ak­kor visszaadjuk jogos tulajdo­nosának, ha nem. akkor nem sok mindent. Ilyenkor felírjuk az elkövető adatait, de általá­ban hamis nevet és címet dik­tálnak be, és ismét nincs mit tenni. Mi nem vagyunk ható­ság, és az ellopott áru értéke nem olyan nagy, hogy ezért rendőrt kelljen hívni. Ui.: Már éppen befejeztük az interjút, amikor egy cigány férfi egy zsák almát tolt kerékpáron az átvevőhöz. Az áru eredetéről azt állította, hogy Ajakról hozta. Csak utólag gondolkodtam el rajta: mi a fenének ilyen messzi­re hozni leadni? Sokkal valószí­nűbb, hogy itt szedte valamelyik fa alatt. Ezt utólag már csak fel­tételezni lehet, bizonyítani nem. A kisvárdai motel Őszi pihenőre tért a környékbeliek és az országúti vándorok kedvelt pihenőhelye f' i lu* '•» ifit)» H Felügyelő úr... Előbb még fel sem tűnt, csak később jöttem rá, hogy nem a KGST-piacon vagyok. Pedig minden azt idézte. Először is azért nem, mert azok már meg­szűntek. Most már úgy hívják őket, hogy HIP-piac. Lefordí­tom, egyenlő: Hetipiac. Másod­szor meg azért nem, mert egyál­talán nem a piacon voltam. Ak­kor végül hol vagyok? Néztem magam körül, amikor a város­ban jártam és a kórház felé akadt dolgom. Bizony, bizony, a kórház be­járatánál, egy KGST-piac kel­lős közepén álltam. De mint említettem, KGST-piacok már nem léteznek... Persze, hogy nem léteznek. Csak éppen erre járt — becslésem szerint — le­galább 20 román állampolgár. Gondolták, ha már a piacon úgysem árulhatnak, akkor mi­ért ne adnák el cuccaikat a kór­ház előtt. Hely volt bőven, hi­szen nagy az intézmény előtti parkoló. Kocsik meg nem jöt­tek, ha parkírozni akart valaki, úgysem fért már el a kipakolt árutól. Igazán jól éreztem magam. Volt ott minden: fehérnemű, zokni, cipő, bizsu, csecsebecse meg mindenféle herkentyű. — Ezt vegye meg! — szólt utá­nam egy testeseb barnabőrű asszonyság, és egy kendőt lo­bogtatott. Biztosan örülni fog neki a felesége. — Nem va­gyok benne biztos — jegyez­tem meg, csak úgy magamban. A fotós kollégám aztán fel­borította a piaci csendéletet. Megjelenése után az ápolóru­hás sokaság gyorsan eltűnt a kórház kapujában, gondosan rejtegetve a frissen vásárolt ezt- azt. A piacosok meg — csak csendben mondom — meg akartak vesztegetni! De meg ám! Azt mondta az egyik: — Felügyelő úr! Nem ártunk mi senkinek, eladjuk, amink van, és már itt sem vagyunk. Magának meg odaadjuk ezt a pár cipőt ezerötszáz helyett nyolcszázért. Kegyes voltam, a sztorit elhoz­tam, a piacosokat meg a cipőt otthagytam. Ja, és voltam egy KGST-piacon... Csak háttal, hogy fel ne ismerjenek Friss várdai hírek Sétálóutca jövőre Jó ütemben halad a város­ban az úgynevezett megkerü­lő út kivitelezése, és a római katolikus templom, valamint az Olajos áruház előtti tér ren­dezése. Az elkészülési határ­idő október 31. A jelenlegi készültségi állapotot figye­lembe véve a határidő betar­tásával nem lesz gond. Régi óhaja a város lakossá­gának és vezetőségének is, hogy a centrumban sétálóut­cát alakítsanak ki. Azonban a városban az utóbbi pár évben ugrásszerűen megnövekedett a forgalom, ami miatt a leen­dő sétálóutca egyirányú for­galmát pillanatnyilag nem le­het teljesen elzárni. Előbb gondoskodni kell az ott átha­ladó gépkocsik zavarmentes áttereléséről. Viszont ez csak jövő év tavaszán oldható meg, így az áhított „korzó” is akkor valósul meg. Sorházak A Deák Ferenc, a Mártírok és a Csillag út által határolt te­rület házgyári lakásainak folytatásaként sorházakat épí­tenek. A tervek készítése és a tereprendezés befejezés előtt áll, a 16 leendő új lakás ma­gánszemélyeknél már gazdá­ra is talált. Városrendezési szempontból ennek az a cél­ja, hogy a befejezetlen ház­gyári tömböt próbálják eszté­tikusán lezárni. Az építkezés ellen korábban tiltakoztak a lakók. Féltek, hogy nem ma­rad szabad terület, park, ját­szótér. Azonban mindenki megnyugodhat, mert a tervek szerint bőségesen lesz sza­badidős terület, sőt, még kis­pályás labdarúgópálya is ké­szül. Másfélmilliós kár Ezzel nagy gond oldódik meg, mivel ennek a városrésznek eddig nem volt megfelelő gyógyszertári ellátása. Az épít­kezés jó ütemben halad, és a patikát még ebben az évben megnyitják a lakosság előtt. Nagyobb színpad azt is, akit kilakoltatnak, mert illegálisan költözött be vala­hová, és ráadásul nem is fizet semmilyen költséget. Elő­zetes felmérések szerint jelen­leg mintegy húsz hajléktalan vár elhelyezésre. A ház átadá­sa még ebben az évben vár­ható. Nagy munkában vannak a város színházában: felújítják a világot jelentő deszkákat, pon­tosabban megnagyobbítják a Egy megrongált szemétgyűjtő a sok közül színpadot, és a technikai beren­dezéseket is korszerűsítik. A közel 20 millió forintos — pá­lyázat útján nyert — költségek­hez még az önkormányzatnak pár millió forintot hozzá kell tenni. A munkálatokkal pár hét múlva végeznek. Kártalanítás Döntött a testület, hogy a 6- os iskola épületét átadja erede­ti tulajdonosának, a görög ka­tolikus egyháznak. Kártalanítás címén 23 millió forintot kap az önkormányzat. Az alsófokú oktatási intézmény a tervek szerint a volt ÉPISZ Kft. iro­daházába költözne, de csak ak­kor, ha a milliókat megkapják. Az iskola új épületének átala­kítását megkezdték. Maradtak az iskolák A törvény adta lehetőségek miatt az önkormányzat még a tavasz folyamán felajánlotta a városban lévő középfokú ok­tatási intézményeket a megyei önkormányzatnak további működtetésre. Ez csak forma­ság volt, ami félreértésre adott okot a lakosság körében. Olyan hangok is voltak, hogy kiárusítják ezeket az intézmé­nyeket. Erről szó sincs. Az önkormányzat sikeresen pá­lyázott ezek további működ­tetésére, és ezentúl is meg­felelő szinten működtetik a Bessenyei gimnáziumot, a szakmunkásképző intézetet, valamint a városi kórházat. Itt egyelőre biztonságosabb kéz­ben van. Fesztiválprogram Megkezdődött a határon túli magyar színházak feszti­válja jövő évi találkozóinak előkészítése. Tegnap — a programok egyeztetése miatt — a Művelődési Minisztéri­umban találkoztak a város vezetői az érdekelt színházak igazgatóival. Kisvárdán olyan tervek vannak ezzel kapcso­latban, hogy a sétálóutca ki­alakulásával egy időben — jövő május — utcai progra­mok is lesznek. így igazi fesz­tiválhangulatot varázsolnak majd a városba. A darabok kiválasztása is igazodni fog a kisvárdai közönség elvárása­ihoz, az itt élők igényéhez. A hajléktalanok készülő szálláshelye Sajnos a sze­méttel együtt kell élni, de nem min­degy, hogyan. Éppen ezért a vá­rosban lévő ösz- szes szemetes^ konténert felújít­ják még ebben az évben. Szomorú tény viszont, hogy a város for­galmasabb helye­in kihelyezett 150 kis szemét­szelencéből már csak 50—60 használható. Egyszerűen az éjszakai randalírozók, diszkó­ból hazafelé tartó „feldobott” hangulatú fiatalok összetörik, megrongálják azokat. De ugyanerre a sorsra jutott a te­lepülés különböző pontjain elhelyezett 150 pad is. Az összetört szemetesek és pa­dok miatt másfélmilliós kár keletkezett. Ezeket megpró­bálják pótolni, de a romló anyagi helyzet miatt ez egyre nehezebb. Új patika A kórház területén a Béres Rt. magángyógyszertárat épít. Hajléktalanok háza A város lakóinak némi meg­nyugtatásként szolgál, hogy a hajléktalanok háza nem a vá­ros központjában épül meg, hanem a Vásártéren lévő, volt MHSZ-épületet alakítják át erre a célra. Az épülettel már amúgy is éppen ideje volt valamit kez­deni, mert nagyon lerobbant állapotban volt, és kezdték szét­hordani. A házban negyven személyt tudnak majd elhelyez­ni egész napos ellátással. Töb­bek között olyanok is ide ke­rülhetnek, akiknek jelentős köztartozásuk van. Befogadják Szociális lakások Az önkormányzat nagy vál­lalkozásba kezdett az elmúlt év végén. A szociálpolitikai ked­vezmények új szabályozása előtt kedvezményes áron tel­keket juttatott a három- vagy annál több gyerekes családok­nak. így körülbelül 30-35 épí­tési engedélyt adtak ki a város­ban. Az első 15 lakásnak meg­kezdődött a műszaki átadása, s még ebben az évben a többit is átadják a kivitelezők. A kisvárdai oldalakat írta: Fullajtár András és Fekete Tibor. A felvételeket Haras- csák Annamária készítette

Next

/
Thumbnails
Contents