Új Kelet, 1995. szeptember (2. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-21 / 222. szám
U J KELET Csenger 1995. szeptember 21., csütörtök 5 Nyereséges a tenyésztés Ingadozó sertéspiac Az ország egyik legnagyobb hústermelő üzeme a Novaka Kft.. Néhány évvel ezelőtt még az is kérdéses volt, hogy az egykori húsipari vállalat tulajdonában lévő telepen folytatják-e a termelést. — Mélyponton voltak a sertésfelvásárlási árak ’91-ben, amikor meghirdették a telep privatizációját — emlékezett Kapitor Zoltán, a kft. ügyvezetője. — Üzemegység-vezető voltam akkor itt, mint a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Megyei Húsipari Vállalt alkalmazottja. Kiadtunk egy körlevelet, ki akar a társaság tagja lenni. Mindenkinek volt lehetősége a csatlakozásra, végül tizenegy jelentkezővel létrejött a Novaka. — A városban úgy említik önöket: a Nóta, Vajda, Kapitor Kft. — A valóság az, hogy Vajda benne sincs a kft.-ben, tehát a név csak véletlenül értelmezhető így. Ez fantázianév, amit az ügyletet lebonyolító jogi szakértővel adtunk a vállalkozásnak. — Milyen ügylet lebonyolításáról van szó? — A privatizáció azt jelentette, mindent meg kellett vásárolnunk, a tízezer körüli sertésállományt is, ami a legnagyobb gondot jelentette. — Rosszul gondolom, hogy pont ez hozta a hasznot? — Rosszul feltételezi, de nincs egyedül vele. Ne feledje, hogy ’91—92 ez az időszak. Az általunk átvett sertés kilóját hatvanöt forintra értékelték. Pár nap alatt olyan mélypontot ért el ezután a sertésfelvásárlási ár, hogy kilónkénti húsz forint veszteséggel tudtunk megszabadulni a hízóktól. Mást azonban nem tehetünk, mert fizetni kellett a hiteleket, a telepnek a mai napig érvényes bérleti díját. ezzel viszont az állományt sokszorosára csökkentettük. — Ha kevesebb a sertés, kevesebb takarmány szükséges. — Van egy ilyen logika is, de a telep teljes kapacitása ötszáz koca és szaporulata, ha nem teljes a kihasználtság, akkor ráfizetéses az egész, márpedig itt havonta energiát, munkabért, állatorvosi ellátást kell fizetni, és akkor még nem is beszéltünk a súlygyarapodás költségeiről. Szerencsére jó a kapcsolatunk a környékbeli termelőkkel, és mintegy húsz- kilométeres körzetben felvásároljuk a száraztakarmányt, így a gazdálkodók is jól járnak, nem kell a szállítási költséget fizetniük. — Mondhatjuk azt, hogy a sertéspiacon most béke van? — Ilyenféle háborúról nem tudok, csak a tenyésztők gyakori háborgásáról, mert a sertéstenyésztés „hol talp, hol kerék”. Gyakran ingadozik a piac, most egy ideje jó pozícióban vagyunk, mert nyereséges a hizlalás. Ilyenkor kell azonban megbecsülni a pénzt, hogy az ismétlődő mélypontokat is átvészeljük. Hogy a jármi és a csengeri telepünk vágóállatait jobban tudjuk hasznosítani, Vásárosnaményban vágóhidat üzemeltetünk pár hónapja, és tervezzük a tőkehús-előállítás mellett töltelékáru készítését is. földön jaro repülős A lónak nem kell szén Horváth Sándornak a repülés volt az álma, most mégis virágtermeléssel foglalkozik, és már a lótenyésztés gondolata foglalkoztatja. Az egykori csengeri gyerek vargabetűkkel érkezett az álmok mezején, a felnőttek valóságának birodalmába. — Amikor az első növényvédős repülőt megláttam a házunk felett, eldöntöttem, ilyen gépeket vezetek majd. Szüleim igyekeztek lebeszélni, de az érettségi után felvettek a műszaki egyetemre. Előfelvételis lettem, mert a katonaidő letöltésére behívtak a szolnoki repülősökhöz. Földi kisegítő voltam, csak nézegettem sóvárogva, miként repülnek a pilóták. —Aztán következett az egyetem... — Nekem csak a repülés járt a fejemben, pár hét után otthagytam a műszakit, szüleim még néhányszor visszaküldték, de csak nem volt maradásom. Egy évig segédmunkás voltam a hídépítőknél, közben felvételiztem a nyíregyházi mezőgazdasági főiskolára. Természetesen a repülőgépvezető szakra. — És ment minden, mint a műrepülőgép? után átképzésre küldtek Kaposvárra. Moldova György író is ott volt, mert akkor írta az Égi szekerek című könyvét a mezőgazdasági repülőkről, és szomorú szenzációval én is szerepelek írásában. — Amennyiben? — Barokamrai vizsgálaton vettem részt, és rosszul lettem. Ezzel a szerkezettel ötezer méter feletti légköri viszonyt imitáltak, és hiába voltak előtte jó repülési gyakorlataim, egyszerre vége lett a gyerekkori álmomnak. — Mihez kezdett ezután?-— Tanítottam hét évig, közben termeltem uborkát, káposztát, hizlaltam bikát, mert a nyolcvanas évek pedagógusbére nem volt elég a család eltartására. Már virágtermeléssel is foglalkoztam, amikor jött a jelentette, hogy a tanári fizetésem elvitte volna az adó, ha nem hagyom abba a virágtermelést, ami szintén adóköteles. A virágok és a mezőgazdaság mellett döntöttem. — Az oka? — Akkor még meg lehetett élni belőle. Egy mázsa szén, ami a fóliasátrak fűtéséhez kell, alig volt több 200 forintnál. Ez nyolcvanhétben volt. Most egy lapát szén kerül száz forintba, és a felvásárlási árak alig növekedtek. —Ez megint valamilyen váltást eredményezhet? — Két lányom van, nekik vettem egy csikót pár éve. Unatkozott a paci, hoztam hozzá egy társat. Most már a szaporulattal hatan vannak. A lovaknak nem kell szén, lehet, hogy jobb lesz, mint a virágterElmaradt támogatás Bíznak a második fordulóban A pénzhiány évé 1995 is. Ma már egyre több önkormányzat küzd pénzhiánnyal, s most nehéz helyzetbe került Csenger önkormányzata is, hisz az 1995-ös évi költségvetést 40 millió forint hiánnyal hagyta jóvá. A költségvetés fő összege tartalmazza az intézmények, a hivatal, a városgazdák szociális és egyéb kiadásait. Beadták pályázatukat, amelyet az önhibályukon kívül hátrányos helyzetben lévő, forráshiányos önkormányzatok nyújthattak be. Az elnyerhető pénzt a működtetési költségek fedezésére, konkrétan az intézmények többletköltségére fordították volna, mert az önkormányzati tervek megvalósításához biztos anyagi háttérrel kellene rendelkezniük. A pályázatot tehát beadták, s a város reménykedve várta a döntést. Pár nappal később a Magyar Közlönyben minden indoklás nélkül megjelent, hogy a kérelmet elutasították. Az önkormányzat a hiány csökkentése érdekében különböző intézkedésekre kényszerült. S bár megpróbálta az arany középutat választani, 15-20 ember vált munkanélkülivé, az intézményeket „szűkítették”, s a városgazdálkodási terveket is jelentős mértékben csökkenteni kellett. Az önkormányzat gazdálkodásának köszönhetően a legrászorultabb réteg és a város gyermeklakossága (iskola, óvoda) támogatásban részesült. Az év további részében újabb intézkedésekre lesz szükség, s pénz is kellene valahonnan. A dolgozók bíznak abban, hogy a helyzet hamarosan megoldódik. Ezt bizonyítja az is, hogy újabb pályázat beadását tervezik, remélik, több sikerrel. Városlakókat kérdeztünk erről a témáról: Németh Mária, pénzügyi osztályvezető: — Nehéz a helyzete mindenkinek, a hozott intézkedések nagyon sok embert érintenek. Az önkormányzat a lehető legjobb döntést próbálta meghozni, bízunk benne, hogy a második fordulóban több sikerrel járunk. Simái Zoltán, Csenger jegyzője: — További intézkedések szükségesek az év hátralevő részében a hiány fedezésére. Újra megpróbáljuk a második fordulóban! Vincze Zoltán, a Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatója: — Céljaink megvalósításához mindenképpen hozzásegített volna a pályázat útján nyert pénz. Az elutasítás az iskolát is igen érzékenyen érintette. Jeles Antalné tanár: — Igazságtalannak tartom, hogy más települést támogatnak, csak minket nem. Az ön- kormányzat is csak akkor tud segíteni, ha kap. Petrányi Lajos nyudíjas: — Nagyon sajnálom a munkanélkülieket, talán ha nem kellett volna dolgozókat elengedni az intézményekből, több munkalehetőség marad. Egyre több fiatal hagyja el a várost munkahely reményében, a végén már csak mi, öregek maradunk... Kalapács és kaptafa Varga István — Kereskedő akartam lenni, de apám keresztülhúzta a számításomat — mondta bemutatkozásként Varga István cipész. — Ő is ezt a mesterséget űzte, tízévesen már maga mellé ültetett és gyakoroltatta veLem a suszter- séget. A legidősebb voltam a családban, rajtam kívül még hat fiú, alig várta, hogy valaki segítsen neki a kenyérkeresetben. Nehéz idők voltak azok a Horty-kor- szakban, de lassan mégis felszabadultam, vagy ahogy ma mondják, megkaptam a szakmunkásbizonyítványt. — Miért csak lassan? — Apám nem akarta, hogy a magam ura legyek, mert félt, hogy ott hagyom, ha letelik az inasidő. Igaza is lett, mert amikor tizennyolc évesen megkaptam a bizonyítványt, Szatmárnémetinek vettem az irányt, majd amikor a románok visszafoglalták az erdélyi várost, Budapestig meg sem álltam. Szerettem volna én is világot látni, meg a lányoknak legyeskedni, de mindig hazamentem, és amikor megnősültem, végleg megállapodtam Csengerben. —- És a cipészszakma is hanyatlásnak indult... — Akkor még nem. A Rá- kosi-időkben sem ment fényesen az embernek, sokszor olyan lábbeliből is csinálni kellett valamit, aminek már kérge sem volt. Megalakította apám a kátéeszt, ami eleinte jól működött, de a Kádár-korszakban olyan jól ment az embereknek, hogy nem javítanák a lábbelit, inkább újat vettek. Akkor hagyták el sokan a szakmát, mert sokszor abból, amit előlegként kaptunk, nem telt ki a végfizetés. — Ón is beállt a szakmát elhagyók ’ kőié? —Nyugdíjig kihúztam a kátéeszben, és megfogadtam, hogy többé nem veszem kezembe a kalapácsot és a kaptafát. Egy évig bírtam, majd a konyhában ismét nekiálltam a rokonság és az ismerősök cipőinek javításához. Kevés volt a nyugdíjam, ma sem sok, meg ismét egyre többen javíttatják a lábbelit... — A külső szemlélőnek úgy tűnik, unalmas mesterség a cipészszakma. — Hetven évet éltem már, ebből hatvanat a sámlin ülve. Sokféle ember megfordult a műhelyemben, oda minden érdekes hírt behoztak. Sokféle sorsot láttam, akárcsak Csoszogj, az öreg suszter. Meg olyan volt a mi foglalkozásunk, hogy aki értette a dolgát, ha egy kaptafát és kalapácsot kapott a hóna alá, azzal is nekivághatott a nagyvilágnak, mert éhen nem halt. ___________Nyugati piacra dolgoznak __________ Ah ol mindent szárítanak Mi az a Malimpex Kft.? Talán még a csengenek sem tudják. Van viszont a városnak egy üzeme, ahol mindent szárítanak, ami emberi fogyasztásra alkalmas. Ezzel a rejtély megoldódott, de néhány részletet még megkérdeztem Veréb József üzemigazgatótól. — Ami itt készül, mind nyugati piacra megy. A közhiedelemmel ellentétben a mint, tápanyagot a feldolgozott áruból, mint a konzerválás, mert nálunk a hőkezelés mindössze hatvan fokon történik.—Melyek a slágertermékeik? — Aminek piaca van, meg amihez alapanyag van. Ezt azért mondom, mert az idén például meggyből kevés volt, paradicsomból, kaporból sok, az alma még ezután jön, de az rezselymet, sárgarépát meg termelni sem tudtuk. — Ezek szerint saját földjük is van? — Most már ezt is elmondhatjuk magunkról, és az idén azt is tapasztalhattuk, hogy mit nem szabad rajta termelni, mert ez a talaj nem való neki. Az idei évet a kevés nyersanyag mellett még a magas alapanyagár és az egyre gyarapodó energia-
