Új Kelet, 1995. szeptember (2. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-21 / 222. szám

6 1995. szeptember 21., csütörtök Csenger UJ KELET Hetet fogtak egy csapásra Nem mindennapi bravúrt hajtottak végre a csengeri ha­társzakaszon szolgálatot tel­jesítő határőrök. A történ­tekről Gárdos Péter törzs- százlóst kérdeztük. —Mikor és hogyan történt az eset? — Szeptember 8-án 7 óra 30 perckor a Szamos hídján tartóz­tattunk fel két török állampol­gárt, akik — mint utólag kide­rült — a zöldhatáron, illegá­lisan jöttek be az országba. A román embercsempészek Bukarestből Szatmárnémetibe vonattal hozták őket, majd on­nan gyalog kísérték az állam­határig. Mindezt fejenként két­ezer német márkáért. Utólag megtudtuk, hogy kik voltak odaát a segítőik, és a szüksé­ges intézkedéseket a román hatóságoknál megtettük. Raj­tuk kívül e hónap 11-én este Pátyodon két román állampol­gárságú személyt fogtunk el, akik szintén nem a törvé­nyes utat választották. A két ország között érvényben lévő toloncegyezmény értelmében átadtuk őket a román hatósá­goknak. — A határnak melyik szaka­szán leggyakoribb az ilyen cse­lekmény? —- Általában a csengersimai közúti átkelő két oldalán pró­bálkoznak a leggyakrabban. Arra gondolnak, hogy talán itt könnyebben át tudnak jutni. Mint az említett két példa is bizonyítja, nem sok siker­rel. — Mire számíthatnak a: el­fogott külföldiek? — Ha román állampolgár­ról van szó, akkor a tolonc­egyezmény szerint Romániá­ban kerülnek bíróság elé. A magyar törvények szabálysér­tésnek minősítik az esetet, de Romániában ez bűncselek­mény. Ráadásul súlyosbító kö­rülmény, ha csoportosan kö­vetik el. Ezért rendszerint ket­tesével vágnak neki az út­nak. Az elfogott személyeket min­den esetben meghallgatjuk. Ilyenkor csak szűkszavúan nyi­latkoznak, és a távol-keletiek politikai menekültnek vallják magukat. Szinte mindig kide­rül, hogy gazdasági mene­kültekről van szó, akik a jobb megélhetés reményében ha­zánkon keresztül kívánnak a nyugat-európai országokba szökni. — Az év nagyobbik fele már eltelt. Milyenek az eddigi ta­pasztalatok? — Az eddig eltelt nyolc és fél hónapban annyi határ­sértőt fogtunk el, mint tavaly egész évben. Többségében tö­rökök, ukránok, egyiptomiak, líbiaiak, szudániak. Általában keleti nemzetek állampolgárai kísérlik meg törvénytelenül át­lépni a magyar határt. A mód­szerek változatosak. Van olyan csempész, aki csak a határig kíséri az „utasokat”, van, aki át is jön velük. És olyanra is volt már példa, hogy elkísérte a ha­tárig a törököket, ott útbaigazí­totta őket, majd ő rendes útle­véllel átjött a határon, és itt vár­ta őket. — A határőröknek nagyon lényeges, hogy a lakosság­gal milyen kapcsolatot tud­nak tartani. Önöknél mi a hely­zet? — Szerencsére hagyomá­nyosan jó viszonyban vagyunk a környéken élőkkel. Az ál­talunk rendszeresen járőrö- zött településeken javult a közbiztonság. Erre jó példa, hogy januárban négy betö­rőt fogtunk el az egyik falu­ban. A helyi körzeti megbízot­takkal is rendszeres a kapcso­latunk. L apunk egyik nép­szerű rovata a he­tente megjelenő Vá­rosról városra sorozat. Ami­kor több mint egy évvel ezelőtt elhatároztuk, hogy minden héten bemutatjuk egy-egy vá­rosunkat. még nem tudtuk, milyen célt érünk el vele. A körfor­gás arra ösztönzött bennünket, hogy a vá­roslakókat tájékoztas­suk mindenről, ami számukra fontos, írá­sainkkal segítsünk, ahol tu­dunk. írjunk a gondokról, a hajóból, de az örömökről és az elért eredményekről is. Ma már ott tartunk, hogy számítanak ránk, várják az Új Keletet, hi­szen három hónap alatt minden településen össz'egyűlik annyi gond, probléma és természete­sen dicsekednivaló is, hogy az alkalmankénti két oldal bizony sokszor kevés minden információ közlésére. A minap viszont két olyan vé­lemény is megütötte a fülemet, hogy nem tudok szó nélkül el­menni mellette. Történt, hogy városi stábunk tette a dolgát az egyik szabolcsi kisvárosban. Szé­pen összeállt a két oldal. Gon­doltuk, betérünk még az önkor­mányzati hivatalba, hogy a leg- frissebb híreket összeszedjük, főleg azokat, amelyek a lakossá­got is közvetlenül érintik. A pol­gármesterrel nem tudtunk be­szélni (általában mindig sürgős gondja akad, ha bejelentkezünk pár percre a friss hírekért), ezért —mint legtöbbször—a jegyző volt kénytelen velünk társalog­ni. Érzéseink szerint nem szíve­sen, mert meg is jegyezte: unja már áz egészet, túl sokat fog­lalkozunk a várossal! Mit tehe­tünk ezek után? ígérjük, többet nem fogjuk zavarni a munkájában. Nélkü­le is tudunk írni a vá­rosról, majd beszél az utca embere. Ta­lán még színeseb­ben. Az élet nem ál! meg. Bejelentkez­tünk a következő, nagyobb vá­ros polgármesteréhez is, mivel ők következnek a sorban. (Ó egyébként mindig szakít rá időt, hogy a város dolgairól tájékoz­tassa az újság olvasóit.) Meg­jelöltük az időpontot, hogy mi­kor keressük meg pár percre A válasz: örömmel vár bennün­ket, és köszöni az ismételt in­gyenreklámot városukról... Majd elmondja az utca embere KORREKT KAPCSOLATOK — A kereskedelem viszonylagos szabá­lyozatlansága a konjunktúralovagoknak kedvez — kezdte mondandóját Papp József a Csenger Kér Kft. vezetője. — Hosszabb távon viszont csak azok tudnak fennmarad­ni, akik tisztességes üzleti kapcsolatra tö­rekednek mind a beszállítókkal, mind a külföldi partnerekkel szemben. Amelyik kereskedő- vagy felvásárlócégről kiderül, hogy fizetési gondjai vannak, attól előbb- utóbb elpártolnak az ügyfelek. O Önök milyen termékek felvásárlásával foglalkoznak? — Mindenféle zöldséget és gyümölcsöt ve­szünk, valamint a tüzelő- és építőanyag-ke­reskedelem is a tevékenységi körünkbe tarto­zik. Q Milyen volt az idei szezon? — A meggyel kezdtünk, és a tavalyihoz vi­szonyítva 30—40 százalékkal kevesebb ter­mett. Összesen húsz vagonnal tudtunk expor­tálni. Az uborka szedése már június végén el­kezdődött és még most is tart. A nyomott árak ellenére jól jövedelmezett a termelőknek. Mennyiségben át tudtuk venni mindet, de a minőséggel gondok voltak, különösen a sza­badföldi termesztők esetében. A támrendsze- res, csepegtető öntözéses művelési móddal mindenki biztosra mehetett. Ha szerényen is, de jövedelmezett. A beszállító partnereinktől átvettünk minden mennyiséget, még azon az áron is, hogy haszon nélkül, ugyanannyiért ad­tuk tovább. Mi is műveltünk öt hektárt, és mondhatom, megérte. A termelők azért is for­dulnak bizalommal hozzánk, mert mi szakta­nácsadással, palántával és tápoldattal is ellát­juk őket. Már most többen jelezték, hogy jövőre nagyobb területen fognak bele a kor- donos uborka termesztésébe. Egy dologra azért felhívnám a figyelmet. Külföldön a leg­nagyobb kereslet a 3—6, és az 5—8 cm-es méretűekre van. Esetleg el lehet még adni a 6-9 cm-eseket is. Az ettől nagyobbakat már nem tudjuk értékesíteni, mert nincs rá export­kereslet. Szerencsére jó a kapcsolatunk a kin­ti üzletfelünkkel, és nem merültek fel fizetési gondok. O Megyeszerte nagy gondot jelen tett a para­dicsomfelvásárlás. Önöknek hogyan sikerült? — Eddig 400 vagonnal adtunk el külföldön. Ezzel a termékkel is minőségi gondok vannak. Nem minden gazdának van megfelelő szakértel­me hozzá, főleg a permetezéssel akadnak prob­lémák. Ezenkívül sokan nem számoltak előre az öntözőrendszer megtervezésénél. Egy-két hek­tárnyi területnél nem éri meg kiépíteni, kész rá­fizetés. Legalább 5—10 hektár kell ahhoz, hogy jövedelmező legyen az öntözés. Mi egyébként kilenc forintért vettük a paradicsomot, de a sze­zon végére már nagyon leromlott a minősége. OA városok piacain 50—80forint között van az alma ára. Ez már jó hír a termelőknek. Mennyiért vásárolja fel a kft.-jük? — Az idei almatermés egy katasztrófa. Mind mennyiségben, mind minőségben. A korábbi évekhez viszonyítva alig több mint a fele ter­mett, ráadásul nyolcvan százaléka csak léalmá­nak jó. Ez utóbbit huszonöt forintért vesszük át. Az első osztályú alma árát még nem tudom megmondani, mert nem a hazai fogyasztás, ha­nem a világpiaci ár a meghatározó. LJ Vállalkozásuk másik nagy területe az épí­tő- és tüzelőanyag-kereskedelem. Milyen a ke­reslet a termékeik iránt? — Új ház nem sok épül, csak azok vágnak bele, akik fel tudják venni a szociálpolitikai tá­mogatást. Rajtuk kívül vevőink még, akik az építkezés befejezése előtt állnak. üMivel tudják becsalogatni az érdeklődőket? — Elsősorban a szolid árainkkal. Mi megpró­bálunk olyan termékeket kínálni, amelyek job­ban igazodnak a pénztárcájukhoz. Ajtók eseté­ben a hagyományos, üveg nélküli teleajtókat kí­náljuk. Az ablakok közül keresett termékeink a 120x150 és a 150x150 cm-es méretűek. Környékünkön is sokan átálltak már a gázfű­tésre, de még jelentős azoknak a száma, akik a hagyományos, szilárd tüzelőanyaggal fűtenek. Részükre is tudunk olcsóbb és drágább szenet adni. (x) CSAK ATOMKEMENCÉJÜK NINCS A Mátészalkai Sütőipari Vállalatnak működött egy pék­üzeme Csengerben. A privatizáció során megvásárolta há­rom testvér a vagyonügynökségen keresztül, és FERR Tra­de néven kft.-t alakítottak. Hármójuk közül Vass József ügyvezetőt kérdeztük a sütöde munkájáról. • Mekkora területet látnak el kenyérrel és pékáruval? — Huszonöt település 120 boltjába szállítunk rendszere­sen. Naponta legalább kétszer eljut minden üzletbe a járatos kocsink, de szükség esetén akár négyszer is tudunk szál­lítani. Mindig friss áruval tu­dunk szolgálni megrendelő­inknek. • Jelenleg hány dolgozót alkalmaznak? — Annak idején 27 fővel vettük át az üzemet, azóta nem bocsátottunk el senkit, sőt, növeltük a létszámot, és most 42 dolgozónk van. • Milyen műszaki feltéte­lekkel vették át a létesítmé­nyeket? — A leglényegesebb, hogy három kemencét örököltünk, és szerencsére mindhárom különböző energiaforrással üzemel. Van egy gázkemen­cénk, egy olajkemencénk és egy elektromos sütőegysé­günk. Már csak atomenergiá­val működő nem üzemel ná­lunk. De tudtommal másutt sem a világon. Ha bármelyik energiahordozóval gond len­ne, akkor sem kellene leáll- nunk, a szerződésben vállalt kötelezettségünknek minden körülmények között eleget tudunk tenni. Tervezzük egy negyedik kemence beállítását is. Részben azért, hogy bőví­teni tudjuk a választékot, rész­ben pedig azért, hogy egy eset­leges műszaki meghibásodás­nál legyen még egy tartalék egységünk. • Milyen választékot tudnak nyújtani a vevőiknek? — Negyvenkilencféle kenye­ret és pékárut gyártunk napon­ta, de igény szerint újabb termék sütését is bármikor el tudjuk kezdeni. Kísérletképpen nemso­kára kezdjük sütni a tartós ke­nyeret, amelyik úgynevezett biofóliába lesz csomagolva. így akár hat napig is megőrzi a fris­sességét. Ez a termékünk azok­nak a vevőinknek lesz prakti­kus. akik egy héten csak egy­szer szoktak vásárolni, és így egész hétre elegendő árut tud­nak egy szeme megvenni. • Elég sok településnek van már önálló péksége. Mennyiben jelentenek ezek az üzemek konkurenciát önöknek, illetve hogyan vi­szonyulnak az önök termelői árai a többiekéhez? — Ekkora választékot egy kisebb üzem nem tud nyújta­ni, ráadásul termelésbizton­ságról sem lehet olyan eset­ben beszélni, ahol mindössze egy kemence működik. Áraink a környezetünkhöz viszonyítva mondhatók. Igaz, hgoy a búzaliszt ára most 20 százalékkal emelkedett és az energia-áremelést sem tud­juk sokáig kivédeni. Próbál­juk követni a piac feltéte­leit. • A pékek tudvalevőleg ko­rán kelő emberek. Önöknél hány órakor kezdődik a mun­kaidő? — Hajnal négykor kezd az éjszakai műszak, majd folya­matosan lépnek be a többiek. A süteményesek 9—10 óra körül állnak munkába, de dél­után is folyamatos a gyártás. Itt Csengerben két saját üzle­tünk is van — az egyik köz­vetlenül a pékség mellett, a másik a belvárosban —, azo­kat is állandóan ellátjuk friss áruval. Minőségi kifogás és reklamáció gyakorlatilag nincs. Néha ugyan — csak nagyon ritkán — előfordul, hogy a szállítás során sérül a kenyér, de azt azonnal kicseréljük. (x)

Next

/
Thumbnails
Contents