Új Kelet, 1995. szeptember (2. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-18 / 219. szám
ÜJ KELET Megyénk életéből 1995. szeptember 18., hétfő 3 Önmérséklet takarékosan Csengetésemre két pajkos puli rohan a kapuhoz. Csak úgy hömpölyögnek, azt sem tudom, hol az elejtik, a hátuljuk. Amúgy alibiből ugatnak is, elvégre az „embernek” meg kell dolgoznia a fizetségért... Mértéktartóan tervezett, szép, még épülőben lévő családi ház. A polgármester melegítőben fogad. — Ide, a nappaliba menjünk — invitál —, itt nem zavar majd a zaj. Fent parkettát csiszolnak. Praktikus, kényelmes, világos szobába vezet, ahol a teret egy régi időket idéző hangversenyzongora uralja. A berendezés már-már puritán. Mindenből a tervszerűség, átgondoltság árad. — Polgármester úr! Az „ Ón" községe, Tiszanagyfalu azon kevés települések egyike, ahol kimondottan jól mennek a dolgok a jelenlegi, nehéznek mondott gazdasági körülmények ellenére is. Mi az Ön „ titka" ? — Semmi. Hacsak a tervszerűség nem az..., no meg az önmérséklet. — Mégis tény, hogy az ön- kormányzatok többsége éppen csak vegetál. — Ők tehetnek róla! Én 1985-ben úgy vettem át a falu vezetését, hogy 130 ezer forint volt a tanács számláján. Mi már akkor fokozatosan elkezdtük magunktól azokat az ésszerűsítéseket, amelyeket manapság rendeletekkel kell kicsikarni némelyik önkormányzatból. Szilárd meggyőződésem, hogy igenis meg kellett volna felülről vizsgálni, hogy hol és mi okozta egy-egy település hátrányos helyzetbe kerülését (ne is beszéljünk a csődhelyzetekről), mert biztos vagyok benne, hogy ez mindenütt a megalapozatlan és meggondolatlan beruházásokra, döntésekre vezethető vissza. Nekem azt senki nem tudja megmagyarázni, hogy mondjuk egy nyolcszáz lelket számláló községnek miként lehet százmilliós adóssága, ugyanis ilyen is van. — Kérem, mondjon példákat a saját gyakorlati módszereiről. — Először is, az intézményeink ötezer forint feletti vásárlásokat csak az önkormányzat engedélyével eszközölhetnek. Takarékoskodnunk kell. Addig, amíg a meglévő eszközök kihasználtsága nem száz- százalékos, nem engedjük újak beszerzését. Már tíz éve ilyen takarékossági elvek vezérlik a község gazdaságpolitikáját. Ennek köszönhetően azonban nem kellett megvalósítanunk a kormány 15 százalékos létszámcsökkentési javaslatát az önkormányzatok területén. Az tény, hogy a nyugdíjba vonulók helyére egyelőre nem veszünk fel új dolgozókat, hanem átcsoportosításokkal oldjuk meg a feladatot. A létszám az évek során így is fog ugyan csökkenni 5-6 százalékkal, de nálunk például nem kerül pedagógus az utcára, és ez Keinecsei László nagy szó! Mellesleg ezt a megoldást sem a jelenlegi és kampányszerű kényszerhelyzet szülte, hanem az a bizonyos perspektivikus gondolkodás. 1985-től ezt a gyakorlatot igyekszünk folytatni. Az óvodában is tartjuk a létszámot, ami úgy valósulhatott meg, hogy például a nyugdíjba ment takarítónő helyett nem vettünk fel újat, hanem a dajkák végzik ezt a feladatot az alatt az idő alatt, amikor a csoportos foglalkozások és az oktatás folyik. Ők úgysem lehetnek ez idő alatt jelen a teremben. Miért is trécseljenek addig? Az ő érdekük is a munkaidő teljes kihasználása, így ugyanis nem fenyegeti őket a munkanélküliség réme. Ezt az egészet nem is nevezném személyzeti vagy munkaügyi politikának. Éz egyszerűen logikus. — Milyen forráskiegészítésekre tud támaszkodni? — Elsősorban az önerőre. Az óvodánk például önellátó a zöldségtermesztés vonatkozásában. Az óvodai játszóudvar mögötti 600 négyszögölön minden megterem, ami kell. A dajkák és az éppen ráérő karbantartó elkapálgatnak, a betakarításban az óvónők is segítenek. így még tartani tudjuk a 68 forintos normát. Az iskola is termel oktató jelleggel. de azt is felhasználjuk a konyhán, ami ott megterem, így jut külön számítógépteremre nyolc számítógéppel, komputeres szakkörre. Van agyagkorongozó szakkörünk, de már az is magáért beszél, hogy a hat közül egyetlen szakkört sem kellett megszüntetni anyagiak hiányában. A műszaki szakkörösök csináltak például egy kis versenyautót egy rozoga Trabantból. Megy és működik! — Honnan került hozzá Trabant? — A technikatanáré volt, ő ajándékozta az iskolának. — Milyen fejlesztési elképzeléseik vannak? — A PHARE-program keretein belül kaptunk a rakamazi önkormányzattal közösen egy hétmilliós összeget a holtág és a morotva biológiai regenerálására. Halbiológusok, növény- biológusok és vízügyi szakértők segítik munkánkat. Egyébként pályázunk a Vízügyi Alapra, de a Mezőgazdasági Alapra is, hiszen a morotvából öntöznek is. — Hogy áll a falu a munka- nélküliséggel? — Igyekszünk megoldásokat keresni. Megvettük például a volt téeszirodát, majd kiadtuk a Háziipari Vállalatnak — bérleti díj fejében — egy varroda létesítésére. Az épület ára 1,6 millió forint volt. A varrodában harminc olyan dolgozó van, akinek eddig jövedelempótló szociális támogatást kellett fizetnünk. Ennek az összegnek a megtakarításával az épület másfél év alatt kitermeli az árát. A bérleti díj már tiszta jövedelemként jelentkezik! — Évente hány pályázatot írnak? — Hadd legyen ez a mi titkunk — mosolyodik el Keme- csei László. — Mindenesetre azért vagyunk, hogy a lehetőségeket kihasználjuk. Egyek vagyunk az állammal, tehát felelősen kell gondolkodnunk. Erkölcstelennek tartottam volna pályázni a hátrányos helyzetűek „csapatában”. Lelkiismeretlenség lenne rájuk nézve. Azonban PÁLYÁZNI KELL. Megalapozottan. Ehhez ismeretségi körre is van szükség, mert idejében kell az embernek információkhoz jutnia. Sokszor még egy nap is számíthat... — Nem érezte még egyszer sem, hogy belefáradt, elég volt? — Nem, soha. Egy azonban biztos: most a demokráciában két óra alatt többet kell dolgozni, mint régen egy hét alatt. Azt hiszem, ez így van rendjén. Ez a fejlődés egyik záloga. Maga a gondolat is példaértékű lehet minden területen... Palotai Kisfröccs // Őshaza Most koccintson, mert sokáig nem lát. Miért? Elutazom. Megyek megmenteni az őshazát. Hogyhogy nem érti? Hát, maga nem olvas újságot? Egy kínai tudós, valami muzsikus vagy mi a csoda, azt találta ki. hogy nekünk, magyaroknak nem is ott van az őshazánk, ahol eddig hittük, hanem valahol Észak- Kínában. Hát, ezt mondta. És én ebbe bele nem nyugszom. Megyek, és bekerítem azt a régi őshazát, mint valaha az amerikai aranyásók a megtalált aranylelőhelyet. Bekerítem, és akkor az enyém lesz. Mert, nézze csak, itt ezt a mostani hazát lassan el- hordják alólunk. Szent László óta egy darabig még csak-csak gyarapodott a haza, aztán szakadt háromfele, sokfele, ragadták, vitték katonák, politikusok, törvények, békék. Alig maradt belőle valami. És hát, ugye, ki lehet biztos abban, hogy egyszer majd nem a Dunáig vagy a Tiszáig akarják elragadni? Ez is benne van a pakliban. És nekem, látja, ebben a folytonos fogyásban olyan megnyugtató volt, hogy ott, valahol a Volga—Káma könyökben megvan a biztos, a stabil, a kikezdhetetlen: az őshaza. Ahonnan elindultunk. Most ne mondja, hogy kár volt. Azt sosem tudhatjuk. Ha mi eljöttünk, eljöttünk. Az őshaza megmaradt. És most jön ez a kínai vakeráló, és azt mondja nekünk, hogy coki. És ajánl egy másik őshazát. Hallja, ez olyan szellemi kitelepítés, amit más formában ugyancsak ismerünk ebből a századból. Hát nem, ezt nem. Mindenesetre én fogom magam, elindulok, megkeresem azt a régit, és kicövekelem. Ez a miénk. Már csak úgy, képzeletben. Nekem nem kell másik őshaza. Jó az a régi. Amúgy igazi hazának is jó lenne ez a mostani, csak megmaradna. Na, koccintsunk. Nem jön velem? Akkor egészségére. (dámi) Zsűrizett barázdák Fülöp József nemcsak a friss magyar kenyér illatát szereti, hanem a búzát termő szülőföld lehelletét is érzi. A termesztéstechnikai szakoktató ’68-tól dolgozik a bakta- lórántházi szakmunkásképzőben. Generációkat oktatott a földmunkák szépségére, tanulóinak tucatja nyert országos szántóversenyeket. Három évvel ezelőtt úgy döntött, a felnőtt kategóriában önmagának és másoknak is bizonyítja, hogy aki oktatja, az is érthet a föld megműveléséhez. — Az első alkalommal, amikor elindultam az országos szántóversenyen, negyeFülöp József dik helyezett lettem — szerénykedett Fülöp úr. — Tudtam, hogy csak néhány ponton múlott a jobb eredmény, ezért a következő évben is az erőgép kormánya mögé ültem. Ez tavaly volt, harmadik lettem. Az idén viszont második helyre zsűrizték a barázdáimat. —Ezek után jövőre már csak az első hely következhet.-— Egy ilyen versenyen centiméterrel mérik a nyitó-záró barázda összeszántását, a folyamatos talajforgatást, tehát nehéz előre feltételezni bármilyen eredményt. Ráadásul szakmunkásképzőnkben még a keleti típusú erőgépekkel dolgoztunk, a versenyen meg most is egy ismeretlen nyugati traktorra tettek. Nem tagadom, bennem is volt vizsgaláz, mert négy éve a nyíregyházi mezőgazdasági főiskola hallgatói is itt gyakorolják a nemzetközi szántás szabályai szerint a talajmunkát. Nem volt mindegy számomra, hogy mint oktatójuk miként szerepelek. —i Gondolom, Önnek is van saját gazdálkodása, ahol folyamatosan gyakorolja a szántást. — Van egy hold saját földem, de többel nem is tudnék mit kezdeni, mert lassan közeledem a nyugdíjas évekhez. Valamikor a nyári szünetben a téeszekbe jártam tanulóimmal gyakorlati oktatásra, a megyének minden talajtípusát gyakorlatból ismerem, remélem, én már rutinból is elboldogulok, ha egészségem engedi, hogy a következő évi országos szántóversenyen induljak. Ratkóra emlékezve „Tenni is kell” Ratkó József Mint már jelentettük, a Ratkó József Irodalmi Társaság szombat délelőtt tartotta összejövetelét a tiszadobi Andrássy vadászkastélyban, abban a gyermekotthonként szolgáló műemlék épületben, aminek 12 tornya, 52 szobája és 365 ablaka van, mintha csak egy kerek évet szimbolizálna. A program Ratkó József szellemiségének, néhány versének felidézésével kezdődött. A költő hitvallásának megfelelően elszánt hittel, lobogó belső tűzzel látott neki az elnökség az elmúlt évi munkának. Ratkó halálának ötödik évfordulójára tartalmas, színes éves programot állítottak össze, amiből — sajnos — nagyon kevés terv valósulhatott meg. A vezetőségi vélemény szerint az okok kutatását a rossz anyagi körülményekben kell keresniük, mert a társasági tagdíjak lassan csordogálnak, a beadott pályázataikat sorra elutasították — ilyen volt a tehetséges állami gondozottak olvasótáborának terve —, a támogatók és a szponzorok ígéretüktől eltérően elmaradtak. Amiket viszont a szűkös körülményeik ellenére meg tudtak valósítani — például a Ratkó-szavalóversenyt, vagy az augusztusi tiszadobi olvasótábort —, azokat nagyon sikeresnek ítélték meg. Megkönnyebbülten adott számot az elnökség arról, hogy a ratkói hagyaték két kötetét — az Egy új évszak kellene versgyűjteményt és a Szent István életét feldolgozó Segít a király című drámáját — sikerült megjelentetniük. Az egy évvel ezelőtti saját zsebből, eufórikus hangulatban létrehozott társaság éves költségvetése közel 200 ezer forint lenne, de ma mindössze 13 ezer forintból gazdálkodnak, ami a vélemények szerint levélpapírra sem elég, pedig a jövő évben lesz Ratkó József születésének 60. évfordulója, amit méltón szeretnének megünnepelni Nagykállóban. Ehhez kapcsolódóan adták át az elnökségnek — az elfoglaltságai miatt távolmaradó —Lezsák Sándor üzenetét, miszerint a Lakitelek Alapítványhoz jó eséllyel nyújthatnak be pályázatokat. G. Nagy llián költő felszólalása egy lavinát indított meg, mert véleménye szerint a ratkói eszmeiségnek megfelelően nem csak írniuk, hanem a közélet visszáságai ellen tenniük is kell valamit. Javasolta, hogy emeljék fel szavukat a hajdan volt 50 szülőotthon mára megmaradt töredékének bezárása ellen. Elhangzott, hogy vegyék ehhez hozzá a magyar oktatásügy lehetetlen helyzetét, a könyvtárak bezárását, a vidéki kultúra háttérbe szorítását és a kulturális örökségek lerombolását is. Mindezt a tagság ellenszavazat nélkül elfogadta és Maczó Agnes képviselő asszony javaslatára minden lehetséges médiához el fogják juttatni a kiálltványaikat, de mindig csak alkalmas időben és az adott köztémához kapcsolódva. —vip— Jól járt, aki vásárolt Aki figyelemmel kíséri az Új Keletben megjelenő írásokat, az a szeptember 14-ei számból értesülhetett arról, hogy a múlt pénteken, szeptember 15-én, 15 órától nagy eseménynek lehettek tanúi a nyíregyházi Gólya ABC Pazonyi téri üzletében a vásárlók. Az ABC vezetői közjegyző előtti sorsolást tartottak azok közt a kedves vevők között, akik a Gólya Kereskedelmi Kft. 25. számú — Nyíregyháza, Pazonyi tér 9. (temető melletti) — és a 44. számú — Nyíregyháza, Kígyó u.'l. (víztorony melletti) — üzleteiben 1995. augusztus 7-től 1995. szeptember 15-ig háromezer forint feletti összegben vásároltak. A bő egy hónap alátt a két üzletben összesen százhatan költöttek egyszerre ekkora összeget. A víztorony melletti ABC-ben hetven darab sárga színű szelvényt tudtak kiadni, míg ugyanezen idő alatt a temető melletti üzletben összesen 36-an költöttek a bűvös háromezer forintos határ felett. Ebben az ABC- ben a vásárlók zöld színű szelvényt kaptak. A szerencsés nyertesek számai és nyereményei a következők: I. díj: zöld 28 —20 000 Ft értékű vásárlási utalvány II. díj: zöld 4— 10 000 Ft értékű vásárlási utalvány III. díj: sárga 58— 10 000 Ft értékű vásárlási utalvány IV. díj: sárga 24 — 5000 Ft értékű ajándékkosár V. díj: zöld 27 — 5000 Ft értékű ajándékkosár. A Gólya Kereskedelmi Kft. vezetősége tájékoztatja a nyerteseket, hogy a nyereményt a sorsolást követő harmincadik napig (tehát október 16., 17 óráig) vehetik át a kft. Pazonyi téri ügyviteli irodájában! Természetesen továbbra is a megszokott színvonalú áruválasztékkal várják a vásárlókat és mindkét üzletben a V. V. K. kártyával, illetve az étkezési utalványokkal rendelkezőket is kiszolgálják.
