Új Kelet, 1995. szeptember (2. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-16 / 218. szám
Hétvége 1995. szeptember 16., szombat Késői boldogság Csengetésemre őszülő hajú asszony nyit ajtót. Hirtelen nem is tudom, hogy köszöntsem, mert bár szeme körül elmélyültek a barázdák, tekintete életerőt, melegséget sugároz. — Kerüljön beljebb, kedvesem! — invitál a szobába, ahol tálcára rakva üdítő és sütemény vár. — Örülök látogatásának és annak, hogy érdekli életem története. Fogyasszon bátran, addig én összeszedem gondolataimat. Kihasználva a pillanatnyi csendet, szétnézek a szobában. A pasztellszínű falat képek és virágok borítják. A mahagóni szekrénysor vitrinjét nippek díszítik. A kanapé sarkában hófehér perzsamacska alszik összegömbölyödve. — A legdrágább kincsemet azonban még nem is látta. Bár most iskolában van, képeket azért mutatok róla. Előkerülnek a bőrkötésű albumok, s a képekről szőke hajú kislány mosolyog rám. — Ugye, azt hitte, hogy az unokám? Pedig ez az én vérem, a drága kis lánykám. Ő adja az egyedüli értelmet az életemnek. .Tudja, ő amolyan kip csodagyerek, decemberben lesz tizennégy éves. Nagyon későn mentem férjhez, és már hosszú évekkel azelőtt lemondtam arról, hogy nekem gyerekem legyen. — Ugorjunk vissza néhány évet az időben! — A második világháborút még egészen kicsi gyerekként éltem meg. Néhány kép beugrik ugyan, és emlékszem a borzalmas légiriadókra is, de az évek hosszú sora elmosta az emlékeket. Azt tudom, hogy nagyon nehéz időket éltünk, hisz a háború hatása még éveken át elkísért minket. Édesapámnak cukrászdája volt, amit '44-ben lebombáztak, de süteményeinek híre megmaradt. Amikor már kicsit jobb idők jöttek, újra felépítette a kávéházat. Még most is az orromban érzem a frissen felfőzött tej és a krémes illatát. Édesanyám besegített az üzletben, és mindent megtettek azért, hogy befejezhessem az iskolát. Utána nehéz volt elhelyezkednem, talán főleg azért, mert nő voltam. Aztán mégis találtam munkát egy idős bácsi patikájában. — Soha nem tetszett a szerelemre gondolni? — Dehogynem. Jártak is hozzánk a fiúk szép számmal — vasárnaponként teára, de én mindig úgy éreztem, hogy az igazi még nem jött el. Volt egy nagyon kedves jó barátom, akivel eljártunk sétálgatni vagy néha beültünk egy moziba. Amikor két év után megkérte a kezemet, a meglepetéstől szólni sem tudtam. Én soha nem gondoltam, hogy neki olyan mélyek az érzelmei. Édesanyám nagyon kért, mondjak igent a legénynek, mert abban az időben a magam huszonöt évével már vénlánynak számítottam. Ám bárhogy is akartam, nem tudtam volna szerelem nélkül élni egy férfival. Hiába mondták nagyanyáméi hogy majd megjön az is, én kikosaraztam Lajost. — Hogy alakult később Edi néni élete? — Harmincéves voltam, amikor meghalt az édesanyám. Nagyon megtört minket az elvesztése. Mivel azonban apa ragaszkodott a cukrászdához, kiléptem a gyógyszertárból, és beálltam hozzá amolyan mindenesnek. Bár volt két cukrászunk, azért gyakran kellett besegítenem nekem is, főleg a hétvégék előtt. Esténként pedig a kockás papír mellett ültem, és számolgattam a bevétel és kiadás arányát. Aztán, néhány évvel később édesapám is elment. Sokáig gyötrődtem, míg végül úgy döntöttem, hogy eladom a cukrászdát. Sok volt egymagámnak az üzlettel járó bíbelődés. Dolgoznom viszont kellett, így újra elhelyezkedtem mint gyógyszerész. Közben szép lassan az évek is elrepültek a fejem felett. Mire észbe kaptam, már úgy éreztem, csak mások kisbabáját nézhetem sajgó szívvel. — Mikor tetszett megismerkedni Dénes bácsival? — Elég öregecskén. Már negyven is elmúltam, amikor rámköszöntött a szerelem. A gyógyszertárban ismertem meg szegény megboldogult páromat. Gyakran tért be hozzánk. Először csak a gyógyszereit jött kiváltani a magas halántékú, bajuszos férfi. Talán még sokáig nem vettem volna észre közeledését, ha egyik nap félre nem hív a kolléganőm, mondván, szerinte biztosan tetszem az özvegy- embernek. Először tréfának vettem a dolgot, de amikor jobban odafigyeltem, rájöttem, hogy ez nem is butaság. Dénesnek mindig volt hozzám egy-egy kedves szava. Nyáron friss virágot, ősszel csokoládét hozott. Aztán elhívott az első randevúra. Hosz- szú órákat ültünk egy kerti pádon, és elmeséltük egymásnak az egész életünket. Ezután egyre gyakrabban találkoztunk. Végül egy tavaszi délutánon megkérte a kezemet. így lettem negyvenkét éves fejjel menyasszony. — Hogy tetszik visszaemlékezni az esküvőre? —Olyan volt számomra, mint egy csoda. Szűk családi körben esküdtünk örök hűséget egymásnak. Álltunk a templom oltára előtt, zúgott az orgona zenéje. Galambszürke kiskosztüm volt rajtam, és fehér rózsacsokrot hozott nekem a párom. Nászúira Lillafüredre mentünk. Az a hét volt életem legszebb időszaka. Egyáltalán nem éreztük, hogy nem vagyunk már húszévesek. — Mit szóltak a frigyhez a rokonok, a barátok? — Egy emberként örültek annak, hogy végre mindketten megtaláltuk a boldogságot. Csodaszép és mókás dolgokat kaptunk tőlük nászajándékba. Hogy ne legyen soha vitánk, mindketten eladtuk a lakásunkat, és a kettő értékéből vettük meg ezt a kis kétszobás fészket. Akkor még egyikőnk sem gondolta, hogy hamarosan lakója lesz a kisebbik szobának is, amit amolyan gardróbnak használtunk addig. — Tudatosan akartak Edi néniék gyereket? — A csodát! Öregnek tartottuk mi már magunkat ahhoz, hogy gyereket neveljünk. Nem nagyon beszéltünk erről, de én úgy éreztem, hogy van köztünk egy hallgatólagos megállapodás. Aztán valahogy mégis hiba csúszott a számításaimba, amit, meg kell, hogy mondjam, ma már egyáltalán nem bánok. Amikor az első hónapban kimaradt a vérzésem, nem is nagyon aggódtam, mert máskor is volt már úgy, hogy rendetlenkedett. A következő hónapban viszont elmentem a nőgyógyászhoz, mert azt gondoltam, beléptem a klimaxos korba. Szerettem volna tudni, hogy teljesen egészséges vagyok-e. A vizsgálatok azonban meglepő eredményt hoztak. Három hónapos terhességet mutatott ki a teszt. Amikor a kezelőorvosom közölte velem a hírt, azt sem tudtam, sírjak-e vagy nevessek. — Dénes bácsi hogyan fogadta a hírt, miszerint apa lesz? — Azt a boldogságot leírni sem lehet. Bár én kétségek, közt végigzokogtam a délutánt, ő egyre csak nyugtatgatott. Büszke volt „teljesítmé-, nyűnkre”, ahogy ő mondta. Nekem viszont egyre csak az járt a fejemben, mit szólnak majd az emberek. És láss csodát! A barátaink mind őszinte szívvel gratuláltak, és együtt izgulták velünk végig a hat hónapot. Szerencsére minden simán ment, csak az utolsó hetekben lépett fel némi komp- likáció. A baba farfekvéses volt, és mivel a szülés pillanatáig nem akart megfordulni, császármetszéssel segítette világra az orvosom. Anna Katalin egészségesen született. Ek-| kor már én is büszke voltam arra, hogy míg más ilyen korban az unokáit sétáltatja, én a saját első gyerekemet szoptatom. — Ma már csak ketten tetszik itt élni Annával. — Igen. Az én egyetlen szerelmem három évvel ezelőtt magunkra hagyott minket. Agyvérzést kapott, és már nem lehetett segíteni rajta. Emberfeletti erő kellett ahhoz, hogy ne dobjam el magamtól én is az életet. Csak az tartotta bennem a lelket, hogy itt van a mi kislányunk, akinek szüksége van rám. Azóta már kicsit megnyugodtam, de Dénes emléke örök életemben elkísér. Még ma is gyakran kapom magam azon. hogy takarítás közben gondolatban beszélek hozzá. Ha kezembe veszem a képét, végigpereg előttem rövid együttélésünk minden boldog pillanata. UJ KELET Jó barát és menedékház A fiatal lányok gyönyörű álmokkal és csodálatos eseményekkel képzelik el jövőjüket. Jóképű és megértő férj, szép és okos gyerekek, kényelmes lakás, autó, tengerparti nyaralások... Hogy mi teljesül az álomból és hol van valóság határa, csak évek múlva derül ki. Ebben a zűrzavaros világban el is repülnek a képzelet szülte ábrándok, és maradnak a szürke, egyhangú hétköznapok, amelyekből szinte képtelenség kitörni. Hogy ki és mikor dönt jól, esetleg rosszul, nehéz lenne eldönteni. Gallyas Anna tizenhét éves. Beteljesülnek-e az álmai? Boldog lesz? Elégedett? — ezekre a kérdésekre ő is keresi a választ. Verseiben, melyeket ír, biztosan örömet talál. Az általános iskolában azt mondták, hogy irodalmi vénája van. Szereti Ady bonyolult szimbolikáját, de kedveli Petőfi tiszta egyszerűségét is. Kedvence azonban József Attila Mama című verse. Miért? Talán nem nehéz megmagyarázni. Aki évekig keresi az édesanyját, lehet, hogy ebben a versben véli megtalálni. Anna elvesztette az igaA helyes megvilágítás több, mint csupán a növény által igényelt fény biztosítása. A növekedés szabályozásának két, jól megkülönböztethető tényezője van. A növény számára szükséges megvilágítási időtartam csaknem minden faj esetében meglehetősen hasonló: 12—16 óra természetes, vagy elég erős mesterséges megvilágításra van szükség az aktív növekedés fenntartásához. Ennél kevesebb fény mellett lecsökken a tápanyagok termelése. A növények fényigénye is változó. E tekintetben kirívó különbségek vannak a fajok között. Egyesek szépen fejlődnek a napsütötte párkányon, de egy árnyékos sarokban hamar leromlanak, mások jól növekednek a félámyékban, de a napsütéstől tönkremennek. Nézzük csak meg, milyen veszélyjelei vannak a túl kevés, illetve a túl sok fénynek. Túl kevés fény: a levelek a szokottnál kisebbek és sápad- tabbak, szegényes vagy teljesen hiányzó virágzat, az alsó levelek elsárgulnak és lehullanak, a növény nem növekszik, vagy ha mégis, teljesen felnyurgul. Túl sok fény: barna vagy szürke perzselt foltok a leveleken, délben lelankadó levelek, vagy olyanok, melyek fakulnak, illetve zsugorodnak. A szobanövények tájékoztatóiban gyakran olvashatunk arról, milyen és mennyi fényre van szüksége virágainknak. Mit is jelentenek ezek a kifejezések? Teljes napsütés: a lehető legfézi anyukáját, de talált egy másikat, egy még igazibbat... Édesanyja állami gondozásba adta testvéreivel együtt, négyéves korában azonban egy kedves és szeretetteljes családba került. „Értéke felbecsülhetetlen, mint csillagos ég méretekben” —- írta nevelőanyjáról egyik versében. — Szeretnék nyugodtan élni — mondta Anna találkozásunkkor. — Talán ez a legnehezebb. Egy lánynak, aki gyereket hordoz a szíve alatt, még nehezebb... A gyereket úgy szép felnevelni, ha apja is van. Anna pedig most döbbent rá, hogy a szerelmével nehéz lenne felnevelni a kicsit. — Én nem akarok ellenséges lenni, azt sem szeretném, ha azt gondolnák, hogy rossz lány Gallyas Anna s Éjszaka Ponyva terül a világra, Jó éjszakát. Tücskök ciripelnek, angyalok táncolnak, bogarakat ringatnak a fák. A hold ezüstport hint a földre: zafír és gyémántkövek gurulnak szét a csöndbe... Felkapott a szél s az álom szárnyán repülök, repülök. nyesebb hely a délre néző ablaktól 5 cm-re. Kevés növény bírja az égető napot. Csakis a sivatagi kaktusztól, a szukkulensektől és a muskátlitól várhatjuk el, hogy tűző napon is fejlődjön. Kevés közvetlen napsütés: jól megvilágított hely, napközben némi napfény is éri a leveleket. Nyugati vagy keleti fekvésű ablakpárkányon, déli fekvésű ablakpárkány közelében, de attól legalább 60 cm-re lévő hely, vagy egy részben takart déli fekvésű ablakpárkány jöhet szóba. Erős szórt fény: világos hely a közvetlenül napsütötte zóna mellett. Bizonyos növények a nap egyes részében napsütötte ablak másfél méteres körzetében fejlődnek jól. Egy nem napos, nagy ablak párkányán is hasonló feltéteket találhatunk. Félárnyék: mérsékelten megvilágított hely egy napsütötte ablak 1,5—2,5 méteres körzetében, vagy egy nem napos ablak közelében. Nagyon kevés virágos dísznövény marad meg ilyen helyen, de igen sok levéldísznövény annál jobban érzi magát. Árnyék: rosszul megvilágított hely, napközben újságolvasáshoz elegendő fénnyel. Ha már a fényigényről beszélünk, tudnunk kell, hogy van természetes és mesterséges fény is. Beszéljünk először a természetes fényről. Az ablak- párkányra tett növény szára és levelei az üveg felé fordulnak. A féloldalas növekedés megakadályozására időnként meg kell fordítani a cserepet, alkalvagyok... Azt sem szeretném, ha a gyermekem is úgy járna, mint én... Az a fiú mindent összetört bennem, csúnyán elbánt velem. Neki is meg kell érteni, hogy egy gyerekkel foglalkozni, törődni kell! O is tizenhét éves, az élete, a gondolkodása még nem felnőttes. Volt egy időszak az életemben, amikor érdemes volt küzdeni érte, és nagyon jó volt. Szereméin, ha egyszer mégis minden rendeződne. —Hogyan képzeled el az életedet? —- Azzal szeretnék foglalkozni, amit szívből lehetne csinálni. Úgy szerettem volna táncot tanulni, de sajnos nem sikerült. Szeretném vinni valamire. Jó lenne, ha valaki foglalkozna velem. Gondozásra és törődésre vágyom. A verseimet azért szeretem, mert nem szólnak vissza, nem kritizálnak. Jó barát az vagy menedékház. Hogyan neveljük fel a gyermeket? Sajnos még nem tudjuk. Ebbe a GYIVI-nek is van beleszólása. Lehetséges, hogy állami gondozásba veszik őt is, megtörténhet, hogy az apja elpereli. Az anyukámmal szeretnénk felnevelni, de a tizennégyezer forintos nyugdíja mellett nehéz lesz. — Találkoztál már az édesanyáddal? — Mindig azt mondták nekem, hogy nagyon szegény volt, de nagyon szeretett bennünket. Megkerestük. Csalódtam benne. Nem vágyom arra, hogy újra lássam. Talán jobb lett volna, ha csak a képzeletemben létezik. Kedves Anna! Boldog születésnapot! mánként csak egy keveset mozdítva rajta. Ha mód van rá, télen vigyük a növényeket közelebb az ablakhoz. így mind a megvilágítás időtartama, mind az erőssége növekedni fog. Egy növényt nem lehet minden átmenet nélkül kitenni az árnyékos sarokból a napos párkányra vagy a kertbe. Néhány napos szoktatásra van szükség, mialatt fokozatosan egyre jobban megvilágított helyre tesszük. A fehér vagy krémszínűre festett falak és a mennyezet a rosszul megvilágított szobában is javítják a szobanövények növekedési esélyeit. Télen tartsuk tisztán az ablaküveget. A por eltávolítása akár 10 százalékos fényerősség-növekedéssel is járhat. A mesterséges fény esetében a világítótest alatti szobakertészkedés két irányba tágítja a lehetőségeket. Egyrészt homályos, sőt ablaktalan helyiségben is nevelhetünk így virágos vagy levéldísznövényeket. Másrészt télen a természetes fény időtartamát növelhetjük és erősségét meghosszabbíthatjuk, illetve növelhetjük, s így a virág aktív növekedési szakasza is meghosszabbodik. Erre a célra a közönséges villanyégő nem alkalmas, mert a belőle áradó hő megperzseli a leveleket. A mesterségesen megvilágított szobakertek legnépszerűbb fajai rendszerint színesek és tömött növekedésűek. Ilyen például a begónia, a bromélia, a gloxina, az orchideák és a saintpaulia. A szobanövények fényigénye
