Új Kelet, 1995. szeptember (2. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-16 / 218. szám
UJ KELET Kultúra 1995. szeptember 16., szombat 7 A könyvtárakért Szerdán délelőtt 9 órai kezdettel a nyíregyházi Móricz Zsigmond Megyei Könyvtárban az Összefogás a könyvtárakért című országos rendezvénysorozat megyei előkészítését végezte a szervező- bizottság, amelyre a helyi sajtó képviselői is meghívást kaptak. Nagy László intézmény- vezető elmondta, hogy a Könyvtári és Informatikai Kamara 1994-ben hirdette meg az 1995. október 9—15. közötti országos akciót, amelynek célja: a könyvtárakra irányítani a közfigyelmet, növelni a könyvtárak közönségkapcsolati tevékenységét, továbbá a társadalom összefogásának szervezése a kultúra, a könyvtárak érdekeinek védelmére. A program keretében a könyvtárak használói mondanák el cs bizonyítanák, hogy számukra mit jelent a könyvtár és annak szolgáltatásai. Napjaink gazdasági érdekeinek érvényesítése ne jelentse a kulturális értékek hátterébe szorítását, mert azt a nemzet, a nemzeti kultúránk sínylené meg. A megyei szervezők nevében a médiák képviselőit kérte az akció sikeres lebonyolításához. Mint mondta, elsősorban a kisebb települések könyvtárai és könyvtárosai vannak „vészhelyzetben”, s a könyvtári szolgáltatást igénylő lakosság, főleg a tanulói réteg maradhat ezáltal könyv, olvasmány nélkül. A megyei könyvtárnak jelenleg 26 ezer regisztrált olvasója van, amelyből mintegy 14 ezren aktív tagok, azaz a könyvtár rendszeres használói. A megye könyvtárosait október 11-re hívják össze szakmai tanácskozásra. Elmondta még, hogy a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár dolgozói közös akarattal alapítványt hoztak létre Nyíregyháza szakirodalmi ellátásának támogatására, amelyhez természetes és jogi személyek egyaránt csatlakozhatnak — általa a város szakirodalmi anyaga teljesedhet ki, bővülhet magasabb szintre. Lefler György Hagyományápoló kastélyegyesület Megalakult a Gödöllői Királyi Kastély Barátainak Egyesülete. Önmagában ez a hír — főleg megyénkben — nem lenne különösebben érdekes, azonban terveik, céljaik eltérnek a szokványostól, és akármilyen különösen hangzik is, sok nyíregyházi vonatkozása van. Az egyesület elnöke dr. Mélykúti Csaba, akinek édesapja Mélykúti Ernő 51 évig tanított Nyíregyházán 1924 és 1975 között, eleinte a Jókai „Egyetemen” — ahogy az akkori polgári fiúiskolát nevez-* ték — majd a Zrínyi Ilona Gimnáziumban, arany- és gyémántdiplomás tanár volt. Maga dr. Mélykúti Csaba 1948-ban érettségizett a Kossuth Gimnáziumban, ahonnan a Műszaki Egyetemre kerülvén 1952-ben diplomázott, és a későbbiekben — mezőgazdasági gépek tervezőjeként — komoly karriert futott be. Mindig is komolyan érdeklődött a műtörténet, a várostörténet iránt, így nem is csoda, hogy nyugdíjaztatása után hivatásos túravezetői vizsgát tett, és turistacsoportokat kalauzolt itthon és külhonban is. Egy ideje visszavonhatatlan Gödöllő városának történetével — pontosabban a régi királyi hagyományok felélesztése ügyében — kötelezte el magát. A Tájak, Korok, Múzeumok egyesület gödöllői klubjának elnöke. A Gödöllői Királyi Kastély Barátainak Egyesülete azt tűzte ki céljául, hogy újra élettel töltse meg az oly sok történelmi emléket és hagyományt látott falakat. Terveik nagyon komolyak és megalapozottak, munkájukat támogatja és segíti a városi önkormányzat is, de országos szinten is talált már pártfogókat a nemes ügy megvalósításához. Az elnökség tagja Pécsi Ildikó országgyűlési képviselő és színésznő, akiről köztudott, hogy ha valamit felkarol, akkor tűzön-vízen át keresztül is hajtja! Elképzeléseink szerint — kihasználva a régi barokk kastélyszínház adta lehetőségeket, felújítás után — egy állandó nyári színházat hoznak létre. Logikus. Budapestről 15 percnyi autóút, gyönyörű környezet. A balatonfüredi Anna-bál mintájára — ami nyáron van — már ez év telén megrendezik a kastély termeiben a Gödöllői Erzsébet-bált, aminek apropója az, hogy „Szisz/”, azaz Erzsébet királyné nevenapján tartják, aki tudvalevőleg élt-halt Gödöllőért és a kastélyért. A bált nagyszabásúra tervezik, ennek garanciájaként említem meg, hogy Habsburg Ottó, valamint az összes Habsburg-hercegnő igent mondott a részvételre és jelenlétre, ugyanúgy, mint hazánk prominens politikai és üzleti vezetői. Lesz tűzijáték is. Szeretnénk, ha a város összes ablakában egy-egy szál gyertya égne majd, amíg a fáklyás felvonulás tart. Az egyesület tagjai sorába még mindig van felvétel, tehát akit érdekel, még jelentkezhet. Ez főleg azok számára jelentős, akik érdeklődnek az Erzsébet-bál iránt, mert a tagság jelentős árkedvezményt kap a — bizony borsosra tervezett — belépőjegyek árából. Természetesen mindazok, akik más okokból kötődnek Gödöllőhöz, a királyi kastélyhoz, szintén kérhetik felvételüket. Palotai Eletet és magatartást formál a Mandala Öt évvel ezelőtt, amikor Dobos László, a nyíregyházi Mandala Színház vezetője mesélt nekem terveiről, udvariasan bólogattam, pedig most már őszintén bevallhatom, egy fabatkát sem adtam volna az elképzelések megvalósulásáért. Színházat csinálni — főleg dalszínházat — már abban az időben is „húzós” feladatnak tűnt, hát még egy garas nélkül a semmiből... — Mondana néhány szót a kezdetekről? — Az első fa, amibe a fejszénket vágtuk, a Zrínyi Ilona Gimnáziummal közösen a Macskák című musical színpadi adaptációja volt. Ennek már öt éve. A gimnáziumot annak Webber-kórusa képviselte, a többi pedig én voltam, illetve a sebtében verbuvált — akkor még — nevesincs csapat. — Mi volt az a felhajtó erő, ami a felszínen tartotta a vállalkozásukhoz szükséges energiát? — A fiataloknak szükségük volt egy csoportosulásra, ahol együtt lehetnek, kifejezhetik önmagukat... — Mi sugallta, hogy sikeres lehet perspektivikusan is egy ifjúsági dalszínház életre hívása? — Túl sok volt a néző! Az előadást ötször játszottuk, a nézőszám kétezer volt. A Macskák sikere rádöbbentett, hogy a tevékenységünk hiányt pótol. A színház is segített. Technikát, díszleteket, jelmezeket kaptunk. Csíkos Sándor és Schlan- ger András valóban minden tőle telhetőt megtett... Az egyik este a BBC adását hallgatva felfigyeltem egy angol „diákszínház” Józsefére. A játszhatási jogot mi is megkaptuk. Óriási siker volt. Az egyik alkalommal arra lettünk figyelmesek, hogy egy talpig úriember egy hatalmas könyvvel a kezében folyamatosan irkáivá figyeli az előadást. Mint később kiderült, a Webber-stáb felügyelője volt, aki Bécsből érkezett, és ellenőrizte az előadást. Tetszhetett neki, mert a későbbiek folyamán kaptunk tőlük egy levelet, hogy mindent rendben találtak, és az előadások mehetnek tovább. — Mi jelentette az első itthoni igazi áttörést? — Az első Mandala Nyár. Vendégként meghívtuk Vikidál Gyulát, aki díszletet készített velünk együtt, szeget vert a falba a ruhájának, és „mellesleg” akkorát énekelt és játszott, mint ide Lacháza! Eszméletlen siker volt. A két előadás közül az egyiket látta Mádi Zoltán polgármester úr is, aki — színházi ember lévén — világosan megértette, hogy itt valami olyan dolog született, ami valóban hiányt pótol, és igény is van rá. „Végre van gazdája a Szabadtéri Színpadnak! Ez egy olyan csapat, amelyik képes nézőkkel megtölteni a szabadtérit” — mondta utána. Osztom a véleményét, hiszen a kőszínház művészei nem jelentenek nyári újdonságot a nézőknek. Valami újnak kell jönnie nyáron, ami valóban megtölti a széksorokat. — Melyek voltak a következő bemutatók? — A Légy jó mindhalálig következett és a Kőműves Kelemen. Ez volt az első igazán szívünk szerinti darabválasztás. A darab — ma divatos szóval — szlogenje a mi hitvallásunk is: „Alkotni születtünk erre a földre”. — Kik alkotják a társulatot? — Egyszerű emberek. Fiatalok. A szeretethiány és a bizonyítás vágya vezérli őket hozzánk. Leginkább a családi konfliktusok elől menekülnek közösségünkbe. A Mandala olyan, mint egy gyűjtőtégely. Életteret, magatartást épít. Esélyt adó iskola. Bokor Károly vállalkozó. aki egyébként a társulat egyik tagjának édesapja, mondta: „Itt, a Mandalában nem lehet semmit sem tanulni, de emberré lehet válni...” A következő darabunk A Padlás volt, majd ezt követte a Képzelt riport..., a Kolumbusz, az őrült spanyol... Jelenleg a Dr. Herz című musicalt próbáljuk. — Hallhatnánk valamit a számok nyelvén? — A Légy jó... 87, A Padlás 49, a Kolumbusz... 47, a Képzelt riport... 37, a József... 97 előadást ért meg eddig. A nézőszám folyamatosan emelkedik. Jelenleg már majdnem a hetvenezernél tartunk... Eddigi vendégeink voltak a színpadon: Sugár Berci, Vikidál Gyula, Szered- nyey Béla, Komár László, Hegedűs D. Géza, Balázs Péter... — Hogyan fogalmazza meg, mit jelent amatőrnek lenni? — Az amatőrség nem a tevékenység minőségét jelzi, hanem a működés jellegét. A profik és az amatőrök merev szétválasztása azoknak az érdeke, akik azt akarják sugallni, hogy ők focipályán játszanak, az amatőrök pedig a grundon. A játékról magáról viszont már nem ejtenek szót. A nézőkről pedig végképp nem. Márpedig színház ott van, ahol néző is van, és néző meg ott, ahol színház... Milyen érdekes dolog, hogy például a Cantemus kórust sohasem támadja — mond- juk — az Operaház kórusa vagy a Kodály-kórus vezetősége. Amatörizmus? Az izlandi hentes délután kettőkor bezárja a boltját, felül az autóbuszra, kimegy a rejkjaviki stadionba. és ripityára veri a magyar válogatottat... — Mit tart a magyar színházak leggyengébb pontjának? — A működés gyakorlatát. A Macskák a Madáchban összesen 31 szereplővel megy, őket kétszázan szolgálják ki. Ugyanez az arányszám a Brodway-n 39:20. Itt elmegy minden bérre, tb-re stb. Ezt a stuktúrát védik a „profi” színházak vezetői, mert ez biztos háttere tevékenységüknek. Állam bácsi bukszája! Ha ez jelenti a profizmust, akkor köszönöm szépen, de nem kérek belőle! — Kérdezhetek kellemetlen dolgokat? — Természetesen. — Kik voltak eddig a Mandala produkcióinak vendégrendezői? — Egyedül és egy alkalommal Pint és István Debrecenből. — Mennyit fizettek neki ezért? — Egyetlen fillért sem kért, nem is kapott. — Mi lehet az alapja azoknak a vádaknak, hogy a Mandala Színház nehéz milliókat fizet vendégrendezőknek? — Ha meghívunk egy-egy nagyobb pesti produkciót — például a Mária evangéliumát —, akkor ebben az esetben a Madách Színház díszlettervezője és rendezője idejön, hogy adaptálja az előadást a nyíregyházi Szabadtéri Színpadra. Tehát a sajátját! A Mandala Nyár fogad ilyen előadásokat. Ezekért fizetnie kell. Azonban tény az is, hogy tőlünk negyedannyit kérnek, mint például a Szegedi Szabadtéritől. Mádi Zoltán polgármester úr arra tett ígéretet, hogy öt évig lehetünk gazdái a Szabadtérinek. Döntenünk kellett. hogy a folyamatos „üzemelést”, vagy az alkalmankénti egy-egy előadást választjuk. Az előbbi mellett tettük le vok- sunkat. A követelmény velünk szemben az volt, hogy minél több nézőt becsalogató, minőségi prdodukciót mutassunk be. Ennek az elvárásnak eleget tettünk. A Mandala Színház azért játszik „húszakat”, hogy a Mandala Nyár produkcióit finanszírozni tudja. Összefoglalva, minden vád alaptalan rágalom! — Valami zongoráról is szó esett... —- Ezen kacagtunk a legnagyobbat. Azt a bizonyos zongorát Szilágyi Szilárdtól vette a Mandala Színház tizenötezerért. A fekete zongora rejtélye ENNYI. — Köszönöm az interjút. Palotai István Dobos László arra kérte lapunkat, hogy az éves zárás után adjunk helyt a Mandala Színház főkönyvi mérlegének. Mi ezt örömmel meg is tesszük. Egy szignált Karinthy-kar inti... — Jó napot kívánok! — Parancsoljon. — Néhány szép könyvet hoztam. Nem szeretném, de sajnos el kell adnom... — Értem... Akkor lássuk. — Először talán ezt a Benedek Marcell által dedikált, első kiadású Ady-breviáriumot, ha lehet... — Jaj de gyönyörű. Még az illata is... Csak éppen árában nem tudom átvenni. Pestre kéne vinni aukcióra. Ott talán el lehet érni a reális árát... A múltkor volt egy Karinthym, a szerző által szignált első kiadás. A végén még nyolcszáz forintért sem ment el... — De van itt egy eredeti Ady-sorozat, Molnár Ferenc, Kós Károly... Tizenhat darab. Mindegyik első kiadás. Igazi csemegék, antikvitások... — Uram! Nem érdemes ezeket most eladni... Nincs fizetőképes kereslet... —-^Nincsenek már könyvgyűjtők? — Dehogynincsenek, csak éppen ők vannak most általában abban a helyzetben, mint ön, hajói ítélem meg... — Igen, sajnos jól. — Ne adja el ezeket a darabokat. — Muszáj... A gyereknek kell pelenkára, tejre, popsikenőcsre... — Ezerhatszázat tudok adni az összesért... ugye, megérti? — Önt igen. A világot nem. Mindegy. Amire kell, arra nagyjából elég. — Köszönöm a megértését és rugalmas hozzáállását. — Most mit mondjak? Szívesen? Köszönöm. Viszontlátásra. Remélem, nem a kukánál... 1995 szeptember. Nyíregyháza. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye. Magyarország. Közép- Európüj A Világ. Palotai
