Új Kelet, 1995. szeptember (2. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-15 / 217. szám
Megyénk életéből UJ KELET ■ Az egyháznak szívügye a felsőoktatás Interjú dr. Paskai László bíborossal A nyíregyházi Szent Atha- náz Görög Katolikus Hittudományi Főiskola történetének egyik legjelentősebb tanévnyitó ünnepségét tartották az Istenszülő Szűz Mária születésének napján a nyíregyházi Görög Katolikus Püspöki Székesegyházban. Az ünnepi liturgián részt vett a magyar katolikus egyház első számú vezetője, dr. Paskai László érsek, prímás, bíboros is, aki Nyíregyházán eltöltött rövid ideje alatt is szakított időt arra, hogy az előzetes időpont-egyeztetések után interjút adjon lapunknak. — Főtisztelendő bíboros ár; eminenciás Uram! A nyíregyházi Szent Athanáz görög 'katolikus hittudományi főiskola történetének legjelentősebb tanévnyitó ünnepségét tisztelte meg jelenlétével eminenciád. Mérföldkő ez a főiskola életében, hiszen a szent liturgián került kihirdetésre, hogy a nyíregyházi teológia a szentszéki egyetem és a keleti kongregáció affiliált-csatlakozó intézménye lett. Tisztelettel kérem Ont, értékelje a jeles eseményt. — Ezen eseménynek a legnagyobb jelentősége az, hogy a görög katolikus hittudományi főiskola egy római egyetemhez nyert affilizációt. Ez azt jelenti, hogy egyetemi fokosatokban gondolkodva hat év tanulmányi idő eltelte után úgynevezett baccalaulelátusi fokozatot nyerhetnek az itt tanuló teológusok. Ha ennek a jelentőségét tovább folytatom, akkor elmondhatom, a hajdúdorogi egyházmegye számára ez azt jelenti, hogy egy magasabb teológiai képzettséget tud adni saját papnövendékei számára. Nagyon fontos itt elmondanom, hogy a környező iskolákból itt tanuló magyar származású görög katolikus papnövendékeknek is magasabb képzési lehetősége nyílik a nyíregyházi teológián. A környező országokon értem a Szlovákiában, Erdélyben és Kárpátalján élő magyarokat, ahol vannak görög katolikus parókiák és magyar nyelvű papok. Az affilizáciő egy új kezdeményezés, egy új lépés volt, amelyet csak örömmel lehet üdvözölni. Nagyon nagy örömmel fogadtam el dr. Keresztes Szilárd püspök úr meghívását az ünnepélyes tanévnyitóra. A tanévnyitó fontosságát, jelentőségét jelzi az a tény is, hogy eljött Rómából a nevelési és a keleti kongregáció képviselője, valamint a Kelet Intézet rektora is, amely intézethez nyeri csatlakozást a nyíregyházi teológia. — Eminenciás uram! Nyíregyháza egyre jobban kezd kulturális és felsőoktatási centrummá válni, ám az egyházi felsőoktatásáról még nem vált igazán rangjához illően elismertté a város. Mennyire válik vagy válhat egyre ismertté és ismertebbé a egyházi felső- oktatás területén is Nyíregyháza? Mindenféleképpen ismertebbé fog válni a város. Egy főiskola, majdnem egy egyetem önmagában véve is hozzájárul egy városnak a kulturális életéhez. Egy folyamatról van szó, amely csak most kezdődött el. Természetesen időre van szükség ahhoz, hogy ez a tény megfelelően ismertebb legyen, de a. városnak a kultúrájához, a teológiai főiskola — egyetem szintén hozzátartozik. A főiskola részéről mindent el fognak követni azért, hogy ez az intézmény egyre ismertebbé váljon. Nagyon fontosnak tartom, hogy a médiák is figyeljék a teológián folyó eseményeket, vegyék észre a fejlődést, és kövessék, folyamatosan kísérjék figyelemmel a teológián folyó hitéletet. Az elért eredményekről folyamatosan tájékoztassák a közvéleményt, és akkor Nyíregyháza az egyházi felsőoktatás területén is egyre ismertebbé fog válni. — Közismerten nem valami rózsás és üdvös ma Magyarországon a felsőoktatás helyzete. Sokak szerint lassan mát nem is igazán konszolidálódott - helyzetben és körülmények között folyik az oktatás. Menynyire más ma a: egyházi felső- oktatás helyzete, és vajon korunk világában mennyire küszködik az anyaszentegyház egyházifelsőoktatása anyagi gondokkal és problémákkal? — A papnevelő intézetek, egyházi stúdiumok helyzete és az egyházi felsőoktatás az egyháznak belső, de nagyon fon tos ügye. Az elmúlt politikai rendszerben is működtek papnevelő intézetek, hittudományi főiskolák, amelyek jóformán semmi anyagi támogatást nem kaptak a színvonalas oktatáshoz. A hívők közösségeinek adományaiból teremtődött meg a felsőoktatási intézmények működési feltétele. Az elmúlt időkhöz képest most jobb helyzetben vagyunk. A hittudományi főiskolák más természetűek és jellegűek, mint az állami főiskolák, mert egy hívő közösségnek és az egész egyháznak szívügye az egyházi felsőoktatás, a papnevelés. Az egyház és a hívők mindig adtak adományokat arra, hogy lelkipásztoraik, papjaik teológiailag képzettek legyenek. Bízom abban, hogy a papnevelő intézetek működése folyamatos és zökkenőmentes lesz. Azt viszont nem állíthatom, hogy ezen intézmények működtetése nem kivárt áldozatokat, de továbbra is mondom, hogy a hívők közösségének mindenkoron szívügye lesz papjainak képzése. — Az Istenszülő és mindenkoron Szűz Mária születésnapján ünnepli az egyház a boldogságos Szűzanyát. Akkor, amikor napjainkban egyre jobban háttérbe kerülnek az édesanyák, amikor lehetőségeik is egyre korlátozottabbak, a családi szentélyben elfoglalt és betöltött helyük csorbát szenved, akkor mindnyájunk lelki édesanyja hogyan adhat erőt a mai kor asszonyainak, édesanyáinak? — Az egyház ünnepet választott az Istenszülő Szűz Mária születéséről. Nem tudjuk sem az évet, sem pedig a napot, hogy mikor született az istenanya, de méltóképpen emlékezünk meg születéséről. Nemcsak megváltónk, az Úr Jézus Krisztus édesanyját tiszteljük Máriában, hanem lelki anyánkat is, Krisztusnak halála előtti végrendelete alapján. A második vatikáni zsinat értelmében az egyház édesanyjaként tiszteljük és fogadjuk el az Istenszülő Szűz Máriát. Édesanyáinkat is felköszöntjük születésük napján. De ez a megemlékezés ne csak akkor jusson az eszünkbe, amikor születésnapja van, és ne csak akkor, amikor kérni szeretnénk édesanyáinktól. Őrizzük meg lelkűnkben és szívünkben az édesanyák, és így az Istenszülő szeretetét is. A liturgián felolvasott evangéliumi részlethez csatlakozom, és azt mondom, amit maga az Úr Jézus mondott Szűz Máriának: „Sokkal inkább boldogok azok, akik Isten szavát halhatják, és meg is tartják ” Tassy Tamás 1995. szeptember 15., péntek 3 Sárpöttyök a vörös kereszten Mint arról már lapunk hasábjain hírt adtunk, hétfőn délelőtt több órás megbeszélésre ült össze a Magyar Vöröskereszt országos titkárságának ad hoc bizottsága. A nap végére megszületett döntés értelmében felmentették és elbocsátották állásából az országos szervezet főtitkárát, gazdasági igazgatóját és sajtóreferensét. Tegnapi számunkban dr. Andics Lászlónak, a Magyar Vöröskereszt országos elnökének véleményét tolmácsoltuk. Ám halgat- tassék meg a másik fél is. Budapesti otthonában telefonon kerestük meg dr. Szilárd Istvánt, az országos szervezet leváltott főtitkárát. — Egyre jobban úgy érzem, hogy én vagyok az a bizonyos Pelikán elvtárs. Ne kérdezze, hogy miről szólt a hétfői értekezlet, mert sem én, sem másik két társam meghívást a tárgyalásra nem kaptunk. Ebből tisztán kiderül, hogy a demokratikus jogrend szabályait sem igen tartották be. Két olyan bizottság írta a jelentéseket, melyek közt összeférhetetlenség van. Ezt bizonyítja az is, hogy a háromtagú ellenőrző bizottságból mindössze ketten ültek le a tárgyalóasztal mellé. De vegyük csak sorra az eseményeket. Dr. Andics László elnöklete mellett 1992-ben vettem át a főtitkári teendőket. Ekkor a számlán kettőszázmillió forint volt, mely szerintem nem arra volt hivatott, hogy a bankban kamatozzon, hanem hogy a gyakran létmi-' nimum alatt élő embereket segítse. Ebből a pénzből egyetlen fillér sem került felhasználásra úgy, hogy azt ne tudnánk papírokkal igazolni. Az 1995. augusztus 4-én felvett jegyzőkönyv szerint hatvankétmillió forint van a szervezet „kasszájában". Mire is költöttünk az elmúlt években? A tavalyi évben a véradásszervezés 66—67 millió forintot emésztett fel, melyből mindössze tizenhétmilliót térítettek vissza a szervezetnek. Ez az arány ’93-ban is hasonló felállású volt. Természetesen az sem elhanyagolható, hogy a húsz megyei szervezetnek összesen százmillió forintos tartalékalapja van. Két év alatt százmilliós ingatlanva- gyonra tettünk szert, hiszen helyi és megyei szervezeteinknek valahol csak kellett működniük. Mivel a bérleti díjak lassan már a csillagos égig szaladtak, sokkal gazdaságosabbnak láttuk, ha saját épületeket vásárolunk. Mindezek tudatában egyáltalán nem érzem úgy, hogy a Vöröskereszt a padló alatt lenne. Az más kérdés, hogy a mobilizálható pénzösszeg ténylegesen lecsökkent, hiszen ebből fedeztünk számos olyan programot, melynek gyümölcse még nem érett teljesen be. Bár a tárgyalásokon nem vehettem részt, a hozzám visszajutott hírek alapján bizton állíthatom, hogy a kerékasztal mellett hamis, valótlan dolgok hangzottak el. Ilyen például a sokszor emlegetett luxusutazás, mely szerint a szervezet költségére tőlünk egyesek Újdelhibe utaztak. El kell. hogy mondjam, az elmúlt két évben senki sem járt ott. Az utazásokra fordított összegek a számlák tanúságai szerint egyetlen fillérrel sem kerültek többe, mint elődöm idejében. Pedig azóta már eltelt néhány év és túljutottunk néhány áremelkedésen. Gondot jelentett a sajtószóvivő fizetése is. Semmivel nem vett fel több pénzt, mint az állást előtte betöltő munkatárs. Kettőjük közt a különbség pusztán csak annyi, hogy míg elődje főállásban volt alkalmazva, ő vállalkozóként mindenről számlát adott, lényeges kiadásoktól mentesítve ezzel a szövetséget. Mint azt már említettem, a tárgyalásokra meghívást sem a gazdasági igazgató, sem a sajtóreferens, sem én nem kaptunk. Az első vizsgálatokról jegyzőkönyvet küldtek nekem, melynek másolatait én meg- küldtem az ellenőrző bizottság egyik tagjának és a Vöröskereszttől felkért bizottsági tagnak is. Ekkor ért az újabb támadás Andics doktor részéről, mely szerint én ezzel kényszeríteni akartam a két hölgyet véleményük megváltoztatására. Ez természetesen nem igaz. és ezt a hölgyek több újságnak tett nyilatkozatban el is mondták. Anélkül, hogy nekünk megmutatták volna, szeptember 5-én a megbeszélések anyagait megküldték minden országos vezetőségi tagnak. Két nappal később meghívást kaptam egy „beszélgetésre”, melyre ügyvédem is elkísért a már korábbi rossz tapasztalataim miatt. Amikor vendéglátóim megtudták, hogy jogi támasszal érkeztem, visszaléptek a meghallgatástól. Szeptember 11-én a vezetőség ismételten úgy tárgyalta meg a bizottság jelentését, hogy mi, a legilletékesebbek nem voltunk a te- reniben. Én mindenesetre bízom abban, hogy jogállamban élünk, és a bíróság meg fogja állapítani az ellenünk emelt vádak hamis és jogellenes voltát. IPOSZ-terv a továbbélésre Ordító megkülönböztetés A múlt század végén megalakult ipartestületek zászlaján az „Isten áldja a tisztes ipart” jelmondat szerepelt. Ez a mai napig érvényes kettős jelentést hordoz magában: aki becsületesen dolgozik, annak áldásos lesz saját boldogulása és a haza javára végzett tevékenysége. Sajnos az 1995. évi adótörvények összeállítsánál jelentős gazdasági hátrányba kerültek az egyéni vállalkozók. Ezt Szűcs György, az IPOSZ elnöke jelentette ki a jubileumi ünnepi ülésen. Az 1994-ben zajló ÉT-tárgyalá- sokon nyilvánvalóvá vált, hogy a mikrogazdasági gondok enyhítése végett szigorító intézkedéseket tervezett a kormányzat, ami két okból súlytotta a magyar kézművességet. Az egyrészt a belső fogyasztás visszaszorításával, a beruházások radikális csökkentésével, a vásárlóerő visszafogásával olyan helyzetet teremtett, hogy a helyi iparosi megrendelések 15-20 százalékkal visszaestek. Az ezt kiküszöbölendő exportpiac felé fordulásban viszont semmiféle segítséget nem kapott a kézműipar. Már akkor is, de az idén méginkább ér • nyes az a hat pontban összefog lalt kisipart támogató javaslat (érv, amit tavalyhoz hasonlóan idén is beterjeszt aZ IPOSZ. A kisjövedelmű vállalkozások részére átalányadózási rendszer bevezetése, illetve fenntartása kívánatos lenne, mert jó hatással volt mind az adózók fizetési moráljára, mind a költségvetés bevételeinek alakulására. De. hogy a pozitív hatása maximálisan érződjék, szükséges lenne az általányadó értékhatárának erejéig az áfaáltalányt is bevezetni. Fejlődőképes vállalkozások részére a „tartalékalap-számla" rendszer működésének engedélyezése serkentőleg hatna. Ennek következtében olyan megrendeléseket is teljesíteni lehetne, ami egyébként a terhelő tb-járulék és az szja miatt nem gazdaságos. Ezzel tőkeképzésre kapott volna lehetőséget a kézműiparos. Ezt kombinálva egy exportösztönző rendszerre! rendkívül gyors, látványos eredményt érhetnénk el. A kis- és középvállalkozások számára a rövid és a hosszútávú projektek hitelforrási lehetőségei egyre szűkülnek. A kockázatmegosztás hagyományos formái elégtelennek bizonyulnak A Hitelgarancia Rt. koncentrált tőkeforrása mellett szükség lenne egy állami fedezetbiztosítással működő, önkéntes szerveződésű, nonprofit hitelgarancia egyesületekre, s így a likviditási hitelezés megoldhatóvá válna. A szakmunkástanuló-képzést a lehető legszélesebb körben kellene a kisüzemekhez telepíteni, mert a nagy vállalatok megszűnésével lecsökkentek ai oktató helyek. Az anyagi őszt tönzés, az adórendszerbe épített normatív eszközök biztosításával már most kiképezhetnék a harmadik évezred kezdetére a mestereket, szakmunkásokat A foglalkoztatáspolitika u, elemeivel ösztönözni kell az ú. munkahelyek létesítését, a kezdő szakmunkások foglalkoztatásának támogatását, így csökkenne a munkanélküliség, akár a gazdaságilag visszamaradott régiókban is. Meg kellene alapítani azon vállalkozók részére, akik — egy hosszabb vagy rövidebb időre munkanélkülivé válnak — egy munkanélküliség kezelését biztosító Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárat, melynek anyagi fedezetét — egyszeri tőkeinjekcióval — és országos szervezeti rendszerét biztosítani kellene, mert a kézművesekre az ellátás intézményesített formái nem vonatkoznak, s ellehetetlenülesűk esetén csak a szociális segély} re várók táborát gyarapítják, j