Új Kelet, 1995. szeptember (2. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-15 / 217. szám
4 1995. szeptember 15., péntek Embertársainkért A körülmények „kutyakemények” A Népjóléti Minisztérium helyettes államtitkára, di. Bíró Boldizsár úr a keddi napon megtekintette a Budapesti Nemzetközi Vásár F pavilonjában található, a hátrányos helyzetűeket foglalkoztató intézmények és vállalatok — közöttük a nyíregyházi Start Vállalat — standjait. A tájékozódó jellegű látogatás után munka- megbeszélésen vett részt, amelyen jelen voltak: Köves Gábor, a Védett Szervezetek Országos Szövetségének elnöke, Balogh Zoltán, a Védett Szerveztek Országos Szövetségének elnökhelyettese, a Start Vállalat vezérigazgatója, valamint a társvállalatok vezetői. A — egyébként zártkörű — tárgyaláson részt vehetett lapunk munkatársa is. A megbeszélés egyetlen kérdéskört érintett, nevezetesen, hogy várhatóan tovább csökken-e a rehabilitációs vállalatok állami támogatása, és ha igen, mikor és mennyivel. Röviden összegezve, a következő kérdések hangzottak el. Várhatóan hogy dönt a szerdai, azaz másnapi parlamenti bizottsági ülés a kérdésben? Milyen eredmény várható a dotációt illetően? A kormány kere- si-e a lehetőségeket, hogy a jelen nehéz gazdasági helyzet ellenére megtalálja a megoldást a sérült embertársaink foglalkoztatásával megbízott vállalatok megsegítése érdekében? Előfordulhat-e, hogy valamilyen automatizmus következtében még kurtításokra is kell számítani? Nem lenne járható út a járulékok csökkentése? Miért kell működő rendszereken változtatni? Segítene-e a problémák megoldásán egy tárcaközi bizottság életre hívása? Fel lehetne kérni segítségre a társadalombiztosítási intézetet, hogy szerepkörét ebben a viszonylatban tágítsa? Többször felvetődött a kérdés, hogy mi lesz azokkal, akik egy esetleges kurtító jellegű döntés következtében, kikerülvén a foglalkoztatásból, így akár örökre az utcára kerülnének? A feltett kérdésekre a helyettes államtitkár a következő válaszokat adta. — A tárca álláspontja nem változott. Én is, és természetesen a miniszter úr is azon az állásponton vagyunk, hogy lehetőleg a támogatás összege ne csökkenjék, azonban hangsúlyoznom kell, hogy ebben a kérdésben a törvényhozás és a kormány mondja ki az utolsó szót. Azonban mindent megteszünk annak a véleményünknek a hangsúlyozása érdekében, hogy ezt a kérdést rendkívüli óvatossággal kell kezelni. A kurtítások nem törvény- szerűek, azonban ki kell jelentenem. hogy a krízishelyzetre való hivatkozás sem megalapozatlan a kormány részéről. A pénzügyi vezetésnek gyors eredményekre is szüksége van. Keressük a legjobb megoldást. Az adójárulékok csökkentése a sérülteket arra kellene kiképezni, amit valóban meg is bírnak csinálni. Ez a cél. A tárcák közötti koordinációs munkát jónak tartom, ezért egy külön tárcaközi bizottság létrehozását nem tartom szükségesnek. Nem a meg nem értés a probléma, hanem a pénzhiány. Nyomatékosan szeretném hangsúlyozni, hogy nagyon fontos dolog lenne minden helyen hallatni a hangjukat, ragadják meg a demokráciának minden lehetőségét céljuk elérésének érdekében. A kormány már régen kijelentette, hogy a súlyosan hátrányos helyzetben lévőknek segíteni, körülményeiket javítani kell. Kérem, éljenek a lobbizás eszrehabilitációs vállalatok vonatkozásában napirenden lévő javaslat. Mi ezen felüli engedményeket is szeretnénk elérni. Keressük a kompenzáció más módozatait is. így például az Alkotmánybíróság szinte minden jogot visszaadott a családi pótlék vonatkozásában azoknak a családoknak, akik fogyatékos gyerekeket nevelnek, s így az szinte már alanyi jogon jár. Mindenkitől és minden intézménytől el kell várnunk az objektivitást és a fegyelmezettséget. A működő rendszerek nem jelentenek mindig megoldást. Összehasonlítva a nyugati gyakorlattal, a mi rendszerünk nem tartozik a leghatékonyabbak közé. Nem elég maga a foglalkoztatás, a közeivel is, és igyekezzenek elérni, hogy a törvényhozás immár ratifikálja végre az Európai Szociális Kartát, ez ugyanis két éve várat magára. Nem tartom indokoltnak, hogy a társadalombiztosítás szerepkörét ebben az irányban bővíteni kéne, ugyanis az állam kell hogy megtegye a magáét. Mindenesetre még egyszer hangsúlyozom, hogy a maga területén mindenki biztassa fel képviselőit, képbe hozván őket, és kérje segítségüket. Az állam továbbra is felelősen gondolkozik, és nem célja, hogy bárkit is elbocsássanak. Eddig is és ezután is vállaljuk a kötelezettségeinket. Én természetesnek tartom, hogy voltak és vannak is viták. RéA szerdai napon a parlament foglalkoztatási és munkaügyi bizottsága Surján László elnök vezetésével megtárgyalta a rehabilitációs foglalkoztatás jelenlegi helyzetét. Tekintettel arra, hogy az illetékes tárcák közötti egyeztetés még nem fejeződött be, illetve a következő évi költségvetési előirányzatok a várható bázisnál is kisebb összeget irányoztak elő erre az ágazatra, ezért a bizottság döntést nem hozott, döntése előtt az illetékes minisztereket kívánja meghallgatni. Szintén ezen a napon a munkaerőpiaci bizottság hasonlóan foglalt állást, így továbbra sem alakult ki álláspont sem az utolsó negyedév, sem a következő év pénzügyi támogatásáról. gebben csak ezek eredményeit ismerhették meg a vezetésen kívüliek. Közölték velük az eredményeket, és kész. Meggyőződésem, hogy a viták igen is jó alaphelyzetet teremthetnek. Az államtestület azért van, hogy ezeket feloldja. Felelősséggel kijelenthetem, hogy a jövőben is lesz dotáció, azonban az érin tett vállalatok kötelesek lesznek jobban átgondolni a dolgaikat. Magyarán, az a bizonyos „fejőgép” működni fog, csak okosabban kell majd kezelni. Köves Gábor úr azzal a konstruktív gondolattal állt elő. hogy ha a rehabilitációs vállalatok kötelezik magukat arra, hogy csak annyit kérnek, mini tavaly, tehát magukra vállalják ezzel a 30 százalékos inflációs veszteség kigazdálkodását, akkor ezt az álláspontot a minisztérium elfogadható tárgyalási alapnak tekinti-e. Az államtitkár úr a következőkkel válaszolt a kérdésre: — Őszinte csodálattal adózom az önök munkája iránt. A feltételek „kutyakemények”. de tisztában vagyok azzal, hogy az ügy elkötelezettjeit ez nem retten- u vissza. El lehet gondolkodni ezen a javaslaton is. Balogh Zoltán vezérigazgató úr felvetette, mint lehetséges kompromisszumot, hogy a kulturális tárca által már gyakorlatilag kiharcolt- nak tekinthető egy százalékos adóátutalási módszert erre a területre is ki lehetne terjeszteni, és így a Bokroscsomagból nem venne ki a megoldás egy fillért sem. Ugyanakkor talán az önkéntesen befizetett összegek megoldhatnák a problémát. Dr. Bíró Boldizsár, a Népjóléti Minisztérium helyettes államtitkára az ötletet életrevalónak tartotta, és kijelentette, hogy ez az út talán járható lesz, mivel még nem záródott le annak a vitája, hogy milyen kört érinthet majd az ilyen módon „ál- lampolgárilag dotált” tevékenységek köre. A beszélgetést lezárva a részt vevő felek „borítékolták a témát”, és mindenki annak a reményének adott kifejezést, hogy a másnapi parlamenti bizottsági ülés minden érintett fél számára kedvező, illetőleg elfogadható döntést eredményez. UJ KELET Fuvallatra is forog A Budapesti Nemzetközi Vásár egyik üdítő színfoltja a Biokert című szabadtéri kiállítás. A tikkasztó hőségben kellemes, ugyanakkor elgondolkodtató sétára nyílik alkalma az embernek. A legfőbb attrakció egy argentin tervezésű szélkerék által közvetlenül hajtott vízszivattyú. A szerkezet nem termel áramot, hanem a talaj vízkészletét egy tartályba juttatja, ahonnan az öntözés történik. Erre azért van szükség, hogy szélcsendesebb napokon is folyamatos legyen a vízellátás. A többlapátos rendszernek azonban nincs szüksége még közepesnek mondható szélre sem, mert a legkisebb fuvallat is képes üzemeltetni. Az öntöző- rendszer része egy variálható vízkijuttató egység is, ami szenzációs magyar találmány gyümölcse. A találmány lényege egy úgynevezett izzadócső, ami a benne csordogáló vizet közvetlenül a talajba juttatja. egyszerű szállítása.. így a párolgási veszteség nullára csökken. Alkalmazható és a rendszerhez illeszthető egy hagyományos — öntözőfejes — egység i^, amelynek lényege, hogy minden alkatrésze műanvaeból A szélkerék. van, nem követel semmi karbantartást, a szórófejek az igények szerint bármikor pillanatok alatt cserélhetők. Összehasonlítva a hagyományos öntözési technológiákkal, elsősorban az áruk az, ami különös figyelmet érdemel, ugyanis töredéke a hagyományosnak: a szélkerék és a szivattyúszereléssel összesen kétszázezer forintba kerül. Ha figyelembe vesszük, hogy egy ilyen szerkezet képes egy 800 méteres sugarú körben a folyamatos vízellátásra, könnyen kiszámíthatjuk: még a „vödrös” öntözéssel összehasonlítva is felveszi az árversenyt. Az általam megkérdezettek — akik között több gyakorló mezőgazdász, illetve hobbi- kertész is volt — egyöntetű véleménye, hogy ez a megoldás a maga szerény, de annál hatékonyabb és gazdaságosabb mivoltának köszönhetően megoldást jelenthet. Mivel tisztában vagyunk vele, hogy az árakon jelentősen érzékelhető a vízdíjak és az energiaárak folyamatos emelkedése, érdemes a gazdáknak is felfigyelniük erre a kedvező megoldást ígérő öntözéstechnikai újdonságra. ...és eredménve Csonka Róbert fotói BNV ’95 Szimultán A mi nemzetközi vásárunk... talán az idén... hogy is mondjam, szóval nem az igazi. Először arra gondoltam, hogy esetleg én fogtam ki egy gyengébb napot. Vagy bennem volna a hiba? Nem vagyok eléggé nyitott? Nem, sajnos mégsem. Valóban érezni lehet a pénzhiányt, és ezzel együtt az érdeklődés hiányát. Sokkal kevesebb a látogató. A tömeg hiányzik. Egész napos barangolásom alatt kétszer hallottam idegen szót... Tudom jól, hogy ma mindénből igyekeznek a vállalkozók pénzt csinálni. Ők is rákényszerülnek, ez is rendben volna. Azt azért mégsem tudom elfogadni, hogy ezt olyan szinten kell gyakorolni, ahogy itt megtapasztalhattam... Csillagászati árak az átlagember részére. Egy gulyásleves átlagosan 300 forint, de „lehet kapni már” 750-ért is, a legolcsóbb helyen is 190 volt. Egy korsó sör 380-450 forint, egy rostoslé 100-250... A kiállító cégek is felaprózottnak tűntek. Kicsit olyan az egész, mintha égy hatalmas butiksoron járkálna az ember. Mindenki csak árul és árul. A helyszínen. A majdani szerződéskötések reményében a kiállítók száma erősen csökkent. A cégek kikiáltókkal, fölhajtókkal dolgoznak. „Ön már kapott illatszer-ajandékcsoma- got? Nem? Tessék, itt van ez, meg az, fogja jóember! Köszönöm. Egy pillanatra még tessék csak várni, azért nem úgy megy ám...” Magyarán, ha megveszem azt, amit meg kell vennem, akkor kapok ajándékot is. Természetesen. amit meg kéne vennem, méregdrága... Sehol egyetlen fia ülőalkalmatosság. Tudományos alapossággal kiirtottak minden lehetőséget. Marad a föld. vagy az ülőfogyasztás helyett kifundált fögyasztvaülés lehetősége. Mondjuk, egy kóla mellett iksz forintért... Ülhetünk továbbá tizenöt percet százért a nyitott sétabuszocs- kán. vagy tíz percet a helikopteren, le sem írom. mennyiért... Azt hiszem, hogy azért eny- nyire mégsem kellene „élesben” előadni a piacgazdaságot... Akinek szerencséje volt, és véletlenül odavetődött, vagy azok. akik tudatosan keresték fel ezt a speciális érdeklődési körűek számára rendezett kiállítást. szerencséjük volt, mert Bilek István nemzetközi sakk- nagymesterrel játszhattak szimultán sakkpartit. Bilek egyszerre nyolc ellenféllel vette fel a küzdelmet. Úgy tűnt, hogy az egyik ellenfél — egy a „szemén láthatóan” ázsiai származású fiatal férfi — bizony „megizzasztotta” a nemzetközi nagymestert: a szimultán partik esetében szokatlan dolog, hogy egy ilyen kvalifikációjú sakkozó egyetlen lépés előtt — mértük — nyolc percet gondolkodott. Láthattuk Bilek István küzdelmét a GÉNIUS 93 világbajnok sakkprogrammal is. A sakkozó számítógépeken túl láthattunk még egyéb elektronikus és hagyományos szellemi játékeszközöket is. Az oldalt írta: Palotai István
