Új Kelet, 1995. szeptember (2. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-14 / 216. szám

1995. szeptember 14., csütörtök Ibrány UJ KELET A LAKOSSÁGNAK TAKARÉKOSKODNAK A ma már több települést be­hálózó és átfogó, ibrányi Taka­rékszövetkezet 1957. májusá­ban alakult meg ibrányi köz­ponttal. Fokozatosan fejlődött odáig, hogy ma körzeti taka­rékszövetkezeti feladatokat lát el. Működési körzetéhez tarto­zik: Paszab, Tiszabercel, Búj, Kótaj, Kemecse, Nyírszőlős, Sóstóhegy és Nyíregyháza. A megyeszékhely kivételével eze­ken a településeken kirendelt­ségük van. Tevékenységükről Gáliknéval, a szövetkezet el­nöknőjével beszélgettünk. — Pénzügyi szolgáltatást vég­zünk a lakosság részére, ami elsősorban a betétgyűjtésben nyilvánul meg. A begyűjtött betétekből hitellel segítjük a ta­gokat, jelenleg mintegy 12 ezer I szövetkezeti tagot számlálunk az I előbb említett településeken. A tagok 200-1000 forintos rész­jeggyel rendelkeznek. A műkö­dési területen összegyűjtött beté­tek a kihelyezhető hitelek forrá­sai. — Milyen hitelt igényelhet­nek a tagok? — Fogyasztási, áruvásárlási, építési, közmű- és felújítási hite­leket adunk a lakosságnak, a vál­lalkozókat pedig kisebb összegű vállalkozói hitellel segítjük. Ezt a szolgáltatást a későbbiekben szeretnénk azzal bővíteni — fel­téve, hogy a vállalkozók is igény­lik —, hogy a vállalkozások megerősödését követően na­gyobb összegű hiteleket is folyó­sítanánk. Nemrégiben bekapcso­lódtunk az Állami Fejlesztési In­tézet által nyújtott mezőgaz­dasági hitelek közvetítésébe, sőt néhány esetben saját hitelke­retből egészítettük azt ki. Bár áz egyéb tevékenységünk mostanában kicsit megcsappant, mert a Szerencsejáték Rt. elvette tőlünk a totó-lottó szelvények áru­sítását és beváltását. Ugyanakkor Ibrányban és Kemecsén továbbra is foglalkozunk az áramszolgálta­tási díj beszedésével. — Visszatérve a hitelekhez, mekkora összegekről t an szó? — Tízezer forinttól 200 ezer fo­rintig terjedő összegekről van szó a lakossági hiteleknél, a vállalko­zói hitel összege pedig maximum 500 ezer forint lehet, bár ebben az évben már több darab millió forin­tos összeget is folyósítottunk. — Tervek? — Terveink között első helyen szerepel az állományunk növelése, valamint a lakosságnál kintlévő hitelek beszedése. Nagyon sok adósunk elmaradt a fizetési köte­lezettséggel. Szeretnénk velük megegyezni újabb fizetési határ­időről, illetve részletfzetési mó­dokról, mert tudjuk, hogy sokan közülük megélhetési problémákkal küszködnek. — Hogyan tudják behajtani a kintlevőséget? —Nagyon hosszadalmasam Egy év a bírósági eljárás, amíg jog­erőre emelik a fizetési megha­gyást, és újabb egy év, amíg a végrehajtó eljut odáig, hogy el­menjen valakihez. És sokszor az­zal jönnek vissza, hogy nincs mit lefoglalni, mert csak a legszüksé­gesebbekkel-— az ággyal, a szék­kel és az asztallal — rendelkez­nek. Legnagyobb adósságunk egyébként a már megszüntetett Nyíregyházi fiókunkból szár­mazik... — Az emberek mennyire biznak Önökben? — A lakosság bízik a takarék- szövetkezetben. A megtakarítá­saikat behozzák és nálunk helye­zik el, még ha más bankok ma­gasabb kamatot is ígérnek. Hi­telkérelmeiket is bizalommal nyújtják be, hisz tudják, hogy minden esetben igyekszünk se­gíteni. Szeretnénk minél eredménye­sebben gazdálkodni, a lakosság pénzügyi szolgáltatásait ellátni. Ehhez nagy segítségre vannak tagjaink. (x) ÉSSZERŰ GAZDÁLKODÁS, PONTOS SZOLGÁLTATÁS Az ibrányi Rákóczi Mezőgazdasági és Szolgáltató Szövetkezet 1992. december 21-én alakult át, illetve meg. Azóta működik a Rákóczi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet jogutódjaként, annak öröklött, rendezett és rendezetlen ügyeivel együtt. — A rendszerváltást követően megjelent az Szövetkezeti I. és a II. Törvény, az átmeneti törvény, ame­lyek teljesen felbolygatták a rég­múltat — kezdi beszélgetésünket Köbli Emil, a szövetkezet elnöke. — Ezzel együtt a következménye­ket rendezni kellett, s mint jogutód, ez a feladat reánk hárult. Gondolok itt arra, hogy jelentős adósságállo­mányt vettünk át. Ezzel párhuzamo­san megkezdődött a földtulajdon privatizációja, megjelent a rész­aránytulajdonosi fogalom és a kár­pótlási törvénycsomag. Azaz, ami­re eddig fölépült a szövetkezet — a földalapok — az most csaknem tel­jesen széthullott. Ezzel a szövetke­zetek létét is veszélybe sodorták. Gyakorlatilag ez a fordulat, ez a vál­tozás még most sincs teljesen letisz­tázva, mert bár a kárpótlási oldal le­zárult, a részaránytulajdonosk föld­osztása mind a mai napig nem feje­ződött be. Pedig ez egy lényeges pont lenne a szövetkezetek és a ta­gok életében. Abszurd helyzet, hogy a leendő földtulajdonos nem tud in­tézkedni a földjével kapcsolatban, mert tisztázatlanok a részletek. — Hány hektár föld maradt a szövetkezet tulajdonában? — Jelen pillanatban ezer hektá­ron gazdálkodunk, míg korábban az összes területünk négy és fél ezer hektár volt szántóterülettel, erdővel, legelővel együtt. Emellett van még 70 hektár gyümölcsös, amit nem osztottunk fel. Egyébként a törvé­nyek értelmében ez év december 31-ig le kellene zárulni a dolognak, de itt Ibrányban nem látom ennek a reális esélyeit. Tudni kell, hogy az előző, szövetkezet még fénykorában olyan jelentős beruházásokba fogott bele, mint a földek meliorációja, ami gyakorlatilag a földterületek két har­madát érintette. Ebből adódóan van­nak meliorációs költségek, terhek, amelyek szorosan kapcsolódnak a földtulajdonhoz. Ez jelentős feszült­ségforrás nálunk, mert aki valamilyen módon földhöz jutott, annak bizony rendeznie kell ezket a meliorációs költségeket. Rendezést mondtam, nem fizetést, mert a rendezés módjába beépítettünk néhány dolgot, hogy a fe­szültséget csökkenteni tudjuk. Értem ez alatt, hogy a szövetkezet tulajdoná­ban van egy nevesített üzletrész, amely­ben a szövetkezeti tagoknak is van üz­letrészük, és azzal is rendezhetik. Ezt a könnyítést azonban csak akkor tudjuk megvalósítani, ha meg­vannak a megfelelő határozatok a földtulajdonokat illetően. — Mekkora most az adósságál­lományuk? — Az utóbbi másfél-két évben gyakorlatilag az összes adósságot kifizettük, már csak egy minimális, elhatárolt adósságunk van, ami még rendezésre vár. Átestünk egy adós­ságkonszolidációs folyamaton, ami nem azt jelenti, hogy nekünk elen­gedték az adósságainkat, hiszen csak egy minimális elengedés volt, inkább az átütemezésen volt a hangsúly. Egy kis levegőhöz jutottunk, nem kell azonnal mindent kifizetni, 1996. jú­niusáig kaptunk „haladékot”. Sajnos olyan érvágásokkal kell dolgoznunk, hogy a jelentős földterület-csökkenés miatt megszűnt a takarmánybázis, így a korábban 800-1200 darabot számláló szarvasmarhaállománytól meg kellett válnunk. Az értük kapott pénzt is adósságállomány törleszté­sére fordítottuk, s tulajdonképpen emiatt sikerült elkerülnünk a felszá­molást. Ezt követően dolgoztuk ki azt a vezetési koncepciót, hogy a vesz­teséges ágazatokat megszüntetjük. — Melyek voltak ezek az ága­zatok? — Többek között az előbb em­lített szarvasmarha-tenyésztés, va­lamint az almatermesztés. Ezt egyébként az idén már másképp működtettük, kiadtuk bérbe. így el­értük, hogy a tavalyi év végére nemcsak hogy megszabadultunk a jelentős hitelállomány legnagyobb részétől, de még minimális nyere­séget is fel tudtunk mutatni. — Hány tagja, illetve dolgozó­ja van jelenleg a szövetkezetnek? — A veszteséges ágazatok meg­szüntetésével jelentős létszámleépí­tésre kényszerültünk. Most megál­lapodtunk egy 35-40 fős állandó dolgozói állománynál. Emellett természetsen foglalkoztatunk bedol­gozókat is. Sokak csak így tudnak megélni a városban. A tagság pilla­natnyilag 300 fő körül van, de az üzletrésztulajdonosok köre jóval bőveb ennél„Pontos adatot nem tu­dok mondani, olyan ezer személyről beszélhetünk. Legutóbbi két közgyű­lésünkön a tagsággal együtt fogal­maztuk meg, hogy a meliorációs költségek leúsztázása után megkezd­jük az üzletrésztulajdonok visszavá­sárlását. Ezért is lenne lényeges, hogy minél hamarabb véget érjen a földtulajdoni kérdések rendezése. — Mivel foglalkoznak most? — Szántóterületen gazdálko­dunk. Tuljadonképpen két fő növé­nyünk van: a búza és a napraforgó. Ezek az utóbbi két évben jelentős eredményt hoztak. Emellett van az alma, amit bérbeadtunk. Szántóföl­di kultúrnövények termelésére és az ezzel kapcsolatos teendők el­végzésére vagyunk berendezkedve. — Tervek, elképzelések? —Próbálunk elmozdulni a beszer­zési oldal, azaz a szolgáltatás felé, mert úgy tűnik, ennek van jövője. Ezentúl azonban a legfontosabb cé­lunké hogy a meglévő területen minél intenzívebben gazdálkodjunk... Mostanság még a nagyobb városokban is rendkívül nagy problémát jelent a hatalmas mértékű munkanélküliség. Egykoron nagynevű vállalatok szűnnek meg egyik napról a másikra, így manapság ugyancsak ritkaságszámba megy, ha egy vállalkozás tizedik évfordulóját ünnepelheti. Márpedig az ibrányi Markiz-Plusz Kft. a közelmúltban örvendhetett e jeles eseménynek. Ez adta az apropóját Tündik Ferenccel folytatott beszélgetésünknek. Akció-Alfa-Markiz-Plusz • Tündik úr, hogyan indult útjára a Markiz-Plusz? — Valamikor az ibrányi Epítő- és Szakipari Szövetkezetben dol­goztam, ám, .koholt vádak” alap­ján felmentettek munkaköröm­ből. Elbocsátásom szükségessé­gére jellemző volt, hogy két év­vel később a bíróságon fény derült rá, az indoklásul felho­zott tények nem állják meg a he­lyüket. De akkorra már teljesen mindegy volt, túltettem magam a dolgon. Mivel 1982 januárjától lehetett létrehozni a ma is műkö­dő formájú vállalkozásokat, úgy döntöttem, hogy ezt az utat vá­lasztom. Január 2-án hetedma- gammal és minimális alaptőkével megalapítottam az Akció Gmk-t. Alig két év elteltével aztán egyik társammal kiváltunk, mert több fontos dologban nem egyezett a véleményünk a többiekével, majd 1984. március 1-jén harmadma- gammal megalakítottam az Alfa Gmk-t. A név tulajdonképpen a mostani Markiz-Plusz Kft.-t ta­karja — a névváltoztatásra egyéb­ként 1993 januárjában került sor. így hát mindent összevetve nem is a tizedik, hanem a tizenegye­dik születésnapunkat ünnepeljük az idén. • Miért volt szükség a név- változtatásra? — 1991-ben a Vállalkozásfej­lesztési Alapítvány pályázatát el­nyerve, és kiegésztve azt munka­helyteremtő támogatással, megva­lósítottunk egy 45 millió forintos beruházást. Ennek keretén' belül Franciaországból vásároltunk egy úgynevezett önhordó OMEGA acéllemezgyártó gépet, kamiont, autódarut, és megépítettük 630 négyzetméteres csarnokunkat. A francia vállalkozó, akitől a gépet vettük, jelezte, hogy szeretne be­szállni a vállalkozásunkba. Úgy láttuk, hogy sok előnnyel járna ránk nézve, így igent mondtunk, így az Alfa Gmk-ból és a francia fél cégéből született a Markiz Kft. • Honnan e furcsa név? — A névválasztáskor külföldi partnerünknek szerettünk volna „kedveskedni”. • Amikor megalapították a vállalkozást, mi motiválta Önö­ket? — Az építőiparban a fizetőképes kereslet hiánya miatt évek óta nagy a verseny. Azért döntöttünk a be­ruházás mellett, hogy megteremt­sük a tartós technikai feltételeit a működésnek. Ennek érdekében készek voltunk vállalni a hatalmas hitel és a még nagyobb kamat tör­lesztését is. Úgy gondolom, nem tettük hiába. A vásárolt OMEGA gyártógépből Európában mindösz- sze két darab van, éppen ezért nor­mális gazdasági környezetben biztos, hosszú távú megélhetést teremt. Ezt igazolja, hogy az OMEGA gyártása a hozzá kapcsolódó acél­munkákkal együtt féléves mar­ketingmunka után beindult. Tech­nológiánk és termékeink ország­szerte ismertté váltak a szakmában. • Úgy tudom, az első' idő­szakokban voltak anyagi termé­szetű problémáik... — Valóban, de ez nem az OMEGA gyártásához kapcsolódott. Annak idején elvállaltuk a nyíregy­házi Park Üzletház felépítését, és hiába tettünk maradéktalanul ele­get a ránk bízott feladatnak, a vé­gén 22 millió forintot nem fizetett ki nekünk az építtető. Ekkor még a Markiz Kft.-vel párhuzamosan az Alfa Gmk is működött, de amikor láttuk, hogy a pénzünk elvész, mert az adósunkat felszámolják, úgy döntöttünk, hogy az Alfa Gmk át­vállalja a beruházást, annak min­den előnyével és terhével együtt. Csak megjegyzem, hogy mindezen változásokból a dolgozók nem ér­zékeltek semmit, emiatt senkinek nem kellett felmondanunk. Sőt, to­vábbra is biztosítani tudtuk min­den dolgozónknak az évente ese­dékes 20 százalékos bérnöveke­dést. Két évvel ezelőtt aztán felvet­tük mostani nevünket, a Markiz- Plusz Kft-t. • Hogy állnak most anya­gilag?-— Tudom, hogy sok mindenről pletykálnak az emberek, s hogy őszinte legyek, gyakran csak a rosszat terjesztik velünk kapcsolat­ban. Cégünk vagyona jelenleg 60 millió forint, az éves termelési ér­tékünk pedig 100 millió forint kö­rül van. A beruházással kapcsola­tos adósságainkat három év alatt visszafizettük, ennek ellenére né­hány tartozásunk most is van. Az biztos, hogy hosszabb ideje nincs okom az elégedettségre. A mostani létszámmal—átlaglétszámunk ta­valy 51 fő volt — és technikai esz­közökkel dupla ennyi bevételre lenne szükségünk, s ezt tudnánk is hozni, ha elegendő munkánk len­ne. Energiánk legnagyobb részét új munkák megszerzése köti le. Tu­lajdonképpen ezért hoztunk létre Lengyelországban is egy céget, hogy az OMEGA piacát bővítsük, s erre törekszünk Romániában is. • Itthon nem tudnak elég munkát felhajtani? — Magyarországon alig van beruházás. Ha mégis, az vagy Bu­dapesten, vagy pedig Dunántúlon. S azt azért világosan látni kell, hogy nem olcsó mulatság az ország másik végébe leutaztatni az embereinket és gondoskodni az róluk. Büszke vagyok rá, hogy az országban egyedül minket kértek fel az Opel szentgothárdi új gyá­rának a lefedésére. S bár a benyúj­tott pályázatunk sikeres volt, az anyagiak hiánya miatt vissza kel­lett lépnünk. Emellett egyébként felkérést kaptunk még Munkács mellett két ásványvíz-palackozó üzem megépítésére, valamint egy budapesti szerkezetkész szálloda befejezésére is. Mindkét vállalko­zásnál az egyeztetésnél tartunk, mert üzleti partnereink pénzügyi hiányosságokkal küszködnek. • Úgy hírlik, nemigazán volt sikeres ibrányi csatornaépítő munkájuk... — Ha nem lenne ekkora jelen­tősége az ügynek, megengedném magamnak azt a poént, hogy saját hazájában senki nem lehet prófé­ta. Itt azonban sokkal komolyabb­ról van szó. Az emberek foglalkoz­tatása miatt tavaly ősszel elkez­dődött csatornaépítésnél egyes dolgozók hanyagsága vagy felelőt­lensége miatt olyan minőségi hibákat vétettünk, amik miatt a csatorna nagy részét újra kell épí­tenünk. Ezzel anyagilag is és az itt élők szemében erkölcsileg is elég nehéz helyzetbe kerültünk, de mára szerencsére stabilizálód­tunk. Ez az építkezés egyébként kényszervállalkozás volt a ma­gasépítés átmeneti csődje miatt. Nekünk ez nem profilunk, s azt hiszem, ez a sikertelen kísérlet be is bizonyította ezt. • Milyen munkákkal szá­molnak még az idén? — Eddig 4000 — pontosab­ban kétszer kétezer — négyzet- méter csarnok elkészítésére szerződtünk le, s most tárgyalunk egy ötezer négyzetméteres csar­nok megépítéséről is. Ha sikerül­ne azt a munkát is megszerez­nünk, az idén már nem lennének gondjaink. • Jövőre? — Egy 4600 négyzetméteres állami raktárbázis lefedésével és térburkolásával indulunk, ezt követően pedig Pest mellett egy vámszabad területen ötezer négy­zetméteres terület lefedését vál­laltuk fel. • Ezentúl lesz még kapaci­tásuk, vagy ezek a munkák kimerítik teljesítőképességü­ket? — Ettől jóval nagyobb a ka­pacitásunk, hiszen erre vagyunk gépesítve. Ez mindössze egy ne­gyedéves produktumnak felel meg, s ha lenne elég megrende­lés, ezt a mennyiséget háromha­vonta zökkenőmentesen meg tudnánk építeni... (x)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents