Új Kelet, 1995. szeptember (2. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-14 / 216. szám
1 4 1995. szeptember 14., csütörtök Ibrány UJ KELET Jó árat ér az alma VAROSRÓL .Szilvás kamion mutatóba a svédeknek .. a - -■ > ’ -«• -v? ■- . -j __ • - v,, -4 n&j., ■ '■ > .:«* :■a, J ! UJ KELET IBRÁNYBAN Sláger az angol nyelv Egy „sima” érettségivel ma már nincs esélye senkinek arra, hogy állást találjon, csak a munkanélküliek táborát gyarapítja. Kell mellé valamilyen szakirányú képesítés is. A kor parancsának engedelmeskedve változtattak az oktatás tematikáján a Móricz Zsigmond Gimnázimban is. Az általános gimnáziumi képzésen túl szakközépiskolai osztályt is indítottak egy évvel ezelőtt. A módszerekről és a tapasztalatokról kérdeztük az iskola igazgatóhelyettesét, Papp László tanárt. — Az itteni szakközépiskolai oktatás nem egészen olyan, mint a hagyomás középiskolákban. Mi ennek a képzési formának a lényege? — A nálunk tanuló diákok az első két évben ugyanazt a tananyagot kapják, harmadik évfolyamtól pedig kettéválik a képzés. Akik a hagyományos gimnáziumi osztályban kívánnak maradni, azoknak a tananyagba ekkor lép be a második idegen nyelv. Akik a szakközépiskolát választják, azok előtt két út áll. Vagy pénzügyi és könyvviteli ismereteket szerezhetnek, vagy a számítástechnika programozó szakot választhatják. — Az országban van-e másutt is hasonló képzés? — Tudtommal csak Egerben működik ilyen módon együtt gimnázium és szakközépiskola. Mi is tőlük vettük át a módszert. Megyénkben a tiszalöki Teleki Blanka Gimnázium ettől a tanévtől kezdve indított hasonló módszerrel osztályokat. — Valamikor csak egyetlen idegen nyelv, az orosz volt kötelező. Ma már lényegesen nagyobb a választék. Önöknél mely nyelveket sajátíthatják el a diákok? — Az angol, a német, az orosz és az olasz közül egy, illetve kettő a kötelező. Az orosz mellett a németet sem szívesen választják a tanulók, így az egyik tanárunknak nem tudtuk kiadni a kötelező óraszámát, és el kellett bocsátanunk. A most induló első osztályban mindenki az angolt választotta. A harmadikos gimnazistáknál belépő második idegen nyelvnél irányítottan próbáltuk a német nyelvet választatni, sikerrel. — Még nincs két hete, hogy megkezdődött a tanítás. Hogyan indult az 1995196-os tanév? — Hatvankilenc elsőst vettünk fel. Még bele kell rázód- ni a napi tempóba, probléma például az étkezési rend kialakítása. Meg kell szokni a gyerekeknek, hogy kinek mikor van az ebédidő. — Megérkeztek-e időben a tankönyvek? — A mai napig a megrendelt mennyiség háromnegyede érkezett meg, de a többit is hamarosan megkapjuk. A két fő szállítónk, a Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. és a Nemzeti Szakképző Intézet adósunk még néhány tétellel. A többiek határidőre teljesítették a szerződésben vállalt kötelezettségüket. — Mennyibe kerülnek a könyvek? — Ezek a segédletek már lényegesen drágábbak, mint az általános iskolában voltak. Az első osztályosoké eddig 8000 forintba került, de ez nem a teljes ár, hiszen nem érkezett meg minden. A felsőbb évfolyamokon sem sokkal olcsóbbak a kiadványok. Különösen drágák a nyelvkönyvek és a számítástechnikai tankönyvek. — A gazdaság sok más te- rületéhez-hasonlóan az oktatás is nehéz helyzetben van. Milyen anyagi háttérrel rendelkezik az iskola? — Működésünk pénzügyi feltételei adottak, viszont évek óta nem volt lehetőségünk nagyobb értékű oktatási eszköz vásárlására. Jelenleg is szilárd tüzelésű kazánnal fűtünk, aminek a felújítása is komoly gond. Szeretnénk áttérni az olcsóbb és korszerűbb gázfűtésre, de erre nincs pénzünk. Pedig hosz- szabb távon ez megtakarítást jelenthetne. A gáz bevezetésével a konyha üzemeltetése is kevesebbe kerülne. Annyit azért sikerült elérnünk, hogy az iskola szennyvízrendszerét augusztus végén kötötték rá a városi hálózatra. Ennek a hálózatfejlesztési hozzájárulását a megyei önkormányzat fizette. Iskolánknak a szakirányú képzés miatt nagyon nagy szüksége lenne még egy számítógépes gépteremre. Többször pályáztunk a Soros Alapítványnál, de mindig sikertelenül. Most a Decentralizált Szakképzési Alapnál próbálkozunk. — Takarékossági okokból tartanak-e a télen szénszünetet? — Nem, viszont az elképzeléseink szerint a téli szünetet szeretnénk egy héttel meghosszabbítani, de ezt még az iskola fenntartójával egyeztetni kell. Fekete Tibor Az idei mezőgazdasági évad, túlzás nélkül állíthatjuk, a túlzások éve volt. A gazdálkodók mellveregetve igyekeztek túltenni a másikon, bármilyen termésről is volt szó. A tavalyi aszályos év után az idén ugyanis mindenki mindenbe belekezdett a nagy pénz reményében. Csakhogy az időjárás rendkívüli módon kedvezett a növény- termesztésnek, így a tavalyi év jelentős* terméshiánya után most bőséges túlkínálat mutatkozott csaknem mindenből. Ezzel szemben az ibrányi Jonagold Kft.-nek nem voltak ilyen jellegű problémái. Felvásárló-telephelyükön mind a mai napig mázsaszámra állnak a dinnyék és az uborkák, de sorolhatnám tovább „kínálatuk” széles választékát. — Mit kezdenek még ennyi dinnyével? —kérdeztük Ignácz Sándornét, a telep egyik felvásárlóját. — Lengyelországba exportáljuk, bár nagyon a végén járunk az exportnak. Eddig körülbelül hatvan kamionnal vittünk már nekik, ez már az utolja. — Én egy fél hónappal ezelőtt vettem utoljára dinnyét, de már akkor is nagyon kásás volt. Ezek a dinnyék nem azok? — A nagyok, vagyis a tíz kilón felüliek már nagyon „borosak”, de a kicsik (3-5 kilogrammosok) még jók. A lengyelek ezeket a nagyságúakat szeretik. —Mi mindennel foglalkoztak és foglalkoznak még az idén? — Csaknem mindennel. A meggyel indultunk, utána jött az uborka, a paprika és a paradicsom. —Az uborkának milyen volt az ára? Néhány éve, pontosabban azóta, hogy a Markiz-Plusz Kft. kibérelte, majd pedig megvásárolta az ibrányi önkormányzattól a tiszai kempinget, állandó témát szolgáltat a település lakóinak, hogy mi lesz az üdülőkörzet sorsa. Néhányan igen erősen bírálták az önkormányzatot, amiért ráálltak az értékesítésre, többnyire azonban az irigység munkálkodott az emberekben. Az évek folyamán többször is felmerült az az eshetőség, hogy a Markiz-Plusz eladja a kempinget. Az üzlet azonban rendre meghiúsult... Ennek okairól faggattuk Tündik Ferencet, a kft ügyvezető igazgatóját. — Hogy a kérdésre válaszolni tudjak, egészen a kezdetekig kell visszamennem. Az első évben,*!990-ben még csak béreltük az önkormányzattól, később azonban megvásároltuk. Komoly terveink voltak, amelyek közül a legfontosabb a z volt, hogy szerettük volna meghosszabbítani a működés idejét. Jelenleg is vannak fűthető szobáink, s ha a többiben is megvalósítanánk a fűtést, egész évben nyitva tarthatnánk. Mert a tiszai táj nem— A 6—9-est 25 forinton vettük be eleinte, aztán a szezon közepén folyamatosan csökkent az ára, a szezon vége felé pedig ismét emelkedett. Legvégül 38 forintért vettük a 6—9-eseket. Ez már lefutott, már csak néhány szerződéses termelőnktől veszünk át salátának valót. Ennek az ára jelen pillanatban 25 forint kilónként. — Az uborkadömpinget pedig a paradicsomdömping követi... — Igen, az uborkához hasonlóan paradicsomból is jelentős túlkínálat mutatkozik. Bár mi léparadicsomot még nem vettünk át, mert nem szállítunk a konzervgyárakba. Mi csak megrendelésre, azaz előre leszervezett piacra dolgozunk. Többnyire a fővárosba, Sopronba és Győrbe, de számos más településre is szállítjuk a háziasszonyok kedvencét, a csemegeparadicsomot. — Ennek mennyi az ára? — Tíz forintról indult, most pedig 12 forintot adunk érte. De hogy később hogyan alakul az ára, azt még nem tudnám megmondani. — És a paprika? — Viszonylag jó volt a kínácsak a nyári hónapokban nyújt kellemes látványt és jelenthet kikapcsolódást, hanem a többi évszakban is. A táj varázsa egész évre szól. Persze számoltunk azzal, hogy elsősorban a különböző vadásztársaságok rendezvényeinek adhatnánk otthont, de ez csak a kezdetet jelentette volna. — Ilyen nagyszabású és fantáziadús ten’ után miért vetődött fel az értékesítés gondolata? — Egyre inkább nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy a megvásárlásához felvett hitelt nem tudjuk az ottani bevételből finanszírozni. Ahhoz tökéletesen megfelel, hogy egy jelentős alaptőkével rendelkező vállallak de sokan előre leszerződtek a tsz-szel, vagy a konzervgyárakkal. Persze aki velünk kötött szerződést, az ide hozta a termését. Igazság szerint azonban nem is volt nagyobb az igényünk. Emellett most indultunk a brokkolival és a karfiollal is. amit belföldi piacon — Csepel, Budapest, Nagykőrös térségében — fogunk értékesíteni. Babbal is foglalkozun, és nemsokára kezdődik a napraforgó felvásárlása is. — Milyen a magtermés? — Elég jónak ígérkezik, legalábbis a gazdák eddig nem panaszkodtak. Jó áron felvásároltuk a tavalyi termésből visszamaradtat, hogy legalább két kamionnal tudjunk majd az őszi napraforgóból szállítani külföldre. Mi a nagyszemű csíkosat vesszük át, a feketét inkább az olajipar dolgozza fel. — Miért? — Nagyon egyszerű az oka: ők meg tudják fizetni, mi pedig nem. — Hogyan alakul a burgonyatermés? — A gazdák szerint nagyon jó lesz, de igazából nem tudni, mert még „ülnek” rajta egy kikozót eltartson és hasznot termeljen, de hitel- és kamattörlesztésre nem futja belőle. Ezért döntöttünk az értékesítés mellett. — Eddig nem sok sikerrel... — Valóban, eddigi próbálkozásaink eredménytelenek voltak, bár az idén két komoly érdeklődő is volt. Az egyik egy magánvállalkozó — vele most is tartjuk a kapcsolatot —, a másik pedig az Úttörőszö- vetség volt. Rájuk vártunk egész nyáron, mert azt ígérték, amint értékesítik az egyik ingatlanukat, azonnal utalják a pénzt. Aztán valamiért nem lett belőle semmi. — Esetleg az Úttörőszöcsit, mielőtt eladnák. Most egyébként 28 forintra tartják a termelők. — Milyen volt a gyümölcsszezon ? — A körtének a gyümölcshöz képest nagyon alacson ára van, 30 forintot adunk kilogrammjáért. Viszonyításképpen mondom, három évvel ezelőtt is ennyi volt az ára. Nagyhalászban van egy szilVa- szakcsoportunk, onnan néhány termelő rendszeresen ide hozza a szilvát, mellettük pedig saját ültetvényen is termelünk. A felvásárlási ára40 forint, ezeket belföldön értékesítjük. Ezenkívül svédországi exportra állítunk össze egy vegyes kamiont. Barackkal az idén nem foglalkoztunk, mert mindenhol lefagyott a termés. Az almának nagyon jó ára lesz, hiszen nagyon úgy tűnik, hogy kevés lesz belőle. — Említette, hogy Svédországba és Lengyelországba exportálnak. Ezenkívül még hova? — Szlovákiába káposztaféléket és uborkát szállítottunk, Lengyelországba dinnyét és napraforgót viszünk ki, a svédekkel pedig most próbálunk komolyabb kapcsolatot kiépíteni. Mutatóba állítjuk most össze a szilváskamiont, és majd kiderül, hogy mennyire elégedettek a kínálattal. Korábban Ausztriába és Németországba szállítottunk almát, de nekik annyira fontos a minőség, hogy mi azt nem tudjuk garantálni. Vagyis még nem annyira minőségorientált a magyar nép, nehéz levetni az orosz piachoz fűződő emlékeinket. Egy idő után azonban nem lehet ezt csinálni, mert akkor végképp leírnak minket Európa mezőgazdasági piacáról... vétség ajánlata miatt hiúsult meg a vállalkozóval a szerződés? — Tulajdonképpen úgy is fel lehet fogni, de egyvalamit szeretnék tisztázni: nekünk nem az a célunk, hogy mindenáron túladjunk az üdülőn. Nem akarunk mindenáron megválni tőle, ezért megválogatjuk, hogy kinek adjuk el. Csakis olyasvalaki jöhet vevőként számításba, aki legalább olyan szeretettel és gondossággal fogja vezetni, mint mi. —Időközben nem gondolták meg magukat, hogy esetleg mégis megtartják és továbbviszik? — Hogy őszinte legyek, az idei nyár nem igazán ösztökélt minket erre. Ilyen gyenge nyaralási szezonnal hosszú évek óta nem találkoztam. Eleinte az időjárás hagyott kívánnivalót maga után, azután a zöldár keserítette meg a nyaralók sorsát, még később pedig a folyó szennyezettsége keltett zavart. Júliusban éppencsak volt egy kis kánikula, és ismét zord napok köszöntöttek ránk. Nem csoda, hogy alig volt vendégünk. Csak remélni tudom, hogy jövőre ismét „igazi” nyarunk lesz... Meghiúsult üzletek Szerető vevőre vár a kemping
