Új Kelet, 1995. szeptember (2. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-13 / 215. szám

AZ ÚJ KELET MELLÉKLETE Októbertől a föld alatt Válaszol a MÁV Hamarosan birtokba veszik az utazók A közelmúltban lapunk Megyei hírcsokor rovatá­ban megjelent egy fotó a nyír­egyházi MÁV-állomás alul­járójáról, és a képhez mellé­kelt szövegben azt a kérdést tettük fel, hogy mikor lesz hangos az utasoktól az alul­járó? Kérdésünkre Hun At­tila, a Debreceni MÁV Igaz­gatóság Beruházás-lebonyo­lító Irodájának vezetője adott választ. A napokban dől el, hogy ki lesz az állomáson zajló to­vábbi munkálatok lebonyo­lítója. Amikor ez tisztázó­dik, akkor elkezdődhet az új vágányok építése. A MÁV szándékai szerint a követke­zőképpen fognak alakulni a munkák: október 15-re elké­szül a perontető, és az uta­soknak le kell majd menniük az aluljáróba, mert az építke­zés olyan stádiumba érke­zik, hogy a zavartalan mun­Szív Alapítvány. Talán keve­sen tudják, de már hat éve mű­ködik megyénkben azzal a cél­lal, hogy olyan rendszereket dolgozzon ki, melynek segítsé­gével egy hatékony, sürgősségi betegellátásra épülő medi­cinát lehet megvalósítani. Erre azért van nagy szük­ség, mert a nemzetközi adatok szerint a halálozás mértéke Magyarországon egyre inkább emelkedik, míg a fejlődő országokban folyamatos csökkenés mu­tatható ki. A megyénkben folyó fejlesztésekről dr. Zsonda Lászlóval, a Szív Alapítvány főorvosával be­szélgettünk. — Sikerült végre kiala­kítanunk egy olyan beteg- ellátási formát, mely haté­konyságát nézve a leggyor­sabb és legaktívabb beteg­ápolást teszi lehetővé. Emellett persze az sem elhanyagolható, hogy a gazdasági és anyagi szempontokat nézve is ez a megoldás bizonyult a legkölt- ségkímélőbbnek. —Milyen területeket érint ez a fejlesztés? — A fejlesztésnek megfele­lően három nagy területen épí­tettünk ki kapcsolatot az alap­ellátáshoz, a háziorvosi rend­szerhez és a mentőszolgálat­hoz. A legfontosabb ezek kö­zül az EKG-átadó rendszer, ami a megyében nyíregyházi, illetve kisvárdai központtal mű­ködik. — Mi a feladata ennek az átadónak? — Folyamatosan ad konzul­•Kim-ládla n Unm/tnr/vo folű omi Olt kához ez elkerülhetetlen. Az elképzelések alapján meg­hosszabbítják az aluljárót harminc méterrel, egészen a 8. számú vágányig, ahol egy újabb magas peron épül. Ha minden jól megy, akkor 1996. november 30-ig befejeződik a beruházás, amelynek szem­mel látható eredménye hét vá­jelenti, hogy bármilyen hely­zetből, akár rendelőből, akár közterületről az elkészített EKG-t telefonon vagy rádióte­lefonon keresztül másodpercek alatt eljuttatható a kórházi köz­pontba. A felvételekről szakor­vos mond véleményt, melyről telefonon keresztül konzultál­ni is tud a háziorvossal. A meg­beszélés során tisztázható, hogy a betegért milyen felsze- reltségű mentőautó induljon, és addig milyen ellátást kapjon. Ezáltal megoldható, hogy a te­rületi betegellátás minden­kor kórházi szinten történ­jen a megye bármely terüle­tén.-— Ezzel minden gond meg­oldódik? — Nem egészen. A követ­kező feladat az lenne, hogy a központi ügyeleteket is felsze­reljük ezzel az életmentő rend­szerrel. Az önkormányzatok támogatásával harminchat tele­»->•"ilár áp V» Amnz/-»í’ Lotv>c/-vlArlr»tt gány lesz és mellette négy ma­gas peron. A munkálatok teljes költ­ségeit kormányzati pénzből valósítják meg. Ezt az össze­get az Állami Fejlesztési In­tézet kezeli. Az összes beru­házás 930 millió, míg a hát­ralévő feladatok elvégzése 700 millió forint kerül. be a rendszerbe. így kényelme­sebbé és egyszerűbbé vált a szívbetegek otthoni kezelése, a szűrővizsgálatok elvégzése és a folyamatos ellenőrzés is. — Beszéljünk egy kicsit a másik nagy területről. — Ebbe a körbe a magas vérnyomásban szenvedők holterkészülé- kes vizsgálata tartozik. A magas vémyomású bete­gekre a háziorvosi ren­delőkben felcsatolják ezt a készüléket, és a számító­gép segítségével kiértéke­lik a 24 órás felvételeket. Ezután, ha az eredmény szükségessé teszi, ismét segítségül lehet hívni a technika ördögét, mert a monitoron keresztül mód van a szakorvossal való konzultációra is. — Mi tartozik a fejlesz­tés harmadik csoportjába? — A laboratóriumi paramé­terekkel való konzultáció. A rendszerünkhöz kapcsolódott háziorvosi rendelőkben hely­ben veszik le a vért, s a mintá­kat gyűjtőautó hozza be a kór­házba. így sok időt és energiát spórolunk meg a betegeknek, mert nem kell egyetlen tűszú­rásért beutazniuk a központi la­boratóriumokba. A kórházban a vérminták segítségével elvég­zik a számítógépes vizsgálatok kiértékelését, melynek eredmé­nyeit a háziorvosnak saját rendelőjében csak le kell olvas­nia a képernyőről. A fejleszté­sek segítségével sokkal egysze­rűbb kiszűrni a betegségeket és beállítani a megfelelő gyógy­czprpLpf lfP7/»IÁcptpt Szívj elentés telefonon Dr. Zsonda László Hajlék nélkül Bár a nappalok időnként még csalóka napsütéssel kacér­kodnak, mindnyájan érezzük, feltartóztathatatlanul itt az ősz. Az esték nedves hidege szinte bőrünk alá bújik, a szél meg-megeró'södő rohamai elől, ha csak tehetjük, fedél alá húzódunk.... ha csak tehet jük... A hajléktalanoknak a MÁV- pályaudvarral szembeni átme­neti szállása is estéről estére egyre inkább megtelik. A har­minc ágy télen már kevésnek is bizonyul. Többen, mint pél­dául aKanalas házaspár, évek óta élnek itt. — Mióta az állami cégek megszűntek, nehezen tudunk elhelyezkedni. Leginkább al­kalmi munkákbói élünk — panaszkodik a férfi. — Három gyerekünk inté­zetben van, és én nem tudok megélhetést találni — kesere­dik neki az asszony is. — Sok helyen azzal küldenek el. hogy nem cigánynak hirdet­ték az állást. Pedig én tovább tanultam három évig. Tanár akartam lenni. Az öreg neve- lőszüleim miatt nem mentem főiskolára. Kanalas Gyöngyi álmodik... ... egy szép kis házról Biri- ben. amit az önkormányzat és a családsegítő központ támoga­tásával megvennének, seprűkö­tő kisiparosságról és a gyere­keiről, akiknek a csavargásnál jobb sorsot szánna... Nagyot szív a cigarettájából, szabályos, barna arcán egy könnycseppet mázol el. Újfalusi Zoltán, a ház vezető­je úgy gondolja, a hajléktala­nok leginkább a szeretetre éhe­sek. — A tál étel mellé törődést és türelmet is adnunk kell — vallja mindenki Zoli bácsija, aki télen végigjárta a váróter­meket, s maga szedte össze a csavargókat. — Sokakat a szabályzatban előírt fertőtlenítés visszatart, s inkább a keménypapírt választ­ják az ágy helyett — mondja szomorkásán, majd némi büszkeséggel azt is hozzáte­szi. hogy sok „állandó lakó­nak" sikerült már a szociális otthoni elhelyezést elrendez­ni, s az álom Kanalasék há­záról — úgy tűnik — va­lósággá válik hamarosan. Elismerő szavakkal szól Bo- zorádi Zoltán evangélikus esperes és Erdős Judit önkor­mányzati dolgozó munkájá­ról. Esetenként tehát mégis van kiút az átmenetinek egyálta­lán nem nevezhető szállásról. De a többi esetben? Az evangélikus egyház és az önkormányzat által mű­ködtetett „otthon” a tervek szerint januártól nappali melegedővé alakul át. A Ná­dor, a Csillag és a Bokréta utcán várják majd éjszakára a hajlék nélkülieket. ... vagy marad a szétszag­gatott, ócska kartondoboz, és a hideg, sötét égbolt... Csoda a megállóban Használt, fölösleges Könyv­börze A Vasutas Művelődé­si Házban (Toldi utca 23.) szeptember 16-án, 9—15 óra között, hasz­nált nyelvkönyvek, szótá­rak börzéje lesz. Min­den nyelvből — alap­tól a felsőfokig — válo­gathatnak az érdeklő­dők. Bárki elviheti hasz­nált vagy fölösleges könyveit. Árak: szaba­don a résztvevők egyez­sége alapján, de maxi­mum névértéken. Egy piszkosszürke őszi dél- előttön a buszmegállóban vá­rakoztam. A vásott szél hol ha­jam cibálta teljes erejéből, hol gallérom alá bújt be neveletle­nül. Körülöttem mosolytalan, rohanni kész emberek nézeget­ték órájukat és az utat, hiába. Talán én is elvesztem türel­mem, ha észre nem veszem a csodát. Az asszony, magas homloka fölött hátratűzött ősz hajával olyan volt, mint Karády Katalin — hetvené­ves kiadásban — a férfi gon­dosan nyírt bajusza pedig a hajdani Jávort idézte. Nem öltöztek a legutolsó divat szerint, s az évek is 'jól lát­hatóan teleírták arcukat. Mé­gis, nem tudtam a szemem levenni róluk. Szinte ittam a tu/Isitnmhn m i nrJ/?n m n u _ latukat. Ahogyan a nő finom pergamenkezével kopottas kosztümkabátkáján végigsi­mított, ahogyan a párja a divatjamúlt kockás sport­szatyrot tartotta... Az öltöny csontgomjait, a fehér fürtö­ket összefogó szarufésűt, mind­mind magamba akartam gyűj­teni. Megfigyelni, amint sza­vak nélkül diskuráltak, el­lesni a szemek beszédes já­tékát... Fújtatva kanyarodott a busz a járdaszegélyhez. A homályos ablakon át még láttam, ahogy az asszony gyengéden igazít a férfi gallérján, aztán eltűntek a szemem elől. Ott maradtak a betonjárdán, körülöttük a bánatos évszakkal — és a szinte kitapintható kar­mnn

Next

/
Thumbnails
Contents