Új Kelet, 1995. szeptember (2. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-11 / 213. szám
Megyénk életéből UJ KELET 1995. szeptember 11., hétfő Mesés keleti ajánlatok... A záhonyi vállalkozói övezetből — ha nem vigyázunk — a végén még lesz valami... Igaz, nagy szükség lett volna már eddig is rá, csak hát az a fránya beivódott szemlélet valahogy sohasem engedte. Mert lám-lám: Budapestország. Dunántúlország és a többi gyarmatok ügye aránylag ritkán kerül terítékre a parlamentben. Most végre a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium eljuttatta javaslatát a monetáris politika leghatalmasabb fellegvárába, a Pénzügyminisztériumba. Oda, ahol immáron azon örvendeznek napok óta, hogy micsoda nagyszerű hatásai mutatkoznak a szigorú gazdaságpolitikai irányelveknek. S lám, Bokros úr ezt a javaslatot végre megfelelő tárgyalási alapnak is tekinti. Hurrá! Az övezet hihetetlenül gyors népesedési robbanáson esik majd át, s ha csak kicsi szerencsénk is van, akkor legalábbis minimum akkora népszerűségnek örvendhet majd, mint mondjuk Monte Carlo—ugyanis a tárca javaslatai szerint a záhonyi övezet mentes lehet a helyi adóktól, s az általános forgalmi adó azonnal levonható lesz az ingatlanok esetében is, mi több, gyorsított amortizáció keriil(het) bevezetésre. Garanciát vállal az állam majd a hitelfelvételre, tőke- és kamatkedvezményekről is szól a fáma. A kedvezmények tíz évig illetik meg a vállalkozókat. Nem semmi. Mesés keleti ígéretek. Csak legyen végre valami belőle! Kelet varázsa majd az infrastruktúra mérhetetlen fejlesztésével indulhat, s ha végre elhiszi ez az ország, hogy keletről is lehet nyugat felé haladni — sőt kelet felől kell nyugatra haladni —, s a Kelet—Nyugat kapu csak itt épülhet meg (már csak földrajzi törvényszerűségek szerint is), akkor a térségben rejlő potenciális előrelépési vágy nem csupán csalóka álom marad. A keleti régió már ma is szép számmal képes felmutatni kiváló vállalkozókat. S itt bizton előkerülhet akár a költő is: „...játszani is engedd...” — vészes — (A Hajdú-Bihari Nap nyomán) Vállaji aggodalmak Postaügynökség Márkén Az országban a tizenegyedik, a Debreceni Postaigazgatóság területén a harmadik postaügynökség kezdte meg működését Mérken. Cserfalvi Terézia helyi vállalkozó saját tulajdonú épületében postai alapszolgáltatást nyújt a lakosoknak. A megnyitón az ünnepi köszöntőt Makó Albert postaforgalmi igazgatóhelyettes mondta, majd nyilatkozott lapunknak is. — Miért hoztuk létre a postaügynökséget? Mérk és Vállaj közigazgatásilag különvált, noha a két település gyakorlatilag egybenőtt, a posta épülete Válla- jon „maradt”, így a nagyobb lélekszámú Mérkre — a postatörvény értelmében — megoldást kellett találnunk. A vállaji posta egyébként mindkét településen panaszmentesen ellátta a szolgáltatást. Ebben az egyedi helyzetben a postaügynökség megvalósítása tűnt kézenfekvőnek, így született meg a pályázati kiírás. Tény, hogy ezzel a vállaji posta forgalma csökkenni fog, a dolgozók aggódása viszont indokolatlan az esetleges elbocsátások miatt. Cserfalvi Terézia postaügynök: — Négy évig munkanélküli voltam. A véletlen hozta, hogy hallottam a lehetőségről. Ahogy ízlelgettem számban a szót: postaügynök, egyre jobban megtetszett, s a feladat is. A lakosság részéről, úgy érzem, örömmel fogadták, sokan megkérdezték: mikor lesz már nyitás? A vállaji postánál tanultam be, tudom, hogy a postaügynökség működésével a forgalmuk csökkenni fog, de ez számomra is lehetőséget jelentett. Megpróbálom jól ellátni ezt a feladatot. A postaügynökség hétfőtől péntekig 9—15 óra között tart nyitva. Az alapszolgáltatásba beletartozik a levél-, csomagküldemények, a táviratok feladási és az utalványok befizetési lehetősége. A többi postához hasonlóan foglalkozom postai értékcikkek (levélpapír, boríték, képeslap, totó, lottó stb.) árusításával. A községben a kézbesítést továbbra is a vállaji posta látja el, míg az ellenőrző hivatal a mátészalkai 1-es posta. Pataki Istvánná vállaji postahivatal-vezető: — Gratuláltam a mérki vállalkozónak, ez a jövő útja. Nálunk tanult be, s mondhatom, igen rátermett, minden bizonynyal jó postás válik belőle. Emellett természetes az aggódásunk a jövőnket illetően, hiszen jelentős forgalomcsökkenésre számíthatunk: Vállaj kilencszáz, Mérk 2470 lakost számlál... Ezzel együtt ahogyan most sincs, remélem, a későbbiekben sem lesz közöttünk ellenségeskedés. Mit lehet ehhez hozzátenni? Úgy legyen! Fél év múlva — együttes óhajra — újból ellátogatunk Mérkre és Vállajra. Lefler György Már van saját napja is A nyírvidéki mesevonat Szemerkélő esőben gyűltek össze Nyíregyházán a vasútállomás előtt az első Nyírvidéki Kisvasúti Nap meghívottjai. Pár perccel tíz óra után a mozdony megindult — hátrafelé. Egészen a rendező pályaudvarig, ahol először Kallós Béláné állomásfőnök, majd Seress Antal, a megyei közgyűlés alelnö- ke mondta el nyitóbeszédét. Ezt követően mindenki elfoglalta helyét a zöld kupékban, majd a különjárat elindult Balsára és Dombrádra, a két végállomásra, ahonnan estére érkeztek vissza Nyíregyházára. A vonat rázott, mint egy villamos távvezeték, kattogott, akár egy légkalapács, de tiszta volt, melegbama fa ülései barátságosak, a kupék közepén elhelyezett kis kályhák pedig valami különös, meseszerű romantikát adtak az utazásnak. A vasutasok jó házigazda módjára kínálgatták az üdítőt, pogácsát, szilvát, szőlőt és bort. Hegedűs Dezső, az ibrányi gimná- zium nyugdíjas igazgatója adott betekintést az érintett települések és a kisvasút múltjába, jelenébe. Mi Kallós Bélánét kérdeztük az irányítása alatt álló kisvasútról. Sóstó-gyógyfürdő, Kótaj, Búj, Herminatanya, Ti- szabercel, Balsa, Ibrány, Nagyhalász és Dombrád — vagyis a nyíregyházi átrakón kívül valamennyi, kisvasút által érintett helynek ő a vezetője. — A kisvasút már régen egyensúlyozik lét és nemlét határán... — Öt pár vonat közlekedik itt naponta. Május elején négy szolgálati helyet akartak megszüntetni, például Nagyhalászban, ahol a végül a polgár- mester úrtól kaptunk segítséget. Kiállt mellette, igenis egy vasutas dolgozó legyen ott. Tény és való, hogy a kisvasút ráfizetéses. Az áruforgalomra kellene valami megoldást találni, meg a személyforgalomnál az idegenforgalmat fellendíteni. Nagyon leromlott állapotban vannak az épületeink, ezért a polgármesterektől kértem segítséget tüzelő beszerzésére és az épületek felújítására. Dombrádon már kívül-belül rendbe tetette a polgármester úr az épületet. Ezután a többiek is segítettek, és ekkor hallottam róla, hogy van egy „Mentsük meg a kisvasutakat” elnevezésű mozgalom, amelyet a Magyar Közlekedési Közművelődésért Alapítvány irányít. Kértük, hogy rendezzék meg a Nyírvidéki Kisvasút Napját, és ők ezt vállalták. A vonaton lévő ellátást a három reprezentatív szakszervezet, a dombrádi ebédet pedig az érintett polgármesterek állták. A vonat közben zötyögött tovább. Az emberek jöttek- mentek, ismerkedtek, régi ismerősöket köszöntöttek. Akár egy nagy. család. Dombrádon zászlólengető gyerekek és kékfehérbe öltözött majorettek várták az érkezőket. Itt nemzetiszínű szalaggal átkötött kenyérrel köszöntötték Gáspár Jánost, a Magyar Közlekedési Közművelődésért Alapítvány ügyvezető igazgatóját és Dombrád szülöttét, Rigó Zoltánt,a MÁV Rt. vezérigazgatóját. A vendégeket buszok szállították a Ti- sza-parti ebédre. A Magyar Közlekedési Köz- művelődésért Alapítvány kezdeményezésére minden év márciusának harmadik szombatját a kisvasutak napjának nyilvánították. Magyarországon 21 kisvasút van, ebből 14-nek már van saját „napja”, három pedig jövőre csatlakozik a rendezvénysorozathoz. Gáspár János, az alapítvány ügyvezető igazgatója beszélt nekünk a mozgalomról. — Amikor elhatároztuk a kisvasúti napok rendezvénysorozatát, fő tervünk volt hosszú távon biztosítani azt, hogy az idegenforgalmi szakemberek oda tudjanak figyelni egy-egy kisvasútra. A Nyírvidéki Kisvasút Napja minden év szeptember második szombatján lesz. A kisvasutak alapvető problémája az ismertség hiánya, ezért fontos, hogy egy országos akción keresztül ismertté tegyük őket. Akkor, amikor a családok nagy része nem teheti meg, hogy országhatáron kívül szervezzen magának programokat, itt vannak erre a kisvasutak. Ezek az ország legszebb részein jelentenek olcsó kirándulási lehetőséget.Az alapítvány a Kárpát-medence közlekedési és műszaki emlékeinek megőrzésére jött létre 1992-ben. A kisvasutakról folyamatosan jelentetünk meg kiadványokat, hogy tudjanak róluk. Jelentős eredmény, hogy már ötvenhétféle képeslap jelent meg róluk — három év alatt! Jól sikerült a mai nap szervezése, lelkesek a résztvevők, és ami nagyon fontos, a polgármesterek is az ügy mellé álltak. Hozzá kell tennem, hogy azért is különösen figyelek erre a területre, mert a nejem nyíregyházi, apósom, anyósom pedig itt is lakik, tehát van családi kötelékem is. Azt szeretnénk elérni, hogy a későbbiekben a Nyírségi Ősz rendezvénysorozat keretén belül valósuljon meg a kisvasúti nap, hiszen ebben hagyományt kell teremtenünk. Dojcsák Tibor Uborkatermesztési bemutató Vaján Munkanélkülieket foglalkoztatnak Közös termék- és termelési bemutatót tartott csütörtökön a Vajai Közhasznú Társaság, a Nunhems vetőmagtermeltető és a Kite nádudvari öntöző-berendezéseket gyártó részlege. A termelési tapasztalatcserét szükségessé tette, hogy az idén az előző éveket is túlszárnyaló szélsőséges időjárás volt, aminek következtében egyes konyhakerti kultúrákban minőségi és meny- nyiségi problémák mutatkoztak. A megbeszélést a vendéglátó Szabó Béla, a Vajai Közhasznú Társaság ügyvezető igazgatója kezdte, aki elmondta, hogy ezt a gazdálkodási társaságot a helyi önkormányzat közreműködésével hozták létre azzal a céllal, hogy a helyi munkanélkülieket foglalkoztatni tudják. Közel hét hektáron termelnek intenzív öntözéses rendszerben uborkát. A Profi nevű fajtát palántázták, mert ez a termék erőteljes növekedésű, bő termő és bírja a hideg időjárást is, ami ezen a vidéken nem elhanyagolható szempont. Közel háromszáz tonnát takarított be eddig a nyolcvanhét közhasznú munkás és a tizenhárom vállalkozásban foglalkoztatott. Ezzel a termeltetési formával modellt szeretnének mutatni más önkormányzatoknak is, hogy miképp kezeljék a munkanélküliséget. Ezeket a gondolatokat folytatta Malatinszki György, a Nunhems vetőmagtermeltető igazgatója, amikor elmondta, hogy az uborka termelése megfelelő technológia alkalmazásával az egyik leginkább jövedelmező mezőgazdasági tevékenység. Többfajta vetőmaguk közül azért a Profi a legkedveltebb, mert ennek a legjobb a habitusa. Az idei év azonban új tapasztalatokat hozott a gazdálkodók számára is, mert végérvényesen kijelenthető, hogy a hagyományos formában ez a növény nem termelhető gazdaságosan. Csak a jó kondíciójú szárak hoznak egészséges, bő termést, mert az idén először országos vírusfertőzés támadta meg az ültetvényeket, és ez ellen csak a megelőzés hatékony. A Nunhems-vetőmagvak jellemzője a fertőzésekkel szemben mutatkozó ellenállóképesség, de egy tűréshatáron túl már itt is elengedhetetlen a növényvédelem és a csepegtető rendszeres tápoldatadagolás. A nádudvari Kite termék- menedzsere a folytatásban elmondta, hogy az idén az általuk gyártott öntözőcsövek és -berendezések iránt megnőtt a kereslet, ezért hasznosnak tartják az ilyen termelési bemutatókat, mert a gazdálkodók a tapasztalatok alapján saját munkájukat is tervezhetik.
