Új Kelet, 1995. szeptember (2. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-09 / 212. szám
„A jövő nekünk dolgozik” Dr. Szilassy Géza (35) tagja volt az előző, az első szabadon választott parlamentnek. Az elmúlt négy esztendőben a Magyar Demokrata Fórum képviselőjeként volt rálátása a kormányzati munkára, össze tudja hasonlítani a jelenlegivel. Megkérdeztük többek között tőle azt, hogy miként élte meg pártjának ’94-es országgyűlési választási kudarcát, illetve kielégíti-e a megyeszékhelyi önkormányzati munka, nem vágyik-e nagyobb politikai szeletre. Az új és a régi megyei pártelnökök kapcsán pedig az is kiderül: szó sincs arról, hogy az MDF elégedetlen lenne „pengés” politikusaival... Természetesen szóba került a „bolsevik önkormányzattal” való hasonlítgatás is. — Őszintén szólva, részben a családom, részben a szakmám elég nagy hátrányt szenvedett az elmúlt négy-öt évben — mondta beszélgetésünk elején a közvetlen, szimpatikus politikus (szakmáját tekintve sebészorvos) az egy évvel ezelőtti parlamenti választási időszakra visszaemlékezve. — A ’94-es választási kampány idején el kellett gondolkoznom azon, hogy vállaljam-e újra a megmérettetést vagy a szakmámnak és a családomnak éljek. Nem volt könnyű a döntés, hiszen országgyűlési képviselőként nagyon sok tapasztalatra tettem szert, amit úgy éreztem, hogy kár lenne veszni hagyni. Végül is arra az elhatározásra jutottam, hogy nem szakítok teljesen a politikával, az önkormányzati megmérettetést választottam. —Praktizált, míg országgyűlési képviselő volt? — Igyekeztem ugyanúgy dolgozni sebészként — bár nyilván csak félgőzzel bírtam. A parlamentben a plenáris üléseken és az utóbbi időben a bizottsági üléseken is részt vettem, azaz a hét nagy részét a fővárosban töltöttem. Egy-két nap, illetve az ügyeletek maradtak meg számomra. Nagyon komolyan felvetődött a gondolat, hogy felcseréljem az orvosi pályámat a politikusira. Mérlegelnem kellett, nagycsaládos vagyok, három gyermekem van. Egy vidéki politikusnak, aki „nagypolitikát” vállal, borzasztó nehéz, mert a hét nagyobb részét Budapesten kell töltenie. — El is költözhetett volna a fővárosba, és ha jól tudom, volt is erről szó. — Erről nem volt szó! Egy rágalomhadjárat része volt ez ’92 tájékán, amikor elterjesztették rólam, hogy elköltöztem Budapestre és itthagytam Nyíregyházát. Annyi történt, hogy a főnököm és a sebészkollégáim támogatásával elvégezhettem egy továbbképzést, amivel szakmailag is előbbre léphettem, hiszen az általános sebészeti szakvizsgámon túl megszerezhettem az érsebészetit is. Amikor az érsebészeti továbbképzést végeztem, akkor már számot vetettem magamban azzal, hogy az országgyűlési képviselőség főként az egyedülállóknak való, azoknak, akik képesek csak arra koncentrálni. Éppen ezért nem kis csodálkozással vettem tudomásul, hogy az országgyűlési képviselők az új ciklusban lehetnek akár polgármesterek is. Én el sem tudom képzelni, hogy a kettőt össze lehet egyeztetni. Nagyon sok régi-új törvény vár elfogadásra, módosításra. Szerintem ez még így lesz 10—15 évig, és tapasztalataim szerint, ha valaki tisztességesen akar dolgozni, akkor részt kell vennie nemcsak a plenáris üléseken, hanem a hosszú és fárasztó bizottságiakon is. — Elégedett azzal, amit az elmúlt négy esztendőben elvégeztek? Van-e önben valami miatt hiányérzet, keserűség? — Rengeteg keserűség van bennem, mert az elmúlt négy év kevés volt ahhoz, hogy az ország kerekét más irányba fordítsuk, mint ahogy az az elmúlt negyven évben volt. Érezte az időhiányt a kormányzat és dr. Antall József miniszterelnök úr is. Nemhiába hangoztatta ő mindig, de különösen a halála előtti utolsó időszakban, hogy egy kamikaze kormányzat vezeti az országot, és mi egy kamikaze parlament vagyunk, akik fölvállalták a felelősséget az elmúlt négy esztendőért. Tisztában voltunk tehát kötelező bukásunkkal. Ugyanakkor azt is be kell vallani, hogy az elmúlt időszak kormányzati munkájában, döntéseiben rengeteg hiba történt. A hibákból le kell vonni a jövőre nézve a következtetéseket, és a hibákat kizárva kell a továbbiakban politizálni. — Ön tehát a '94-es választásokat bukásnak értékeli? — Nem nevezném bukásnak... — ...Ön használta ezt a szót... — ...azt Antall József jövendölte meg, hogy mivel rengeteg népszerűtlen intézkedést kellett meghozni — ami leginkább az átlag állampolgárokat sújtotta — az ország szükség- szerű átalakítása közben, tehát bukásra vagyunk ítélve. Mi, és nem az a politika, amit az MDF követett. A választások előtt olyan ellenszenves légkör alakult ki a koalíció körül, amiből világosan látszott, hogy győzelemre nem törhetünk. Ez végül így lett, de ekkora bukásra senki nem számított. Én a magam részéről végül is annak éltem meg, és tudok még több olyan emberről a környezetemben, aki a választás eredményét valóban bukásként élte meg. Nyilvánvaló, hogy ez a kormánykoalíció hibáiból is ered, nem tudtunk kapcsolatot teremteni a közvéleménnyel, az akkori média talán ellenségesebben viselkedett velünk, mint a jelenlegi koalícióval. Sokat beszéltünk arról, hogy az elmúlt negyven év alatt felnőtt emberek jó részének nem az a politika volt szimpatikus, amit mi képviseltünk. Ezért mondta azt Antall József, hogy az a fajta politizálás egy időre háttérbe szorulhat, de én azt hiszem, hogy a jövő nekünk dolgozik. Eltelt egy év a választások óta, és megállapíthatom, hogy rengeteg dolog visszaköszön, azaz Dr. Szilassy Géza ugyanolyan gondokkal küszködik a Hom-kormány, mint mi. Például ők is panaszkodtak arra, hogy nem találják a hangot a közvéleménnyel, beköszöntött hozzájuk is a koalíciós válság. Az elmúlt negyven év után kényszerpályán van az ország, és borzasztó, hogy a gondokból való kilábalás érdekében a hatalomra jutott kormányok csak népszerűtlen intézkedéseket hozhatnak. És ez még így lesz egy ideig. — A decemberi önkormányzati választások alkalmával nem indult a megyei választásokon, csak a nyíregyházin. Miért? — Nagyon sok minden felvetődött, de erről nem szívesen beszélek. Végül is nem úgy sikerültek a dolgok, ahogy a párt megyei és városi vezetősége eltervezte. — Személy szerint dr. Szilassy Géza miért nem vállalt szerepet a me gye gyűlésben? — A megyei választásokon azért nem indultam, mert nem akartam pozíciókat halmozni. A szakma és a család mellett nem volt időm a megyében is részt venni a politikában. Any- nyit vállaltam a Megyegyűlésben, hogy tagja vagyok az egészségügyi bizottságának. — Mennyire elégíti ki a városi szintű politizálás? ■—Teljesen, egyrészt vannak szép számmal „civil” funkcióim is — például a Máltai Szeretetszolgálat nyíregyházi vezetője vagyok. Másrészt az MDF megyei választmánya delegált az országos választFotó: Harascsák Annamária mányba. Ez is mutatja, hogy az elmúlt négy esztendőben szerzett tapasztalataim nem vesznek kárba. — Ón a nem lakás célú ingatlanvásárlásnál elég keményen kiállt azért, hogy azok vásárlásánál kárpótlási jegyet lehessen felhasználni. Ón tehát a mai napig jó elképzelésnek tartja a sokat vitatott kárpótlástörvényt? — A kárpótlás helyett szerintem teljes kártalanítást kellett volna végezni. Tisztában voltam azonban azzal, hogy a teljes kártalanítást sem az üldözötteknél, sem a tulajdonukat vesztetteknél az ország jelenlegi gazdasági helyzetében nem lehet véghezvinni. „Nesze semmi, fogd meg jól” volt ez. Az MDF reményteljesen fordult a választásokkor a kárpótoltak felé, miközben azok elfordultak a párttól, hiszen ők teljes kártalanításra számítottak. Igazából arra volt jó a kárpótlás, hogy a régi sérelmek újból felkorbácsolódjanak. Az önkormányzati ülésen azért szólaltam fel, mert ha azok a tulajdonosok, akik az ötvenes évek elején egyik napról a másikra elvesztették az egzisztenciájukat anélkül, hogy egy fillért is kaptak volna, miért ne adjuk meg ezeknek az embereknek vagy hozzátartozóiknak, hogy kárpótlási jegyükkel részt vehessenek a privatizációban? Ugyanakkor minél hamarabb le kell zárni a kárpótlást. A kormánynak segíteni kellett volna, hogy olyan nagyobb vagyonok kerüljenek privatizálásra, amelyek elősegítették volna ezt. Még most is több milliárdnyi vagyon vár privatizálásra. — Mint ismeretes, ezt az előterjesztést kétszer tárgyalta az önkormányzat. Először elfogadta a közgyűlés, majd másodszor majdnem... Ön egy alkalommal egy nem létező bolsevik önkormányzatról beszélt, amiből aztán lett is sértődés rendesen... Az eset óta olyan véleményt is hallottam, hogy ön az egyelőre még nem létező MDF—Fidesz-MPP közös ellenzékifrakció „jobbszárnya". míg dr. Helmeczy László, aki mostanában mint jogi bizottsági elnök a Városi Televízióban is szerepelt. Csabai Lászlóné polgármester asszonnyal közösen a bal. — Az az igazság, hogy másfajta politizáláshoz, másfajta vitákhoz voltam szokva a parlamentben. Nem színvonalbeli különbség van, hanem az Országgyűlésben nagyobb ütközések voltak. Az elején én a nyíregyházi közgyűlésben is így politizáltam, aztán többen figyelmeztettek, hogy ez itt nem megy. A város érdekében nagyobb kompromisszumot kell gyakorolnom. Itt igazában nem zajlanak olyan események, amik igényelnék ezt a fajta politizálást. Be is láttam ezt, igazat adtam azoknak, akik szóltak. Bár néha azért, véleményem szerint, szükség lenne arra, hogy keményen fogalmazzunk meg véleményünket. A közvéleménynek szüksége van arra, hogy sarkosan fogalmazzanak a képviselők. Az MDF—Fi- desz-MPP-ről csak annyit mondanék: ez bennünk is felvetődött. Jobb és hathatósabb lenne a politizálásunk közös frakcióban, mert így eléggé szét vagyunk forgácsolódva, hiszen ketten-ketten vagyunk. A városban is érlelődik egyfajta polgári szövetség létrehozásának igénye. — Ez a polgári szövetség akár azt is jelentheti, hogy végül is heten alkotnak frakciót? Úgy értem, hogy a Fidesz- MPP, a KDNP és az MDF? — Egyelőre csak négyen, de az sem kizárt, hogy bővülni fog ez a kör. — Mint ellenzéki képviselő milyennek látja a képviselő-testület munkáját? — Egyelőre korai erről bármit is nyilatkozni. Kényszer- helyzetben van az önkormányzat, a túlélés a cél. — Hogyan értékeli, hogy a várost irányító koalíció időnként nem szavaz együtt? A távhő áremelését például a függetlenek nem szavazták meg, míg a Kelet-Metropol Rt. ügyénél a SZDSZ nem szavazott együtt a koalícióval.., — Ezt inkább tőlük kellene megkérdezni, hogy miért van így. Az hiszem, a döntéselőkészítő szakaszban nem elég alapos az egyeztetés. Mégiscsak furcsa, hogy a koalíció együtt felvállalta a városvezetést, és ők maguk sem értenek mindenben egyet, egymás ellen szavaznak. Az ellenzék számára ez figyelmeztető jel. —A Magyar Demokrata Fórum vezető politikusai nemcsak az elmúlt négy esztendőben jártak sokat megyénkben, hanem jelenleg is sűrűn megfordulnak errefelé. Két héttel ezelőtt például kihelyezett parlamenti frakcióülés volt Szabolcsban. Ennyire népszerű az MDF errefelé? — A Magyar Demokrata Fórum mindig is vidékpárti volt. Fontos pártpolitikai feladat, hogy az önkormányzatokat, az önkormányzatiságot erősítse. Azt is bátran kijelenthetjük, hogy a Magyar Demokrata Fórum országos viszonylatban is a megyében erős szervezettséggel rendelkezik, a párt kiemelt bázisa. Ezért jönnek ide az MDF vezető politikusai szívesen. Az sem mellékes, hogy aZ országban meglévő gondok, feszültségek nálunk halmozottan jelentkeznek, és itt a saját szemükkel győződhetnek meg arról: hová juthatunk. — A megyei elnöki poszton nemrégiben váltás történt. Mennyire tudatos az, hogy az új elnök egy közvetlen, nap mint nap a választók között élő, közöttük járó, velük állandó kontaktusban lévő, megnyerő modorú ember lett? Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az MDF-en beül a ,,pengés politikusok” ideje lejárt? — Azt gondolom, hogy Takács Péter is ugyanolyan elnök volt, mint a jelenlegi. A mai napig járja a falvakat, az apróbb településekre is igyekszik eljutni. A váltást nem ez okozta. A váltásra — csakúgy, mint országosan — „az új arc” miatt volt szükség. Ez a fajta központilag meghirdetett elképzelés indokolta — és nem más — a cserét. Petróczki Ferenc — Nyírbátor polgármestere — ambiciózus fiatalember, megvan adva számára helyi és országos szinten is a lehetőség arra, hogy bizonyítson. — Köszönöm a beszélgetést! Száraz Attila
