Új Kelet, 1995. szeptember (2. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-09 / 212. szám
1995. szeptember 9., szombat Hétvége UJ KELET Családi Csak a gyerekeimet féltem A lakás nem túl nagy, mégis szinte kong az ürességtől. Belépve a konyhába, kicsit olyan érzés fog el, mintha jó néhány évet visszamentünk volna az időben. Háziasszonyom, Julika műanyag gyermekkád fölé hajolva dörzsöli kivörösödött kézzel a zoknikat, ingecskéket. Szomorú, hogy ilyet még lát az ember, főleg most, amikor mindenféle csodamasinákkal vannak felszerelve a modem háztartások. — Pakold le a szennyest a kőre, s akkor te is le tudsz ülni — int fejével kedvesen egy hatalmas kupac felé. — Tudod, kénytelen vagyok itt rendbetenni a gyerekek ruháit, mert a fürdőszoba húszas izzója mellett nem nagyon venném észre a fű- és sárfoltokat. — Ne haragudj, hogy megkérdezem, de miért nem használsz mosógépet? —- Utolsó háztartási gépünk három hónappal ezelőtt folyt le a drágalátos férjem torkán. Mindenünket elissza az az átkozott. Az utolsó ruha is ki van tisztítva, s míg az öblítővízben áznak, az asszony félretolva a térítőt az asztalon krumplit pucol. — Paprikás krumpli lesz a vacsora, ezen a héten már másodszor. Bár virsli csak ritkán kerül bele, a gyerekek azért nagyon szeretik. — Minek köszönhető az, hogy ilyen körülmények között éltek? — Nem akarok mentegetőzni, de nem az én hibám. Nem éltünk mi mindig ilyen rosszul, csak amióta Géza elvesztette az állását. —Mesélj egy kicsit a korábbi életetekről. — Meglehetősen korán, tizennégy évesen ismertem meg a férjemet. O akkor került ki az állami gondozottak intézetéből. Nem volt senki, aki törődött volna vele. Egy szilveszter éjszakán ismerkedtünk meg nem mindennapi körülmények között. Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy én mentettem meg az életét. Egyedül bandukoltam hazafelé barátnőméktől az éjszaka forgatagában apámhoz. Az egyik kapualjban keservesen síró férfira lettem figyelmes. Bár tartottam attól, hogy esetleg nem örül majd közeledésemnek, megszólítottam őt. Beszélgetni kezdtünk, és csak később tudtam meg, hogy zsebében nagy adag gyógyszerrel az öngyilkosságra készült. Már jócskán reggelbe hajlott az idő, amikor hazaértem. Megbeszéltük, hogy másnap ismét talál- ' kozunk. —Apád nem aggódott, hogy csak olyan későn látott a buli után? — Nem nagyon, mert részegen végigaludta az egész éjszakát. Amióta anyám meghalt, gyakran nézett a pohár fenekére. Igazság szerint nem is ő, hanem a nővére nevelt engem. O mosott, főzött ránk, neki mondhattam el, ha valami bántott. Jó eszű gyerek voltam, az általános után az egészség- ügyibe jelentkeztem. —Mit szólt a családod, amikor megtudták, hogy egy fiúval találkozgatsz? — Kató néninek már az elején őszintén megmondtam, hogy egy intézetből kikerült barátom van. O nem ellenezte, csak két dolgot kért. Az egyik az volt, hogy nagyon vigyázzak magamra, a másik pedig, hogy végig kell járnom a hároméves iskolát. Én betartottam mindkét ígéretemet, és a vizsgák után sikerült is elhelyezkednem a gyerekosztályon nővérként. Nagyon szerettem a munkámat, és mindig arra gondoltam, milyen jó lesz, ha majd a saját gyerekeim vesznek körül esténként. — Hogy alakult a kapcsolatotok Gézával a diákévek alatt? — Ő éppen abban az időben töltötte sorkatonai szolgálatát, így elviselhetőbb volt mindkettőnk számára, hogy ritkábban láttuk egymást. Amikor leszerelt, eljött hozzánk és megkérte apámtól a kezemet. Aranykarikára nem volt pénzünk, így gyűrű nélkül mentünk néhány héttel később az anyakönyvvezető elé. A házasságkötő terembe a nagyné- ném a saját ujjáról húzta le gyűrűit, ezzel fogadtunk hűséget egymásnak. Az esküvőnk nagyon szűk körben zajlott le. Összesen heten voltunk. Nász- útra nem futotta, mert abból a pénzből, amit összegyűjtöttünk, vettünk egy televíziót. — Mikor született meg az első gyereketek? — Házasságunk második évében, nem sokkal azután, hogy a tanács kiutalt nekünk egy lakást. Az első részleteket abból a pénzből fizettük be, amit a férjem még az intézettől kapott indulótőkeként. Géza akkor éppen egy boltban dolgozott mint rakodómunkás. Soha nem vetette meg a munkát, keményen megküzdött minden forintért. Nem sokkal azután, hogy Lívia megszületett, kirúgták az állásából. Állítólag eltűnt valakinek a pénztárcája, és hát ki mást is gyanúsíthattak volna a lopással, mint az intézetben nevelkedett árva gyereket. Természetesen most is a nagynéném volt az, aki kisegített minket a bajból. Gézát beajánlotta portásnak egy telepre, nekem pedig a zsebembe dugott néhány forintot az első fizetésig. Az én gyesemből nem tudtunk megélni, így a gyerek még alig töltötte be az egy évet, amikor visszamentem dolgozni. Eltelt egy újabb év, és Géza ismét munka nélkül maradt. Ez alkalommal a céget számolták fel, ahol dolgozott. Én a második babát vártam már. A férjem ez idő tájt nyúlt először a pohár után. Először csak egy-két decit ivott, aztán már néha egész éjszakákra kimaradt. Egyre több barátja járt fel hozzánk, akiket „illet” mindig megkínálni valamivel. 1993 októberében aztán megszületett Bettina. Boldog voltam a két gyerekkel, bár a gondok nem mindig kerültek el minket. Tavaly nyáron meghalt a drága Kató néni, így már az ő segítségére sem számíthatok. —Géza nem is dolgozik amióta megszűnt a cége? — Azóta már a harmadik munkahelyét is elveszítette, de most már az alkohol miatt. Egy kőműves mellett helyezkedett el, aki jól megfizette, s tekintettel volt a két kisgyerekre is. Én még mindig nagyon szeretem őt, de néha már a végsőkig el vagyok keseredve. Még szerencse, hogy az én állásom egyelőre biztos. így viszont sokkal kevesebb időt tudok a gyerekeimmel tölteni, mint szeretnék. — Mikor érezted először, hogy széthullik a családod? — Talán akkor, amikor Géza napokig nem jött haza, és még ő volt megsértődve, hogy számonkértem tőle, merre járt. Nem elég, hogy hónapok óta egyetlen fillért sem ad haza, még az én fizetésemre is rátenné a kezét. A családi pótlékkal együtt alig kapok annyit, hogy a rezsit ki tudjam fizetni. Ha a nagyobbik lányomnak nem lenne olyan áldott jó keresztanyja, nem is tudom, mikor lenne új ruha vagy cipő a gyerekeimen. — Nem gondoltál még soha arra, hogy Géza nélkül új életet kezdj a lányokkal? — Dehogynem. Az utóbbi időben egyre gyakrabban fogalmazódott meg bennem az elhatározás, miszerint elhagyom őt. Amikor megemlítettem neki, dührohamot kapott és azzal fenyegetett, hogy innen sem a gyerekeket, sem a használati tárgyaimat nem vi- hetem el. Na nem mintha abból már olyan sok lenne. Amit lehetett, már mindent pénzzé tett, hogy egy-két féldecit leguríthasson a torkán. Ha nem iszik, akkor olyan, mint egy földreszállt angyal. Fűt-fát megígér, amit persze rögtön el is felejt, ahogy van benne egy kicsi. Mit tehetnék mást, megpróbálok spórolni mindennel. Láthatod, hogy szinte már vak- lálunk a lámpafény mellett is, hogy hónap elején ki tudjam fizetni a villanyszámlát. A téltől pedig már előre félek. Beindul a fűtési szezon, s ha Géza addig nem talál munkát magának, nem fogunk tudni megélni. Tudod, nem is az zavar, hogy nekem nem jut vacsora, hanem attól félek, hogy a rossz anyagi körülményeink miatt egyszer elveszik tőlem a gyerekeimet. Sikli Tímea Bajnokok kutyás körökből A világbajnokság, akár sportolókról, akár állatbarátokról van szó, mindig nagy esemény. Néhány nap múlva, szeptember 15., 16. és 17-én Budapest, pontosabban az FTC stadionja ad majd otthont a VIII. WUSV Német Juhászkutya Világbajnokságnak. A rangos eseményről Szegvári Ferenccel, a Magyar Német Juhászkutya Klub elnökével beszélgettünk. — Mondjuk el az olvasóknak, mit takar a WUSV. — Ez egy német rövidítés, mely magyarra fordítva a Német Juhászkutya Egyesületek Világszövetségét jelenti. A szövetség előde 1968-ban alakult meg Európai Német Juhászkutya Egyesületek Szövetsége néven, majd ennek világ- szervezetté válásával jött létre 1974-ben a WUSV. Jelenleg 51 tagország és 62 egyesület tagja a szervezetnek. — Miért pont nálunk rendezik meg a világversenyt? — A Magyar Német Juhászkutya Klub céltudatos tevékenységével vívta ki azt a nemzetközi elismerést, melynek segítségével a pályázat benyújtása után rábízták az 1995. évi Vili. vb szervezését. — Ha jól tudom, Önök a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének a tagjai. Nem próbálkoztak az ő segítségükkel reklámozni ezt a rangos eseményt? — Dehogynem. Többször is kísérletet tettünk erre a MEOE újságjain keresztül, de számunkra ezt mind a mai napig indokolatlanul és érthetetlen módon megtagadták. A meglepetés mindig akkor ért bennünket, amikor az újságokat lapozgatva nem találtuk meg hirdetéseinket. Az már csak hab a tortán, hogy a Royal Canin — aki a rendezvény fő támogatója — magyarországi képviselete sem adhatta le fizetett reklámjait náluk. — Ez azt jelenti, hogy a MEOE semmilyen módon nem járult hozzá a világverseny megrendezéséhez ? — Nem. Bár mivel ez az FCI magyarországi csúcsszervezete, hivatalból már évek óta tudnia kellett a rendezvényről, mégis ugyanebben az időpontban szerveznek CACIB kutyakiállítást Kecskeméten. Mindenesetre az Ő segítségük nélkül is szép számmal akadtak támogatók, akik segítettek a világbajnokság nyolcszámjegyű költségeinek fedezésében. — Kik fognak bírálni a versenyen, lesznek-e magyar bírók? — A bírói kar nemzetközi tagjai német, holland és francia illetőségűek. Segédbíróik a jövő évi finnországi vb főbírói lesznek. Magyar bírók ez alkalommal nem lépnek pályára, mert a szabályzat értelmében a rendező ország nem állíthat bírójelölteket. — Hány főből áll a magyarok csapata? — A hazai válogatott ez évben háromfős lesz, mivel a selejtezőkön csak ennyien érték el a kitűzött szintet. Egyébként egy csapat maximum hat főből állhat, akik közül a három legeredményesebbet értékelik. — Milyen feladatokat kell végrehajtaniuk a versenyzőknek? — A résztvevő mintegy húsz ország száz versenyzője, illetve kutyája három különböző képességet igénylő ágazatban, pontozásos rendszerben méri össze erejét. Az első feladat a nyomkövetés, második az engedelmesség és ügyesség bemutatása, harmadik pedig az őrző-védő gyakorlatok teljesítése. — Milyen címek kerülnek kiadásra a bajnokságon? — A csúcsot természetesen a világbajnok cím jelenti. Az I-II-III, illetve a IV—X helyezettek különdíjat kapnak, és az első négy helyezést elért csapatot is jutalmazzuk. Ám, hogy senki ne térjen haza üres kézzel, minden résztvevő gránit-bronz plakettet kap emlékbe. Zsírok a táplálkozásban A zsírok táplálkozásunk fontos anyagai, és nemcsak azért, mert kalóriákban bővelkednek, de a zsírban oldódó védő tápanyagok hordozói és egyes alkotórészüknek vitaminszerű hatása is van. Az ételek készítésénél azonban más szempontok szerint nélkülözhetetlenek. íz-, szín- és zamatoldók, .közvetítők és elősegítik a rostok felpuhulását. A zsiradékokat két csoportba oszthatjuk. Eszerint vannak zsírok és olajok. Az előbbiek szobahőmérsékleten szilárdak maradnak, az utóbbiak folyékonnyá válnak. Nálunk leginkább a sertészsír használata az elterjedtebb, csak az utóbbi időkben hajiunk egyre többen az olajjal való főzésre. A sertészsír könnyen ava- sodik, s ha nagyon forróra hevítik, megég és kellemetlen ízt kap. Sültek készítésekor a felpárlásos eljárással marad meg legjobban a zsír íze. Ha a zsiradék használatát csökkenteni kívánjuk, gyakrabban süssünk roston vagy nyárson. A növényi étolaj, a főtt tésztákat kivéve, ugyan úgy használható, mint a sertésvagy baromfizsír. Már alacsonyabb hőfokon megég, mint a zsír, és a napfény, meleg hatására avasodik. A növényi olaj összetétele kedvezőbb, mint az állati eredetű zsiradékoké, jelentős mértékben tartalmazza azokat az értékes zsírsavakat, amelyek az állati zsiradékban csak kisebb mennyiségben vannak, pedig ezeknek jelentős szerepük van az érelmeszesedéses megbetegedések megelőzésében. Sokan kedvelik a kacsa-és libazsírt. Kissé édeskésebb, teltebb ízük miatt bizonyos ételek készítéséhez nem célszerű felhasználni őket. A vaj sós és édes ételek zsírozására egyaránt alkalmas. Alacsonyabb zsírtartalma ellenére kevesebb kell belőle, mint a sertészsírból. Kisgyermek- és serdülőkorban értékes élelmiszer A- és D-vitamin tartalma miatt. A tejszín feljavító, zamatadó segédanyag, zsírtartalma alacsonyabb a többi zsiradéknál. A tejföl ugyanilyen szerepre alkalmas, de zsírgazdagabb a tejszínnél. A margarin is növényi eredetű zsiradék, de élelmiszer- ipari eljárással halmazállapotát folyékonyról szilárddá alakítják. A jelenleg forgalomba kerülő margarinok értékesek, mert tartalmazzák az állati zsiradékokból hiányzó nélkülözhetetlen zsírsavakat is, csaknem olyan mértékben, mint az étolajok. Elsősorban sült tészták készítéséhez használható előnyösen. Az előbb említett úgynevezett „látható” zsiradékokon kívül jelentős mennyiségben kerül a szervezetbe láthatatlan zsiradék is, s erre mi nem mindig gondolunk. Jelentős mennyiségű zsírt fogyasztunk a húsokban, a töltelékes húsárukban, a sajtokban, a tojásban, a csokoládéban és más édesipari termékekben.
