Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-07 / 183. szám
I 4 1995. augusztus 7., hétfő Belföld-Külföld UJ KELET Ukránok a vízumról Teljesen érthetőek azok a megfontolások, amelyek alapján a magyar kormány szabályozni kívánja vízumpolitikáját — nyilatkozott Viktor Bannih vezérezredes, az ukrán határőrség parancsnoka szombaton az Unian hírügynökségnek. Bannih mindamellett hozzátette: az ukrán határőrség mindeddig nem kapott hivatalos értesítést arról, hogy Magyarország a vízumkényszer bevezetését tervezi Ukrajnával szemben. Az ukrán határőrség parancsnoka elmondta, hogy Ukrajna is tervbe vette a beutazási rendszer megváltoztatását. Az érintett hivatalos intézmények, közöttük a határőrparancsnokság szakértői már dolgoznak az új ukrán vízum- szabályokon. Bannih egyben közölte: elképzelhető, hogy Ukrajna módosít a Független Államok Közösségének tagországaiból érkezők beutazási rendjén. Ukrajnának azonban fenn kell tartani a vízum nélküli határ- átlépés lehetőségét ezen országok viszonylatában — mondta. Tiltakozás az Interneten Az Internet számítógépes hálózaton keresztül a világ ki- lencvenkét országából több mint negyvenezer ember csatlakozott ahhoz az elektronikus tiltakozó megmozduláshoz, amelyet japán diákok hirdettek meg a csendes-óceáni francia atomrobbantások felújítása ellen. A Mainicsi Simbun című japán napilap jelentése szerint a tokiói egyetem három hallgatója, az akció kezdeményezői szombaton átadták a 43 121 aláírás másolatát a tokiói francia nagykövetségen. A három japán diák július 10-én hirdette meg mozgalmát a nemzetközi számítógépes hálózaton keresztül. Arra szólították fel a a hálózat előfizetőit, hogy aláírásukkal támogassák a francia atomrobbantások felújítása elleni felhívásukat. Mint a Mainicsi Simbun írja, a legtöbb — tízezer aláírás — Németországból érkezett, Japánban kilencezren csatlakoztak, de ezerötszázan a franciák közül is támogatták a beadványt. Belgrádi tüntetés Több ezer ember gyűlt össze szombaton késő este Belgrád főutcáján. A tömeg nem sokkal 11 óra után megindult a város központja felé, ahol a szerb elnöki palota és a szövetségi törvényhozás épülete is található. A Belgrád Krajina-politiká- jával elégedetlen tüntetők „Árulás, árulás” kiáltásokkal közelednek a város központja felé. A B 92 rádió azt jelentette, hogy a tüntetők elégettek egy horvát zászlót, s fegyvert követeltek a szerb vezetőktől, hogy a krajinai szerbek segítségére siethessenek. A spontán tüntetés miatt a hatóságok lezárták a forgalom elől Belgrád belvárosát. A megmozdulást eddig nem zavarta meg incidens. A tüntetők korábban a Köztársaság téren gyűltek össze, hogy tiltakozzanak a krajinai területek elleni horvát támadás, s az ezzel kapcsolatos belgrádi politika miatt. sorokban Bukarest — Hétfőtől, augusztus 7-től újra megnyílik a szabad hajózás előtt a duna-deltai Sulina-ág, amelyet mintegy három éve zárt el a Rostock nevű orosz tengerjáróhajó. Az azóta eltelt idő során számos kísérlet történt a folyómederbe süllyedt hajóroncs kiemelésére és eltávolítására, de mind kudarcot vallott, s a hajózás nagyon nehézkes volt az ideiglenesen kiásott kerülőágon, amelyet a roncs mellett a partba rögtönöztek. Az idei nyár elején a Rostock roncsainak eltávolítására görög szakértők vállalkoztak, s a hajótest szakszerű felszabdalása után minden lehetőség megvan arra, hogy hétfőtől a leginkább hajózható, a Sulina-ágon helyreálljon a korábbi hajózás lehetősége. •s Varsó — Lengyelországnak tavaly 5 milliárd dollárral sikerült csökkentenie külföldi adósságát nemzetközi hitelmegállapodások keretében, s idén hasonló mértékű lefaragást terveznek — jelentette az APA osztrák távirati iroda. Ryszard Michalski pénzügyminiszter-helyettes a parlament külgazdasági bizottsága előtt 42 milliárd dollárban nevezte meg Lengyelország külföldi adósságának összegét a múlt év végén. Peking — Pekingben vasárnap árverésen bocsátották áruba a korrupcióellenes, illetve a közpénzek takarékosabb felhasználására irányuló kampány keretében vezető funkcionáriusoktól elkobzott luxusautók első csoportját, mintegy tucatnyi márkás japán és nyugat-európai személygépkocsit. Az AFP szerint mintegy száz kínai újgazdag jelent meg az árverésen, amelyen minden autó elkelt, átlagosan 25 ezer dollárért. Hirosima, Nagaszaki — miért is? „Hálát adunk Istennek, hogy előbb jutottunk ezen energia birtokába, mint az ellenségeink, és arra kérjük, vezéreljen bennünket, hogy az ő útjain és szándékainak megfelelően használhassuk.” E szavakat Truman amerikai elnök mondta 1945. augusztus 9-én, olyan gondolatok jegyében, hogy az atombomba lerövidíti a japánokkal folytatott háborút, és sok ezer amerikai életét menti meg, akik különben az 1945 őszére tervezett japáni partraszállásnál elpusztultak volna. 1945-ben az Egyesült Államok lett a világ első atomhatalma. Határaitól távol folyt a második világháború, ipara sértetlen maradt, tetszés szerinti erőket fordíthatott az atomprobléma megoldására. Bőséges anyagi, pénzügyi, műszaki lehetőséggel rendelkezett, ráadásul az európai politikai helyzet több tucat vezető tudóst sodort a tengerentúlra, akik felajánlották Washingtonnak szolgálataikat. Szerencsés körülmények ilyen találkozása egyetlen más országban sem adódott. A nagymonopóliumok — a Rockefeller, a Morgan, a Mellon, a General Electric, a DuPont — hamar felismerték a profitlehetőségeket, ami nem volt nehéz, hiszen az állam finanszírozta a beruházásokat, honorálta a vállalatok irányítását, s az államkasszából meggazdagodni nem megvetendő dolog. Eleinte kétféle fegyver állt tanulmányozás alatt: az atombomba és radioaktív mérgező anyagok. Csak 1945 áprilisában vált bizonyossá, hogy az atombomba működőképes lesz. Roosevelt április 12-én elhunyt, Truman április 25-én megkapta a tájékoztatást, és átvette a felelősséget. Az atomfegyver Japán elleni bevetését az új elnök egy külön Ideiglenes Bizottság ajánlása alapján rendelte el. A bizottság, amelynek elnöke Henry Stimson hadügyminiszter volt — a Morgan-bankház érdekképviselője az államapparátusban —, 1945. június 1-jén egyhangúlag jutott az alábbi következtetésre: 1. Az atombombát minél előbb alkalmazni kell Japán ellen. 2. Kettős követelmény a bevetésnél: hadiüzemek ellen, amelyek körzetében sok lakóépület van, és könnyen romba dönthető egyéb építmények ellen. 3. Semmilyen előzetes figyelmeztetés nem lesz az atomfegyver jellegére és természetére vonatkozóan. Amerikai részről korábban egy olyan forgatókönyvvel is foglalkoztak, hogy ha az atomfegyver az európai háború befejeződése előtt elkészül, akkor az Egyesült Államok előbb bosszút áll Pearl Har- bourért, majd várakozó álláspontra helyezkedik; ha Hitler nem adja meg magát, akkor Németország ellen is bevetik az atomfegyvert. 1944 júniusában a normandiai partraszállással szemben tanúsított viszonylag gyenge német ellenállás az atomfegyver európai alkalmazása ellen szolgáltatott érveket, ezen csak az Ardennekben végrehajtott német ellentámadás változtatott 1944 végén. Amikor azonban Churchill sürgős katonai tehermentesítést -kért Moszkvától, és a szovjetek 1945. január 12-én, két héttel a tervezett időpontnál korábban megindították nagy téli offenzívá- jukat Európában, ismét a Japán elleni kizárólagos bevetés került előtérbe. Ehhez az is hozzájárult, hogy az európai háború 5-6 hónappal korábban fejeződött be, mint a Pentagon tervezte. Két memorandum is siettette az amerikai döntéshozókat. Az egyiket Szilárd Leó 1945 márciusában készítette. A magyar származású atomfizikus figyelmeztetett, hogy az Egyesült Államok elsősége nem lesz tartós, sőt, atomstratégiai fölényét is el fogja veszíteni, mivel ipara és lakossága nagy városokban koncentrálódik, és ez sebezhetővé teszi. Szilárd felvetette az atomipar világméretű ellenőrzésének megszervezését, sőt azt is, hogy le kellene mondani az urániumról, mint energiaforrásról. A másik memorandum James Franck német származású fizikustól és csoportjától származott. Franckék 1945 júniusában szintén azt jelezték, hogy az amerikai atommonopólium nem lesz hosszú életű, ők azt indítványozták, hogy az Egyesült Államok lakatlan terület fölött rendezzen nukleáris erődemonstrációt. Végleges döntés azután született, konkrétan Hirosima és Nagaszaki atombombázásáról, hogy Japán 1945. július 28-án elutasította a feltétel nélküli megadásra szólító felhívást. Sztálinnal közölték, hogy az Egyesült Államoknak rendkívüli hatóerejű új fegyvere van, de nem közölték, hogy a bevetés küszöbön áll. Moszkva nehezményezte, hogy hivatalos tájékoztatást soha nem kapott az angolszász atomkutatásokról. Hirosimára, a japán császárság nyolcadik legnagyobb városára, amelyben több fegyverraktár volt, és amelynek lakossága a menekültekkel együtt 400 ezerre duzzadt, 1945. auguszutus 6-án ledobták az atombombát. Az amerikai külügyminisztérium már augusztus 7-én várta a japán kapitulációt, de Tokiót különösképpen nem hatotta meg az új fegyver; Japánban voltak nagy földrengések, hasonló nagyságrendű áldozatokkal. A jaltai megállapodásokkal összhangban három hónappal az európai háború befejeződése után a Szovjetunió hadat üzent Japánnak, és másfél milliós henger indult Mandzsúria és Eszak-Korea felé. Az amerikaiak Nagaszaki atombombázását augusztus 20-ról sürgősen előbbre hozták, de a Svájcon keresztül augusztus 10-én Washingtonba eljuttatott japán jegyzék még mindig — két atombombázás után is — elutasította a feltétel nélküli kapitulációt. Ráadásul a híres Nimitz tengernagy, az Egyesült Államok csendes-óceáni flottájának parancsnoka úgy nyilatkozott, hogy a Szovjetunió belépése meggyorsítja a háború befejezését, szárazföldi parancsnokkollégája, Mac Arthur tábornok pedig ezt az- zal toldotta meg, hogy „a szovjet hadüzenet elvezet Japán gyors leveréséhez”. A japán császár csak augusztus 14-én tett egy általános fegyverletételi nyilatkozatot, de parancsot nem adott csapatainak a megadásra. Augusztus 16-án nemcsak a szovjet vezérkar hívta fel erre a figyelmet, közölve, hogy a szovjet csapatok folytatják a támadást, hanem Truman amerikai elnök is, aki kijelentette, hogy a Távol-Keleten még nem lehet a Győzelem Napjáról beszélni, mivel kétmillió japán katona tovább harcol. A teljes japán kapitulációra 1945. szeptember 2-án, a Missouri amerikai cirkáló fedélzetén került sor, amikorra teljesen felmorzsolódott a szovjet—mongol csapások alatt a japán Kvantung hadsereg 24 hadosztályával, 1800 repülőgépével, 1150 harckocsijával, 5300 lövegé- vel, és legalább félmilló japán katona vonult szovjet hadifogolytáborokba. Ami Hirosimát illeti, az augusztus 6-i atombombázás után egy nappal még 500 amerikai „légierőd” terített rá bombaszőnyeget, ennek ellenére Szeizo Arisu japán tábornok 30 órával az atomtámadás után már szemleutat tett a városban, amely a rombolások mértékét tekintve nemigen különbözött a japán Jokohamától, Oszakától vagy Kobétól. Érdekek fűződtek ahhoz, hogy az atombomba „abszolút fegyverként” szerepeljen, amellyel szemben nincs védelem, de a két japán városban az emberáldozatok többségét nem maga az atomrobbanás okozta, hanem a tűzvészek és az omlások. A pánik közepette a hatóságok tétlenek maradtak, a szűk utcák, a zsúfoltság, a gyúlékony épületanyag megoldhatatlan feladatok elé állította az amúgy is felkészületlen tűzoltóságot, óvóhelyek nem voltak. Hirosima és Nagaszaki fél évszázaddal a tragédia után is politikai, haditechnikai, erkölcsi és történelmi igazságtételre vár. Harmincezer szerb menekült tart Bosznia felé Több mint harmincezer krajinai szerb menekült tart Bosznia szerb ellenőrzés alatt lévő területei felé — jelentette be szombat este az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) szarajevói szóvivője. Mans Nyberg elmondta: az UNHCR Banja Luka-i irodájának értesülései szerint 30—35 ezer polgári személy indult el a horvát kézre került krajinai körzetekből. A szóvivő azt is elmondta, hogy a szerb hatóságok szerint az elkövetkezendő napokban mintegy 60 ezer szerb menekült lépi majd át Horvátország és Bosznia határát. Hasan Muratovic, a boszniai muzulmán kormány ENSZ- ügyekben illetékes minisztere szombaton aggodalmát fejezte ki a szerb menekültáradat miatt, s úgy vélekedett, hogy a menekültek száma elérheti a 200 ezret is. „Ez katasztrofális következményekkel járna Bosznia számára, mivel az érkezőknek területek kellenek, s Karadzic legalább ötvenezer új katonát kapna” — mondta Muratovic. Turisták hazautazási hulláma Szombaton is tartott a Horvátoszágban tartózkodó külföldi turistáknak a horvát offenzíva megindulása után elkezdőtött hazautazási hulláma. Az olaszországi Ancona város kikötői hivatalának tájákoztatása szerint minden hely elkelt a horvátországi Splitből Olaszországba érkezett hajókon. A turistáknak egy hétig kellett Splitben várniuk, mire helyet kaptak egy hajón — idézi a hivatalt a dpa hírügynökség. Hetente háromszor érkezett napi két hajó Anconába. A triesti rendőrség szombati közlése szerint a Triest tartomány határátkelőin keresztül a délszláv térségből Olszország felé irányuló forgalom rendes mederben zajlik. Horvátországban dolgozó osztrák diplomaták tájékoztatása szerint időközben csaknem valamennyi osztrák elhagyta Dalmáciát. Lezárták a Zára (Zadar) és Karlopago (Karlobag) közötti tengerparti útvonalat, a szigeteleken keresztül vezető kerülőúton pedig kilátástalan dugók alakultak ki — közölték autóklubok. Mint elmondták, az ottani helyi kompokra akár 12 órát is kell várni. A Dubrovnik és Fiume (Rijeka) között közlekedő járműszállító kompok reménytelenül túlzsúfoltak. A visszautazási hullám elérte az Isztria-félszigetet is. Mint a horvát légitársaság szombaton Majna-Frankfurt- ba érkezett utasai leszállásuk után beszámoltak róla, pénteken és szombaton reggel Zágrábban, Horvátország fővárosában „teljesen normális hétköznap volt”, „Semmi pánik nem volt a városban — idéz a német hír- ügynökség egy Roswitha McGlynn nevű 42 éves asz- szonyt, aki két és fél hónapot tartózkodott a városban.
