Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-07 / 183. szám
UJ KELET Bököny 1995. augusztus 7., hétfő Földrajzi fekvésénél fogva sajátos helyzetű település Bököny: a „viharsarki” falu sem Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéhez, sem Hajdú-Biharhoz nem tartozik igazán. A bökönyiek mindig híresek voltak lokálpatriotizmusukról: ragaszkodtak gyökereikhez, büszkék voltak tradícióikra- Jaksi Ferenc polgármester szerint ez az összetartás és a szülőföldhöz való kötődés jelenti a megmaradás biztosítékát; — Nem könnyű manapság a bökönyi embernek, hiszen a lakosság nagy része a mező- gazdaságban dolgozik, ami mostanában köztudottan nem a legstabilabb gazdasági ágazat. Az itteni emberekre egyébként jellemző a vállalkozási kedv és az üzleti érzék. Sok a magánvállalkozás a faluban, néhány ezek közül munkahely- teremtés céljával létesült, így például a ruhaipari kft., amely sok községi és környékbeli asszonynak ad munkát. A gondok a mezőgazdaság körül vannak, hiszen a gazdálkodás korábban sok ember megélhetését biztosította, de jelenleg a magas önköltségi árak, a rossz értékesítési lehetőségek a falu közös problémájaként jelentkeznek. Úgy érzem, ahhoz, hogy legalább valamiféle részleges megoldást találjunk, nagy szükség lesz az összefogásra. A jövőben szeretnénk szakemberek bevonásával, a szaktanácsadás megszervezésével segíteni a gazdálkodók munkáját. Az utóbbi években — úgy érzem — Bökönynek sikerült elmozdulnia a holtpontról. A közös összefogás eredményeként sikerült — a környéken elsőként — bevezetni a gázt, majd ’94-ben bekötni a crossbart. Jelenleg a legégetőbb feladatunk a községből kivezető földutak átépítése, amelyhez egy szakemberekből álló műszaki egységet hoztunk létre, és beszereztük a szükséges Jaksi Ferenc munkagépeket is. A községben sok a szociálisan rászoruló hátrányos helyzetű ember, akiket időnként vásárlói utalványok, illetve élelmiszercsomagok „Igazi, embert próbáló feladat ez” A rendelési idő véget ért, Bököny község háziorvosa műszereit és receptjeit rakosgatja. Dr. Horváth József nemcsak közismert de neves közéleti személyiség is a faluban, hiszen a képviselő-testületnek is tagja. — Több mint tíz éve dolgozom Bökönyben mint körzeti orvos, 1993-tól pedig vállalkozó háziorvosként tevékenykedem. A Dunántúlról költöztem ide családommal, de már szinte született bökönyi embernek érzem magam. Úgy érzem, az emberek befogadtak, hiszen az egészségügyi problémáikon túl megosztják velem gondjaikat is, és megbíznak bennem, mint önkormányzati képviselőben. — Mennyiben változott meg a helyzete, amióta vállalkozó orvosként praktizál? — Azt reméltem, egyszerűbb és jövedelmezőbb lesz, ha önállóan dolgozhatom. Az elmúlt két év tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy anyagilag így sem éri meg jobban dolgozni, sőt, még nagyobb a felelősség és az adminisztrációs munka is több időt vesz igénybe. Viszont nagy előnyt jelent az, hogy a magam ura vagyok. — Mennyié „forgalmas” egy-egy rendelés alkalmával a várószoba? — Naponta átlagosan harminc-harmincöt betegem van, de szélsőséges esetekben — például influenzajárvány idején, vagy most, amikor ilyen szokatlanul nagy hőség van — a munkaidőm gyakran jóval túlnyúlik az előre megszabott rendelési időn. — Gondolom, egy vidéki körzeti orvos vagy háziorvos munkája egészen más, mint egy kórházban dolgozó vagy városban praktizáló orvosé. — Embert próbáló feladat ez, hiszen súlyos esetekben is egyedül kell dönteni, nincs lehetőség konzíliumra vagy tanácskérésre, így nagyobb az ember felelőssége. Gyakran előfordul, hogy közvetlen életveszélyben lévő beteg életfunkcióit kell fenntartani a rendelkezésemre álló eszközökkel, hiszen legkevesebb fél óra, amíg egy mentőautó kiér ide Nyíregyházáról. Ugyanakkor érdekesebb itt, vidéken, hiszen az orvos-beteg kapcsolat személyesebbé válhat, és a gyógyítást is gyakran megkönnyíti, ha az orvos ismeri az illető problémáit, munkáját, körülményeit. Már annyira ismerem a bökönyi embereket, hogy bárkihez is hívnak, előre tudom, melyik gyógyszert készítsem elő és hogy körülbelül mire számíthatok. — Előfordult-e már valamilyen különösen nehéz vagy érdekes eset a praxisában? — Élet-halál között lévő betegekkel sajnos elég gyakran találkozom, ehhez hasonló nehéz — de igen szép — feladat még az otthoni szülés levezetése. Mi lesz veletek, bökönyiek? — Rendkívül válságos és instabil a Mezőgazdasági és Szolgáltató Szövetkezet helyzete — kezdi a beszélgetést Deme Miklós, a szövetkezet elnöke. Jelenleg 269 hektár földön dolgozunk, amely minőségileg igen heterogén terület. Sok esetben még a tulajdonviszonyok is rendezetlenek, s a hosszas utánajárás, az elhúzódó viták is hátráltatják az érdembeli munkát. Sajnos azonban mára már odáig jutottunk, hogy az a kérdés is felmerült az emberekben, érdemes-e egyáltalán kimenni a földekre, beindítani a gépeket, van-e értelme a munkának. Hiszen piacunk nincs, banki hitelt évek óta nem kapunk, csak az eddig kitartó, hűséges üzletfelek tartják még életben a szövetkezetét. A búza, az uborka, a paradicsom és a kukorica termesztése már régen nem nyereséges, jó, ha megtérülnek a szükséges kiadások. Félő, hogy az évi uborkatermésünk az árokban fog kikötni, mert a felvásárló cégek jóformán csak a 6-9 ernes uborkára specializálódnak, s azt is csak szerződéssel rendelkező termelőktől veszik át, vagy még azoktól sem. Most nyakunkon a rozstermés, de annak sincs piaca. Talán a napraforgó és a dohány beváltja majd a hozzáfűzött reményeket, valamint ebben az évben már az önfenntartás és a megélhetés egyéb módszereit is igyekeztünk kiaknázni. így például embereink a szövetkezet gépein a talajmunka különböző formáit, illetve betakarítás/ végeztek a szomszédos Gelsén és Geszteréden, s az ezekből a szolgáltató munkákból befolyt összeg, valamint a kazincbarcikai Ytong Hungary Kft. megrendelésére szállított ipari segédanyagok értékesítése tette lehetővé költségvetésünk ideiglenes stabilizációját. De a hogyan tovább?- ról még semmi elképzelésünk nincs. Az emberek elkeseredtek, sokukat már csak a csoda mentené meg a teljes tönkre- menéstől. szétosztásával igyekszünk se- működő, 11 környékbeli tele- millió forintos beruházással gíteni. Továbbá a közelmúlt- pülést tömörítő Dél-Nyírségi szilárdhulladék-gyűjtő és megbán csatlakoztunk a Nyír- Társasághoz, amely környezet- semmisítő üzem megépítését adony-Balkány központtal védelmi céllal, kétszázötven- tervezi a közeljövőben. „Nem érdemes a földnél maradni” Igényes emberekre vall a szépen berendezett, tágas családi ház és a tiszta, takaros udvar. A gazdálkodással foglalkozó Sándor házaspár hosz- szú évek munkájával teremtett otthont négy gyermekének. Nem tudom, lesz-e értelme az aratásnak és a betakarításnak — sóhajt föl az éppen a traktorból kiszálló Sándor László. — A búzatermesztés tiszta ráfizetés, a 950-980 forintos eladási árból még a ráfordítás sem térül meg, talán a dohány az, ami hoz is majd valamit. Pedig majdnem az összes megtakarított pénzűn„A bökönyiek olajosak, a téglásiak torzsások” — A bökönyi emberek mindig nagy lokálpatrióták voltak — kezdi beszámolóját Véghső János, az általános iskola nyugalmazott igazgatója. A háború előtt a len- és a kenderszövés alkalmával jöttek össze gyakran az emberek, majd az ötvenes években, amikor nagy volt a szegénység, a falubeliek dohánnyal, napraforgóolajjal kereskedtek, így segítettek magukon és egymáson, hogy meglegyen a kenyérrevaló. Ezért is járta akkoriban a csúfolódás a bökönyiek és a szomszédos téglásiak között; miszerint a téglásiak a bökönyieket olajosoknak, amazokat viszont ők torzsásoknak csúfolták, ugyanis Tégláson sok káposzta termett már akkoriban is. Még sokan emlékeznek a faluban azokra az időkre, amikor a falubeli fiatalok sportver* sényeken, vetélkedőkön mérték össze erejüket a környékbeliekkel, hogy eldőljön: melyik falu a „legjobb”, — Mint iskolaigazgató, számos fiatal elindulását figyelemmel kísérhette, akik között bizonyára van néhány azóta híres vagy fontos emberré vált egykori kisdiák is. — Akkoriban nagyon kevesen tanultak tovább még középfokú iskolában is, egyetemre, főiskolára pedig csak nagy ritkán jutott el 2-3 ember. Leginkább szakmát tanultak a fiatalok, a gazdálkodó szülők számára ez is nagy előrelépésnek számított. Sok-sok kedves tanítványom volt, és persze kikerültek közülük sikeres emberek is, mint például a gyermekorvosként és kutatóként közismert dr. Maróthy László, vagy a Nyíregyházán is népszerű tanárember, dr. Barotha Mihály. — Mi a helyzet most? — Mára már nagyon sokat változott a közfelfogás, az emberek igyekeznek taníttatni a gyermekeiket, maga az iskola is központi helyet foglal el a falu életében. A most tanító fiatal kollégák kiváló munkát végeznek, a továbbtanulást illetően egyre népszerűbb lett a gimnázium, a gyerekek általában megállják a helyüket a középiskolában. Újabban a falubeli fiatalok körében kedvelt lett a pedagóguspálya, a végzett fiatalok egy része pedig szívesen jön haza, és vállal itt munkát. — Úgy tudom, a szakmunkásképző iskolába készülő diákok közül jó néhánynak itt, a faluban is van lehetősége a tanulásra, illetve munkavállalásra. — Igen, az általános iskolában működik egy — az önkormányzat által fenntartott — 2 éves szakiskola, ahol női szabó és varrónő, valamint állattenyésztő tagozatokra jelentkezhetnek a gyerekek. A végzettek közül pedig néhá- nyan a faluban létesült ruhaipari kft.-ben kapnak munkát. Az oldalt összeállította: Matyi Zsuzsanna két elvitték a méregdrága növényvédő és gyomirtó szerek. meg a kapálási és szántási díj. — Mekkora földön gazdálkodnak? — Saját földünk hat hektárnyi van, de az anyósom és a sógoromék kárpótlásként visz- szakapott földjét is mi műveljük, így összesen harminc hektáron dolgozunk. Ez a terület már túl nagy nekünk, sem én, sem pedig a feleségem nem bírunk úgy dolgozni, mint korábban, a napszámosokat pedig képtelenség megfizetni. — További terveik? — Jövőre lemondunk a kölcsönkapott földről, és csak a hat hektárt tartjuk meg, de legszívesebben még azon is túladnék, annyira bele vagyok fáradva a csalódásokba és a kudarcba. Csak az a baj, hogy nem vagyok már olyan egészséges és lelkes, mint néhány évvel ezelőtt, nehéz lenne mindent élőiről kezdeni. Mindenesetre a gyermekeimet igyekszem taníttatni, hogy lehetőleg más foglalkozást válasszanak, mert hiába dolgozik a ember becsületesen, nem érdemes a földnél maradni.
