Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-04 / 181. szám
UJ KELET Megyénk életéből 1995. augusztus 4., péntek 3 Gazdajegyzők (3. sz. körzet) Magyar Miklós Magyar Miklós 47 éves, családjával Tiszavasváriban él, körzetébe öt település — Nagycserkesz, Tiszadada, Tiszadob, Tiszalök és Tisza- vasvári — tartozik. A kertészeti egyetemen 1972-ben szerzett diplomát, első munkahelye a Tiszalöki Szabadság Tsz volt. Másfél év elteltével a Tiszalöki Állami Gazdasághoz került, ahol nem kevesebb mint két évtizedet töltött. Előbb központi kertészként, majd rövid ideig igazgatóhelyettesként dolgozott, s 1976- tól a gazdaság felszámolásáig annak igazgatója volt. — Az, hogy az állami gazdaságnál felszámolásra, s nem privatizációra került sor, azzal magyarázható, hogy lényegében soha nem tudott olyan jelentős eredménytartalékkal jelentkezni, amely az átmeneti időszakon átsegítette volna — kedzte a beszél Magyar Miklós getést a gazdajegyző. — A gazdajegyzői pályázat elnyerése után bemutatkoztam a települések polgármestereinek jegyzőinek, valamennyien szívélyesen fogadva az együttműködésükről biztosítottak. Velük megállapodva alakult ki a heti munkarendem: hétfőn Tiszalökön 9-től 12 óráig, Nagycserkeszen 13-tól lóig, kedden Tiszadadán 9-től 12-ig, szerdán megyei értekezletek, csütörtökön Tisza- dobon 9-től 12-ig, pénteken Tiszavasváriban 9—12-ig tartok fogadóórát a helyi polgár- mesteri hivatalokban. Úgy vélem, hogy az itt eltöltött több mint két évtized alapján a körzetemet jól ismerem. A térségben szakmai érdekeket kell képviselnünk, a kistermelők, egyéni vállalkozások és a társaságok koordinálásával. Elsőrendű feladatunk a megfelelő információáramoltatás, a hatékony szaktanácsadói hálózat megszervezése, működtetése. A hozzánk fordulóknak megnyugtató választ kell adnunk problémáikra. Ez jelenleg nagyon gyermekcipőben jár még, mondhatni, valahol azon a szinten áll, amikor a kistermelőnek mi magunk mondjuk meg azt is, hogy tulajdonképpen mit kellene kérdezniük. De optimista vagyok e téren, s meggyőződésem, hogy a kamarai szervezet erősödése az egyetlen útja a mezőgazdaság kilábalásának. Tudnunk kell: más szerkezetben, más tulajdonviszonyok közepette élünk. Lényegében az agrárkamara is a rendszerváltás szülötte, s köztestületi volta is arra utal, hogy az államtól terheket vállaljon át. A jövőben várható, hogy az államigazgatásból számos feladat átvándorol a — különböző szakmákat összegző — kamarákhoz. Az agrárágazatba — véleményem szerint — a teljes agrárvertikum beletartozik, így idesorolandó a termelőt kiszolgáló tevékenységektől kezdve a termelésen keresztül a feldolgozásig és az értékesítésig minden. S nekünk e széles skála egészéről megfelelő információval kell rendelkeznünk, legalábbis tudnunk kell, hogy hová nyúljunk a válaszért. Itt van például a 86/1995. (VIII. 14.) kormányrendelet, mely az állattartók újabb, magasabb összegű támogatását teszi lehetővé. A körzetről jelenleg egyedi nyilvántartásokat veszek föl, ennek számítógépre vitele a közeljövő feladata lesz. Fontosnak tartom a mezőgazdaság azon — illegális — résztvevőit kiszűrni, akik etikátlan magatartásukkal annak keresetlen haszonélvezőivé váltak, s reménykedem, hogy hamarosan az etnikai bizottság elé kerülnek. Feladatunk, ahol még nincs, megalakítani a kamara helyi szervezetét, létrehozni a mező- gazdasági bizottságot, melynek munkájában a gazdajegyző titkári feladatot lát el. Ugyancsak fontos a megfelelő képzési lehetőségek biztosítása. Mindenütt fórumot kell találnunk az információk oda-visz- sza áramoltatására. Személy szerint segítséget kértem és kaptam a körzet két településének helyi lapjától, közlési lehetőséget biztosítottak számomra. Augusztus végére a helyi szakemberek segítségének igénybevételével minden gazdajegyző feladata elkészíteni körzete fejlesztési tervét, amelyben a termelő gazdaságos tevékenysége mellett a termeltető, feldolgozó igényét is szerepel térni kell. Tevékenységüket sommásan szakmai érdek- képviseleti szolgálatnak tartom. A körzetben élők igazán rászolgáltak a szorgalmas jelzőre, óriási bennük a föld szeretete, mondhatni: a vérükben van. Ezért olyan nagyon fontos a megfelelő információ számukra, főleg az értékesítési lehetőségek feltárása előttük, és a több alternatívából való választás lehetősége. Magyar Miklós nős, három gyermeke van, Anikó, Zsuzsa és Erika, s a szeretett három lány után — legidősebb lánya révén — fiúunokával ajándékozta meg a sors. S hogy pont olyan, mint ő — miért is ne hinnénk e csillogó szemű nagyapának, amikor kedvence — még rímel is — Bence. Lefler György Az állam szemére vetve... Kamara a kamarai rendszerről „A kamaráknál a fizetőképes tagkör kérdése a talpon maradás és az építkezés feltétele. Az élni és élni hagyni elv addig érvényesül, ameddig nem kell a gyakorlatban alkalmazni. Most a legfontosabb megoldandó problémánk az, ami tulajdonképpen a kamarai törvény hiányosságaként róható fel: nem határozta meg egzakt módon, hogy a három kamara milyen tagkörrel induljon és működjön” — ezen idézet dr. Kaszás Máriától, a Magyar Kézműves Kamara főtitkárától hangzott el a kamarák működési hátteréről folytatott beszélgetés során. Vállalkozó, hová tartozol? — Kétirányúak a feladataink — kezde sorolni a nehézségeket a főtitkár asszony. — Az egyik helyszíne a koordinációs bizottság, ahol a társkamarákkal közösen az érintett minisztériumokkal együttműködve a kamarai törvény módosításának az előkészítését végezzük. Itt a legfontosabb sarokpont a kamarák államtól átvállalandó közreműködői jogkörének a szabályzása. Az átveendő közjogi feladatok közül ilyen lenne például a vállalkozói engedélyek egyablakos rendszerben történő kiadása, a cégregisztrációk telepítése, illetve a mestervizsgáztatás. A másik feladatunk a társkamarákkal való megegyezés a tagi hovatartozásról, illetve a közös együttműködési pontok megkeresése. Egynemű tevékenységet végző vállalkozók esetében a törvény a TEÁOR- szám alapján sorolta be egyes kamarákhoz a vállalkozókat, a többfajta tevékenységet végzők hovatartozásáról pedig kimondta: ahhoz a kamarához tartozik, amelyik azt a szakmát jegyzi, amiből százalékosan a legnagyobb részarányú árbevétele származik. Verseny és malőr Mivel a kamarák kezében nincs regisztrációs jogkör, ezért fordulhatott elő olyan — sajnos gyakori — eset, hogy a vállalkozók több kamarától is kaptak belépési felhívást. Ez nem folytatódik már sokáig, december a határidő. Tulajdonképpen országos szinten meg kellett volna egyeznünk, de a véleménykülönbségek azokban a megyékben jelentkeztek markánsan, ahol a népességmegtartó erő gyenge, és az iparosodás szintje alacsony. Például Pest megyében sikeresen megegyeztünk az Ipari és Kereskedelmi Kamarával, de Szabolcsban már „konkurenciái” vagyunk egymásnak. Elvi állásfoglalás A Magyar Kézműves Kamara — a többi közjogi testülettel megegyezve — a területi szerveinek adott egy, a kisipar fogalmát is leíró irányelvet a tagi hovatartozásról. Ebben benne foglaltatik, hogy kamaránk szeretné érvényesíteni az 1994. évi XVI. törvény 1. számú mellékletében felsorolt 221 szakmában működő egyéni vállalkozások feletti tagi igényét. A társasvállalkozások tekintetében egy hatpontos szempontrendszert állítottunk össze, aminek ha a fele teljesül, akkor azt a céget tagunknak tekintjük. Ezek az alábbiak: ha a vállalkozás fő tevékenysége tükrözi a kézműves jelleget, de kizárt a tömegszerű, automatizált rendszerű, nagy sorozatgyártás, ha a tulajdonosok közül legalább az egyik személyesen közreműködik a termelésben, ha a vállalkozás jegyzett tőkéje nem haladja meg a 2 millió forintot, ha az éves átlagos foglalkoztatott létszám 25 főnél kevesebb, ha az éves korrigált nettó árbevétel nem haladja meg az 50 millió forintot, és a szövetkezeti szektor tagsági megosztásánál a kézműves jelleg a létszámtól, az árbevételtől és a sorozatgyártás nagyságától legyen független a népművészeti, a háziipari és a személyi szolgáltatások esetében. Egyedi esetekben a területi kamarák a fenti szempontoktól eltérően is megállapodhatnak. Az idő sürget Ez utóbbi kikötést lehet egy „gumiszabálynak” is tekinteni, de — sajnos — szükséges volt, mert mindenképpen meg kell egyeznünk a társkamarákkal, ugyanis halmozottan szorít az idő. Egyrészt, amíg a tagi hovatartozásokat egyeztetjük, addig sokan nem fizetik — se ide, se oda — a tagdíjat, ami a szervezeti fegyelmet is fenyegeti. Szükséges a bevételi oldalunkat megerősíteni, mert közeleg az államtól kapott működésbe- indítási kölcsön első részletének visszafizetési határideje. Az állam sem szent Az esetleges határidőcsúszás miatt reméljük, hogy az állam belátó magatartást fog tanúsítani. Szerződést kötöttünk, amiben ő sem teljesítette minden vállalt kötelezettségét. A első verzió szerint egy évre kaptuk az előleget, ami a pénzügyminiszterjavaslatára fél évre módosult, majd később kiderült, hogy ez az idő csupán alig négy hónap. A finanszírozás részleteinek az ütemezése is akadozott, mert bár lehet, hogy szeptember 1-ig kellene törleszteni az adósság első részletét, de például a Magyar Kézműves Kamara sem látta még a kölcsön harmadik részét — amit így jó esetben egy hónapra kapunk... További gondot jelent egy kormányhatározatban odaígért működési feltétel, a területi kamarai székházak — mindmáig megoldatlan — problémája. A mai napig egyetlenegy megyei kamarát ismerek, amely kincstári vagyonkezelő által adott listán szereplő épületben tudott elhelyezkedni, illetve egy másik területi kamaránál most van ez folyamatban. Nemhogy tulajdont, de a szerződés szerinti hároméves kifutású, kedvezményes, a működéshez alkalmas bérletet sem tudott felajánlani az állam. így például a Magyar Kézműves Kamara országos központja évi több mint 7,5 millió forintos áron bérelt 150 négyzetméteres irodájából próbálja — továbbra is állami szerződés mellett — folytatni a működését, végezni a dolgát, teljesíteni vállalt kötelezettségeit... —vip— Elnézést kérünk! Rimócziné Babják Juliánná Tegnapi számunk 5. oldalán sajnálatos képcsere történt. A gazdajegyzőket bemutató sorozatunkban Rimócziné Babják Juliánná képe helyett Fékét éné Winner Eva, a gazdajegyzők csoportvezetőjének fényképe került. Pótlólag közöljük a 19. számú körzet gazdajegyzőjének fényképét. Mindkettőjüktől és az olvasóktól elnézést kérünk. Hőhullám • * > J 'i i * Amerikai kollégáim a minap egy telefonbeszélgetés alkalmával azt bizonygatták: az a hőhullám, amely sok száz halottat követelt az Államokban, a klímaváltozás biztos jele. Ezt amerikai tudósok is állítják, erről cikkeznek. Példának felhozzák még az európai kontinens több éves aszályos időjárását, az idei roppant melegeket, az UVA- és UVB-su- gárzás mértékének növekedését. Szóval, ha pánik még nincs is, ijedelem van, és talán nem ok nélkül. Ezek ismeretében hallgattam a magyar tévében egy orvosmeteorológus fejtegetéseit, aki nem kevesebbet jósolt, mint augusztusban 40 fokos hőséget. Közben hallgatom a mezőgazdaságban és az erdészetben dolgozó ismerőseimet, szakembereket, akik azt fejtegetik, talán egy új mogyorókorszak előtt állunk, a változások pregnánsak. Meg kellene ijedni. De talán nem érdemes. Nincs sok hatalmunk az események fölött. Tiltakozhatunk, írhatunk az üvegházhatásról, ijesztgethetjük egymást és a világot a növekvő tengerszinttel, lényegében nem történik semmi. A, nagy zöld multi, az üzletelvű Greenpeace se csinál lényegében semmit, látványos akciókkal növeli politikai befolyását, ami egyenlő a konzekvens környezetvédelemtől való eltávolodással. így aztán kisiskolás és diákszintű, naiv és ultrazöld buzgólkodá- sokon kívül nem történik érdemleges. Érdekes, hogy a riói megállapodást éppen az agyoniparo- dosott és szennyező Amerika nem írta alá. Az iparilag fejlett országokban a gazdasági lobbi veri a zöldeket. Értelmes lények lennénk. Mondják. Akkor pedig a figyelmeztető jelre ügyelni kellene, még akkor is, ha talán túlzott is minden prognózis. De bizony mi a mának élünk. Hogy mi lesz húsz, ötven, száz év múlva, nemigen izgat senkit. Többnyire már nem leszünk, az akkori gondot oldják meg az utódok. Ha lesznek. (bürget)
