Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-31 / 204. szám

Megyénk életéből

ÚJ KELET

Gazdajegyzők (26. számú körzet)

Váradi István

Az idén 35. életévét betöltő kamarai gazdajegyző Kisszekeresen él családjával. A körzetébe kilenc település — Géberjén, Győrtelek, Fülpösdaróc, Kocsord, Ökö- ritófülpös, Pátyod, Por- csalma, Rápolt és Tunyog- matolcs — tartozik. Szakmai múltjáról, gazdajegyzői elképzeléseiről a következőket vallotta:

— A Debreceni Agrártudományi Egyetemen — 1984-ben — szereztem általános agrármérnök és nö- vényvédős diplomát. Két év múlva ugyanitt talajerő- és tápanyaggazdálkodási szakmérnöki diplomát vehettem kézbe, az ELTE kétéves kurzusán mérnök-jogász szakmérnöki képesítést szerezve bővültek mezőgazdasági szakmai ismereteim.

Az egyetem elvégzése után a csaholci, majd a nagy- szekeresi mezőgazdasági termelőszövetkezetekben dolgoztam ágazatvezetőként, ezt követte 1987-től a tiszta- bereki téesz, ahol főagronó- musi munkakörben tevékenykedtem. 1989-től a ro- zsályi szövetkezet elnöki feladatait láttam el a szövetkezet 1994. évi felszámolásáig.

Körzetemben sokan foglalkoznak zöldségtermesztéssel, főként uborkával. Az „uborkamizéria” egyik tapasztalata volt, hogy a szerződések ellenére több felvásárló nem tartotta be a szerződésben rögzített minimálárát. Az Agrárkamarának egyik lehetséges és fontos feladata éppen az ilyen esetek, cégek kiszűrése, a szerződéses fegyelem erősítése a termelői oldal biztonsága érdekében. A körzetben több településen máig sem megoldott még a földkérdés, amely számtalan feszültség forrása. Több szövetkezet esetében problémát jelent a jogi rendezetlenség: olyanra is akad példa, hogy négy éve várnak az adott szövetkezetnél a cégbírósági bejegyzésre.

Lakóhelyem nem esik egybe a körzetemmel, a legközelebbi település 15 km- re, míg a legtávolabbi 35 km-re van. A települések polgármesteri hivatalai a munkához szükséges feltételeket mindenütt megteremtették. A kilenc tele- pülésből csak négy községben igényelhető a ked- vezőtlen adottságúnk földhasznosítási támogatása.

Az állattartási támogatások — különösen a vemhes- üsző-tá- mogatás — iránt a, körzet egészében nagy az érdeklődés. Viszont hiába normatív maga a támogatási forma, ha az elosztható keret gátat szab az igények kielégítésének.

A kollégáimhoz hasonlóan a kamarai gazdajegyzői feladatom elsősorban a termelők segítése, kamarai regisztrálása, a térség mező- gazdasági bizottságainak létrehozása, működési sikerük előmozdítása. A mező- gazdasági teremelők részére naprakész információkkal kell rendelkezni a különböző pályázati lehetőségekről, melyek elkészítéséhez a szükséges segítséget meg kell adni. 1991 óta — kiegészítő tevékenységként — egyéni vállalkozó vagyok. Vállalkozóként látom el a kamarai gazdajegyzői munkakört. Képzettségemnél fogva növény- védelmi, talajerő-gazdálkodási, fajtakiválasztási, termesztéstechnológiai kérdésekben is tudok segíteni.

A fogadóóráim heti ütemezése: hétfőn 8-tól 11-ig Tu- nyogmatolcs, 11-től 13-ig Ököritófülpös, 13-tól 14-ig Rápolt; kedden 8-tól 11-ig Kocsord, 11-től 13-ig Győrtelek, 13-tól 14-ig Géberjén, 14-től 15-ig Fülpösdaróc; szerdán ügyintézői nap, értekezletek; csütörtökön 8-tól 11-ig Pátyod, 11-től 16-ig Porcsalma; pénteken 8-tól 14-ig Kocsord, Győrtelek, Tunyogmatolcs. Három település — Győrtelek (házasságkötő terem), Géberjén (iskola), Rápolt (öregek otthona) — kivételével a polgármesteri hivatalokban tartom a fogadóórákat. A fogadóórákon kívül is szívesen segítek a hozzám fordulóknak. Remélem, mint gazdajegyző hozzájárulhatok, hogy a térség agrárágazata az elkövetkezendőkben meghatározóvá váljon, az itt élő embereknek biztos megélhetést jelentsen.

Családommal Kisszekeresen élünk, feleségem Nagy- szekeresen tanítónő, s odahaza „három a kislány”: Szilvia 14 éves, elsős lesz a debreceni Református Gimnáziumban, Krisztina 11 éves, Kornélia 9 éves, általános iskolások Nagyszekeresen. Ami a tanulást illeti, „fut velük a szekér”, mindhárman kitűnő tanulók.

Lefler György

1*195. augusztus 31., csütörtök

3

Demokrácia — dögéi módra

Néhány dögéi lakos lapunkat felkeresve próbálta feltárni, milyen gondok foglalkoztatják őket az önkormányzat működésével kapcsolatban. T urnerné Belinszki Margit az 1994-es helyhatósági választásokon polgármesterjelöltként indult, egyedül ő volt a vetélytársa a mostani polgármesternek, Vincze Ferencnek. Nevét nyíltan vállalva, felháborodottan mondta el véleményét.

— Demokrácia Dögén? Hmm... Ebből nem sokat éreznek az itt élő emberek. Amikor a polgármester kampánya tartott, akkor is csak azok kaptak szót a gyűlésein, akik éltették és istenítették. Olyan is előfordult, hogy a polgármester már jóval a képviselő-testületi ülések előtt eldöntött valamit, és annak úgy kellett történnie.

— Konkrét dolgot tudna felidézni?

— Sokan megdöbbenve vették tudomásul, hogy a polgár- mester új gyógyszertárat akar létrehozni. Ez a patika ha mindennap nyitva is van délig, délután és éjszaka, sürgős esetekben az emberek mégsem tudnak gyógyszerhez jutni, hanem Kisvárdára kénytelenek utazni. Most viszont a háziorvosunknál házipatika van, ahonnan a doktor a betegnek éjjel kettőkor is kiadja az orvosságot. Ha viszont ez a gyógyszertár megnyílna, akkor a házipatika nem üzemelhet tovább. Miután ezt a dolgot a képviselő-testület meg akarta tárgyalni, kiderült, hogy a fényeslitkei gyógyszerésszel

már megkötötték a szerződést az új patika működtetéséről. Kérdem én, akkor mi a fenének vannak a képviselők?

— Miután ön nem lett polgármester, Vincze úr a választást követően éreztette-e azt, hogy jobban tette volna, ha nem próbálja meg elmozdítani tisztségéből?

— Én úgy vettem észre, hogy ő ellenségként kezelt engem. Egy idő után a magas vérnyomásom és az idegrendszerem rakoncátlankodása miatt a helyi Öregek Otthonának vezetőjeként táppénzre mentem. Február 11-én kaptam a polgármesteri hivataltól egy „átsorolásról” szóló papírt, amelyben megvonták a vezetői állásomat a pótlékokkal együtt, de nem jelölték meg, hogy a továbbiakban milyen munkakörben óhajtanak alkalmazni.

A határozaton az új jegyzőnek az olvashatatlan aláírása volt, és az okmány öt-hat törvénytelen dolgot tartalmazott. Ekkor elmentem a jegyzőhöz, és kértem, hogy vegye jegyzőkönyvbe a beszélgetésünket. Ez meg is történt. Megkérdeztem tőle, hogy szabályos-e az, ha a dolgozót, amikor hátrányos helyzetű döntést hoznak ellene, nem előtte három, hanem utána tizenegy nappal értesítik.

Több dologra is kíváncsi voltam még, de a jegyző valamennyi esetben megtagadta a válaszokat. A jegyzőkönyvbe végül is az került, hogy tizenöt napon belül feleletet ad. Erre a mai napig várok... Időközben ügyvédet fogadtam,, aki szeretett volna találkozni a hivatal illetékesével ebben az ügyben, de

az időpontegyeztetés eredménytelen volt. Ekkor a Munkaügyi Bírósághoz fordultunk, és a pert megnyertük. Az ítélet úgy szólt, hogy a polgármesteri hivatal vagy visszaállít a munkahelyemre a február elsejei állapotnak megfelelően, vagy hivatalosan felmond és megadja a végkielégítést. Miután megszületett a bíróság ítélete, a hivatal egy áttekinthetetlen iratot küldött részemre, amelyet hiányosan töltöttek ki, s ezt a TAKISZ is jelezte. Azóta nem kaptam semmilyen határozatot.

Mónus Tibor már ötödik esztendeje tagja a dögéi képviselő-testületnek. Sokan a falu szószólójának tartják. Azt mondják, hogy ő az, aki minden problémát, rendellenességet szóvá tesz a testületben, írásban is rögzíti a gondokat, de igazából egy fecske nem csinál nyarat.

— Ha a polgármester valamit végre akar hajtani, ahhoz megvannak a maga emberei, és azok megszavazzák. Olyan is történt, hogy az egyik képviselő-testületi ülést nem itt, Dögén, hanem Szabolcsveres- marton tartották meg. Ez törvénytelen, és azonnal jeleztem a törvényességi osztályon, de nem lett az ügyből semmi, mert azt állították, hogy volt olyan falu, amely a Parlamentben tartotta az ülést. Igen ám, de itt, nálunk nem jelentették be előre a helyszínváltozást. Ha ez megtörtént volna, akkor semmi gond, itt azonban közvetlen az ülés megkezdése előtt döntöttek az új helyszínről. Ez szerintem azért történt így, mert olyan napirendi

pontok szerepeltek azon az ülésen, melyekről a polgár- mester nem akarta, hogy a dögéi emberek tudomást szerezzenek.

— Mi a különbség a régi és az új képviselő-testület összetétele között?

— Az elmúlt négy évben a testületi tagok közül többen láttak tisztábban, de hiába voltak észrevételeink, nem mentünk velük semmire.

Kíváncsaik voltunk, vajon mit mond a polgármester, Vincze Ferenc a panaszkodó dögéi emberek szavaira?

— Amiket ezek az emberek mondanak, azokból csak az „a” betű igaz. Turnémé még mindig az Öregek Napközi Otthonának vezetője, így nem is kaphatott végkielégítést. Ő már több mint fél esztendeje betegállományban van.

A védőnőnk százszázalékos bért kap, miután csak Dögén ügyel. Elismerem, hogy azt mondtam neki, ha két napot Berkeszen van, akkor annak a két napjának a bérét a berkeszi önkormnyzatnak kellene kifizetnie. Nehogy már 120 százalékos bért kapjon! Azt egyenesen visszautasítom, hogy valamilyen klikk lenne a képviselő-testületben. Arról a testületi ülésről, melyet Szabolcs- veresmarton tartottunk, minden dögéi polgárt tájékoztattunk szóban, és aki csak akart, eljöhetett, senkit nem zártunk ki. Szerintem ezek a panaszosok az ellenzék köréből verbuválódtak, és minden szavukkal nekem és a hivatal apparátusának akartak ártani.

Tóth Mihály

Negyed megyényi övezet

Tíz év és ötmilliárd dollár

Már öt éve néhány záhonyi polgár álmokat, elképzeléseket sző, hogy a határmenti adottságokat és lehetőségeket kihasználva egy különleges övezet alakuljon ki. A terveket komoly munka követte, amelyet sokan akadályoztak, jobb esetben csak mosolyogtak rajta: „Csináljátok csak, úgysem lesz belőle semmi” — gondolták. Az ötlet egyik szülőatyja, aki a munka dandárját is végezte — és folytatja — Bajor Tibor, Záhony korábbi polgár- mestere. Bajor úr több mint egy éve országgyűlési képviselő, azóta — szerinte sem véletlenül — felgyorsultak az események. A kormány júniusban határozatban rögzítette azon intézkedések sorozatát, amelyek Záhony és térsége gazdasági fejlődését hivatottak elősegíteni. A jogszabály az előkészítési munkák elvégzésére koordinációs bizottság létrehozását határozza meg, amelynek vezetésére a záhonyi képviselőt kérték fel. Nem kis csalódást okozott sokunkban, hogy országunk vezetése a térségben — kísérleti jelleggel — vállalkozási alapon nyugvó övezet kialkításáról döntött. Bajor Tibor nem pesszimista, lendületesen folytatja a munkát és az övezet kialakításáról lapunknak derűlátóan nyilatkozott.

— A különleges gazdasági övezet azt jelenti, hogy az

adott területre nem az általános jogszabályok vonatkoznak, mint az országban általában. Egyébként három típusa alakult ki: ázsiai, amerikai és európai. Sanghairól, Hongkongról, a kínai területekről sokat hallottunk már, ahol az ország területéből egy részt erőszakosan kihasítanak, kerítéssel körbezárják és a területen teljesen egyedi gazdasági szabályozást alakítanak ki.

— Azt hiszem, az ország elmaradott, keleti régiója ezt megérdemelné...

— Ennek megvalósítása kizárt és nem is indokolt. Ezekre a területekre csak útlevéllel lehet bejutni. Európa közepén egy országon belül még egyet létrehozni nem szabad. Ellentétes lenne a nemzetközi szerződésekkel és az Európai Unió alapelveivel. Az amerikai típusú övezet feladata a migráció felfogása. Példa erre az Egyesült Államok és Mexikó határa, ahol a vállalkozók azért kaptak kedvezményt, hogy a szakképzetlen munkaerőt a határ mentén alkalmazzák, ne engedjék az ország belsejébe.

— Egy keleti menekülthullámmal már évek óta számolnak a szakemberek, és a lehetősége még most sinps kizárva. A három határvadász század egyik feladata az ilyen jellegű problémák kezelése.

— Amerikában a menekültek száma nagyságrenddel nagyobb, mint ami ezen a határ- szakaszon elképzelhető. Az ukrán—magyar határon gazdasági menekültek érkezhetnek, az Európai Közösség által elfogadott normák szerint azonban csak politikai menekülteket fogadnak be a tagországok.

— Milyen az európai különleges gazdasági övezet?

— A hátrányos helyzetű térséget — egy ország terűién bárhol — földrajzilag és jogszabályilag körülhatárolják, ahol a termelő üzemek, vállalkozások kedvezményeket kapnak, a beruházási előnyök koncentráltan jelennek meg. Ez lesz Záhonyban is a kormány határozata értelmében.

—lyen jellegű övezetre gondoltak már az ötlet születésekor is?-—Mi abban gondolkodtunk, hogy létre kellene hozni egy kormányprogramot, a Záhony, Dombrád, Kisvárda, Vásáros- namény által határolt négyszögön belül, kihasználva a helyi adottságokat. Megfelelő költségvetési segítséggel, kedvezménnyel egy fejlesztési tervet dolgozunk ki. A különleges gazdasági, vállalkozási övezet jelen esetben nem cél, hanem eszköz a térség fejlesztéséhez.

— Ahhoz, hogy — külföldi vagy magyar — tőke áramoljon a térségbe, különleges jogok és kötelezettségek szükségesek...

— Sajnos igen sok rendelet határozza meg a vállalkozások, az üzletmenet szabályait, amelyek nincsenek mindig összhangban. A koordinációs bizottság vezetésével a minisztériumok elkészítik az övezet működéséhez szükséges törvényeket, és egyes jogszabályok módosítására javaslatokat tesznek. Az övezetben létesülő vállalkozások üzemelési rendjét — gondolok többek között a feketemunkára, az adózási szabályok betartására — igen szigorúan be kell tartatni, különben a külföldi tőke nem részesíti előnyben a térséget.

— Mutatkozik-e már külföldi érdeklődés?

— Sok-sok tárgyalás eredményeként látszanak olyan jelek, hogy Japánból, Nyugat- Európából és az Egyesült Államokból komoly befektetések várhatóak. Az eredményekhez azonban az infrastruktúrát is az igényeknek megfelelően ki kell építeni. Az övezet kialakításához ötmilliárd dollár — véleményem szerint — össze fog jönni és tíz-tizenöt év múlva a megye negyedén, ötödén működni fog a vállalkozási övezet.

(Szombaton a pénzügyminiszter az övezetnek adandó kedvezményekről tart előadást Nyíregyházán.)

KvZ