Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-31 / 204. szám
4 1995. augusztus 31., csütörtök Kárpátalja UJ KELET A televízióból szerzett (honnan is szerezhetném, hisz évek óta nem kapni Kárpátalján magyarországi napilapokat) információ szerint Magyarországon harmincóránként történik egy gyilkosság. Nos, Ukrajnában kevesebb mint kétóránként. A külföldöt rettegésben tartó ukrán maffia hazájában lassan mindenhatóvá válik. Ez olyannyira igaz, hogy Leonyid Kucsma elnök egy biztosnágpolitikai fórumon a szervezett bűnözést a társadalomra nézve a legnagyobb veszélyforrásként emlegette. Ukrajna területén eddig nem kevesebb mint 200 bűnszövetkezetet lepleztek le. Feltehető a kérdés (csak minek): akkor hány van? A belügyi szervek csupán Kijevben tíz hálózat meglétét sejtik. Az országban naponta 700 bejelentett bűncselekményt követnek el. Számos eset viszont sohasem kerül napvilágra, mivel a megkárosított, a milícia tehetetlenségét látva nem fordul a belügyi szervekhez vagy nem tesz panaszt, mert fél a további megtorlásoktól. A statisztikai adatok szerint elsősorban a rablások, a betörések száma növekszik drasztikusan. Ez egyértelműen a mind kilátástalanabb életkörülményekkel függ össze. Napirenden vannak a gazdasági bűncselekmények, a visszaélések. A korrupció sosem látott méreteket öltött. S mi érzékelhető mindebből Kárpátalján? A megye az országhatár közelsége miatt az egyik legveszélyeztetettebb vidék. Fél év alatt 52 gyilkosságot követtek el. A betörések, rablások száma is jóval több a tavalyinál — pedig az sem volt már valami békés időszak. H. S. s Uj igazolványok és útlevelek A közelmúltban személyi változás történt a Kárpátaljai Megyei Útlevél-igazolvány- ügyi és Migrációs Főosztály élén. A korábbi főnök nyugdíjba vonult, s helyét Vaszil Sztehura rendőrezredes vette át. A főosztály újdonsült, fiatal vezetőjét kértem meg arra, hogy tájékoztassa az Új Kelet olvasóit a náluk folyó munkáról, az esetleges változásokról. — Főosztályunkon jelen pillanatban a legfontosabb feladat a személyi igazolványok cseréje. A magyarországi olvasók előtt talán nem teljesen ismeretlen, hogy Ukrajna polgárai, így a kárpátaljaiak is mind a mai napig a szovjet érában kiadott személyi okmányokat használják. A személyi igazolványok cseréje májusban kezdődött el, s azóta több mint 12 ezer kárpátaljai kapta kézhez új igazolványát. Felkészült főosztályunk az új útlevelek kiadására is, de azt még nem tudnám megmondani, mikor kaphatják kézhez a kárpátaljaiak. Az új, ukrán címerrel ellátott űrlapok már megérkeztek ugyan, de hiányzik a kiállításukhoz szükséges műszaki felszerelés. A szovjet okmányokhoz készült gépek ugyanis nem veszik be az Izraelben nyomtatott űrlapokat, mivel azok némileg kisebb formátumúak. Igaz, nem ez az egyetlen bökkenő az új útlevelek körül. Még mindig nem tudjuk például, hogy mennyibe is kerülnek majd. A jelenlegi tarifák szerint egy új, de még szovjet címeres útlevélért több mint kilencmillió kupont (körülbelül 8000 forintot) kell fizetni. Ha valaki elveszíti az útlevelét, s újat kér, akkor ezen összeg mellé még 17 640 000 kupon bírságot is kénytelen kifizetni. Ez az összeg egy átlag kárpátaljai dolgozó csaknem egyesztendei fizetésével egyenlő. 160 ezer külföldi kereste fel Kárpátalját. A kishatárforga- lomban 1 675 000 kárpátaljai lépte át a határt. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a cseVaszil Sztehura rendőrezredes és munkatársa Az útlevelek kiadása meglehetősen jó üzlet az állam számára. A határátlépési engedélyekért fizetett lakossági adókból az ukrán állam 8,9 milliárd kupont profitált. Az útlevélosztály bevételei pedig meghaladták a 10 milliárd kupont. Az anyagi nehézségek ellenére is az év eltelt hét hónapja alatt mintegy 28 ezer útlevélkérelmet bíráltunk el, 26 236 kérelemnek eleget tettünk, kilencet visszautasítottunk, s a többi pedig még ügyintézés alatt áll. Főosztályunk foglalkozik a külföldre áttelepülni óhajtók kérelmeivel is. A volt szocialista országok közül még mindig Magyarország a legnépszerűbb. Az idei évben 161 család kérte az áttelepedési engedélyt, s közülük 150-en már meg is kapták. Mindössze egy kérelmet utasítottunk vissza. Lényegesen kevesebben, mindössze 29-en települtek át Szlovákiába, ugyanakkor továbbra is sokan választják új hazájuknak Izraelt és Németországot. Előbbibe 49-en, utóbbiba 193-an kérték az áttelepítési engedélyt. Összességében 502 kárpátaljai kelt útra, hogy új, talán boldogabb hazát találjon. Az elmúlt egy-két évben újra megélénkült a külföldiek érdeklődése megyénk iránt. A külföldi turisták száma például egy év leforgása alatt megháromszorozódott, s elérte a 180 ezret. Hivatalos ügyben csemőket és az aggastyánokat is beszámítva fél év alatt minden kárpátaljai lakos két alkalommal lépte át az államhatárt Magyarország irányába. A kis- határforgalom ugyanis egyelőre megnyugtatóan csak ez irányban rendezett. Meg kell mondanom, hogy megyénket is elérte az újkori népvándorlás. Kelet felől egyre többen érkeznek, s nem kis részük itt akar illegális úton letelepedni. A többség viszont, szintén törvénytelen úton, a nyugati államok felé próbál átjutni a határokon. Ez évben már több mint 600 külföldit — valamennyien ázsiai országokból érkeztek — toloncoltunk vissza, mivel tiltott módon, nem egyszer embercsempészek segédletével próbálták átlépni az államhatárt. Ezek nagy többsége is Magyarország felé vette volna az irányt. Balogh Csaba A haláltábor helyén most a munkanélküliség a rém Békés nyári koradélután. A látvány szinte idilli: templomok, sétáló, bevásárló emberek. A környező hegyek megkapó, az alföldi embert lenyűgöző látványa még csak fokozza a rend, a nyugalom érzését. Szolyva. Húszezer lelkes kárpátaljai város. Most vagy négyezernyi magyar lakja. Évtizedeken keresztül csendesen húzódtak meg a hegyek vélt védelmében, sem iskolájuk, sem más magyarság intézményük nem volt az utóbbi fél évszázadban. Néhány esztendeje éledeznek. Saját, önálló, az ungvári központú Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségtől eleve különálló szervezetüket 1990-ben hozták létre. A Szolyvai Magyar Kulturális Szövetség egy esztendeje saját, havonta megjelenő lapot is kiad. A szolyvai magyarságot —1 minden bizonnyal — az egykori haláltábor máig ható nyomasztó emléke is bénította. Bár ők voltak a legvétlenebbek abban, hogy 1944 őszén több mint negyvenezer kárpátaljai magyar és német férfit hurcoltak ide. Több ezren itt pusztultak el. Több mint tízezerén pedig sohasem tértek haza a sztálini haláltáborokból. Emléküket most az egykori tömegsírok helyén épített park őrzi. A szolyvaiak nem nacionalisták. Legalábbis nem inkább, mint bárhol Kárpátalján a többségi nemzet képviselői. Inkább a napi megélhetés egyre szűkülő lehetőséget próbálják kihasználni, mint a többségből adódó kétes előnyöket. Valaha több mint tizenkétezer embernek adott munkát a város ipara. Most alig négyezren találnak itt munkát. S ha valaha a fizetésből csak a legszükségesebbre futotta, most már arra sem. Egy agyoncsépelt kifejezéssel élve: micsoda különbség. Hisz, míg az átkosban közös sors volt a tisztes szegénység, most a szolyvaiak a létbizonytalanságban egyek. Nagyija Brudnyak, a városi adminisztráció titkára több helyre telefonál, hogy megtudja, mennyivel is csökkent a város iparvállalataiban dolgozók száma. Pontos adatot sehonnan sem kapott, így aztán csak megsaccolta: minden valószínűség szerint a felénél is kevesebben őrizhették meg munkahelyüket. Az erdőkombinát dolgozóinak több mint fele kényszerszabadságon van. Ugyanez a helyzet az Elektronban is. A favegyikombinát felújítása címszó alatt küldte el dolgozói jelentős részét... Kézenfekvő a kérdés: mit csinálnak az állás nélkül maradt ezrek, s mit a többiek, akik a fizetésként kapott összegből aligha tudják eltartani családjukat? — Itt a Kárpátaljaszerte elterjedt határmenti bátyus kereskedelem nem jellemző. Ennek persze elsődleges oka a határátkelők viszonylagos messzesége. A munka nélkül maradtak jelentős része idénymunkára utazik be Ukrajnába és még messzebbre, s aki teheti, otthon is gazdálkodik. A legkomolyabb gond: a középiskolákból kikerülők többségének még csak reménye sincs arra, hogy valamelyik vállalatnál elhelyezkedjen. Nálunk a privatizáció, a magánvállalkozás színvonala elmarad az ungváritól vagy a munkácsitól, így ez a szféra sem sokaknak biztosít állást. Az elfoglaltság nélküli fiatalok számra nő, s ennek negatív hatása a bűnözési statisztikákban jól nyo- monkövethető — magyarázta a helyzetet a polgármesteri hivatal titkára. Megoldás? A helyzet jobb- rafordulásának esélye? Igazi megoldást a magánvállalkozás, a régi struktúrák új tartalommal való megtöltése jelentene. Ehhez viszont tőkére lenne szükség, a befektetők viszont nem tolonganak. Egyenes következménye mindennek, hogy a városban nő a létminimum alatt élők száma, azoké, akik lassan már a legelemibb dolgokkal sem tudják ellátni magukat. Bizony elég sok nyugdíjas jutott erre a sorsra... — A nyugdíjasokon, a legelesettebbeken igyekszik segíteni a tanács városi szervezete — mondta Nagyija Brudnyak. — A mintegy húsz aktivistával működő szervezet, melyet Paulina Mihovics vezet, Németországból és más helyekről származó adományok igazságos elosztását vállalta, illetve a szövetség forrásaiból igyekszik segíteni az öregeken, a sokgyermekes családokon, azokon, akik a leginkább szükséget szenvednek. így például mintegy száz cigány gyerek étkeztetését vállalták a megyétől kapott pénzből, továbbá több mint háromszáz családnak juttattak egyszeri segélyt. A gondoskodás tiszteletre méltó, viszont aligha jelent végleges megoldást. A folyamatos elszegényedés mellett akad a városban más probléma is. Ezek közül a leg- aggasztóbb az akadozó vízellátás. Az akadozó jelző ebben az esetben nem is fedi teljesen az igazságot, hisz mint azt a városi adminisztráció titkára elmondta, a többszintes házak lakásainak 60-70 százalékában gyakorlatilag szárazak a csapok. A gondot csak fokozza, hogy a családi házakban lakók közül is sokan híján vannak a tiszta ivóvíznek. Többek között ez okozta a tavalyi tifuszos megbetegedéseket, s csak a szerencsének tudható be, hogy az idén, a nagy meleg ellenére, nem ütötte fel a fejét valamilyen járványos megbetegedés. Ha ez előfordulna, az egészségügyi szervek aligha tudnának hatékonyan fellépni ellene, hisz a járási kórház gyógyszerrel való ellátottsága siralmas. A kezelésre szoruló betegeknek bizony a gyógyszeren kívül kötszert, ágyneműt is vinniük kell magukkal. Szerencse, hogy kórházi ágyat még nem. Ezen a lehetetlen helyzeten lényegesen nem enyhítettek a Németországból, Magyarországról kapott segélyszállítmányok sem. Nagyija Brudnyak elmondása szerint — a város lakóinak közhangulatát nem borzolják vallási, politikai ellenététek. A pravoszlávok szeretetotthont, a görög katolikusok templomot építenek. A római katolikus hívek, kiknek többsége magyar, erejéből még arra is futotta, hogy a Sztálinizmus Áldozatainak Szolyvai Emlékparkjában márvány keresztet állítsanak. A politikai pártok még nem igazán gyökereztek meg a városban. Időről időre hallatja hangját a ruszinok szövetsége, főként jószolgálati feladatokra koncentrál a Szolyvai Magyar Kulturális Szövetség, -a politikai pártoknak elenyésző a lakosságra gyakorolt hatása, támogatóik száma kicsi. Szolyva amolyan átlagos kárpátaljai város. Azonos problémákkal, gondokkal, s félő, hogy ezek megoldása éppen olyan hosszadalmas lesz, mint más településeken. Délután három óra körül jár az idő. Legalább harminc fok meleg lehet. Aki teheti, igyekszik árnyékba húzódni. Akinek pénze van, betér a kerthelyiségbe egy sörre. Egyébként tapasztaltuk — Szolyván ízletesen főznek, s az étel jóval olcsóbb, mint Ungváron. Ez is valami... Horváth Sándor
