Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-28 / 201. szám
8 v 1995. augusztus 28., hétfő Testi-lelki egészségünk UJ KELET Munkára és felelősségre neveljük őket A hitünkkel könnyebb A gyermeknevelés óriási felelőséggel és állandó aggodalommal jár. A szülők szeretnék a legjobbra és a legjobban nevelni csemtéjüket. A nyírbogdányi Ócsaji László és felesége a négy saját gyermeke mellett még nyolc állami gondozott fiatal emberré faragását vállalta. — Mostanában az egy-, esetleg kétgyerekes család a divatos, az Önök életeformája ritkaságnak számít. — A férjemmel úgy éreztük, hogy még van annyi szeretetünk, hogy másnak is jut belőle — mondta Ócsajiné Erzsiké. — A három fiunk születése után még szerettünk volna egy kislányt. A berkeszi otthon közel van hozzánk, ezért ott támogattunk néhány gyereket. A karácsonyi szünet alkalmával elhoztunk két gyereket, hogy együtt ünnepeljenek velünk. Kirándultunk, játszottunk, feledhetetlen élmény volt az a néhány nap. Néhány hónap után a tavaszi szünet ideje alatt is meglátogattak bennünket, ekkor már nagyon nehezen váltunk el egymástól, mindannyian sírtunk. Megkedvelték egymást a mi fiainkkal, barátok lettek. Ilyen élmények után úgy döntöttünk, hogy szeretnénk felnevelni őket. Tudtuk, hogy mibe vágunk bele, előbb alaposan felmértük, hogy mire vállalkozunk. Kikértük a nagyszülők és a rokonság véleményét és bemutattuk őket a gyerekeknek. Mindenhol kedvesen és megértéssel fogadták szándékunkat, de féltettek is bennünket. Adventisták vagyunk, ezért természetesen az egyházközségbe is elvittük őket. Igyekeztünk bemutatni mindent a fiúknak, hogy reálisan lássák életünket és ennek tudatában dönthessenek. A pedagógusok türelemmel és megértéssel fogadtak bennünket és bátorítottak. Az egyházközségnek van egy alapítványa, a LARESZ, melynek munkatársai is önzetlenül segítették munkánkat. Egy év leforgása alatt további hat gyerek került hozzánk. Két évvel ezelőtt pedig megszületett régen várt kislányunk.-—Jelenleg hivatásos nevelőszülők, mivel foglalkoztak azelőtt? — Családi vállalkozásunk volt. mészoltással és méhészkedéssel foglalkoztunk. A gyermekek nevelése miatt feladtuk mindezt. A férjemmel ösztönösen megérezzük, hogy mikor kell a másiknak többet segíteni. Amikor fáradt vagyok, a férjem veszi kézbe a család irányítását, ha ő gyengébb, akkor én vagyok erős. A hitünk, a vallásunk nagyon sokat segít, akinek hite van nem lehet búslakodó, csüggedő ember. Természetesen nálunk is vannak problémák, de ez hozzátartozik az élethez. — Milyen alapelv szerint nevelik a gyerekeket? — Mindig azt mondjuk, hogy minél többet megtanulnak, tudnak, annál értékesebbek lesznek. A fiúk is végeznek házimunkát és ezt csöppet sem szégyellik, sőt büszkék rá. Valamennyien legalább a kedvenc ételüket el tudják készíteni. A kislányok is érdeklődnek a házimunka iránt. Szeretném, ha minél több tapasztalatot szereznének, sajnos nem tanulnak jól az iskolában. Az alapozás nem volt elég erős ezért nehéz rá építeni. A tizennyolcadik évüket betöltött fiúk is itt maradtak nálunk, ők állattenyésztéssel foglalkoznak. Negyven szarvasmarhát és nyolc lovat nevelnek. A fiúk megkapták a gyerekvédelmi intézettől az életkezdési hozzájárulást és mikrohitelt is vettünk fel. Saját telepünk van, tejbegyűjtőt alakítottunk ki — holland mintára. Extra minőségű tejet termelünk, amely megfelel az európai elvárásoknak, harmincegy forintért veszik át literjét. Eddig csak nyelte a pénzt a gazdaság, most már a nyereséget várjuk. —Nagy családban élni csodálatos dolog. Gondolom, az estéket együtt töltik, közös beszélgetés, vacsora... — Miután minden jószágot elrendeznek! Két fiú kint alszik a telepen, természetesen csak aki vállalja. Egyébként mindenkinek feladata, munkája van. Fontosnak tartjuk, hgoy érezzenek felelősséget egy-egy állatért vagy egyéb munka elvégzéséért. Tudják, hogy amit elvállaltak, azt el kell végezniük, akármi is történjen. A nevelőotthonból kikerülő fiatalok nem szoknak bele a munkába, ez megnehezíti életüket. Boldog vagyok, ha látom, szükségletüknek érzik, egy-egy feladat elvégzését. Most néhány gyermekünk bibliaismereti táborba utazott. Már-már visszamondták az utat, erre a néhány napra is féltek itthagyni az állatokat, amelyeket ők gondoznak, nevelnek. K. I. Próbababa, akitől lopják a varázslatot Természetgyógyászat A természetgyógyászokat sok vád éri mostanában. Nem hisznek képességeikben, munkájuk hatékonyságában, kontároknak és pénzszerzőknek nevezik őket. Valljuk be, talán kicsit divatossá is vált napjainkban ez a foglalkozás. Mégis úgy vélem, hogy ellenpélda is van, ugyanis egy kivételes tehetségű hölggyel találkoztam, aki szüleitől és nagyszüleitől tanulta a természetes gyógymód ismeretét. Tudása megalapozott, sikereiről, eredményeiről maga számolt be. — Hogyan ismerkedett meg az egyes növények gyógyító erejével és alkalmazásukkal? —kérdeztem Nemes Ferencné, Ancikát, aki Szegedről érkezett Aranyosapátiba. — Már kicsi gyermekként magával vitt a határba a nagymamám és az édesanyám. Megtanítottak arra, hogy mely növények mire valók és hogyan lehet felismerni őket. Az életkoromhoz mérten csöpögtették belém a tudásukat. Sok mindenre figyeltem, szerettem ezt a tevékenységet, és igyekeztem minél többet megjegyezni. — Visszaemlékszik az első sikeres gyógyításra? — Nyolc-kilenc éves lehettem, amikor édesapám munkatársának gyereke született betegen, endogén-ekcémával. Semmi más munkát nem kaptam, csak a gyereket kellett egész nap a babakocsival tologatnom. Természetesen semmi kedvem nem volt ehhez, ráadásul egész nap hallgathattam a kis csecsemő fájdalmas ordítását. Eszembe jutott, hogy nagyanyám diófalevelet rakott az újszülöttek mellé. Miért, milyen meggondolásból? — még most sem tudom. Elbújtam a kicsivel, és teleraktam a kocsit diófalevéllel, és érdekes módon nem sírt a csöppség. Eltelt néhány nap, és az édesanyja utánunk jött. El akart náspángolni, de látta, hogy a gyereknek már nincs fájdalma. Azt javasoltam, hogy a fürdővízbe is tegyen diófalevelet. Az ekcéma eltűnt a gyerekről, de az anyja megesketett, hogy nem beszélek róla. — Mi szükséges ahhoz, hogy valaki természetgyógyász legyen? — A munkámat — úgy érzem —egyfajta varázslat öleli körül. Ez nem más, mint az a szeretet, amellyel mindezt teszem. Ezt nem lehet haszonvágyból vagy pénzszerzésből végezni, csakis szere tétből. Sokáig mindent ingyen csináltam és a hatóanyagokat is ajándékba adtam. Emiatt viszont két telkemet kellett eladni, azóta a készítmények árát elkérem. — Milyen betegségeket gyógyított eddig? — Kihullott a hajam. Kinövesztettem a magamét és másokét is. Kezeltem már súlyos rákos betegeket — eredményesen. Fekélyeseket, cukorbetegeket, pikkelysömörrel rendelkezőket. A próbababa is én vagyok, magamon próbálom ki a készítményeket. Erre ráfáztam már néhányszor, de rávisz a kényszer. Csak igazi és jól felhasználható hatóanyagokat adok ki a kezemből. — Igazi és hatékony hajnövesztőszer talán nem is ismert a mi országunkban. Ancikának, hogyan sikerült ezt megtalálni? — Emlékszem, hogy egyik alkalommal, rádióhallgatás közben egy professzor előadására lettem figyelmes, amiből arra következtettem, hogy a hajnövesztéshez fehérjére van szükség, csak a megfelelő fajtát kell megtalálnom. Úgy érzem, sikerült. Egy biológus-mémöknő is tőlem kért segítséget. Elláttam mindenféle készítménynyel. Már régen kinőtt a haja, mégis elég gyakran jött és vitt a krémekből. Kiderült, hogy Antall Józsefnek is adott belőle. A tévében egyszer egy hajnövesztőt mutattak be. Ösztönösen ráéreztem, hogy ez csak az általam feltalált szer lehet. Ez volt a Mr. Hair... Egy biológus-mérnöknek nem okozott gondot a krém összetételének tanulmányozása. Azt azonban tudtam, hogy ők igazán hatékonyan képtelenek elkészíteni. Nem is sikerült nekik. Eljött a hölgy még egyszer, akkor azonban már okosabb voltam, aláírattam vele egy nyilatkozatot, amiben beismeri, hogy én vagyok a hajnövesztő feltalálója. — Eszerint egyszerűen el akarták lopni, amit Ön talált ki és készített el. — Ez nem csak egyszer fordult elő. Egy biológus tanárnak pikkelysömörrel kezeltem a kétéves gyermekét. U is ellopta a készítményt, amely Szurikur néven vált ismertté. Az illető összete- hette volna a két kezét, hiszen a gyermeke újra egészséges lett. Ő azonban aljas módon járt el. Egyébként nélkülem hiába próbálják értékesíteni a gyógyírt, képtelenek pontosan ugyanazt létrehozni, amit én. Ha valamit nem tesznek bele, már nem fog sikerülni. De borzasztóan rosszul esik, ha visszaélnek a segítőkészségemmel. Megkerestek már a minisztériumból is, ismert emberek Melboume-ből és a világ más tájairól. Gyógyítottam már olyan embert, akiről az orvosok lemondtak, ésmég öt hét életet jósoltak neki. Rákos volt a fél tüdeje és a nyelőrendszere. Három-négy hónapos kezelésem után negyvenöt százalékos gyógyulást regisztráltak a szakemberek. Amikor a rokkantsági vizsgálaton kellett megjelenni, mái- kilencvenhat százalékban egészséges volt. Az orvosok tudomásul vették, és a zárójelentésre egyszerűen annyit írtak, hogy az antibiotikumok hatására gyógyult meg. — Előfordult már, hogy Ön sem tudott segíteni? — Hozzám mindig az utolsó pillanatban érkeznek. Jött hozzám egy román fiú, akinek pikkelysömör volt a testén. Abban az időben jelent meg a Trebenkönyv, amelyben ennek a gyógy- módját pontosan leírták. Gondoltam, hogy kipróbálom. Egy nap múlva a beteg testét kilencven százalékban elborította a kiütés. Borzasztóan megijedtem. Három napig a fürdőkádban tartottam, és a saját készítményeimmel kezeltem. Ez idő alatt egyikünk sem aludt. Megfogadtam, hogy csak a saját kipróbált receptjeimmel dolgozom, semmi mással. Gyógyítottam egy tanárnőt is, akinek a legsúlyosabb rákbetegsége volt. Nem hitte el, hogy meggyógyult, annyira együtt élt a problémájával. Nemcsak a testét, a lelkét is kezelnem kellett: Hatottam a munkahelyére, a családjára. Én tanítottam főzni, jógáz- ni vittem, hogy másra tereljem a figyelmét. Égy évbe került, amíg teljesen meggyógyult. — Gondolt már arra, hogy a termékeit meg kellene ismertetni a világgal? — Természetesen, de az útját valahogy nem sikerült megtalálni. Többször is folytattam tárgyalásokat ez ügyben. Az egyik cég mindössze két százalék részesedést ajánlott fel. Egy másik — úgy tűnt, hogy tisztességesebb — hárommillió forintot, valamint negyven százalékot a haszonból. Az utolsó megbeszélésen derült ki, hogy az ingatlanomat kérik foglalóba a siker fejében. Még a saját ügyvédem is rá akart beszélni! —Kinek fogja átadni a tudását? Ez a sok-sok ismeret nem veszhet kárba! — Többen meglátogattak már, kérték, hogy tanítsam őket. Biológusok, végzett orvostanhallgatók. Örültem is ennek. Mondtam, ha komolyan gondolják, akkor másnap kerékpárral, gumicsizmával jelenjenek meg. Egyikük sem keresett meg többször. A mesterséget az elejétől kell megtanulni. Tudniuk kell, hogy milyen növényt hol keressenek, azt mire használhatják. Nem állíthatom rögtön az asztal mellé, hogy kavar- gasson, amikor fogalma sincs, hogy mit fog a kezében! — Milyen tervei vannak? — Szeretnék egy nyolc-tíz beteget fogadó szanatóriumot létrehozni Aranyosapátiban. Ezen a helyen nyugodt körülmények között lehetne kezelni a betegeket. Kozma Ibolya Hormonok és szépséghibák Bőrünkön a belső elválasztású mirigyek különleges hatásokat képesek létrehozni. Kozmetikai szempontból különösen fontos a szőrnövekedésre, a faggyúmirigy-mű- ködésre, a bőr elszíneződésére és a bőr alatti kötőszövetekre gyakorolt hormonális hatás. Egészséges viszonyok mellett jelentős a serdülőkorral, a menstruációval és a terhességgel. valamint a klimaxszal kapcsolatos hormontermelés változásának a bőrre és függelékeire gyakorolt hatása. Ebből a szempontból főleg a köztiagy, az agyalapi mirigy, a here és a petefészek, valamint a mellékvesekéreg hormonjai fontosak. A férfihormonok a herében ás a mellékvese kéregállományában termelődnek. Kedvező hatást gyakorolnak az egész bőr felépítésére és működésére. Kisebb mennyiségben a női szervezetben is jelen vannak. Férfiaknál nagyobb mennyiségük durvább, vastagabb bőrt, fokozott szőmövekedést és a bőr nagyobb pigmenttartalmát idézi elő. Férfiaknál hiányuk, nőknél túlzott jelenlétük okozza a problémát. A női hormonok a petefészekben termelődnek, és a normális női megjelenés kialakulásához szükségesek. Nagyobb arányú termelődésük főleg a férfi szervezetében okoz jól látható tüneteket. A nemi hormonok szabályozzák a bőr alatti zsírszövet elosztását és felépítését is. A pajzsmirigyhormonok fokozzák a bőr anyagcseréjét és szükségesek a normális szőrzet kialakulásához. A pajzsmirigy túl-, illetőleg csökkent működésénél jellegzetes bőrtünetek alakulnak ki. Egészséges fiataloknál általában 12—14 éves korban indul meg a nemi hormonok termelése. Ezek hatására a tinédzserévek elején jelentős változások zajlanak le a szervezetben. Ennek az átalakulásnak a középpontjában a belső elválasztású mirigyek, főleg az agyalapi és a nemi mirigyek működésének megindulása áll. A testi és a lelki változások gyakran viharosan mennek végbe a fiatal szervezetben. A meginduló nemihormon-termelés, illetve az öröklött belső és külső tényezők hatására a bőr is követi és magán viseli a serdülés jegyeit. A haj és a bőr zsírosabbá válik és megjelennek a mitesszerek. Ma már jelentős ismeretekkel rendelkezünk a normális és kóros szőrzet élettanáról és hor- monális szabályozásáról. A szőrtüszők rendkívül érzékenyen reagálnak hormonális hatásokra, s elsősorban a férfihormonokra. A férfiaknál a szőrtüszők maximálisan kifejlődnek. Ennek következménye ajelleg- zetes szőrzet kialakulása és elosztása. Mivel a nők szervezetében nincs annyi férfihormon, ők azokon a helyeken, ahol a férfiak durva, szőrrel fedettek, csak pelyhesednek. A szőrtüszőkben végbemenő folyamatok jelentős részben a nemi hormonoktól, valamint a pajzsmi- rigy-hormonok normális jelenlététől is függenek.
