Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-03 / 180. szám

4 1995. augusztus 3., csütörtök Újfehértó * 11 VAROSRA UJ KELET UJFEHÉRTÓN UJ KELET Ez történt a városban Ebből lesz a'tájház Az iparos fájdalmai A kis borbélyműhely kívül­ről és belülről egyaránt olyan, mintha a századelőről maradt volna ránk. A megkopott cég­tábla fennen hirdeti, hogy itt nyírást és borotválást vállal­nak. Az üzletbe belépve azon­ban nem találunk mást, csak a 67 éves Verdes Ferenc mestert. — Nem jár erre vendég — kérdezem. — Eddig egyetlen frizurát készítettem el ma. Nem érdemes már nyitva tartani ezt a boltot. Jövőre be is zárom — ereszke­dik le mellém a fapadra kicsit nehézkesen Feri bácsi. — Mióta működik ez a bor­bélyüzlet? — 1954-től. Akkor még kevés ilyen hely fogadta a vendégeket Újfehértón és jóval nagyobb volt a forga­lom is. — Hány ember for­dult meg itt naponta? — Volt olyan hétvé­ge, amikor vasárnap délelőtt tizen, tizen­öten is várták, hogy rájuk kerüljön a sor. — Miért pont ezt a szakmát tetszett vá­lasztani? — Őszintén szólva, a mai napig sem tu­dom. Édesapám föld­műves volt, de én nem léptem a nyomdokaiba. 1942-ben el­mentem fodrásztanoncnak. — Van, aki továbbvigye Gazdag program Természetesen az idei au­gusztus sem múlhat el Újfe- hértón agusztus 20-i ünnep­ség nélkül. A műsort a tulaj­donosváltás ellenére is a művelődési ház szolgáltatja majd. — Egyenlőre még csak a ter­vezetet tudom elmondani, a konkrét program még nem állt össze — mondja nevetve Pappné Anikó. — Terveink szerint a fúvós zenekar zenés ébresztőjével és a majorettcso- port felvonulásával venné kez­detét az egésznapos rendez­vény. Szeretnénk idehozni a gyermekeknek egy gumi ugrá- lót, a nagyobbak műbikán te­hetnék próbára bikaülő tudásu­kat, közben pedig a Napsugár a családban a stafétabotot? — Három felnőtt fiam, uno­káim és dédunokáim vannak. Szerencsére egyik sem vette kezébe a fodrászollót. __??? — Tudja kedvesem, ebből ma már nem lehet megélni. Sok a hivatásos fodrász és még több a garázsokban kontárko- dó. Na meg aztán rengeteget elvisz a TB, az adó és még so­rolhatnám. Ráment erre az üz­letre még az egészségem is. Nézze csak meg, hány féle gyógyszert szedek. Már az in­tenzív osztályt is megjártam egy szívinfarktussal. — Általában meddig van nyitva a műhely?— Már régen nem érdemes itt tölteni reg­geltől estig az időt. Nemsoká­ra hazamegyek ebédelni, aztán ma már vissza se jövök. Mi­nek idegesítsem itt magam, ha úgysem jön vendég? Medence A nyári forróságban min­denkinek jólesik felfrissülni a medencék üdítő habjaiban. Aki teheti, elutazik a tenger­partra, vagy valamelyik hazai fürdőparadicsomba. Aki azon­ban nem engedheti meg ma­gának az utazást, az uszodák vizében keres menedéket. Már aki teheti... Újfehér­tón ugyanis nem hogy strand, de még egy icipici úszómedence sincs. A hely­béliek kénytelenek Nyír­egyházára, Hajdúszobosz­lóra, vagy éppen Hajdúná­násra átruccani, ha fürdő­zésre támad kedvük. — Meddig még e lehetet­len helyzet? — tettük fel a kérdést Nagy Sándor pol­gármesternek. — Sajnos azt kell mond­jam, még egy jó ideig. Ter­mészetesen szeretnénk, ha végre nálunk is lenne strand, készítettünk tanulmányter­veket is, de az elkövetkező években nem lesz rá pénz. Népművészeti vásárt szerve­zett május 26-ára a 2-es Szá­mú Általános Iskola. Az egy­napos rendezvényen a fafara­góktól kezdve a fazekasokon át a bőrművészekig a kézmű­vesipar csaknem minden ága­zatának képviselője jelen volt. A vásárral egybekötött bemu­tatót egyelőre a nagyobb szak­mai, és nem a közönség­érdeklődés jellemezte, ami ta­lán annak köszönhető, hogy a településen ez volt az első ilyen jellegű rendezvény. Ám a szervezők és a városatyák nem csüggedtek el, szeretnék jövőre is megrendezni, mi több, hagyománnyá tenni. Juniális-műsort adott június 2-án a művelődési házban a 4-es Számú Általános Iskola gyermekserege. A sportegyesület június 15-i soros közgyűlésén leváltották az egyesület elnökségét. Az újonnan kinevezett elnök For­ró Zoltán lett. Az elnökséget pedig Hajdú Ferenc technikai vezető, Buczkó Béla, a labda­rúgócsapat szakosztályveze­tője, Sipos Sándor, az aszta­liteniszezők szakosztályveze­tője és Farkas István, a vállal­kozók delegáltja alkotják. Az önkormányzat szervezé­sében, jelentős önkormányza­ti hozzájárulással, mintegy 150 gyermek vett részt június 17. és 24. között az egyhetes szlo­vákiai táborozáson. A csaknem mindennapos strandoláson túl gyalogtúrákat és egyéb, a kör­nyék nevezetességeinek meg­ismerésére irányuló sétákat szerveztek a kicsiknek és na­gyoknak. A mozgáskorlátozott gyer­mekekről sem felejtkezett meg az önkormányzat. A Mozgás- korlátozottak Egyesülete, a Kamilliánus Család, valamint a helyi Vöröskereszt támoga­tásával háromnapos ausztriai kirándulásra vitték el őket. Az elsődleges úticél a Szafaripark felkeresése volt. Gépbemutatóval egybekö­tött egész napos szakmai ren­dezvényt tartott a Gyümölcs­ös Dísznövénytermesztési Ku­tató Fejlesztő Vállalat. Megkezdődött a tájház kiál­lítási anyagának berendezése. Befejeződött a Bocskai utcai óvoda és a zeneiskola tető- szigetelése. A közel kétmillió forintos beruházást a 3-as is­kola renoválása követi majd. A napokban készült el és adtak át egy körülbelül 3,6 ki­lométer hosszú ivóvízhálóza­tot. A Nyitvicsav támogatta, és a csaknem 6 millió forintos beruházásnak köszönhetően gyakorlatilag százszázalékos lett a település vezetékes ivó- vízellátása. együttes, majd pedig a Man­hattan együttes szórakoztatná a közönséget. Terveink között szerepel fürdőruha-bemutató is, s hogy az idősebbek se ma­radjanak ki a mulatságból, táncdalparádéra invitálnánk őket. Ehhez azonban elenged­hetetlenül szükséges, hogy el­fogadják a meghívásunkat a neves előadók, akik személyét egyenlőre szeretnénk titokban tartani. Este pedig, az éjszaká­ba nyúló táncmulatság venné kezdetét. Mivel mindez rengeteg pénzbe kerül, körlevelet küld­tünk szét vállalkozó társaink­hoz, s nagy örömünkre már érkezett is egy-két, számunk­ra kedvező visszajelzés. A művelődési ház is szépül Szponzor nélkül is megy a „szekér” Június 15-én sokak számá­ra váratlan, de nem meglepő őrség-, azaz elnökségváltás történt a sportegyesület élén. Az okokról Forró Zoltánnal, az újdonsült elnökkel beszél­gettünk. — Kicsit régebbre kell visszamenni, ha meg akarjuk érteni a dolgokat. A történet ott kezdődik, hogy a focicsapatnak nem úgy ment, mint ahogy szerettük volna. Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy ta­vaszra nagyon meggyengült a csapat. Több meghatározó játékosunk eligazolt, néme­lyek visszavonultak, ráadá­sul a szponzorok is elhagy­ták a csapatot. Nemcsak hogy anyagilag nem támo­gatták többé, de elvitték mindazokat a felszerelése­ket, mezeket és egyéb esz­közöket, amiket régebben az egyesületnek ajándékoztak. Szóval egy teljesen megté­pázott, kifosztott csapat állt rajthoz a tavasszal. Látni kellett, hogy nyártól új ala­pokra kell helyezni a focit, különben a fiúk továbbra is csak szenvedni fognak a mérkőzéseken, és nem tud­ják majd azokat az eredmé­nyeket hozni, amit az elnök­ség és a szurkolók is elvár­nak tőlük. —Szponzorok és pénz nél­kül elég nehéz többet kihoz­ni a csapatból — Természetesen ezzel mi is tisztában voltunk, mint ahogy tudtuk azt is, hogy sem a vállalkozók, sem pedig az önkormányzat nem tudja egye­dül pénzelni és fenntartani az egyesületet. Itt most nemcsak a futballcsapatról van szó, ha­nem az asztalitenisz- és a boxszakosztályról is. Ebből következett, hogy valahogy össze kellene egyeztetni az ér­dekeket. Tárgyaltam a képviselő-testülettel, a vállal­kozókkal, és úgy tűnt, hogy bizonyos kompromisszumok mellett meg tudunk egyezni. — Jól sejtem, hogy az egyik feltétel az azonnali elnökség­váltás volt? — Igen, ez volt az egyik ké­résük, valamint hogy ők is de­legálhassanak egy tagot az el­nökségbe. Cserébe azt ígérték, hogy játékosvételre adnak egy­millió forintot. Mi teljesítettük a ránk eső részt, ők viszont a mai napig nem hozták a pénzt. — Tehát megint ittmaradtak szponzor és pénz nélkül... — Nagyon úgy festett a do­log. De hát ettől függetlenül is dolgoznunk kellett, és ehhez az is hozzátartozik, hogy új játé­kosokat hozzunk a csapathoz. Sikerült tehetséges, fiatal játé­kosokat leszerződtetni, és sike­rült megtartani a csapat nagy részét. — Kik érkeztek? — Elsőként említeném meg legnagyobb „igazolásunkat”, a Szlovákiából érkezett Szénái Péter edzőt. Kiszely Béla és Krasznai Zsolt Demecserből jöttek vissza. Szilágyi László Ibrányból érkezett. Leskó Lász­lót a nyíregyháziaktól kaptuk kölcsön. A nyírteleki Kisér Attila és két szlovák játékos szerződtetéséről még folynak a tárgyalások. Őszinte örö­münkre Ur Lajos kisebb kiha­gyás után újra csatasorba állt. — Lesz-e pénz a működés­hez? — Az önkormányzat újra­gondolja a pótköltségvetés ké­szítése során az egyesület tá­mogatását, emellett pedig he­lyi kisvállalkozókkal, illetve nyíregyházi cégekkel tárgya­lunk a szponzorálást illetően. Nagyon fáj, hogy a vállalko­zók így átvertek minket. Pedig mi teljesítettük a feltételeket, de ők újabb és újabb követelé­sekkel álltak elő. Bele akartak szólni például az edző szemé­lyébe is, pedig az elején tisz­táztuk, hogy a szakmai kérdé­sekben csak mi dönthetünk. Őszintén szólva nem igazán értem a logikájukat. Ők keres­tek minket, hogy próbáljunk együttműködni, aztán meg majdnem tönkretették az egye­sületet. Sajnos az ilyen embe­rek miatt nincsen összefogás és jó futball Újfehértón.-— Felkészülés? — Július 12-én kezdfük meg. Az első héten ráhango­lás volt, a második héttől kezd­ve pedig délelőtt és délután is tartunk edzéseket, emellett pe­dig folyamatosan játsszuk az edzőmeccseket. Nyírteleket 3-2-re, a Hardware-t 4-2-re vertük meg, Baktától 3-2-re kikaptunk. Játszottunk egy fél mérkőzést Nagykálló csapatával és Ibránnyal is. Ezután játszunk még kétszer a hajdúnánásiakkal, vala­mint Téglás csapatával, és részt veszünk a már hagyo­mányosnak mondható Kálló Kupán is. — Mire lesz elég a felké­szülés? — Az majd elválik az au­gusztus 13-i, Nagyhalász el­leni itthoni mérkőzésen, ahol már a bajnoki pontokért fognak küzdeni a fiúk. — Ha már a bajnokságnál járunk... Milyen célkitűzé­sekkel indultok neki? — Átgondoltuk a lehe­tőségeinket, újraértékeltük a célokat, és arra a követ­keztetésre jutottunk, hogy az első öt hely valamelyi­két szeretnénk megsze­rezni. — Reális ez a célkitűzés? — Ha az igazolások sike­rülnek és ez a „csak azért is megmutatjuk” hangulat to­vább fog tartani, sikereket, mi több, komoly sikereket érhetünk el. A szakmai mun­ka kifogástalan, ezt jelzi, hogy az edzéseket rendsze­resen. egyre többen látogat­ják és végre a vezetőségben sincs széthúzás..

Next

/
Thumbnails
Contents