Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-22 / 196. szám

4 1995. augusztus 22., kedd Külföld-belföld UJ KELET Szlovák lap 1968-ról A magyarok feladata Az 1968-as csehszlovákiai invázióban részt vevő magyar csapatokat úgy tájékoztatták, hogy a magyar kisebbség képviselőinek támogatását élvezhetik — írta a kormányhoz közel állónak tartott Slovenská Republika pozsonyi napilap hétfői száma. Hozzáfűzte, hogy az akkori pozsonyi magyar főkonzulátus a külügyminisztériumba küldött jelentésekben félretájékoztatott, fokozódó nacionalista veszélyről tudósított és olyan jelentéseket küldött haza, amelyek szerint „nemcsak a magyar kisebbséget, de a cseheket és más kisebbségeket is elnyomják”. A lap terjedelmes anyagban boncolgatja Csehszlovákia ka­tonapolitikai helyzetét. Hangsúlyozza, hogy a keleti tömbön belül leginkább a cseh és morva országrészeket tartotta veszé­lyeztetettnek a csehszlovák törzskar, ezért Csehországban össz­pontosult a harci alakulatok 80 százaléka, míg Szlovákia in­kább a háttérország feladatait látta el és csak három ezred állt a katonai körzet rendelkezésére a „gyorsan támadó magyar hadosztály ellen”. A lap figyelmeztet arra is, hogy a magyar hadosztály közvetlenül a szovjet déli hadseregcsoport irányí­tása alatt állt. A lap szerint a Szlovákiában bevetett magyar katonai erő összehasonlíthatatlanul nagyobb volt a szlováknál, s csak a harckocsizok száma volt egyensúlyban. A magyar hadosztály — a lap szerint — azt a feladatot kapta, hogy nagyjából 10 ezer négyezetkilométemyi területet foglaljon el, amelynek határa a lap által használt városnevek szerint körülbelül a nyelv­határt jelenti. A Slovenská Republika szerint éppen az invázió után érte el a szovjet vezetés, hogy Csehszlovákia területére jól kiképzett elsőosztályú hadosztályokat vezényelhessen, beleértve a nuk­leáris taktikai fegyverek elhelyezését. A lap úgy véli, az invá­zió után a szovjetek stratégiai fölényre tettek szert. Meciar véleménye Az emberiség fontosabb, mint a hatalom — nyilatkozta a szlovák rádiónak az 1968- as szovjet intervenció kapcsán Vladimír Meciar szlovák kor­mányfő. A miniszterelnök hangsú­lyozta, hogy még abban az időben is mindenki szabadon választhatott. „Volt. aki azt mondta, hajtsunk fejet a hata­lom előtt, és akkor jobb lesz. Aki megtette, annak jobb is volt egy ideig”—vélte Meciar. A kormányfő szerint 1968 és a mai események között le­hetetlen párhuzamot keresni. Azok közül, akik nem akarták Jakesék és Husákék rendsze­rét, Meciar szerint 1989 után sokan nem tudták, mit akar­nak, és ekkor derült ki, hogy az értelmiség csak keresi ön­magát. A kormányfő történelmi eredménynek nevezte a kom­munizmus kudarcát és a szlo­vák államiság megvalósulását, főleg az államiság első ered­ményeinek tükrében. „Ko­moly törésvonal az emberi jo­gok és a kisebbségek kérdése — mondta Meciar. — Szlo­vákia mint államalakulat meg­szilárdult, az emberi jogokat betartjuk. Ám sokan nem tud­ják, miről van szó, s ezért si­keresek azok a jósok, akik tra­gédiákkal fenyegetőznek” — vélte a kormányfő, hozzátéve, hogy a hazugság sok esetben normává nőtte ki magát. Me­ciar szerint a propaganda nem a közvélemény pozitív formá­lásán dolgozik, tevékenysége inkább bomlasztó. „1968 belügy volt, nemzet­közi visszhanggal — mondta Meciar. — A mai változások globálisak, minden változik, és mi keressük a helyünket” — tette hozzá, figyelmeztet­ve hallgatóit, hogy soha meg nem ismételhető társadalmi mozgások alkotó tényezői le­hetnek. Szökött bűnözőket keresnek Szökött bűnözők felkutatásához kéri a lakosság segítségét a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság. A három férfi augusztus 20-án éjfél körül, az ablakrácsok kifeszítése után távozott a Gyön­gyösi Városi Kapitányság fogdájából. Személyleírásuk: a 31 éves nagyfügedi Csík János 175—180 centiméter magas, erős testalkatú, kreol bőrű férfi. Szökésekor sárga rövidnadrágot és világos színű pólót viselt. Mészáros Attila 22 éves budapesti lakos. A barna, rövidre vágott hajú 185-190 centiméter magas, erős, kisportolt testalkatú férfi szökése idején fehér hosszú ujjú pólót, színes nadrágot és edzőcipőt viselt. Szabó Csaba 27 éves gyöngyösi lakos 155—160 centiméter magas. Testalkata vé­kony, szeme kék, haja szőkésbarna, orra feltűnően nagy. Szökése­kor barna rövid nadrágot, fehér Adidas márkájú cipőt és sötét szí­nű pólót viselt. Csík többrendbeli lopás, Mészáros zsarolás. Szabó pedig súlyos testi sértés miatt került előzetes letartóztatásba. A rendőrség kéri, hogy aki a szökött bűnözők tartózkodási helyéről bármilyen információval rendelkezik, az jelezze a Gyön­gyösi Városi Rendőrkapitányságon, a 37/312-555-es telefonszá­mon, vagy bármely rendőri szervnél. Ki kinek tartozik? A magyar háziasszonyok fontosabbak Azzal kell kezdenem, hogy magam sem vagyok az adós­ságfelmondás híve, mindaddig, amíg megfelelő feltételek mel­lett meg tudunk a hitelezőink­kel állapodni! Ugyanakkor éle­sen szemben állok mindazok­kal, akik a kérdés felvetését is rémülettel fogadják, a felvető­ket demagógoknak bélyegzik. Ellenérveik helytállóságával és erkölcsi megítélésével azonban foglalkozni kell. Első ellenvetésük az. hogy ma már két okból nem jöhet szóba adósságkezelésünk fel­tételeinek felülvizsgálata: — Egyrészt „ma már nem olyan kedvező a politikai helyzet, mint a rendszerváltás kezdetén, a vasfüggöny lebontásakor volt.” — Másrészt „akkor még a hi­teleink nagy része mögött az érintett nyugati államok garan­ciája volt, most a japán házi­asszonyoknak kellene azt mon­danunk, hogy nem fizetünk. Ugye, ez nem engedhető meg?” A rossz hitelek sorsa Az első ellenvetést azért nem fogadom el, mert az adóssá­got lelkesen fizetők régebben sem voltak egészen kisfiúk a magyar gazdaságpolitikában, mégis csak most mondják, hogy akkor lehetett volna, de most már nem. Ezt az „akkor még lehetett volna, de most nem” érvet csak olyanoknak van erkölcsi joguk felhozni, akik akkor is szóba hozták. A második ellenvetés egy­részt nem igaz, másrészt er­kölcstelen. Nem igaz, hogy a mi nemfizetésünk következtében akárcsak egyetlen japán házi­asszonynak is elveszne a pénze! A rossz hiteleket a világ nagy pénzintézeteinek kellene leírni­uk, akiknek bőven van miből. A sok rossz hitelük között a mienk nem lenne lényeges a mérlegük szempontjából. Nemhogy egyet­len japán háziasszony, de egyet­len pénzintézet sem menne tönk­re abban, hogy mi nem fizetünk! Legfeljebb nem örülnének neki. Nézzük csak a tényeket: a/ A világ gazdasági pe­rifériáiban, elsősorban a latin­amerikai és a volt szocialista országokban 2000 milliárd kül­földi adósság dollár gyűlt össze. Ennek a mi adósságunk csak 1,5 százaléka. A nagy hitelezők hi­telei között talán sehol nem éri el az 5 százalékot a mi részese­désünk, az átlagos nagy pénz­intézetek hiteleiből tehát csak század százalékokban számol­ható. Nem a mi adósságunk fel­mondása volna a számukra a baj, hanem az, hogy ez arra vi­lágítaná rá, hogy a 2000 milli­árdos állomány szinte egésze rossz hitel, amit egy bank jó mérlegében le kellene írni. Mi ugyanis nemcsak kicsik vagyunk a 2000 milliárdos kintlévőségükön belül, ha­nem annak 95 százaléka a mi­Osztrák—magyar határmegállapodás A hétfőn Fertőmeggyesen (Mörbisch) aláírt magyar— osztrák megállapodások nyo­mán a két ország polgárai is­mét az elmúlt években meg­szokott körülmények között utazhatnak egymás országába. Ausztria EU-tagsága, csatla­kozása a schengeni egyez­ményhez nem jelent hátrányos változást — így értékelték a megállapodásokat a miniszte­rek. Kuncze Gábor magyar belügyminiszter az ünnepé­lyes aláírás után osztrák kol­légájával és Kari Stix burgen­landi tartományi főnökkel kö­zösen tartott sajtóértekezletén arról beszélt, hogy a sávok kialakításáról és a megfelelő személyzet biztosításáról, va­lamint a korszerű technika mielőbbi beszerzéséről szóló megállapodás már a schenge­ni egyezmény életbelépé­sének előkészítése, míg a töb­bi megállapodás a határmenti lakosság hétköznapjait köny- nyíti meg. Ennek fényében elmondható, hogy Ausztria EU-csatlakozása ellenére ma még szorosabbá vált a két szomszédország kapcsolata. Az egyezményt Magyaror­szág már szeptember 1-jétől érvénybe lépteti, míg Auszt­riában a szokásos parlamenti eljárás két hónapot vesz igény­be. Caspar Einem osztrák bel­ügyminiszter arról is beszélt, hogy nem véletlenül elsőként Magyarországgal kötöttek ilyen, a schengeni megállapo­dás hatását befolyásoló egyez­ményt: e tény is jelzi, milyen nagy gondot fordítanak erre a szomszédkapcsolatra. Más­részt elmondta, hogy Szlové­niával folynak hasonló tár­gyalások. A megállapodásban szerepel az a szándék, hogy a határon mielőbb működtes­sék a legkorszerűbb techni­kát, az útlevélleolvasó és elektronikus adatfeldolgozó rendszereket. Kuncze Gábor közlése szerint Magyarország máris rendelkezik a szükséges technikával. Az osztrák bel­ügyminiszter bízik abban, hogy a megadott határidőig, 1997-ig Ausztria is beszerzi a szükséges felszerelést, amely­nek első darabjait az év vé­gén kapják meg a határszer­vek. Mindkét miniszter igen nagyra értékelte, hogy e bo­nyolult kérdésekben ilyen gyorsan sikerült megegyezni. A rendezés igénye március­ban jelentkezett, amikor az első nagy torlódások kelet­keztek a határon, s amikor felmerült a gyanú, hogy Auszt­ria EU- és schengen-csatla- kozása hátrányosan érintheti az osztrák—magyar határfor­galmat. A tárgyalások, ame­lyek még Franz Löschnak ak­kori miniszterrel kezdődtek, Caspar Einem kinevezése után alaposan felgyorsultak, s a mostani, hatodik találkozón a két miniszter már aláírta a konkrét megállapodást. enkénél is rosszabb adósság. A mi tárgyaló pozíciónk azért erős a hitelezőkkel, mindenek előtt a Valutaalappal és a Vi­lágbankkal szemben, mert szá­mukra nem az volna a tragikus, ha mi nem fizetnénk, hanem az, hogy akkor kiderülne, hogy még a legjobbak egyike sem fizetőképes. Akkor mit mond­janak a többi hitelükről? Az adósságrendezésünkről meginduló tárgyalásokon ezért nem ők, hanem mi volnánk erősebb pozícióban, tehát nem szolgai alázatra, hanem a saját pozíciónkat reálisan értékelő határozott álláspontunk képvi­seletére volna szükség. b/ Hála az egész fejlett világot is uraló egyoldalú monetáris po­litikának, a nekünk hitelező ban­koknak és pénzintézeteknek nem is a fenti 2000 milliárd dolláros rossz hitel a fő gondjuk, hanem az utóbbi évben nagyon megsza­porodott rossz hazai hitelek. Ne a japánokat féltsük! Ha a mindenáron fizetni aka­ró hazai szakértők a japán házi­asszonyokra hivatkoznak, akkor én a japán bankok helyzetét idé­zem. Ezeknek a pénzügyminisz­terük közlése szerint 570 milli­árd dollár rossz hazai hitelük van. A nemzetközi szakértők szerint ez alábecsült szám, és epésen azt fűzik hozzá, hogy a jövő tavaszai már 800 milliár- dot fognak elismerni. A japán háziasszonyoknak tehát nem at­tól kell félniük, hogy a bankjaik rossz hiteleiből legfeljebb egy százalékot kitevő magyar hitel­ről derül ki, hogy rossz. De nem­csak ettől nincs okuk a félelem­re, de még attól sem, hogy a hazai rossz hitelek miatt az ő be­tétjük, vagy kötvényük elveszik. A japán gazdaság ereje és a kor­mányuk felelőssége 100 száza­lékos garanciát jelent arra, hogy minden kisember pénze bizto­sítva legyen. Biztosítva van ez még nálunk is, ahol a bankok­nak fajlagosan sokkal több a rossz hitelük, ahol sokkal gyen­gébb a gazdaság egésze, ahol a kormánynak a lakosság pénzé­ért való felelőssége nem annyi­ra szilárd. Ha nálunk nincs sem­mi okuk a betéteseknek, az ál­lamkötvény tulajdonosoknak a félelemre, mennyivel kevesebb oka van erre a japán kisembe­reknek! Őket tehát ne a mi pénz­ügyi szakértőink védjék meg. A magyar adósságrendezéssel szemben — véleményem sze­rint — a japán háziasszonyok érdekeire hivatkozni vagy teljes szakmai tájékozatlanság, vagy demagógia, vagy erkölcsi hiba. Az utóbbit akarom bizonyíta­ni azok felé, akik az első kettőt nem vállalják magukra. A ma­gyar adósságról nemcsak el le­hetne, de el is kell mondani, hogy az a magyar nép egészét sújtó te­her, amit sajnos aránytalan mér­tékben éppen a lakosság szegé­nyebb kétharmada visel. Mint láttuk: ezt egyáltalán nem lehet elmondani a japán, illetve más tőkés országok lakosságáról. Szerencsegépek ellenőrzése A szabályos a nyerő A szerencsejátékok egyik kö­zös alaptörvénye, hpgy a játé­kosok, fogadók sohasem me­hetnek „tutira”. Annál bizto­sabb viszont általában a játék- szervezők nyeresége és ez így természetes is, hiszen aki ilyes­mire vállalkozik, nem puszta emberbarátságból, hanem üzle­ti érdekből teszi azt. Csakhogy vannak köztük — a jelek sze­rint nem is kevesen —, akik nem érik be azzal a tisztes ha­szonnal, amit a törvény és a jogszabályok betartása mellett el lehet érni. Törvénytelen ext­raprofitjukhoz viszont az utób­bi időben nehezebben és remél­hetőleg csak ideiglenesen tud­nak hozzájutni, s mint később ki fog derülni: igen magas áron. A szerencsejáték-törvénynek a Bokros-csomaggal összhang­ban történt módosítása ugyanis alaposan megszigorította pél­dául a pénznyerő- és játékauto­maták üzemeltetésének felté­teleit és azokat a szankciókat is, amelyek a törvényt semmibe vevőket sújtják 1995. június 30. óta. Az automaták üzemelteté­sét ellenőrző hatóságok, a Sze­rencsejáték Felügyelet, a rend­őrség, az önkormányzat és a Fogyasztásvédelmi Főfelügye­lőség emberei pedig kiterjedt és közös ellenőrzés-sorozatba kezdtek, hogy a törvény papír­ra rótt betűinek érvényesülésé­ről meggyőződjenek. Mit ta­pasztaltak a budapesti, kiskun­félegyházi, szécsényi, moson­magyaróvári és a legfrissebb, a balatoni akciójuk során? — kérdeztük Sebes Pétert, a Sze­rencsejáték Felügyelet elnökét. — Már a törvény hatályba lépését követő első hetekben tudomásunkra jutott, hogy az illegálisan üzemeltetett gépeket a tulajdonosok nem akarják végleg kivonni a forgalomból. Várakozó álláspontra helyez­kedésük nem tartott sokáig: néhány nap után ezek a gépek kezdtek visszaszivárogni a vendéglőkbe, presszókba, já­téktermekbe. így munkatársa­ink nem lepődtek meg, amikor továbbra is találtak engedély nélkül működtetett gépeket, igaz: a korábban megszokott­nál lényegesen kevesebbet. A balatoni akciót megelőzően az ország területén mintegy 80 helyről így is körülbelül félszáz illegális automatát szállítottak el és eddig 15 vendéglátóhely­nek a működési engedélyét is visszavonták, mert az új törvé­nyi szabályozás nemcsak a gép tulajdonosát bünteti, hanem azét a vendéglátóhelyét is, ahol az engedély nélküli automata működik. És e bezárások száma fel­tehetőleg még több is lesz az eddig ellenőrzött helyeken, mert az önkormányzatoktól némi késéssel értesülünk a mű­ködési engedélyt megvonó ha­tározatokról.

Next

/
Thumbnails
Contents