Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-16 / 191. szám

UJ KELET Megyénk életéből 1995. augusztus 16., szerda A színeket tavasszal tervezi Virágerdőben Tiszateleken a halászcsárda mögött épült fel a gátőrház. Maga az épület jellegtelen tí­puslakás, de a virágoskert va­lami csodálatos. A gyermekek meséskönyvébe, illusztráció­nak szoktak ilyet rajzolni. Az ápolt ágyások gondozóját ke­restem, s így ismerkedtem meg özvegy Lippai Károlynéval, a gátőr anyósával. A kedves, idős nagymami szívesen ráállt .egy kis beszélgetésre. — Hogy kerültek ide, a „vi­lág végére” ? — A vejem ’87-ben meg­kapta a gátőri állást, és rá egy évre ideköltöztünk mi is. Ko­rábban a faluban laktunk, de így többet lehet együtt a csa­lád. A régi házunk még most is megvan, ott is nevelek virá­gokat. Ráadásul a nyaralóban is naponta kell takarítani. Há­rom portát rendben tartani elég nehéz feladat, de megoldjuk. — A mai gyerekek már nem is nagyon ismerik a kerti vigárok neveit. Önöknél me­lyek a leggyakoribbak? — A rózsa, a salvia, a mus­kátli, a nárcisz és a tűzliliom az ismertebbek közé tartozik. Ritkaságszámba megy a nyári tulipánom és a narancsfám. — Szüreteltek-e már a na­rancsfáról? — Nem, még csak négyéves. Ráadásul úgy hallottam, hogy a magról vetett fajták nem is hoznak termést, csak ha neme­sített alanyról beoltják. Úgy tudom, Ibrányban van egy ilyen, megpróbálunk onnan oltványt szerezni. — Mikor kezdődik a virágok szezonja? — A hölgyliliom már janu­árban kezd virítani, és az ülte­tés ütemében tö4>b hónapon keresztül hozza tölcsér alakú cirkás szirmait. Az egyik fiam Szigetszentmiklóson lakik. Tőle kaptam még évekkel ezelőtt egy picike hagy­mát. Azóta úgy elszaporodott, hogy több mint ötven tő lett belőle. — A virágmagvakat boltban vásárolja? — Amelyiket magról kell szaporítani, azokat ősszel meg­szedem és kiszárítom, majd zacskókba téve mindegyikre ráírom a nevét. Tavasszal el­gondolom. hogy melyik mi­lyen színűt virít, és aszerint veteményezek. De van olyan is, mint a büdöske, hogy annyi magot hullajt el ősszel, hogy kikel magától, sőt ritkítani kell. — Mi lesz a sorsa a falubeli háznak? — A fiatalok eladnák, de én nem engedem. Olyan sokat úgysem kapnánk érte. Az egy komfortosabb lakás radiátoros fűtéssel, itt pedig télen cserép­kályhában tüzelünk. Fekete Tibor 1995 július Milyen időnk volt? Keksz Nehéz napom volt, fárad­tan ültem fel a Mátészalka felé induló vonatra. A kupé szinte üres volt. Oldalt két körszakállas fiatalember po- litizálgatott félhangosan, az utolsó ülésben papa, mama és három csemetéjük ült. A papa — elég hangosan — két nagyobbik fiával birkó­zott, közben a kicsi Tarzant játszott. Négy-öt évét meg­hazudtoló ügyességgel köz­lekedett a csomagtartókon. Engem fejbe is rúgott. Erre riadtam fel félálomból. Mégsem ettől fájdult meg a fejem. A kocsi elejében tíz-tizen- két, szabadságról visszatérő katona érezte jól magát. Egyiküknek egészen jó hangja volt, de sajnos a töb­biek is énekeltek. Az álom végképp elszállt a sze­memből. Ekkor egy barna hajú, vékony srác felállt az ülésre, széttárt karokkal le­intette az üvöjtőkórust, és elordította magát: — Fi­gyeljetek. rockerek! Hagy­játok a Pálma Texet, rág­csáljatok győri kekszet! — ezután összeesett, és énekel­tek tovább, egészen Nyír­bátorig. Dojcsák Tibor Léghőmérséklet A közepes léghőmérséklet 22,4 Celsius-fok volt, ami 1,5 fokkal meghaladja a júliusi sokéves átlagot, tehát igazi nyári meleg volt. Ebben azon­ban nem volt semmi rendkívü­li, ez beilleszkedik az utóbbi 120 évben mért értéktarto­mányba, hiszen 1932-ben és 1936-ban 24,2 Celsius-fokos átlagot, sőt tavaly júliusban is az ideinél magasabb (23 C fok) havi átlagot mértek. Az évből eddig eltelt hét hónap közepes léghőmérséklet 1 C fokkal ha­ladta meg a sokéves átlagot. A hónap folyamán Nyíregyházán a legmelegebb 23-án volt, ami­kor a hőmérő higanyszála ár­nyékban elérte a 32,7 C fokot. A legalacsonyabb léghőmér­séklet 7-én hajnalban volt, amikor 14 C fokot mértek. Csapadékviszonyok A lehullott csapadékmennyi­ségnek igen változatos terüle­ti eloszlása volt, hiszen 4 mm (Nagyecsed) és 62 mm (Csá­szárszállás) között volt. Az előző hónapokhoz hasonlóan ismét a megszokottól eltérően a legtöbb eső a Nyírségre — áltlagosar. 25 mm —, a legke vesebb viszont a Tisza—Sza­mosközre (13 mm) hullott. Te­rületi átlagban a megyében 18 mm esett, ami alig haladja meg a sokéves közepes értékek 1/4-ét. Az elmúlt hónapban az igen alacsony csapadékértékek ha­tására az első félévi mintegy 40 mm-es csapadéktöbblet csa­padékhiánnyá (-10 mm) ala­kult. Összehasonlítva azonban a tavalyi aszályos év azonos időszakával, a jelenlegi csapa­dékhiány nem olyan súlyos. Folyók vízjárása A folyók vízgyűjtőterületein az átlagosnál jóval kevesebb csapadék és az átlagosnál ma­gasabb léghőmérséklet hatásá­ra csökkent a felszíni lefolyás mértéke, és ezért a havi köze­pes vízhozamok és medertelt- ségek elmaradtak a megszo­kott értékektől. Talajvíz, talajnedves­ség Július végéig a talajvíztartó réteg szintje jelentősen csök­kent. Jelenleg területi átlagban a közepes telítettség 51 száza­lékkal marad el a sokéves át­laghoz képest. Ennek meg­felelően térségünkben az átla­gos talajnedvesség is 20 szá­zalékra csökkent. KAMARÁK Hétpontos agrárfejlesztési terv Állam, meddig késlekedsz? A Magyar Agrárkamara legutóbbi küldöttgyűlésén a képviselők egyöntetűen megszavazták az agrárágazat stabilizációjáról szóló elvi elképzelést. A javaslat, mintegy alap­ként leszögezi, hogy a ma­gyar gazdaság és az agrár­ágazat helyzete szétválaszt- hatatlan. A mezőgazdaság mélypontról való kibillenté­sét nemzetgazdasági ügy­ként kell kezelni, mert az ágazat stratégiai szerepet ját­szik az egész gazdaságunk­ban. Ezt alátámasztva hangzott el, hogy 1994-ben, mint mélyponton, a 83 milliárd forintos támogatás mellet mintegy 60 milliárd forintos nettó költségvetési befizetést végzett az egész vertikum. Emellett a termelési alapjai­ban teljesen legyengült ága­zat képes volt 2,2 milliárd dolláros exportra, ami a növekvő mennyiségű beho­zott élelmiszertermékek ér­tékének levonása után is 1,2 milliárd dollárral javította a nemzetgazdaság folyó fize­tési mérlegét. A vázolt helyzetre alapoz­va az agrárkamara hét pont­ban foglalta össze a legfon­tosabb megvalósítandó cél­kitűzéseket: Legfontosabb feladatként a kormányprogram agrárfe­jezetének és benne — külön is kiemelve — a célrendszer megvalósítását nevezte meg a kamara. Ez egy exportorien­tált, biztonságos hazai ellátást adó termelést, a gazdálkodók­nak pedig kiszámítható, tisz­tességes jövedelemjavulást je­lent. Az ágazatnak már rövid tá­von, de tartósan is hozzá kell járulnia az ország stabilizáló­dásához és gazdasági növeke­déséhez. A leépülő magyar mezőgazdaság nemzetgazda­ság súlyát mi sem bizonyítja jobban, minthogy a tavalyi or­szágos hiánynak a mező- gazdaság a 42 százalékát tette ki a hibás agrárdöntések soro­zatából adódóan. Stratégiai ágazata ez Magyarországnak, nemcsak a természeti adottsá­gaink, hanem a foglalkoztatot­tak számát tekintve, illetve a várható bevételek miatt is. Az ágazat jövedelempozíci­ójának helyreállításában a költ­ségvetési kapcsolatokon túl az árrendszer játssza a főszerepet. Itt gyakorlatilag három felté­telnek kellene érvényesülnie: az árollónak jelentősebb mér­tékben záródnia kellene, az ágazati előnyök és hátrányok figyelembe vételével kellene jövedelmeket kiegyenlíteni, illetve árstabilitásra lenne szükség. A gazdasági és piaci intéz­kedésekkel azonos szinten kel­lene kezelni a gazdaságilag problémás tulajdoni ügyek ren­dezését. Ennek alapelvei, hogy a változásoknak a ma­gántulajdon talaján kell rendeződniük, az intézkedé­sek nem épülhetnek politikai döntésekre, illetve az adódó gazdasági feszültségeket pénzügyi és szabályzási esz­közökkel kell megoldani. Az ágazat visszafejlődésé­nek megállítása és a növeke­dés csak egy minden részei­ben tartalmas és a célokat támogató adó és finanszíro­zási politika keretében való­sítható meg, aminek illeszt­hetőnek kell lenniük az EU szabályzásaihoz. A támogatási rendszert az átmeneti és tartós elemeknél egyaránt át kell alakítani. Itt elsősorban a piaci stabilitást és jövedelembiztonságot, a termelési alapok minőség- javítását, hasznosítását, illet­ve a tulajdonlás hatékonysá­gát és tisztánlátását javító intézkedéseket kell figye­lembe vennie. Az 1991-ben megszületett agrárirányítás átalakításáról szóló törvény módosítása még mindig várat magára. E miatt kialakult egy, a ’80- as évekhez hasonló centrá­lis agrárirányítás. Mielőbb meg kellene valósítani az irányítás új munkamegosztá­sának kialakítását, a kama­rák kezébe kellene kerülni több állami, hatósági jognak és feladatnak. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara ajánlása Megyei szintű megegyezés a cél A Magyar Kézműves Kamara (MKK), valamint a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) veze­tői már több ízben közös tárgyalóasztalhoz ültek, hogy a tagi hovatartozások kérdésében megállapodja­nak, ugyanis ezt a problé­mát kamarai törvény nem definiálta pontosan. Mivel a vállalkozók és a vállala­tok mielőbbi egyértelmű kamarai besorolása létkér­dés ezen közjogi testületek­nek, ezért a Magyar Keres­kedelmi és Iparkamara a helyi, megyei szintű meg­egyezést elősegítő ajánlást adott a tagszervezeteinek kezébe. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara legutóbbi el­nökségi ülésén megtárgyal­ta a kézműves tevékenység és a kisipari jelleg meghatá­rozásáról szóló előterjesz­tést. Ezen a megbeszélésen részt vett a Magyar Kézmű­ves Kamara alelnöke és főtitkár asszonya is. A megbeszélésen az egye­düli kérdés, amiben közel azonosak voltak a vélemé­nyek, hogy a kamarai tör­vény mellékletében felsorolt szakmákat gyakorló egyéni vál­lalkozók általában a kézműves kamarák tagjainak tekinthetők. Mivel a vezetőségi vélemények országos szinten különböznek, ezért a MKIK a területi szerve­inek egy tagi hovatartozásról szóló ajánlást adott. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara „ötbajuszos” állás­pontja szerint egy vállalkozó vagy gazdálkodó szervezet abban az esetben lehet tagja a MKK megyei szervezetének, ha a vállalkozó a kézműves szakmák jegyzékébe felvett — ez az 1994. évi XVI. törvény 1. számú mellékletében rögzí­tett — szakmát gyakorolja, ki­zárólag kézműves tevékenysé­get folytat kisipari módszerrel, továbbá, akinek vagyona nem haladja meg a 2 millió vagy forgalmának mérete az 50 mil­lió forintot és alkalmazottainak száma a 10 főt. A kézműves tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó kereskedelmi és, vagy szolgáltató tevékenysé­gének nettó árbevétele kisebb, mint a teljes árbevétel 50 szá­zaléka, illetve aki a kézműves kamarai tagságot választja. Ezek mellett a MKIK veze­tősége célszerűnek látta a kisipari jelleget pontosan de­finiálni. Az álláspontjuk sze­rint kisipari jellegű tevé­kenységet folytat az az egyé­ni vagy társas vállalkozó, akinek a jegyzett vagyona kevesebb 2 millió forintnál, az évi forgalma nem haladja meg az 50 millió forintot, éves átlagos alkalmazotti lét­száma 10 fő, de kizárólag fizikai erővel végzett tevé­kenység esetén legfeljebb 25 fő, a végzett munkájuk jel­lege nem tömegszerű, nem automatizál és nem sorozat­ban gyárt. Ezenkívül kritéri­um még, hogy ne az iparsze­rű munkamegosztás elvén alapuljon a termelése, illetve a vállalkozás legalább egy tagja személyesen vegyen részt a tevékenységben. Kereskedelmi és szolgálta­tó tevékenység akkor kapcso­lódik közvetlenül a kézműves tevékenységhez, ha a gyártás és szolgáltatás során elő­állított anyagi és szolgáltatás jellegű javak használatához nélkülözhetetlen alap-, kiegé­szítő és segédanyagok, kel­lékek forgalmazását végzi. —vip—

Next

/
Thumbnails
Contents