Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-10 / 186. szám

ÜJ KELET Mátészalka 1995. augusztus 10., csütörtök 5 ÚJ KELET MÁTÉSZALKÁN 1 ■tm-m-y L­L /n / J Jts Nagy feltűnést keltett a közelmúltban az a díszes hintó, amellyel három gyönyörű hölgy kocsikázott végig Máté­szalka utcáin. Mint azt megtudtuk, az idén első alkalommal megrendezett mátészalkai Anna-bál szépségkirálynőjét és udvarhölgyeit csodálhatták meg a szálkái lakosok, hogy ezzel azok is részesei legyenek a nagy eseménynek, akik a bálban nem lehettek jelen A földosztás felpezsdítené Mátészalkát „Segíteni akarok” Dr. Kárpáti József kocsordi származású, Opályiban volt kör­zeti orvos, majd 1966-ban Má­tészalkára költözött. A kórház igazgatóhelyettese lett, innen ment nyugdíjba, de még ma is praktizál. Öt éve önkormányzati képviselő, a lakásügyi, szociá­lis és egészségügyi bizottság elnöke. A város, a választók életéről, a fejlődés, fejlesztés lehetőségeiről és kerékkötőiről folytattunk kötetlen beszélgetést a doktor úrral. Amit alább olvas­hatnak, az egy ismert közéleti személyiség magánvéleménye a világról, amelyben élünk. — Úgy tudom, Ön a civil szer­vezeteket összefogó Társadalmi Egyesülések Szövetségének je­löltje volt az önkormányzati vá­lasztásokon. —Nem a jelöltjük voltam, de támogattak engem. A szomszé­daim, a körülöttem élő emberek kértek fel, hogy induljak, de nem lett volna pénzem kam­pányra, például plakátokra. Se­res Miklósék ( a TESZ elnöke) segítettek ebben. Azért vállal­tam el a képviselői munkát, hogy segítsek az embereknek. — Orvosként és képviselőként is nap mint nap szembesül az­zal, mi foglalkoztatja leginkább az embereket. Melyek azok a problémák amelyek legsür­gősebben megoldást kívánnak? — Az egész környéken lezaj­lott már a földlicitálás. Nálunk nem. Az ópályi, a mátészalkai, és a kocsordi termelőszövet­kezetekből állt össze annak ide­jén a Kraszna-menti MGTSZ. Ők hárman most nem tudnak a földosztásról megegyezni.Ha si­kerülne ezt elrendezni, épülhet­ne egy kis konzervgyár —az épületek adottak—, ez a mun­kanélküliséget is mérsékelné. Ha lenne földjük, az emberek tudnának takarmányt termeszte­ni, a támogatásokat is felhasz­nálva szarvasmarhát tartani, így újra beindulhatna a marhavágó- híd, és így tovább. A nyugdíjak­kal kapcsolatban is megváltoz­Dr. Kárpáti József tatnék néhány dolgot. Ameddig valaki nyugdíjasként dolgozik, nem adnék neki nyugdíjeme­lést. Számon tartanám, hogy mennyivel kell emelni, de ezt csak munkaviszonyának meg­szűnésekor érvényesíteném, addig a különbözetet a kisnyug­díjasoknak adnám oda. De nem adnám hozzá keresetét a nyug­díjához, azért külön adózna. Sokba kerül a városnak az F kategória bevezetése. Szükség lenne arra, hogy a környező te­lepülések, ahonnan diákok is jönnek, támogassák az iskolák fenntartását. Csakhogy jó néhá- nyan csődközeiben vannak, ak­kor meg honnan? Most össze­vonásokat, leépítéseket kell az oktatási vonalon csinálni. Igyek­szünk lehetőleg konfliktusmen­tesen megoldani, például szak­körök megszüntetésével, cso­portösszevonásokkal eltüntet­jük a túlórákat, azokért nem kell fizetni, így munkahelyek maradhatnak meg. — Utolsó kérdésem az egész­ségügyhöz kapcsolódik. Mi lesz a kórház új baleseti sebészetével? — Készen van, de egyelőre nem működik. A tb-nek kelle­ne működtetni, de csak akkor mondja meg van-e rá pénze, ha kész lesz a költségvetése. Ha azt mondja, nincs, akkor állni fog. Az önkormányzat ezt a terhet nem bírná el. Szöveg és kép: Dojcsák Tibor XX. század végi gyermekrabszolgaság A doboknál: Kovács Balázs óvodás Fenti címmel állított össze önálló műsort a mátészalkai Kölyök Band, az ország egyet­len gyermekrockzenekara. A zeneszámok nagy részét Szabó Attila zeneszerző-zenetanár komponálta. Az új kenyér ün­nepén, augusztus 20-án a város ünnepségsorozatának egyik fő műsorszáma lesz a „kölykök” fellépése. E napon ünnepük megalakulásuk első esztende­jét. Az évforduló jó alkalom a visszatekintésre, hogyan indult „pályafutásuk”, milyen sikere­ket értei el eddig. Elöljáróban bemutatjuk a ze­nekar tagjait: Kovács Balázs 6 éves óvodás, ütőhangszerek; Pénzes Máté 10 éves tanuló, billentyűsök; Balogh Ferenc 10 éves tanuló, basszusgitár; Tóth Péter 11 éves, szólógitár; Nagy István 11 éves, gordonka és ének. A gyerekek — Balázska ki­vételével — néhány éve zene­iskolába járnak. A zenekarrá alakulást a szülőknek, barátok­nak és az önzetlen segítőknek köszönhetik. A lelkesedést a fá­rasztó próbák sem törték meg. így tudtak betömi a könnyűze­nei élet ugyancsak telített pia­cára. 1994. augusztus 20-án lép­tek először színpadra a Szink­ron együttes előzenekaraként. Ezt követően a Nyírségi Ősz keretében a nyíregyházi Városi Stadionban Somló Tamással arattak óriási sikert. Innen kezd­ve felfelé ívelt pályájuk, fellé­pést fellépés követett. Meghívá­sokat kaptak az ország minden részéből. A Három kívánság című tévés műsorban Fodor Gábor miniszterrel és ismét Somló Tamással zenéltek együtt. Budapesten a Marczi- bányi téri Művelődési Központ­ban tartott koncerten, majd a Fradi-pálya melletti Nyúl-dom- bon tapsolták vissza őket. A szálkái Rotary-ünnepségen, a gyarmati Petőfi Sándor Általá­nos Iskola farsangi rendezvé­nyén, a várásomaményi közép­iskolai kollégiumban osztatlan sikert arattak. Ismét pesti fellé­pés következett a főváros leg­nagyobb diszkójában. Hangfel­vétel az „E” Stúdióban, ahol az Edda ,Demjén, Homonyik leme­zei is készültek. Kovács Balázs, a zenekar dobosa, ez év máju­sában „ballagott” az Északi-la­kótelepi óvodából. A búcsú az óvoda melletti színpadon tör­tént, több száz fős közönség előtt. Balázska igazán kitett ma­gáért, dobszólóját többször elő kellett adnia. Személyiségfejlesztésre is jó a színjátszás Játszva tanulnak Nincs uborkaszezon a máté­szalkai művelődési központ­ban, hiszen ezekben a napok­ban is gyermekzsivaj tölti be az épületet. A megkérdezett lá­nyok, fiúk kórusban mondják: ők a színjátszótáborosok, most éppen a tízóraira készülnek. A tábor vezetői: Kapturné Bíró Beáta, aki pedagógus s a Besse­nyei György Tanárképző Főis­kola drámapedagógia szakán ha­marosan végezni fog és Láng Annamária drámapedagógus, a budapesti Új Színház tagja. — Mivel foglalkoznak a gyer­mekek a tábor programjában? — Elsősorban játszunk velük — mondja Láng Annamária —, ami természetesen nem csupán a hagyományos értelemben vett já­ték. Igyekszünk ugyanis úgy irá­nyítani, hogy ezáltal tanuljanak, új ismereteket is elsajátítsanak a gyermekek. Problémákat dolgo­zunk fel, illetve vizsgálunk egy területet, s ezek megértésében so­kat segítenek ezek az úgyneve­zett szituációs gyakorlatok. Ezeket a helyzetjátékokat, je­leneteket egy irodalmi mű kap­csán vesszük elő, s ehhez a mű­höz kapcsolódik a tábor egész programja — veszi át a szót Kapturné Bíró Beáta. — Konk­rétan Arany János: A bajusz című művéről van szó, azt igyekszünk felépíteni a néhány nap során. Nem arról van szó, hogy „színpadra vigyük” a da­rabot, hanem hogy bepillantást nyerjenek a résztvevők: milyen módon lehet egy-egy alkotást dramatizálni. Azt nagyon lénye­gesnek tartom még, hogy min­den gyermek előjöhet a saját öt­letével egy-egy játék során, te­hát nincs semmi kötöttség a programban — folytatja. — Mi itt velük együtt élünk, úgy va­gyunk, mint közülük egy, csak éppen szakmailag irányítjuk ki­csit a munkájukat. — Az itt lévő gyermekek különböző iskolákból valók. Előnyt vagy inkább hátrányt je­lent ez a munkában? — Valóban négy vagy öt — talán hat — iskolából érkeztek a gyermekek, de éppen azt tar­tom lényegesnek, hogy itt kap­csolatokat teremthetnek egy­mással. Az első nap reggelén még külön-külön ültek az egy iskolából érkezők, mára már új ismeretségek szövődtek, barát­ságok kezdődtek — vélekedik Annamária. — Nagyon jó személyiség- fejlesztő gyakorlatokat csiná­lunk a táborban — mondja Be­áta. — Azoknak a gyermekek­nek is jó ez, akik hajlandósá­got mutatnak a színjátszáshoz, és kacérkodnak a színészmes­terség gondolatával, de különö­sen azoknak jó, akik visszahú- zódóak, gátlásosak. Itt hamar feloldódnak, és pillanatok alatt kapcsolatot tudnak kialakítani társaikkal. Mintegy „végszóra” éppen három gyerek közeledik felénk. Két lány és egy fiú, és az is lát­szik rajtuk, hogy különböző ko­rúak. — Nagyon jó itt, a táborban — mondja Veress Anikó, aki a Széchenyei István Általános Is­kolában most lesz hetedikes. — Nagyon nagy türelemmel és megértéssel foglalkoznak ve­lünk, és a mi ötleteinket is figye­lembe veszik. Vannak köztünk nagyon tehetségesek is, de ez a táborban nem különösebben számít. Itt mindenki egyforma, mindenkit meghallgatnak, és ez nagyon jó dolog. — Én már tavaly is voltam a színjátszótáborban — mondja Grabovszky Anikó, aki most volt nyolcadikos a Rákóczi Iskolá­ban, és ősztől Debrecenben ta­nul tovább. — Azért jöttem el, mert tavaly is nagyon jó volt: próbáltunk darabot is, és játszot­tunk szituációs gyakorlatokat. Szerintem nagyon leköti az it­teni program az embert, és biz­tosan hasznát fogom venni az itt látottaknak a középiskolában is. — Egész nap csinálunk vala­mit, és nem felesleges dolgot — egészíti ki az elhangzottakat Dávid László, aki a 6. Sz. Álta­lános Iskolában lesz hatodikos. — Az iskolában is járok „szín­játszóra”, és nagyon szeretem, amit a foglalkozásokon csiná­lunk. Itt azért jobb, mert lehet­nek ötleteink, és mindenki meg­hallgatja a másikat.-— A nyári tábor költsége — 5 napra — 750forint fejenként Hogyan tudják ebből a költsé­geket fedezni? — kérdezem Láng Károlytól, a művelődési központ munkatársától. — Valóban kevés ez a pénz — mondja —, főként ha figyelem­be vesszük, hogy ebből a tiszte­letdíjakat és az egyéb költsége­ket is fedezni kell. Ezenkívül mindennap fagylaltoznak a gyer­mekek és tízórait is kapnak, va­lamint tervezünk egy egész na­pos kirándulást Harangodra, kö­zös főzéssel. Az összeg megál­lapításánál elsősorban azt vettük figyelembe, hogy vannak szülők, akik két-három gyermeket is sze­retnének elküldeni a táborba. Tu­lajdonképpen ez egy remek nyá­ri kikapcsolódás, aminek sok haszna is van. A befizetett össze­get így természetesen ki kell „egészítenünk”, s ezt néhány szálkái cég és vállalkozó segít­ségével tudtuk megoldani. Volt, aki pénzzel segített, volt, aki más módon tudott támogatást adni — például üdítővel, pékáruval. Ez­úton is szeretném megköszönni — a gyermekek nevében is — a segítséget az Állami Biztosító mátészalkai fiókjának, a Provi­dencia Osztrák—Magyar Bizto­sítónak, a Buchman-MOM-nak, valamint a polgármester úrnak. Ugyancsak köszönet illeti Hor- nyák Lajos vállalkozót, Bodnár Istvánt, a Sarok ABC tulajdono­sát, a Komán Kft.-t, a Szilker Pék­séget és a Flamand Pékséget, va­lamint a Demeter Szikvízüzemet, a Máltai Szeretetszolgálatot és Gese Lajos vállalkozót. A mátészalkai oldalakat írta és fényképezte: Pénzes László és Szamosi István Szituációs gyakorlat a foglalkozáson

Next

/
Thumbnails
Contents