Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-10 / 186. szám
ÜJ KELET Mátészalka 1995. augusztus 10., csütörtök 5 ÚJ KELET MÁTÉSZALKÁN 1 ■tm-m-y LL /n / J Jts Nagy feltűnést keltett a közelmúltban az a díszes hintó, amellyel három gyönyörű hölgy kocsikázott végig Mátészalka utcáin. Mint azt megtudtuk, az idén első alkalommal megrendezett mátészalkai Anna-bál szépségkirálynőjét és udvarhölgyeit csodálhatták meg a szálkái lakosok, hogy ezzel azok is részesei legyenek a nagy eseménynek, akik a bálban nem lehettek jelen A földosztás felpezsdítené Mátészalkát „Segíteni akarok” Dr. Kárpáti József kocsordi származású, Opályiban volt körzeti orvos, majd 1966-ban Mátészalkára költözött. A kórház igazgatóhelyettese lett, innen ment nyugdíjba, de még ma is praktizál. Öt éve önkormányzati képviselő, a lakásügyi, szociális és egészségügyi bizottság elnöke. A város, a választók életéről, a fejlődés, fejlesztés lehetőségeiről és kerékkötőiről folytattunk kötetlen beszélgetést a doktor úrral. Amit alább olvashatnak, az egy ismert közéleti személyiség magánvéleménye a világról, amelyben élünk. — Úgy tudom, Ön a civil szervezeteket összefogó Társadalmi Egyesülések Szövetségének jelöltje volt az önkormányzati választásokon. —Nem a jelöltjük voltam, de támogattak engem. A szomszédaim, a körülöttem élő emberek kértek fel, hogy induljak, de nem lett volna pénzem kampányra, például plakátokra. Seres Miklósék ( a TESZ elnöke) segítettek ebben. Azért vállaltam el a képviselői munkát, hogy segítsek az embereknek. — Orvosként és képviselőként is nap mint nap szembesül azzal, mi foglalkoztatja leginkább az embereket. Melyek azok a problémák amelyek legsürgősebben megoldást kívánnak? — Az egész környéken lezajlott már a földlicitálás. Nálunk nem. Az ópályi, a mátészalkai, és a kocsordi termelőszövetkezetekből állt össze annak idején a Kraszna-menti MGTSZ. Ők hárman most nem tudnak a földosztásról megegyezni.Ha sikerülne ezt elrendezni, épülhetne egy kis konzervgyár —az épületek adottak—, ez a munkanélküliséget is mérsékelné. Ha lenne földjük, az emberek tudnának takarmányt termeszteni, a támogatásokat is felhasználva szarvasmarhát tartani, így újra beindulhatna a marhavágó- híd, és így tovább. A nyugdíjakkal kapcsolatban is megváltozDr. Kárpáti József tatnék néhány dolgot. Ameddig valaki nyugdíjasként dolgozik, nem adnék neki nyugdíjemelést. Számon tartanám, hogy mennyivel kell emelni, de ezt csak munkaviszonyának megszűnésekor érvényesíteném, addig a különbözetet a kisnyugdíjasoknak adnám oda. De nem adnám hozzá keresetét a nyugdíjához, azért külön adózna. Sokba kerül a városnak az F kategória bevezetése. Szükség lenne arra, hogy a környező települések, ahonnan diákok is jönnek, támogassák az iskolák fenntartását. Csakhogy jó néhá- nyan csődközeiben vannak, akkor meg honnan? Most összevonásokat, leépítéseket kell az oktatási vonalon csinálni. Igyekszünk lehetőleg konfliktusmentesen megoldani, például szakkörök megszüntetésével, csoportösszevonásokkal eltüntetjük a túlórákat, azokért nem kell fizetni, így munkahelyek maradhatnak meg. — Utolsó kérdésem az egészségügyhöz kapcsolódik. Mi lesz a kórház új baleseti sebészetével? — Készen van, de egyelőre nem működik. A tb-nek kellene működtetni, de csak akkor mondja meg van-e rá pénze, ha kész lesz a költségvetése. Ha azt mondja, nincs, akkor állni fog. Az önkormányzat ezt a terhet nem bírná el. Szöveg és kép: Dojcsák Tibor XX. század végi gyermekrabszolgaság A doboknál: Kovács Balázs óvodás Fenti címmel állított össze önálló műsort a mátészalkai Kölyök Band, az ország egyetlen gyermekrockzenekara. A zeneszámok nagy részét Szabó Attila zeneszerző-zenetanár komponálta. Az új kenyér ünnepén, augusztus 20-án a város ünnepségsorozatának egyik fő műsorszáma lesz a „kölykök” fellépése. E napon ünnepük megalakulásuk első esztendejét. Az évforduló jó alkalom a visszatekintésre, hogyan indult „pályafutásuk”, milyen sikereket értei el eddig. Elöljáróban bemutatjuk a zenekar tagjait: Kovács Balázs 6 éves óvodás, ütőhangszerek; Pénzes Máté 10 éves tanuló, billentyűsök; Balogh Ferenc 10 éves tanuló, basszusgitár; Tóth Péter 11 éves, szólógitár; Nagy István 11 éves, gordonka és ének. A gyerekek — Balázska kivételével — néhány éve zeneiskolába járnak. A zenekarrá alakulást a szülőknek, barátoknak és az önzetlen segítőknek köszönhetik. A lelkesedést a fárasztó próbák sem törték meg. így tudtak betömi a könnyűzenei élet ugyancsak telített piacára. 1994. augusztus 20-án léptek először színpadra a Szinkron együttes előzenekaraként. Ezt követően a Nyírségi Ősz keretében a nyíregyházi Városi Stadionban Somló Tamással arattak óriási sikert. Innen kezdve felfelé ívelt pályájuk, fellépést fellépés követett. Meghívásokat kaptak az ország minden részéből. A Három kívánság című tévés műsorban Fodor Gábor miniszterrel és ismét Somló Tamással zenéltek együtt. Budapesten a Marczi- bányi téri Művelődési Központban tartott koncerten, majd a Fradi-pálya melletti Nyúl-dom- bon tapsolták vissza őket. A szálkái Rotary-ünnepségen, a gyarmati Petőfi Sándor Általános Iskola farsangi rendezvényén, a várásomaményi középiskolai kollégiumban osztatlan sikert arattak. Ismét pesti fellépés következett a főváros legnagyobb diszkójában. Hangfelvétel az „E” Stúdióban, ahol az Edda ,Demjén, Homonyik lemezei is készültek. Kovács Balázs, a zenekar dobosa, ez év májusában „ballagott” az Északi-lakótelepi óvodából. A búcsú az óvoda melletti színpadon történt, több száz fős közönség előtt. Balázska igazán kitett magáért, dobszólóját többször elő kellett adnia. Személyiségfejlesztésre is jó a színjátszás Játszva tanulnak Nincs uborkaszezon a mátészalkai művelődési központban, hiszen ezekben a napokban is gyermekzsivaj tölti be az épületet. A megkérdezett lányok, fiúk kórusban mondják: ők a színjátszótáborosok, most éppen a tízóraira készülnek. A tábor vezetői: Kapturné Bíró Beáta, aki pedagógus s a Bessenyei György Tanárképző Főiskola drámapedagógia szakán hamarosan végezni fog és Láng Annamária drámapedagógus, a budapesti Új Színház tagja. — Mivel foglalkoznak a gyermekek a tábor programjában? — Elsősorban játszunk velük — mondja Láng Annamária —, ami természetesen nem csupán a hagyományos értelemben vett játék. Igyekszünk ugyanis úgy irányítani, hogy ezáltal tanuljanak, új ismereteket is elsajátítsanak a gyermekek. Problémákat dolgozunk fel, illetve vizsgálunk egy területet, s ezek megértésében sokat segítenek ezek az úgynevezett szituációs gyakorlatok. Ezeket a helyzetjátékokat, jeleneteket egy irodalmi mű kapcsán vesszük elő, s ehhez a műhöz kapcsolódik a tábor egész programja — veszi át a szót Kapturné Bíró Beáta. — Konkrétan Arany János: A bajusz című művéről van szó, azt igyekszünk felépíteni a néhány nap során. Nem arról van szó, hogy „színpadra vigyük” a darabot, hanem hogy bepillantást nyerjenek a résztvevők: milyen módon lehet egy-egy alkotást dramatizálni. Azt nagyon lényegesnek tartom még, hogy minden gyermek előjöhet a saját ötletével egy-egy játék során, tehát nincs semmi kötöttség a programban — folytatja. — Mi itt velük együtt élünk, úgy vagyunk, mint közülük egy, csak éppen szakmailag irányítjuk kicsit a munkájukat. — Az itt lévő gyermekek különböző iskolákból valók. Előnyt vagy inkább hátrányt jelent ez a munkában? — Valóban négy vagy öt — talán hat — iskolából érkeztek a gyermekek, de éppen azt tartom lényegesnek, hogy itt kapcsolatokat teremthetnek egymással. Az első nap reggelén még külön-külön ültek az egy iskolából érkezők, mára már új ismeretségek szövődtek, barátságok kezdődtek — vélekedik Annamária. — Nagyon jó személyiség- fejlesztő gyakorlatokat csinálunk a táborban — mondja Beáta. — Azoknak a gyermekeknek is jó ez, akik hajlandóságot mutatnak a színjátszáshoz, és kacérkodnak a színészmesterség gondolatával, de különösen azoknak jó, akik visszahú- zódóak, gátlásosak. Itt hamar feloldódnak, és pillanatok alatt kapcsolatot tudnak kialakítani társaikkal. Mintegy „végszóra” éppen három gyerek közeledik felénk. Két lány és egy fiú, és az is látszik rajtuk, hogy különböző korúak. — Nagyon jó itt, a táborban — mondja Veress Anikó, aki a Széchenyei István Általános Iskolában most lesz hetedikes. — Nagyon nagy türelemmel és megértéssel foglalkoznak velünk, és a mi ötleteinket is figyelembe veszik. Vannak köztünk nagyon tehetségesek is, de ez a táborban nem különösebben számít. Itt mindenki egyforma, mindenkit meghallgatnak, és ez nagyon jó dolog. — Én már tavaly is voltam a színjátszótáborban — mondja Grabovszky Anikó, aki most volt nyolcadikos a Rákóczi Iskolában, és ősztől Debrecenben tanul tovább. — Azért jöttem el, mert tavaly is nagyon jó volt: próbáltunk darabot is, és játszottunk szituációs gyakorlatokat. Szerintem nagyon leköti az itteni program az embert, és biztosan hasznát fogom venni az itt látottaknak a középiskolában is. — Egész nap csinálunk valamit, és nem felesleges dolgot — egészíti ki az elhangzottakat Dávid László, aki a 6. Sz. Általános Iskolában lesz hatodikos. — Az iskolában is járok „színjátszóra”, és nagyon szeretem, amit a foglalkozásokon csinálunk. Itt azért jobb, mert lehetnek ötleteink, és mindenki meghallgatja a másikat.-— A nyári tábor költsége — 5 napra — 750forint fejenként Hogyan tudják ebből a költségeket fedezni? — kérdezem Láng Károlytól, a művelődési központ munkatársától. — Valóban kevés ez a pénz — mondja —, főként ha figyelembe vesszük, hogy ebből a tiszteletdíjakat és az egyéb költségeket is fedezni kell. Ezenkívül mindennap fagylaltoznak a gyermekek és tízórait is kapnak, valamint tervezünk egy egész napos kirándulást Harangodra, közös főzéssel. Az összeg megállapításánál elsősorban azt vettük figyelembe, hogy vannak szülők, akik két-három gyermeket is szeretnének elküldeni a táborba. Tulajdonképpen ez egy remek nyári kikapcsolódás, aminek sok haszna is van. A befizetett összeget így természetesen ki kell „egészítenünk”, s ezt néhány szálkái cég és vállalkozó segítségével tudtuk megoldani. Volt, aki pénzzel segített, volt, aki más módon tudott támogatást adni — például üdítővel, pékáruval. Ezúton is szeretném megköszönni — a gyermekek nevében is — a segítséget az Állami Biztosító mátészalkai fiókjának, a Providencia Osztrák—Magyar Biztosítónak, a Buchman-MOM-nak, valamint a polgármester úrnak. Ugyancsak köszönet illeti Hor- nyák Lajos vállalkozót, Bodnár Istvánt, a Sarok ABC tulajdonosát, a Komán Kft.-t, a Szilker Pékséget és a Flamand Pékséget, valamint a Demeter Szikvízüzemet, a Máltai Szeretetszolgálatot és Gese Lajos vállalkozót. A mátészalkai oldalakat írta és fényképezte: Pénzes László és Szamosi István Szituációs gyakorlat a foglalkozáson
