Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-10 / 186. szám

6 1995. augusztus 10., csütörtök Mátészalka UJ KELET Blondel-termékek külföldön A jelenlegi Blondel Kft. a kisvárdai Blondel Fa és Fém­ipari Kft. és a mátészalkai POLY-U GMK fúziója által jött létre ebben az évben már­cius elsején. A kft. tulajdo­nosai a budapesti Duna- holding Rt., valamint Márton László, Szabó Béla, Bársony Sándor és Imre Béla. — Milyen tevékenységet folytat a Blondel Kft? — kér­deztük Imre Bélát, az egyik tulajdonost. — Mondhatnám azt, hogy elég széleskörű termelést végzünk. Kisvárdán képke­retlécek, Blondel-keretek, konyhabútorok, füdőszoba- és kisbútorok, szekrénysorok, furnérozott iroda- és ebéd­lőbútorok, zsalugáteres ajtók, ablakok gyártása történik. Mátészalkán kárpitozott gar­nitúrák, heverők, faanyagok, egyedi méretű kárpitozott bú­torok, illetve bármilyen egyedi tervezésű konyha- és szobabútorok gyártása folyik. Szuhakállón habszivacs-fel­dolgozást végeznek, és egye­di tervezésű korpuszbútoro­kat gyártanak. A termelőtevékenység mellett mindhárom helyen „asztalosok, kárpitosok szak­boltját” is működtetünk, ahol gyakorlatilag bármilyen asz­talos, kárpitos, alap- és se­gédanyagokat meg lehet vá­sárolni, valamint cégünk kész­termékeit is termelői áron áru­sítjuk. Az üzemeinkben jelenleg is teljes kapacitással folyik a ter­melés, ami a bútoripar számá­ra mindig nehéz nyár után, azt hiszem, nem kis dolog. — Úgy tudom, hogy Önök nem mindennapi, különleges munkákat is végeznek. — A kisvárdai üzemünkben a Nemzeti Múzeum felújításá­hoz gyártunk, illetve gyártot­tunk ajtókat, ablakokat. Most a Fegyverterem belsőépítészeti munkája van előkészületben. Ezenkívül több muzeális jelle­gű kastélyfelújítási munkáinak az elvégzésére is folynak tár­gyalások. — A képkeretléc-gyártásuk is szinte egyedi a térségben... — Az épületasztalos munká­kon kívül természetesen kép­keretléceket is gyártunk, amit több országba is exportálunk, például Franciaországba, Bel­giumba vagy Hollandiába. Ez­zel kapcsolatosan augusztus hónapban két helyen is kiállí­tást tartunk, ahol a képkeretlé­cek mellett kárpitozott ülő- és többfunkciós garnitúrákat is kiállítunk. Az egyik kiállítá­si hely Koppenhága, a másik Frankfurt lesz. Az exportra gyártás mellett belföldi piac­ra szánt bútorokat is kifej­lesztettünk. — Hol lehet megvásárolni termékeiket? — Az országban közel száz helyen árusítják, de a bolti hálózatunkat tovább kívánjuk bővíteni. Hisszük, hogy szak­szerű hozzáértéssel célunkat meg tudjuk valósítani. Cé­günk továbbra is a lakosság szolgálatában áll. Üzemeinkben várjuk meg­rendeléseiket: Asztalos—képkeret üzem 4600 Kisvárda, Városma­jor út 54. Telefon: 45/ 420-061, 45/420-058, 45/ 420-054, Telefon/Fax: 45/ 420-059. Bútor- és kárpitosüzem 4700 Mátészalka, Gyár út 2. Telefon/Fax: 44/310-046. Habfeldolgozó üzem 3731 Szuhakálló, Szeles­akna Pf.: 37. Telefon/Fax: 48/ 352-040. (X) Blondel Kft. Komplett üzemek - konténerből A mátészalkai MT System Konténergyártó Kft. az egyetlen olyan cég Magyar- országon, amely a legszigo­rúbb nemzetközi előírások­nak is megfelelő konténere­ket gyárt. A kis, mindössze ötven munkatársat foglalkoz­tató üzemben eddigi mérete­iknek látszólag ellentmondó tervek érlelődnek. Bohus Pál ügyvezető igazgatóval be­szélgettünk. — A konténergyár valami­kor a Mezőgéphez tartozott, az új tulajdonos később a Mezőtrade System Rt.-é lett. 1994 márciusában a konté­nergyárat kivásárolták, így született meg az új cég. Ek­koriban már megvolt a ter­vezőgárdánk és jó kapcsolat­ban voltunk más magyar kon­ténergyártókkal is, ezen együttműködésekből szület­tek meg a különböző konté­nerfajtáink. Magyarországon jelenleg egyedüli cég vagyunk, aki a legszigorúbb nemezetközi előírásoknak megfelelelő - úgynevezett ISO rendszerű - konténereket gyárt. Az ISO konténerek alapjában véve lehetnek közúti, vasúti és vízi szállításra alkalmas konténe­rek, de méretüket és felhasz­nálási lehetőségeiket tekint­ve olyan sokfélék, hogy szin­te lehetetlen lenne vala­mennyit felsorolni. Egy biz­tos: az igényeket bármilyen vonatkozásban ki tudjuk elé­gíteni. Csak saját fejlesztésünk alapján is mintegy kétszázfé­le konténer gyártási techno­lógiájával rendelkezünk. Amikor a cég filozófiáját és működési területét meghatá­roztuk, maximálisan arra töre­kedtünk, hogy a volt Szovjet­unió országaival kereskedjünk, hiszen megyénk abban az időben igen nagy mennyiségű élelmiszert exportált arrafelé. Ez azonban sajnos már nem olyan rendszerben és nem olyan volumennel működik, hogy a gyártókapacitásunkat le tudná kötni. Vannak még ugyan élelmiszerszállítások, de annak ellenére, hogy a kül­földre történő szállítás konté­nerrel a legbiztonságosabb, sokan inkább különböző teher­autókkal igyekeznek operálni. Az igazi hátrány mégis a ha­gyományosan jó keleti kapcso­latok leépülése, de már mutat­koznak biztató jelek, meglátá­som szerint a FÁK országaiban is elindult egy egészséges fejlődési folyamat. Ezért ke­ressük az olyan partnereket, akiknek az az érdekük, hogy a lehető legmegbízhatóbban tud­janak szállítani a keleti piac­ra. Arra is fel vagyunk készül­ve, hogy teherautókat alakít­sunk át konténerszállításra al­kalmas eszközzé. Mivel mi zömmel ipari tevékenységet folytatunk, olyan mezőgaz­dasággal, élelmiszeriparral foglalkozó partnereket kere­sünk, akiknek termékeit jelen­leg is szállítják a volt Szovjet­unióba és akik igényesek arra, hogy árujuk biztonságosan, kifogástalan állapotban érkez­zen meg rendeltetési helyükre. Mivel a keleti piac az emlí­tett nehézségek miatt nem váltotta be a hozzá fűzött re­ményeket, a nyugati piac felé kezdtünk kacsintgatni. A vi­lág konténerpiaca nagyon behatárolt, ezért mi olyan la­kómodulokat és szaniterkon- ténereket fejlesztettünk ki, melyekkel belföldön és kül­földön is versenyképesek tu­dunk lenni. Német szállítmá­nyozási- és lízingcégekkel léptünk kapcsolatba, akik saját márkanevük alatt be tudták vezetni termékeinket a világpiacra. Az említett la­kómodulokat először német piacra gyártottuk, ezekből - ha kell - egész falukat, komplett kis húsüzemeket, víztisztító létesítményeket, halivadék-nevelőket és egye­beket lehet felépíteni. Nagy boldogság számunk­ra, hogy az ifjúsági atlétikai Európa-bajnokság előkészítő munkájában aktívan részt ve­hettünk - saját tervezésű és kivitelezésű célfotóberende- zéssel és két szaniterkon- ténerrel adtuk nevünket és termékünket a fontos ese­ményhez. Azért is boldognak vallhat­juk magunkat, mert fizetési gondjaink, tartozásaink nin­csenek, biztos tartalékala­punk van, saját fejlesztésein­ket meg tudjuk oldani. Ha el­képzeléseink valóra válnak, akkor tíz év múlva Európa egyik meghatározó konténer- gyártó cége lehetünk és ez­zel nagyban hozzájárulunk majd Mátészalka fejlődé­séhez is. (X) Arccal a kiskereskedelem felé Az utóbbi időben kevés olyan áfész van, amely azzal dicseked­hetne, hogy a rendszerváltás után fenn tudott maradni és nem kellett alávetnie magát a hajdani dicső múltat sárba taszító csődeljá­rásnak. A Mátészalka és Vidéke Általános Forgalmazó és Érté­kesítő Szövetkezet azon kevesek közé tartozik, akik elmondhatják, hogy nemcsak fenn tudtak marad­ni, de a megváltozott körülmé­nyekhez igazodva biztonságos, nyereséget hozó gazdálkodást tud­nak folytatni. A szövetkezet elnökével. Szom­bati Attilával beszélgettünk arról, hogy miként lehetséges ez. — A rendszerváltást követően létrejött szövetkezeti törvény egy átmeneti időszakra vonatkozott, 1992. június 30-ig a szövetkeze­teknek új alapszabályt kellett meg­alkotniuk. A törvény szelleme azt sugallta, hogy elő kell segíteni az áfészek szétesését, a települések különválását. Ennek az elképzelés­nek azonban nem volt reális gaz­dasági alapja, és itt szerencsére nem is volt ilyen kezdeményezés. A mai helyzetben a nagy működé­si területű tőkeerős szövetkezetek életképesebbek, amint az elszórt, magányos egységek. A mátészalkai ÁFÉSZ a nagy szövetkezetek csoportjába tarto­zik, hiszen a megyében az első három, országos szinten pedig az első negyven hely egyikén foglal helyet. Ez az eredmény az árbevé­telnek és a működési terület nagy­ságának köszönhető. Áprilistól kö­telékünkbe tartozik a Győrtelek és Vidéke ÁFÉSZ is, mellyel együtt a városon kívül már 21 települé­sen vagyunk jelen. Számba vettük, hogy az ÁFÉSZ struktúrája mennyire alkalmas arra, hogy helyt álljon egy kibon­takozó piacgazdaságban. Rájöt­tünk, hogy addigi tevékenységi körünk túlságosan szerteágazó, ezért kivonultunk a vendéglátó- iparból, abbahagytuk a termelte­tést, a felváráslást, és meghirdet­tük az „arccal a bolti kiskereske­delem felé” elvet. A bolti kiskereskedelemben is elsősorban a napi háztartási cikkek, élelmiszerek forgalmazására helyez­tük a hangsúlyt, emellett pedig be­levágtunk a mezőgazdasági eszkö­zök forgalmazásába is. A profiltisztítás után pénzünk nyilvánvalóan nem lett több egyik napról a másikra, de azt is be kell látni, hogy azonos nagyságrendű áru forgalmazásához ma már jóval több pénzre van szükség, mint néhány évvel ezelőtt. A két-három évvel ko­rábbi 120 milliós átlagkészlettel szemben 180 millióssal kell gazdál­kodnunk. Léptünk abban is, hogy a kiske­reskedelem háttereként létrehoztunk egy nagykereskedelmi bázist. Erre gazdasági okok miatt kényszerül­tünk rá, ugyanis az eddigi nagy- kereskedők kiskereskedelemmel is elkezdtek foglalkozni, ezért ellenlé­pésként mi is megjelentünk a nagy­kereskedelemben. A konurenciaharc erős, de nem félünk tőle. Úgy gondolom, hogy a tapasztalat, a szakértelem, a meg­felelő pénzügyi és hálózati háttér meghozza a gyümölcsét. Az elmúlt évben a mátészalkai ÁFÉSZ műkö­désében a fent említett cikkekben megállt a piacszűkülés, és ha nem is látványosan, de növekedett a piaci részesedésünk. Ennek oka az áru- összetétel és a kínálat színvonala, a reklámtevékenység, a boltok külső­belső megjelenése, a dolgozók ke­reskedelmi munkához való hozzáál­lása, és nem utolsósorban az árpoli­tizálás. A mezőgazdasági cikkek forgal­mazását a korábbi Kraszna Áruház megvásárlásával oldottuk meg, és 30 százalékos forgalomnövekedést ér­tünk el. Ebben a profilban szeret­nénk továbblépni, a technikai felté­telrendszer kialakulóban van. A kör­nyékbeli emberek bizonyára tapasz­talták, hogy tavaly májusban bútor­forgalmazást kezdtünk el a Kraszna Áruház egy részében. Előzetesen ugyan nem fűztünk túl sok reményt ehhez a kezdeményezéshez, de a számok megnyugtató eredményről tanúskodnak. A cég stabilan megőrizte fize­tőképességét. Ingatlanokat vásá­roltunk, és tavaly mintegy nyolc­millió forintot fordítottunk kü­lönböző infrastrukturális fenntar­tásokra és fejlesztésekre. A győr­teleki régi ÁFÉSZ-központot most alakítják át diszkontáruházzá. Ezek a tények azt mutatják, hogy nemcsak átéljük az utóbbi nehéz éveket, de perspektivikusan a pi­acrészesedés fokozatos növelésé­re is tudunk törekedni. Mindig nyereségesek voltunk, az elmúlt évet is négymillió forinttal zártuk, melyből közel 3400 alaprész­jeggyel rendelkező tagunknak 20 százalékos osztalékot fizet­tünk. Nagyon intenzív a propaganda- munkánk, viszont amit mi meghir­dettünk, amit leírunk, az úgy is van, nincs benne semmi vevő­csalogató fortély, irreális ígéret. Örvendetes, hogy kialakult a piaci versenyhelyzet, de nem hi­szem, hogy egyenlő feltételekkel vehetjük fel a versenyt a feketéző, illegális — ezért olcsó — árukat kínáló „kollégákkal”. Remélem, hogy a kormányzat sikerre tudja vinni a feketekereskedelem visz- szaszorítását célzó elképzeléseit, és mindenki azonos feltételekkel kapcsolódhat be egy egészséges piaci versenybe. A jövőre nézve túl nagy remé­nyeink nem lehetnek. Hosszú idő kell még ahhoz, hogy a kereslet dinamikus — a mi munkánkat megkönnyítő — növekedése be­következzen. A jelenlegi helyzet­ben csak az adott körülményekhez való rugalmas alkalmazkodással lehet eredményt elérni, az elvónt elképzeléseknek, célkitűzéseknek helye nincs. Meggyőződésem, hogy a mátészalkai ÁFÉSZ-nek van annyi ereje, szellemi kapaci­tása, hogy sikerrel tudja venni az újra meg újra felbukkanó akadá­lyokat. Korrekt kereskedelmi munka, tisztességes kereskedelmi maga­tartás — ez a mi hitvallásunk. (X) Egy százéves társulat eredményei Éppen száz éve, hogy bir­tokosok, gazdák összefogá­sával Nagykárolyban meg­alakították az Ecsedi-láp le­csapoló és Szamos-balparti Ármentesítő és Belvízszabá­lyozó Társulatot, mely az Ecsedi-láp lecsapolásában, ár- és belvízvédelmi rend­szerének kiépítésében a kor magas műszaki színvonalán állott. Ennek az egykori tár­sulatnak az utóda a máté­szalkai Ecsedi-láp-Krasz- nabalparti Vízgazdálkodási Társulat, melynek ügyvezető igazgatóját - Lőrincz Ká­rolyt kértük meg arra, hogy meséljen a múltról, a jelenről és a jövőről. — A száz évvel ezelőtt alakult társulat magas mű­szaki színvonalát bizonyítja, hogy három év alatt megtör­tént a 160 ezer hold vadlápi terület lecsapolása, védtöl- téseivel együtt megépült a 66 kilométer hosszú Kraszna- csatoma, valamint 18 darab 48 méter hosszú vashíd, 17 fahíd, számos betonhíd, 155 kilométer telefonvezeték. 12 millió köbméter földet moz­gattak meg kézzel és Ame­rikából hozatott bágerekkel. Később megépült három korszerű gőzüzemű szivaty- tyútelep, melyből a nagy­ecsedi szivattyútelepen a kazá­nok által előállított gőz fel- használásával megindították az elektromos áram termelését is, ellátva ezzel Mátészalkán kí­vül 14 lápi település igényét. A lecsapolást követő idő­szakban a másod- és harmad­rendű csatornák kiépítése kö­vetkezett, melyet a háborúk és a trianoni határ akadályoztak. A társulat életében történelmi múltnak számító időszak a fel- szabadulás utáni államosítással zárult le. Tízévi szünet követ­kezett. Állami akarattal, mező- gazdasági termelőszövetkeze­tek, állami gazdaságok, taná­csok és magántermelők bevo­násával 1958-tól életre hívott vízgazdálkodási társulatok összevonásából jött létre 1978- ban az Ecsedi-láp-Kraszna- balparti Vízgazdálkodási Tár­sulat mai szervezete, melynek feladata a tagok által befizetett érdekeltségi hozzájárulásból az állami tulajdonú közcélú csatornák fenntartása és felújí­tása lett. Társulatunk ezenfe­lüli kapacitását tagjaink meg­rendelésével töltötte ki: belte­rületi vízrendezéssel, meliorá­ciós munkákkal (drénezés­sel). Szakmai, műszaki és techni­kai felkészültségben meg­erősödött, pénzügyileg stabil társulatunk akkor kényszerült vállalkozásra az 1980-as évek elején, amikor a melio­rációs fejlesztési beruházá­sok kifulladtak és elmaradt az állami támogatás a vízren­dezési művek fejlesztésé­hez. Először ivóvízháló­zat, szennyvízcsatornázás, szennyvíztelep építésére vál­lalkoztunk, később egy me­rész gondolattal távközlési hálózatok építésére is. Ebben eljutottunk az optikai kábel telepítéséig és az előfizetői készülék elhelyezéséig. Eh­hez persze képeztük magun­kat is. Ma teljes árbevételünk 85 százaléka innen szárma­zik, ebből élünk. 1994. évi ár­bevételünk 270 millió forint, létszámunk 77 fő. Az 1995.; évi üzleti tervünk már félmil­liárdos szerződésállományt tartalmaz. Elődeink nyomá­ba azonban nem léphetünk, számukra a kor emberparan­csa ettől több volt. A centenáriumi évfordulón a nagyecsedi szivattyútelepet Péchy Lászlóról, a társulat első igazgató-főmérnökéről neveztük el, aki a lecsapolá- si és szabályozási munkák­ban szerzett múlhatatlan ér­demeket. (X)

Next

/
Thumbnails
Contents