Új Kelet, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-09 / 185. szám
AZ ÚJ KELET MELLÉKLETE Felbermann Endre az első félévről Utak, parkok, kultúra Felbermann Endre, Nyíregyháza szabaddemokrata alpolgármestere júliusban szabadságát töltötte, így vele az önkormányzat első félévét csak augusztus elején volt módunkban értékelni. Az ő személye azért is volt érdekes számunkra, mert köztudott, hogy Csabai Lászlóné polgármester asszonynak voltak bizonyos fenntartásai Felbermann Endrével szemben. — Már az önkormányzat felállása elég nehezen ment, politikai alkuban jött létre — emlékszik vissza a decemberi történésekre beszélgetésünk elején az alpolgármester úr. — Már akkor sem értettünk egyet azzal, hogy olyan koalíciós egyezséget kell kötni, melyben szakmai feladatokat választunk szét egymástól. Ez az elmúlt hét hónap alatt beigazolódott. Nem szerencsés, amikor a városfejlesztés és a városüzemeltetés, a két szorosan egymáshoz kapcsolódó műszaki feladat két különböző irá' nyitás alatt dolgozik. Ez hozta azt, hogy rossz az információ- áramlás, vannak átfedések. Elkerülhetetlen, hogy városfejlesztési feladatok kapcsolódnak a városüzemeltetéshez. Sokszor azzal kell törődnünk, hogy merjünk-e egyáltalán intézkedni, nem sértünk-e meg ezzel valakit, hogy kihagytuk, nem kérdeztük meg a véleményét. Nyilvánvaló, hogy ez sok egyeztetést igényel, ami esetenként túlbonyolítja a helyzetet. — Nem bánta meg, hogy elfogadta az alpolgármesteri tisztséget? — Végül is nem. Bár az az igazság, hogy túl sok időm nincs arra, hogy ezen meditáljak. Rengeteg a munkám. Kezdetben egy kicsit méregettük egymást, hiszen közvetlenül nem dolgoztunk még együtt. Úgy érzem, hogy a polgármester asszonnyal az együttműködésünk jónak mondható, kialakult közöttünk egy bizalmi viszony. Giba Tamással és Be- rencsi Gyulával nem alakult ki napi kapcsolat, ebben szerepe van annak is, hogy míg Csabai Lászlónéval közös a titkárságunk, addig ők helyileg is máshol vannak. Éppen ezért — a hétfői vezetői értekezlet kivételével — nem is él közöttünk a napi információáramlás. —Önhöz tartozik a városüzemeltetés, a kultúra, a nemzetközi kapcsolatok és a sport. Hogyan érzi, sikerült előbbre lépni vagy csak a szintentartás volt a cél a mai takarékosságra intő gazdasági helyzetben? — Úgy érzem, a városüzemeltetés terén sikerült előbbre lépni, ami nem az én személyes varázsomnak köszönhető, hanem eg/közgyűlési döntésnek, ami után nagyobb hangsúlyt, pénzügyi forrást kapott az út- és a parkfenntartás, a köz- tisztaság. Ennek látványos és szép eredménye a Kossuth utca és a Debreceni utca egyik szakaszának teljes rendbetétele, és rövidesen megkezdődik a Család utca korszerűsítése is. Úgy érzem, a köztisztaság és a park- fenntartás területén is vannak jól látható eredmények. Az átalakított bizottsági Felbermann Endre megnyitja a Jonatán Kupát szerkezet a nemzetközi kapcsolatok területén bevált. Nem egy albizottság van, hanem minden egyes nyelvterületnek megvan a saját csoportja. Nemcsak a tanárképző magasan kvalifikált tanárai vannak beavatva a munkába, hanem más szakterület képviselői is. Az elmúlt négy év alatt egyáltalán nem vagy csak nagyon keveset foglalkoztam a kultúra irányításával, megpróbálok új dolgokat létrehozni, mint például a kulturális kerekasztal vagy a kulturális parlament. Igyekeztem itt is új embereket bevonni a munkába, szélesíteni a szakmai kört. A sport területén sem volt irányító szerepem az elmúlt négy esztendőben. Az biztos, hogy az előző időszakban nem volt ilyen széles sportalbizottsági szerkezet, mint most. Ezáltal több, sporttal foglalkozó szakember tud beleszólni az irányításba, mint eddig. A sportalbizottság munkájával egyre jobban elégedett vagyok, és örülök annak, hogy létrejött. Biztos vagyok benne, hogy meglesz ennek az elkövetkező évre is a haszna és az eredménye. Itt elsősorban a sportkoncepció elfogadására gondolok. —Mi még a múltról beszélgetünk, pedig most már újra felpörögtek az események a nyári szünet után a Városházán. A következő időszakban mire fogja fektetni az előbb felsorolt területeken a fő hangsúlyt? — A városüzemeltetés területén továbbra is fő hangsúlyt kap az úthálózat fenntartása. Szeretném, ha az útfenntartás a következő három évben is kiemelt feladat maradna. Remélem, hogy a köztisztasági és parkfenntartási színvonalat meg tudjuk őrizni. Bízom benne, rövidesen meg tudjuk oldani, hogy a városüzemeltetés és -fejlesztés, valamint ezen túl még az egyéb műszaki feladatok összhangba kerüljenek azzal, hogy visszaáll a műszaki értekezletek rendszere, amivel biztosítani tudjuk a hatékony információáramlást. A sportban és a kultúra területén működő egyesületeknek tudomásul kell venniük, hogy az önkormányzatnak feléjük nincs semmiféle fenntartási kötelezettsége. Ezt azért fontos kinyilvánítani, mert nagyon sokan úgy jönnek hozzánk, mintha a mi kötelességünk lenne az ő fenntartásuk. Ez nem így van! Bármilyen egyesület úgy kell létrejöjjön, hogy önmaga biztosítsa a fennmaradását. Az más kérdés, hogy amíg a lehetőségeink engedik, mi szívesen adunk támogatást. Éppen ezért nem tartom szerencsésnek, ha valaki követelőzve állít be az önkormányzathoz, és-arra hivatkozva keres meg, hogy neki ilyen és ilyen támogatás „jár”... A sportban a gazdasági helyzet romlásával el kell gondolkozni azon, hogy szabad-e minden sportág támogatását felvállalni az önkormányzatnak, illetve továbbra is aprópénzek kifizetésével szponzoráljuk az egyesületeket. Ha fájó is, de valamit tenni kell azért, hogy a közönségigényt ki tudjuk szolgálni. Az olyan sportágak támogatását meg kell szüntetni, melyek kevés nézőt vonzanak és alacsony színvonalon működnek. Ez azért lesz nagyon nehéz, mert komoly ütközésekkel járhat. Persze ezzel a feladattal nem egyedül nekem kell foglalkozni... Ha ez az álláspont nem nyer többséget a közösségben, akkor tudomásul veszem. A nemzetközi kapcsolatok albizottságban létrejött egy tengerentúli szekció, meghatároztuk ezzel a célt a következő időszakra. A mezőgazdasági főiskola segítségével próbálkozunk izraeli testvérvárosi kapcsolat kiépítésével, illetve Tóth Sándor szobrász közvetítésével szó van egy amerikai testvérvárosi kapcsolat létrejöttéről is. A kulturális feladatok között nagy kérdés lesz, hogy mit kezdjünk a jövőben a szabadtéri színpaddal. Sajnos — és nem az önkormányzat politikusai részéről — elég rossz irányba mentek el bizonyos nyilatkozatok. Borzasztóan nehéz a hangulatkeltéssel szemben megnyilvánulni. Nem lesz könnyű kompromisszumos megoldást találni. Készül a kulturális koncepció, melyben — már most látszik, hogy — érdekes, újszerű gondolatok is helyet kapnak. Száraz Attila Városháza esti fényben (Fotó: Harascsák) Temető a múzeumban Sajnos egyre több helyen számolták fel az utóbbi időben a települések önkormányzatai és az egyházak is az elavult temetőket. Leginkább az fáj a sóstói falumúzeum munkatársainak, hogy ezen temetkezési helyek felszámolásáról csak elvétve kapnak hírt. Pedig jó lenne konzultálni a falumúzeummal, hiszen egy-egy temető felszámolása pótolhatatlan károkat okozhat. Ezért is adunk szívesen helyt Ratkó Lujza kérésének, aki a falumúzeum munkatársaként többek között a skanzen területén kialakítandó temetőről számolt be lapunknak. Elmondta, hogy szeretnék Szabolcs-Szatmár-Bereg megye tájegységeinek a jellegzetes sírjeltípusaiból összeállítani a leendő temetőt. Ezért arra kérik az ön- kormányzatokat, az egyházakat, hogy értesítsék a Múzeumfalut, ha a megye területén régi temetőt kívánnak felszámolni. Csak így tudnak hozzájutni a pótolhatatlan fejfákhoz, sírkeresztekhez és sírkövekhez. Példaként a tájegységek közül a Nyírséget említette, ahol egy-egy településen belül is több temetkezési szokás volt. így különbözők a református, az evangélikus, vagy a görög és római katolikus sírjelek is. A leendő falumúzeumi temetőben helyet kapnának a tájegységekre leginkább jellemző sírjelek. Ezért kéri a falumúzeum az önkormányzatok és az egyházak segítségét, hogy megyénk tájegységeinek értékeiből legalább mutatóba maradjon az utánunk következő nemzedéknek. Budaházi István Sétánytalanítás A legjobban megszervezett akció sem hozhatott volna nagyobb sikert. Az autósterror néhány 'év leforgása alatt teljesen birtokba vette Nyíregyházán az Ungvár sétányt. A sétányt, ami olyan céllal alakult ki, hogy ott sétáljanak, a gyermekek játsszanak, az idős emberek pihenjenek, eközben élvezzék a szépen növekvő fák árnyékát. Volt idő, amikor a sétány rendjét sikerült megőrizni. Igaz, akkor járt arrafelé néha rendőr, fel-feltűnt egy-egy közterületőr, és ami még fontosabb: még élt, ha haloványan is, az állampolgárifegyelem. Ennek vége. Ha valaki elnézi itt a napi forgalmat, talál szeszt szállító teherautót, személykocsit, időnként átrobog egy motoros. A híís fák alatt autók pihennek. Tegyük hozzá: ezen a részen minden üzlet ellátható hátsó bejárat felől, semmi nem indokolja az áruszállítást, a személyforgalom meg egyenesen abszurd autóval. Evek óta vannak erőfeszítések, hogy ez változzék. A környék önkormányzati képviselője sem jött azonban izgalomba. Az önkormányzat ez ügyben illetékes irodája tett ugyan némi erőtlen lépést, de ez annyit ért, mint halottnak a csók. Az állampolgári engedetlenség pedig még nem eléggé fejlett ahhoz, hogy a kocsik elé feküdjön a sértett. így aztán volt ígéret, ha majd egyszer... Ha lesz terv a rendezésre. Vagyis: nem akarásnak nyögés a vége. Teljesen világos: járjon ide be a rendőr. Jöjjön, ha kell, a mentő és a tűzoltó. Az is érthető, hogy költözködés esetén behajt a teherkocsi. De más, kényelmi fuvaroz- gatásra nincs szükség. A sétány lezárható. Akár olyan sorompóval is, melyhez annak van kulcsa, akinek föltétlenül kell, vagyis az élet- és értékmentőnek, a rend őrének. Nézem: nyár van. Gyermekekkel teli a sétány. Máskor itt sétáltatják az óvodásokat, bölcsiseket. Négy iskolába járnak erre. Sok idős, rokkant ember pihenne a lócákon. Ez láthatóan nem szempont. Erre nincs gond. Sem ötlet. Kár. Pedig volt egyszer egy sétány... Nyíregyházán. A Jósavárosban. Volt. Mint a mesében. (bürget) Játékbörze volt tegnap az Alvégesi Művelődési Házban, ahol megunt, kinőtt játékok találtak ú j gazdát (Fotó: Harascsák)
