Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-08 / 158. szám
UJ KELET Hétvégi beszélgetés Nyíregyháza és a megye együtt egy egész 1995. július 8., szombat 7 Sok-sok gonddal, de működik a város Hét hónap telt el a önkormányzati választások óta. Csabai Lászlóné polgármester asszonnyal igyekeztünk számba venni az eltelt időszakot, véleményt kértünk tőle a polgármesteri hivatal és a közgyűlés munkájáról, de magánéletéről is faggattuk. Igyekeztünk olyan kérdéseket feltenni, melyek a nyíregyházi városlakókat érdeklik, foglalkoztatják. Az interjút Száraz Attila, az IJj Kelet főmunkatársa készítette. — Nagyon nehéz volt az elmúlt időszak — szögezte le beszélgetésünk kezdetén Csabai Lászlóné. — Ellentétes érdekek miatt nehezen ment a koalíció megkötése, nem teljesen olyan összetételű városvezetés jött létre, amilyet én elképzeltem. A mai napig gondot okoz a viszonylag nagyszámú vezetés információval való ellátása, munkájának koordinálása. Az év elején hamar kiderült, hogy megközelítőleg sem lehet a tavalyi vagy az azt megelőző szinten tartani a város költségvetését, tervezni a fejlesztéseket. ÜMilyennek ítéli meg a közgyűlés és a polgármesteri hivatal munkáját? — Elindítottunk egy létszámvizsgálatot, ami időben tolódik, és nem akkor zárul le, amikor szerettem volna. A hivatal a feltételeknek meg tud felelni, de a jelenleginél sokkal jobb munkát kell végeznie minden tisztviselőnek. A közgyűlés munkája, megítélésem szerint, váltakozó színvonalú, ám ez többször nem a képviselők hibája, hanem az előkészítőké, mert az anyagokat több esetben nem sikerült megfelelő módon előkészíteni. OÚgy tűnik, időnként lassan megy egy-egy előterjesztés elfogadása. Sok az olyan javaslat, amit ki kell venni a napirendi pontok közül, és viszonylag sok az olyan, amely két fordulóban kerül megvitatásra. — Ez pontosan annak a következménye, hogy esetenként nem megfelelő az előkészítés, viszont sok témában szándékos a kétfordulós tárgyalás. Néhány előterjesztés megvitatásakor nem sikerült vagy a koalícióval vagy az ellenzékkel megállapodásra jutni. Mi általában igyekszünk kompromisszumos, egyeztetéses megoldásokat találni, és nem „erőből” átvinni a döntéseket. Q Van egyébként értelme az újabb egyeztetéseknek? A megbeszélés után az ellenzék elfogadja az álláspontját? — Nem mindig az ellenzék akadályozza meg a döntéseket, sokszor a koalíción belül is eltérők az adott témával kapcsolatban az elképzelések. Az esetek jelentős részében van értelme az újabb egyeztetésnek. Mellesleg remélem, ha a második fél évben többet leszek itthon, akkor már az első egyeztetések sikeresek lesznek... üMennyire elégedett a koalícióval és annak támogatásával? — Az igazán komoly kérdésekben a koalíció fel tud sorakozni az elhatározott döntésekhez. Nyilván egy-egy ember mindenütt ki-kilóg a sorból, nincs ez másként itt sem. A költségvetés elfogadásakor, az intézmények átvilágításakor képviselni tudta a koalíció az együtt felvállalt döntéseket. Vannak kérdések, amelyekről ugyanezt nem mondhatom el. A koalíciót egyelőre még nem érzem teljesen biztos támasznak magam mögött. Bár, ahogy haladunk az időben, olyan emberek is elfogadják mind az én véleményemet, mind pedig a hivatalét, akik az első pillanattól kételkedtek bennem, bennünk, mindenben a rosszat látták, keresték. O Mennyire elégedett az elfogadottköltségvetéssel? Gondolok itt az eladósodás mértékére, a hitelek felvételére, azok kondícióira. — Rendkívül nehéz, takarékos a költségvetésünk. Nem igazán jó, mert nem ad semmiféle mozgási lehetőséget. Ha lennének tartalékok, átcsopor- tosítási lehetőségek, akkor azt jól kihasználhatnánk, most például vagyongyarapodásra. Az persze messze nem igaz, hogy a csőd szélén állunk. A várost működőképesen vettük át, és az is marad. Nagy gondot jelentett az F kategóriás elmaradások kifizetése, az elmaradt bérleti díjak rendezése, és az inflációt eddig nem követő díjak emelése, az egyházi ingatlanok átadása miatti kártalanítások elmaradása, több rendezetlen ingatlan és beruházási ügy. Jelentősebb hitelt 1995-ben még nem vettünk fel, maximum egy-két napra vagy hétre, a finanszírozási gondok enyhítésére. Jelenleg több a kamatbevételünk, mint a felvett hitelek után kifizetett kiadásunk. A második félévben, sajnos, valószínűleg hitelt kell felvennünk. A költségvetés 300 milliós kölcsönnel számol, de én bízom abban, hogy 200 milliónál meg tudunk állni. Ehhez nyilván az kell, hogy a kiadásainkat visszaszorítsuk. Q Miként vélekedik arról az ellenzéki véleményről, hogy jelenleg „vagyonkiárusítás" folyik Nyíregyházán? Leginkább a KDNP-frakció tagjai hangoztatják ezt a megállapítást. — A KDNP képviselői mást észrevételeket is megfogalmaznak; olyanokat, amelyek sokszor a demagógiához közelítenek. Talán ők az egyedüliek, akik ezt teszik. Ezt őszintén sajnálom, mert a bizottságokban nagyon jó velük az együttműködés. Egyelőre nincs szó vagyonfelélésről. Körülbelül annyi vagyont veszünk, mint amennyit eladunk. Egy dologban viszont nagyon nagy gondban vagyunk, de ez jellemző volt az előző időszakra is. A lakásbevételeket nem tudjuk visszaforgatni lakáscélú kiadásokra. Ha erre gondolnak, amikor a vagyon feléléséről beszélnek, akkor, sajnos, teljesen igazuk van. Azonban együtt kell megtalálnunk a megoldást, hogy ez ne folytatódjon tovább. OEgyéb- ként milyen az ellenzékkel a kapcsolata, mennyire konstruktív az ellenzék ? —Az esetek többségében konstruktív módon viselkednek. Van néhány eset, amiből politikai kérdést csinálnak, csodálkoznék is, ha nem tennék. Nekem mindössze néhány KDNP-s megnyilatkozással van gondom, de tudomásul veszem a véleményüket. A bizottsági munkájukról ellenben csak pozitívan tudok nyilatkozni. Szó sincs arról, hogy akadályoznák a közös munkát, inkább segítőkészek. Az MDF- fel és a Fidesszel jó a kapcsolat. A kisgazda és a munkáspárti képviselővel megbeszéljük a dolgokat, és előfordul olyan, hogy ők egyébként egyetértenek velünk, de nem tudják megszavazni az előterjesztést, mert az elnökségüknek nem ez a véleménye. Az persze nem igaz, amit Mikulás Tamás állított az egyik riportban, mi nem akartuk és a jövőben sem akarjuk lekenyerezni a munkáspárti képviselőt. Az egyeztetésre nem azért van szükség, hogy bárkit is lekenyerezzünk, hanem azért, hogy nagyobb konfliktus nélkül működjön a város. O Ön a feladatok elosztásakor felvállalta „az alpolgármesterek elől” az oktatási területet, ahol népszerű és népszerűtlen intézkedéseket kellett meghoznia. Népszerű volt az F kategóriás fizetések rendezése, de népszerűtlen az iskolai-óvodai intézményi átvilágítás. Megérte? — Nem volt más választásom, nem nagyon kívánta senki ezt a területet felvállalni. Nagyon sok vád ért bennünket, hogy a vezetésben nincs oktatáshoz értő ember. Bár én sem gondolom, hogy igazán értek ehhez a területhez, de „a funkcióhoz járó súllyal” igyekeztem az oktatással foglalkozni. Nem titkolom, hogy nagyon sok álmatlan éjszakát okozott nekem az oktatás ügye, ha egy kicsit rend lesz, szívesen átadom másnak... O Az átvilágítás után nem szűntek meg iskolák, tagozatok. Nagyon sok emberben azonban visszatetszést keltett, hogy több olyan pedagógusnak is felmondtak az iskolaigazgatók, akik pár éve F, azaz a legmagasabb besorolást kapták. — így igaz. Ezekben az esetekben valóban ellentmondásos a helyzet. Az 1992- es közalkalmazotti törvényt követően úgy történtek meg a besorolások, hogy például van olyan általános iskola, ahol 95 százalékos az F kategóriások aránya. Nem akarok senkit megbántani, de úgy érzem, több esetben is átgondolás nélkül történtek a minősítések. Nem hiszem, hogy ma már bármit lehet ebben az ügyben tenni, ’93-ban vagy '94-ben kellett, lehetett volna lépni. Látszat felelősségre vonást nem akarunk. Tagja voltam az előző közgyűlésnek, és én sem tiltakoztam a közalkalmazotti besorolások miatt, csak akkor, amikor már rájöttem, hogy ennek milyen anyagi von- zata van. Az előző közgyűlésnek, a humán irodának, az intézményvezetőknek komoly felelőssége van abban, hogy megalapozatlanul, pénz nélkül soroltak be úgy embereket, hogy nem lehetett tudni, meg- van-e ennek a fedezete vagy sem. Végül is azonban úgy érzem, hogy amit így kapott a pedagógus-társadalom, fizetésben, jövedelemben még így sem sok. Ha lehetne, szívesen adnánk ennél többet is. OAz intézményi átvilágítások kapcsán felvetődik a kérdés, hogy miért nem a polgármesteri hivatallal kezdődött az átvilágítás? Akkor talán jobb lenne az egész dolog megítélése. — Az első fordulót elvégeztük a polgármesteri hivatalban is. A nyugdíjasokat, azokat, akik részfoglalkozásban vagy megbízásos munkaviszonyban dolgoztak, február végén elküldtük. Ez eddig tíz embert érintett. A második fordulóban vizsgáljuk a feladatokat, és az ezekhez szükséges létszámot. Ez következik most. O Nagyon sok hátrányos helyzetű városlakó sérelmezi azt, hogy az átmeneti segély odaítélésének átfutási ideje 2- 3 hónap. Nem lehetne ezt az időt lerövidíteni? Hiszen akik átmeneti segélyért fordulnak önökhöz, azoknak azonnal kellene a pénz... — Ha azoknak a munkatársainknak, akik ezt a feladatot végzik, megadjuk a kellő önállóságot, akkor ők akár egy nap alatt is képesek dönteni. Sajnos azonban volt itt egy ’93-ig visszanyúló sikkasztási ügy, melyet az idén lepleztünk le. Ennek során kételyek, félelmek, gyanakvások alakultak ki a hivatalon belül. Ez magyarázta azt, hogy mindenki igyekezett a döntéseket egy fórummal feljebb tenni. Már befejeződött a vizsgálat—rájöttünk, ki a bűnös, a többi munkatárs számára bizalmat adtunk, ugyanakkor megszerveztük az ellenőrzést is, így remélem, a jövőben sokkal gyorsában, ugyanakkor körültekintően születnek meg a döntések. OMiért most mondott le az országgyűlési képviselői mandátumáról? Miért nem a polgármesterré választás után rögtön, decemberben? A megyeszékhelyen élőket ma már kevéssé foglalkoztatja ez a kérdés. A közgyűlés tagjai sem szorgalmazták, ráadásul a mostani lemondás Nyíregyháza számára kevés előnnyel jár, hiszen az ön helyét egy fehér- gyarmati képviselő foglalja el. Persze a lemondása kapcsán óhatatlanul is felvetődik az emberben, hogy ön az elmúlt hat hónapban milyen előnnyel járt az, hogy egyben polgár- mester és országgyűlési képviselő volt. Magyarul: mit veszítünk mi, városlakók az ön lemondásával? —Én tettem egy ígéretet, amit teljesítenem kell, ezért mondok le. Engem ma ismernek országos szinten, elfogadnak mind polgármesternek, mind pedig képviselőnek. Ez fontos a következő időszakra. Nem tudom a két funkciót tovább — az én elvárásomnak megfelelő szinten — együtt csinálni. Nem biztos, hogy jó tulajdonság, de dolgozó polgármester és dolgozó képviselő vagyok. O Elfáradt? — Igen. Elfáradtam, és amikor azt mondják, hogy esetenként kapkodó vagy nem kellően átgondolt az intézkedésem, akkor ebben az is benne van, hogy ki tudom ugyan adni a feladatot, de nem tudom ellenőrizni a végrehajtást, mert közben a parlamentben fontos, hogy az önkormányzatok részesedjenek a közüzemi vállalatok privatizációjából, döntésekben veszek részt, például az önkormányzatok energiaszektorból való piaci részesedésében. Abban a csoportban dolgoztam, amely ezért vitatkozott, egyeztetett, s ha nem is a legpozitívabb, de elfogadható a végeredmény, és ez több százmilliót jelent Nyíregyházának is. Ezzel, és más ügyek intézésével én megtettem a magamét, csinálja most már más. Azt persze sajnálom, hogy nem megyeszékhelyi lett az utódom, de ez azon is múlott, hogy nyíregyháziak nem is nagyon akarták vállalni a főállású ország- gyűlési képviselői munkát, például dr. Vojnik Mária, aki számításba jött, azt mondta, hogy az orvosi hivatását nem adja föl. U Ha nem titok, anyagilag mit jelent önnek ez a lemondás? — Negyvenezer forintot. A polgármesteri munkámért eddig fél fizetést kaptam. A törvény értelmében a parlamentben kaptam a teljes fizetést, annak ellenére, hogy az volt a másodállásom. Azt azonban elárulhatom, hogy az idén a jövedelmem lényegesen kevesebb lesz, mint tavaly, amikor dolgoztam az egyik vállalatnál. Nem akarom magam sajnáltat- ni, de ez tény. OHogyan tudja összeegyeztetjük a magánéletét a munkájával? Jut egyáltalán ideje a családra? Miért május végén ment el szabadságra, miért nem júliusban, amikor nyári szünet van a közgyűlés munkájában? — A vasárnap a családé, ilyenkor többnyire együtt vagyunk. A férjem a konzervgyárban dolgozik, ő június után nem tud eljönni szabadságra a szezon miatt. Mivel egész évben ő alkalmazkodik az én elfoglaltságaimhoz, ezért most ezen az egy héten én alkalmazkodtam hozzá, és örülök, hogy megtettem. OAz, hogy lemondott az országgyűlési képviselőségről, a jövőben azzal is fog járni, hogy többet lesz a Városházán. Nem tart-e attól, hogy ebből konfliktus,feszültség lesz, hiszen az alpolgármester urak eddig rendkívül szabadon végezhették munkájukat? — Nem tartok ettől, mert rengeteg feladat van a városban. A megyeszékhelyen élők várják, hogy a város vezetői részt vegyenek lakossági fórumokon, többet találkozzanak az emberekkel. A lemondásom egyébként nem jelenti azt, hogy ezentúl ki sem lépek Nyíregyházáról. A Megyei Jogú Városok Szövetségének társelnöke vagyok, nagy valószínűséggel az Önkormányzatok Országos Érdekszövetségében is kapok szerepet, és részese vagyok az államháztartási reform önkormányzatokat érintő bizottságának. Egy sor olyan helyen tudok jelen lenni, ahol képviselni tudom az önkormányzatok és Nyíregyháza érdé keit. O Mi a véleménye a város megjelenéséről a különböző médiákban? Mennyire elégedett azzal a képpel, amit a médiák festenek Nyíregyházáról? — Elég sok információ jelenik meg különböző helyeken a városról, döntéseinkről. Ezzel különösebb gond nincs. Más kérdés az, hogy minden esetben teljeskörűen tudjuk-e adni az újságíróknak azokat az információkat, amelyek egy-egy döntést megelőznek. Ebben sokkal jobbnak kell lenni. A Magyar Hírlapban, a Népszabadságban, a Magyar Nemzetben megjelenünk, de kell olyan rendezvényeket, eseményeket szervezni, amire az országos televízió és rádió is fölfigyel. Ezekkel adósak maradtunk. (folytatás a 12. oldalon) V
