Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-01 / 152. szám

Hétvége 1995. július 1., szombat Két lány egy „csapásra” UJ KELET Megkezdődik az önálló élet A két régi faragású bölcső egymás mellett áll a szobá­ban. A berendezéshez tarto­zik még egy szekrénysor, két éjjeliszekrény és egy francia- I ágy. A Gáspár házaspár há­lószobájában vagyunk. A I pléddel letakart ágyon az I asszony félig ülőhelyzetben I fekszik, férje mellette ülve I fogja a kezét. Csendesen be­szélgetünk, hisz a bölcsők I sem üresek. A néhány hetes I ikrek, Vivien és Gyöngy al- I szanak benne. A halvány- I zöld takarók alól csak fejecs- I kéjük és apró ökleik látsza- | nak ki, igencsak friss élmény I a házaspár mindkét tagjának I a lányok világrajötte, hiszen I papásan szültek. — Szoktam olvasni az írá- I sódat, és tudom, hogy azok I mindig kerek történetek. I Kezdhetem én is a terhessé- I gém előtti időkkel? — kérdi I Vali, s mikor rábólintok, fel- I jebb csúszik az ágyon. — Misivel öt évvel ezelőtt I ismerkedtünk meg. Mindig I abba a boltba járt vásárolni, I ahol én pénztáros voltam. | Először csak néhány kedves I szp huncut, megjegyzés, j később már meghívás is járt j a blokk ellenében. Két évig I udvarolt az én drágám, mie- I lőtt megkérte a kezem. — Csak biztos akartam I lenni, hogy jól választottam I — mosolyodik el a férj, ba- I jusza alatt. — Karácsonykor lesz há- I rom éve, hogy összeházasod- I tunk. Mindkettőnknek nagy a I családja, azt hiszem, úgy 250- I en lehettünk. Mindenki tud- I ta, hogy lakásra gyűjtünk, így I jószerivel „csak” borítékokat I kaptunk ajándékba. Előkerül a hatalmas fotó- I album, és közösen nézeget- I jük végig a képeket. — Rögtön sikerült lakást I vennetek? — Azért annyit nem tán- I coltunk össze — nevet fel I halkan az asszony. — Anyó- I somék és édesanyámék vet­Nyár derekán már számos zöldség és gyümölcs szedhető. Az egynyáriak megerősödtek, ragyogó színfoltjai a virágos­kerteknek. Ha júniusban nem történt meg, a hónap első felé­ben vessük el az árvácskát, a százszorszépet, a sárga violát, a törökszegfűt. Az évelőkről vágjuk le az elvirított részeket, hogy a másodvirágzásban gyö­nyörködhessünk. A pázsitot ebben a hónapban már nem kell olyan gyakran nyírni. A nyírás magasságát 3—6 cm-re állítsuk be, mert mélyebb vá­gás esetén a fű egy része le­szárad. A koraiak után már májusban a kiültetett zöldség­félék is szedhetők. A legkü­lönbözőbb salátaféléken túl fo­lyamatosan fogyaszthatjuk a ték meg a telket, mi pedig épít­kezni kezdünk. Tavaly télen költöztünk be ide. Nem túl nagy, de a mi igényeinek meg­felel és ami a legfontosabb, a sajátunk. — Mikor beszélgetünk már végre a kis tündérekről? — kérdi Misi, és kólát tölt a po­harainkba. — Máris, te büszke apa — le- gyinti meg kedvesen a felesége. ■— Mit szóltatok, amikor ki­derült, hogy két babátok szü­letik egyszerre? — Borzasztóan örültünk, hi­szen nagyon akartunk már gye­reket. Mindig is kettőt tervez­tünk, csak azt nem reméltük, hogy egyszerre születnek meg. — Én egy kicsit megretten­tem, amikor az orvos közölte a jó hírt. Lázasan vetettem bele magam a munkába, egyik kis- kabátot a másik után kötöttem. Egy idő után ugyan lejjebb hagyott a buzgalmam, de a szekrény már néhány hónap múlva megtelt babaruhával. — Hogy viselted a terhessé­gedet? — Nagyon jól. Alig híztam néhány kilót. Ennek talán az a titka, hogy szinte egyáltalán nem kívántam az édességeket, helyette inkább gyümölcsöket, zöldségféléket ettem. Az utol­só két hónapban már olyan gömbölyű voltam, hogy anyó- somékhoz, akik harmadik eme­leten laknak, már fel sem tud­tam menni. Kicsit tartotam a koraszüléstől, de a lányoknak eszük ágában sem volt a várt­nál korábban a világra jönni. —Látom, Misi már alig várod, hogy a szülséről beszélgessünk. Hogy éltétek meg életetek egyik legnagyobb élménynél? — Délután három óra volt, amikor elfolyt a magzatvíz. Akkor már egy hete bent feküd­tem a kórházban, mert az orvo­sommal semmit sem akartunk kockáztatni. Mire Misi bejött látogatni, már elég sűrűn jöttek a fályásaim. Ő persze rögtön pá­nikba esett, hiába mondogat­tam, hogy még van időnk. Fel­friss karfiolt, a kelkáposztát, a korai fejes és vöröskáposz­tát, a már júniusban is szedés­érett zöldfélék közül pedig a sárgarépát, a retket, az újhagy­mát, a mogyoró- és gyöngy­hagymát, az uborkát és a pap­rikát. E hónapban itt a paradi­csom szezonja is. A felesleges termést főzzük be télire. Már az újburgonyát is szedhetjük, mindig csak annyit, amennyit éppen fel akarunk használni, mert ezek az apró gumók még nem tartósak. A szedés ideje akkor jön el, ha a héjuk már kissé parásodni kezd, a növé­nyek lombja pedig még zöld. A kiürülő zöldségágyakba a hónap első harmadában vessük el a rövid tenyészidejű sárga­répafajtákat, a hónapos és a téli fektettek a szülőágyra, ő pe­dig odaült mellém, szorosan fogta a kezemet. — Na persze csak látszólag voltam megnyugodva. A szí­vem a torkomban dogogott, és még a könnyem is kicsordult, amikor egy élesebb fájdalom­nál Vali felsikoltott. Amikor megindultak a tolófájások, odaálltam mellé, támasztottam és maszíroztam a hátát, töröl- gettem a homokát. — Örültem, hogy ott volt velem. Erőt adott a jelenléte, és az, hogy látja, mit jelent világra hozni két kis ember­két — szól közve Vali. — Aztán mikor szólt az or­vos, hogy látszik az egyik baba feje, már egyszerre vet­tem a levegőt a feleségem­mel, „egyszerre” nyomtam, szorítottam vele. Elsőként Vivien látta meg a napvilágot. Maszatos és kicsit ráncos volt, de számomra a legszebb újszülött a világon. Én vág­tam el a köldökzsinórt, s né­hány pillanatig kezünkben is tarthattuk az első lányunkat. — Mikor született meg a második kislány? — Jó negyed órát vártunk, míg végre a másik buksi is megjelent. A kormos fejecs­két a két váll és az aprócska test követte. Gyöngy is megszületett, 2,35 kg volt, Vivi pedig 2,40 kg. Azokat a csodálatos pilla­natokat soha nem fogom elfe­lejteni. Nagyon büszke vagyok a feleségemre, aki megajándé­kozott a két kis „csodával”. Misi még beszél, szeme csil­log, és hol a nejére, hol a bölcsők felé néz. S mintha a babák érzenék, hogy róluk van szó, előbb Gyöngy, majd Vi­vien kezd el mocorogni. Misi óvatosan kiemeli őket, és az anyjuk mellé teszi az ágyra. Gyöngyörű csecsemők. Feke­te hajuknál már csak kék sze­mük látványosabb. Szinte egyszerre ásítanak, és szüleik a fejük fölött boldogan mosolyognak egymásra. retket. A bokorbab legkésőbb július 10-ig kerüljön a földbe, mert a később vetett növé­nyekről nem érik be a termés. Egész július folyamán palántáz- hatunk fejes és jégsalátát, kései karalábét, valamint a rövid te­nyészidejű karfiolt és kelká­posztát. A csemegekukorica kitűnő nyári ínyencség. Akkor lássunk a szedéséhez, amikor a kukoricacső bajusza kissé szá­radni, bámulni kezd. A későn szedett kukorica már nem tejes, elveszíti kellemes, édes ízét. Tartós szárazság idején ele­inte szórványosan, később tö­megesen kezdenek a falevelek sárgulni, hullani. Ilyenkor kezdjünk öntözni, különben a termések lehullanak vagy egé­szen aprók lesznek. A nyári napfény lágyan si­mogatja a kórház parkjában üldögélő betegek arcát. Dél­után negyed négy van. A szülőszobán fekvő Molnár Katalin is nagyon várja már kis „látogatóját”. — Nyomjon egy nagyot, és azzal kint lesz a feje — biz­tatja az asszonyt Dr. Angyal Géza. Kilenc hónap és pár keser­ves óra után már csak egy halk sikoly, és a magzatmázas, ki­csi baba meglátja a napvilágot. A megrázkódtatásra, hogy el kellett hagynia a biztonságos méhet, keserves sírással reagál. Mindene megvan, egészséges, gyönyörű kislány. A doktor úr magasra emeli Csilla Katalint. hogy könnyektől csillogó sze­mű édesanyja is megcsodál­hassa. — Gratulálok a kislányához — mondja kedvesen, és félre­lép, hogy helyet adjon a babát ellátó szülésznőnek. Rövid idő múlva elvágják a köldökzsi­nórt, és Csilla megkezdi önál­ló kis életét. Bár már nem kö­tik össze őket szövetek, a csöppség rögtön megnyugszik, ahogy anyja mellére teszik. Néhány kedves szó és simoga- tás után rövid időre újra elvál­nak egymástól. A kislányt az Kúszó, hüvelykujjnyi vas­tagságú a levelek sebhelyé­től gyűrűzött gyöktörzse, melyből két sorban néha 1,5 m hosszú, kard alakú, zöld színű levelek nőnek ki. A vi- rágzati tengely háromélű, ennek végén foglal helyet a hengeres torzsavirágzat. Ná­lunk nem érlel termést. Ha­zánkban szórványosan, mo­csaras vidéken, nádasokban, folyók partján fordul elő. Törökországból került hoz­zánk. A drogot a gyöktörzs képezi, friss állapotban vörö­újszülöttosztályra viszik, ahol megfürdetik és megmérik a súlyát, hosszúságát. Kicsit fél­reállunk, mert ismét Angyal doktoré a terep. A gyerek után az asszonyt is ellátják, rendbe teszik. Még egy erős nyomás, és a méhlepény is kijön. Most már nem lehet semmi baj. — Egy kis jutalom a szép munkáért — lép az ágy mellé a nővér, és Katalin hátát meg­támasztva vizet kínál neki. — Nem is tudjátok, milyen régen vártam már erre a né­hány kortyra — néz ránk az asszony. — Fáradt vagy? — kérdem. — Mitől? — kérdez vissza ses, szárítva barnás, jellem­zően fűszeres, kesernyés ízű. Hatóanyaga: trimethzlamin, kálmus csersav, acorin, cholin illóolaj. Idült emésztési gyengeség és az ezzel rendszerint együtt járó bajoknál gyakran alkalmazott gyógyszer. A belőle készült tea gyomorerősítő, étvágyger­jesztő. Vegyünk 10—-15 gramm kálmust 0,5 1 vízhez, és rövid főzés után a szüredé- ket háromszorra, éhgyomorra igyuk meg. Szívnyugtató. Máj- és lépbántalmaknál, al­huncutul, és ezen mindannyi­an jót nevetünk. — Csilla az első babád? — Van már egy hétéves kisfiam, Gyula Róbert. Ez a pici elég sokára jött, de mi na­gyon akartuk őt. — A férj ed tudja már a nagy újságot? — Még csak nem is sejti. Reggel együtt indultunk el ott­honról. O dolgozni ment, én pedig magzatvízvizsgálatra jöttem. Nyolc órakor, éppen a vizsgálat előtt megrepedt a burok, így áthoztak a szülőszo­bára. Józsi majd csak akkor értesül a lánya születéséről, amikor hazamegy. Ha nem ta­lál otthon, tudni fogja, hogy itt, bent mi már ketten vagyunk. Nyílik az ajtó, s a zöld kö­penyes nővér karján hozza a Még néhány öltés, és kész vagyunk pólyába bugyolált csöppséget. — Három kiló hatvan deka és ötven centi — adja át az aszonynak a kis „csomagot”. Csilla oákol egy keveset, majd csodálkozó szemmel néz édes­anyjára. Körülálljuk, megcso­dáljuk. Ettől újra eltörik a mé­cses. Szokatlan még neki ez a kinti világ. Lassan elköszönünk, hisz Katalin is megérdemel egy kis pihenést.. Nem mindennapi dolgot vitt véghez. Életet adott egy kis emberkének. testi fájdalmaknál igyunk meg többször egy-egy csé­szényit a fenti főzetből. Vi­zelethajtó és szabályozza a menstruációt. Vérszegénységnél és an­golkórnál fürdőket rendel­nek. Fájdalomcsillapító, láb- és izomkenőcsöt, lábfürdőt készítenek belőle, mely izom­görcsnél jó szolgálatot tesz. Pora gyomorjavító és felfú­vódást szüntető, ha naponta egy késhegynyit veszünk be. Alkoholos kivonata, 30 gramm kálmus 1 liter 70 szá­zalékos alkoholba áztatva kitűnő gyomorjavító. Napon­ta 20—30 csepp javasolt. Július a kiskertekben Az első találkozás a mamával A maminál már biztonságban vagyok Szöveg: Sikli Tímea, fotók: Harascsák Annamária Zöld patika Kálmus

Next

/
Thumbnails
Contents