Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-05 / 155. szám
8 1995. július 5., szerda Közelkép UJ KELET Mennyibe kerül a „férges áram”? Hétről hétre egyre kevesebb hálózati feszültséget tudok mérni a lakásban. Valószínűleg a rezgésszám sem megfelelő, mert az elektromos órám napról napra többet késik. Nem nehéz megállapítani, hogy csökkent értékű szolgáltatást kapok. Arra voltam kíváncsi, hogy mégis, mennyit kell fizetnem. A TITÁSZ nyíregyházi ki- rendeltségén Ferenczi Jánoshoz irányítottak. Díjkivetéssel és minden hasonló problémával ő foglalkozik a cégnél. — Ha férges az alma vagy apróbb szemű a meggy, akkor azt másod- vagy harmadosztályúnak minősítik, és kevesebbet kérnek érte. Amikor az áramszolgáltatás minősége nem megfelelő, akkor miért kell mégis teljes árat fizetnem? — A villamos energiának hatósági ára van, s ebbe nekünk mint szolgáltatónak nincs beleszólásunk. Az ár megállapításánál nincs olyan kitétel, amely a minőségre vonatkozna. A fentebb említett probléma nem újkeletű. Nyíregyházán egész városrészek küszködnek hasonló problémával. Ott van például a Kistelekiszőlő. Annak idején — mikor még csak présházak voltak a körzetben — a telepített hálózat elbírta az akkori terhelést. (Itt nem csak a vezetékek keresztmetszetére gondolok, hanem a kiszolgáló gerincvezetékre és a transzformátor-állomásokra is.) Ahogy mind nagyobb területeket nyilvánítottak belterületnek és egyre több lakás épült, a hálózat egyre kevésbé bírja el a terhelést, és ez feszültségingadozásban és frekvenciaszám-csökke- nésben nyilvánul meg. — Hogyan fajulhattak idáig a dolgok? — Az ötéves tervek időszakában az energiaszektor mindig egy ciklussal előrébb járt. Tizenöt évvel ezelőtt a tervekben még három darab nagy/közép- feszültségű transzformátorállomás megépítése szerepelt, amiből semmi sem valósult meg. Mára az energiaszektor legalább öt évvel el van maradva. Odáig jutottunk, hogy az iparág feléli a tartalékait. Már az is eredmény, ha a szolgáltatást fenn tudjuk tartani. — Egy új lakás hálózatra kapcsolásakor úgynevezett hálózatfejlesztési hozzájárulást is fizet a tulajdonos. Ez mire elég? — Ezt sem kell minden esetben kifizetni, csak akkor, ha 16 amper vagy 3,3 KW fölötti a fogyasztása. Például 20 amper esetében 2200 forinttal kell hozzájárulni. Ebből nem lehet fejleszteni. Ezt az összeget még 1986-ban állapították meg, azóta elértéktelenedett. — Őszre újabb energiaáremelés várható. Önöknek menynyi jut ebből? — Nem sok. A legutóbbi több forintos emelésből mindössze 16 fillér maradhatott a szolgáltatóknál. Ebből nem lehet beruházni. A tarifaemelés addig önmagában nem oldja meg a problémát, amíg a beszedett díjak elosztási arányán nem változtatnak. Fekete Tibor Képviselők — közelről Az áremeléseket nem szavaztam meg Júliusban nem ülésezik a nyíregyházi képviselőtestület. Turcsik László a Fidesz MPP városi képviselője, aki nyír- szőllői körzetben jutott az elmúlt négy év után ismét mandátumhoz, vajon mire használja fel az egy hónapos szünetet? — Az egy hónapból három hetet kemény munkával töltök, hét napig viszont pihenni fogok. Nem főállásban vagyok képviselő, a munkahelyem nem enged meg számomra több pihenési lehetőséget. A értelmi fogyatékosok szakolyi szociális és rehabilitációs intézményének vagyok az igazgatója, napi kijárással végzem a feladatomat. Most már biztos, hogy július vége felé hét napig sikerül kiszakadni ebből a munkából, és elvonulok a családdal az egyik Balaton-parti kempinbe. Eny- nyi lesz a nyaralásunk, ez idő alatt igyekszem feltöltődni. — Mennyire visszatérő esemény az Ön és a családja életében a balatoni nyaralás? — Közel hét éve fedeztük fel ezt a lehetőséget, azóta visszajárunk. Megfizethető, kellemes a vízpart és ragyogó tisztaság van. Imádok úszni. —Hogyan értékeli a decemberben megválasztott új közgyűlés első hét hónapját? — Rendkívül nehéz volt, de végül is az első időszak lezárult. Amíg a pozíciók el nem dőltek, rendkívül éles hatalmi harc folyt. Örülök, hogy véget értek az ezeket a csatározásokat kísérő, számomra nem szimpatikus jelenségek is mostmár igazán a munkán a sor. V'— Milyen feladatok várnak Önre? —Folytatnom kell az 1990-ben megkezdett munkát, Nyírszől- lő rendbetételét. Sajnos, a szűkös költségvetési lehetőségek behatárolják az én lehetőségeimet is. Ettől függetlenül azon vagyok, hogy minél civilizáltabbá, összkormfortosabbá tudjam tenni a lakóterületet. Építettünk 800 méter járdát, elvégeztük Nyírszőllő nagytakarítását, a földutak kikátyúzását. Emellett tömkelegével jelentkeznek az apró napi ügyek, mint pédául a nyugdíjasok, a fiatal házasok gondjai, vagy hogy nem működik a közvilágítás, és a csatornarendszerrel problémák vannak. Úgy érzem, sokat dolgoztam, de mint már mondtam, a lehetőseim behatároltak, ezért mégsem sikerült úgy zárni ezt a hét hónapot, ahogy szerettem volna. — Gyakran elhangzik az a megállapítás, hogy a városi képviselőkkel szemben a külterületi képviselők jobban tudják a hozzájuk tartozó terület gond- ját-baját. Éppen ezért a külterületi képviselők igényeit, törekvéseit nehezebb is kielégíteni. — Szerintem teljesen más feladatai vannak egy külterületi képviselőnek, mint mondjuk egy belvárosinak, ahol százával, ezrével élnek az emberek panelházakban. Külterületen vagy például a Hímesben kevesebben laknak, jobban oda tudnak figyelni egymásra. Egyébként éppen a napokban tapasztaltam, hogy az örökös-földi képviselőt sem kell irigyelni, ott is van mit csinálni. Belekóstoltam a lakóterület egy napjába, és láttam a lépcsőházak problémáját, éreztem a játszóterek hiányát. Kita- pinthatóak az összezártságból adódó feszültségek. Nehéz kezelni a „tömeget”, enyhíteni az ezzel járó közlekedési gondokat. A pénzhiány ott is mindenre rányomja bélyegét. — Mennyire elégedett a polgármester asszony és a koalíció munkájával? — Közgyűlésen elég sokszor bírálom a koalíció, illetve Csabai Lászlóné munkáját. Én például az áremeléseket nem szavaztam meg... — Önnek mint ellenzéki képviselőnek ez a dolga... — Nem csak ezért nem szavaztam meg, hanem mert indokolatlannak tartottam ilyen mértékű díjemelést a nyíregyházi közüzemi vállalatok részéről. —Amikor az elmúlt négy esztendőben a Fidesz tagja volt a várost irányító koalíciónak, akkor persze minden további nélkül megszavazta ezeket az áremeléseket... — Akkor sem mindent! A távhővel kapcsolatban például mindig tartózkodtam, hiszen az én körzetemben nincs távfűtött lakás. Száraz Attila Dönteni a Huszártelep sorsáról Hogy megszűnjön Nyíregyháza Balkánja Örvendetes hírről szereztem tudomást az Új Kelet 1995. június 21-ei számából. Egy korrekt, reális, tényfeltáró, s mondhatnám azt is, hogy a cigánysággal szemben empatikus tudósítás jelent meg Száraz Attila tollából (Önkormányzati bizottságok a Huszártelepen). Az említett írásból értesülhet az olvasó arról, hogy június 19-én, hétfőn délután Nyíregyháza megyei jogú városunk önkormányzatának négy bizottsága látogatott el a Guszevba, tartott amolyan terepbejárást, hogy ezt a rossz kifejezést idézzem. Részt vettek a látogatáson a polgármesteri hivatal illetékes irodavezetői, a szolgáltató vállalatok képviselői. No és, hogy meglegyen a megfelelő rangja, részt vettek a Huszártelepnek nevezett cigány lakónegyed feltérképezésében Giba Tamás és Berencsi Gyula alpolgármesterek is. Előbbi úgy is, mint e választókerület képviselője. A házigazda szerepét Pongó Károlyné cigány képviselő látta el. Mint a tudósításból kiderül, gondosan, felelősségteljesen. Remélem, hogy ez a rangos — s ki tudja, hányadik?! — hivatalos látogatás eredménnyel jár, s valamit elindít, hogy a huszártelepi (guszevi) balkáni állapotok változzanak. Sajnálom, hogy a látogatásból — nem tudom, mi okból! — kimaradt vagy kifelejtették Nyíregyháza Cigány Kisebbségi Önkormányzatát. Vagy úgy gondolták, elég, ha a cigány képviselő asszony jelen van? Úgy kívánta volna a nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvény, hogy mint a város cigányságának legitim választott kisebbségi önkormányzata ilyen horderejű kérdések megvitatásában jelen legyen, hallassa véleményét. Ám ezt kívánta volna az etika is. Csupán jóhiszemű figyelmeztetésként említem: jó lenne, ha a jövőben a cigány önkormányzattal is számolnának, mert ez emlékeztet a régmúlt rossz beidegződéseire, módszereire, amikor úgy döntöttek a cigányokról, hogy meg sem hallgatták képviselőiket. Vegyük bonckés alá a Huszártelepet (Guszev). Közismert és sokszor elhangzik, hogy Nyíregyházát, annak vezetését részben arról ítélik meg és minősítik, hogyan foglalkozik a Huszárteleppel, és Sóstóval. Utóbbiról éppen a napokban hallottam a megjegyzést: Sóstó, ha nem történik valami változás, elguszeyesedik! Nem valami biztató jelző. Megnyugtató és reménykeltő lehet a városlakó, ám leginkább a huszártelepiek és a Sóstón élők számára, hogy az új, alig hat hónapos városi önkormányzat és személyesen Csaba Lászlóné polgármester asz- szony fontos, a város holnapját döntően befolyásoló teendőinek sorában ott van mindkettő. Bizonyára figyelmességének köszönhető a huszártelepi bejárás is. Tudok róla, hogy szívén viseli a cigány nagycsaládosok gondját, lakásínségét, a munkanélküliségüket, szociális helyzetüket. Éppen a napokban újságolta, hogy cigány családok részére lakások építését tervezik, hogy még augusztusban az építkezések is megkezdődhessenek. Úgy tűnik, az új városi ön- kormányzat gondossága, figyelmessége révén mindkét esetben kimozdultunk a holtpontról, s amit az előző önkormányzat elhanyagolt — Sóstó és Guszev —, most a figyelem középpontjába kerül! Nem tisztem minősíteni azokat a véleményeket és javaslatokat, amelyek a terepbejárás során a városatyák, az alpolgármesterek és a polgármesteri hivatal tisztviselői részéről elhangzottak. Egy valami azonban ezekből kiderül: többen nem jártak még a Huszártelepen! Csupán néhány megjegyzés: Belus Tamás: „Megdöbbentő, amit itt tapasztaltunk...” Szentesi Péter: „Rettenetes állapotok uralkodnak itt.” Tormássi Géza: „Ez már tényleg nem üzemeltetési kérdés, komplett rehabilitációt igényel a terület.” És sorolhatnám tovább, említhetném Giba Tamás és Berencsi Gyula alpolgármesterek gondfeltáró gondolatait, javaslataikat, megjegyzéseiket, amelyeket elsősorban dr. Barta Tibor, az egészségügyi alapellátás igazgatója és Vinginder Tibor, a Házkezelő Kft. igazgatója tett szóvá. Valamennyire érdemes és szükséges odafigyelni, s ami belőlük hasznosítható, azt alkalmazni. Magam 1989 előtt már foglalkoztam a Guszev sorsával. Még a tanácsrendszer idején, írásos előterjesztésben fogalmaztuk meg javaslatainkat. Elsők között itt alakítottuk meg a Magyaroszági Cigányok Kulturális Szövetségének alapszervezetét. Kitörő lelkesedéssel fogadták akkor az alakuló gyűlésen részt vevő Csabai Lász- lónét tanácselnökként. Úgy tűnt, elindul valami, aztán a rendszerváltás megakasztotta az elképzelések megvalósítását. „Ment” — mert mennie kellett — a régi vezetés, s jött az új, s mit mondjak, a szociálisan kevésbé érzékeny testület, amelynek kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy a cigánysággal, ezek között is elsősorban a Guszevvel foglalkozzon. Némi javulás akkor volt érzékelhető, s akkor tapasztalhattunk emberi törődést(!) a vezetés részéről, amikor dr. Zilahi József, a megyei közgyűlés mai elnöke, akkori kerületi képviselő próbált enyhíteni a gondokon. Közbenjárására az MCKSZ megyei elnökségével együtt igyekeztünk olyan kezdeményezéseket megvalósítani, amelyek később megfeneklettek. Öt-hat éves problémaként köszönnek vissza azok a gondok, amelyek a bejáráson felvetődtek: a játszótér hiánya, a fedett autóbuszváró, a szilárd burkolatú járda, az állattartás szabályozása stb. Dr. Bartha Tibor tette szóvá: „Erre a telepre az előző önkormányzat és még korábban a városi tanács igen sok pénzt fordított, ezeknek a pénzeknek nincs meg a látszatja...” Valóban jó volna tudni, hogy akkor a városi tanács mennyi pénzt fordított a Guszevre, de még inkább azt, hogy az előző önkormányzat adott-e egyáltalán, s ha igen, mire fordították? Mert ezeket homály fedi! Hogyan kezelte az előző önkormányzat és az akkori polgármester a cigányság, az etnikum ügyét? Jellemző volt erre a közgyűlés, amelyen bár fő napirendi pontként szerepelt az etnikum ügye, három, azaz 3 percig sem tartott, az akkori kisebbségi referensnek, az MCKSZ megyei elnökének a témához a hozzászólása, mert homokórán mérve a demokráciát, a szólásszabadság „hosszát” Mádi Zoltán polgármester úr, a közgyűlés jelentős részének megrökönyödésére, meglepetésére leállította! Alig öt percig tartott a fontos téma megtárgyalása! Csupán néhány elvet ajánlok szíves figyelmébe a városi önkormányzatnak. Ne döntsenek az itt élő cigányság és önkormányzata javaslatainak figyelembevétele nélkül. Javaslom a szükséglakások, a felújításra szorulók és a megszüntetésre ítéltettek felmérését. Objektív, egzakt szociális térképet. A cigány önkormányzat tagjainak bevonását a különböző bizottságokba. Elv és gyakorlat legyen, hogy a Guszevben épülő és felújításra kerülő lakások segédmunkásait az itt élő munka- nélküliekből verbuválják, s ha lehet, cigány építési vállalkozóknak adjanak munkát! Jó lenne, ha három-öt fős gondnokság alakulna (ilyen volt már, és jól működött) értelmes cigány emberekből, melyet a Házkezelő Kft. finanszírozna! Legfrissebb információm szerint Nógrád, Borsod és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét etnikumi szempontból is kiemelten kívánja kezelni és segíteni a kormány. Tudomásom szerint készül a kormány cigány-válságkezelő programja, ám ezzel párhuzamosan dolgozik hasonlóan, az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne vennénk részt a kormány által készítendő koncepcióban. Reméljük és bízunk benne: kedvező hatása lesz Szabolcs megyére, így Nyíregyházára és a Huszártelepen élők holnapjára is. Farkas Kálmán
