Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-05 / 155. szám
UJ KELET Közelkép 1995. július 5., szerda 9 A dombrádi Tisza-part a nyíregyháziak számára is kedvelt pihenőhely Fotó: Bozsó Katalin Felgyorsult, rohanó tempójú világunkban gyakran hagyunk el vagy felejtünk ott valamit. Személyes holmijainkat, tárgyainkat. Nem kivételek ezek alól az autóbusszal utazók sem. Arról, hogy milyen feledékenyek is vagyunk, s milyen holmikat szoktunk a leggyakrabban a buszon hagyni, beszélgettünk Danku Andorral, a Szabolcs Volán személyforgalmi igazgatójával. — Elsősorban az utasok személyes tárgyaikat hagyják ott az autóbuszokon. A legtöbben a táskájukat, szatyrukat, de érdekes módon a bérletváltások idején a bérleteiket, vagy a személyi igazolványukat hagyják el. Szinte naponta kerülnek az osztályunkra ilyen tárgyak. Autóbuszvezetőink a végállomáson átnézik a busz utasterét, s az ott talált tárgyakat leadják. Ha megállapítható az utas kiléte, például személyi igazolvány vagy más okmány alapján, akkor a Volán kiértesíti vagy eljuttatja, postázza az illetőnek. Más esetekben a tárgyakat, holmikat őrzik, s ha a tulajdonos jelentkezik, akkor visszaszolgáltatják. — Gyakran jelentkezik az utas? — Igen. Ha rájön, hogy valamilyen személyes tárgya, holmija maradt a buszont, s tudja, hogy melyik járaton felejtette, akkor a Volán intézkedik. A végállomásokon, a MÁV-állo- mással szemben, a Sóstói úti kórháznál, Örökösföldön, valamint a Petőfi téri Volán-pályaudvaron érdeklődhetnek a holmijuk, személyes tárgyaik után. Ha később veszi észre, akkor ezek a tárgyak: szatyrok, esernyők, kézitáskák a Volán-pályaudvarra kerülnek, s itt a 311- 565-ös telefonon érdeklődhetnek az utasok a buszon felejtett holmijaik után. Egyedül a bérletekkel teszünk kivételt. Hiába van fénykép benne, az utas lakcíme nem szerepel az okmányon, így nem tudjuk kiértesíteni vagy elpostázni az illetőhöz. Ezért a buszok végállomásain a talált bérleteket kitesszük a buszállomás ablakába. Reménykedve abban, hogy valaki a fényképről felismeri és értesíti az illetőt, ha már ő maga nem érdeklődik, illetve jelentkezik. B.I. Szerepjáték Alom és Különös és nem mindennapi élménynek lehettek tanúi azok, akik részt vettek a II. Országos Szerepjáték-találkozó valamelyik programján Nyíregyházán. Az elsősorban tizen- és huszonévesek érdeklődését felkeltő műfaj hódolói titokzatos és misztikus képzeletbeli utazások során kalauzolták egymást és a „laikus” érdeklődőket a varázslatos, maguk teremtette világban. A Nyíregyházán működő mintegy hatvan-hetven tagot számláló AD and D szerepjátékklub az ismerkedés, a közös játék és a „szakmai” tapasztalatcsere céljából látta vendégül az országban működő szerepjátévalóság karaktert, amit ebben a játékban megjelenítenek. Ez a „szerep” nem más, mint a játékosok személyiségének ki- vetülése az általa megélt képzeletvilágba. A szereepjáték műfaja Magyarországon a 80-as évek közepétől vált ismertté, s mára már számos változata elterjedt. A legkedveltebbek a Szigeti Sándor által kidolgozott Armageddon 2092 Mars-játék, valamint a Jakab Zsolt és Kovács Adrián szerepjátékszakértők nevéhez fűződő M.A.G.U.S.-játék. Jó néhány folyóirat és egyéb kiadvány népszerűsíti ezt a műfajt, például a Bíborhold és a HoldA találkozó résztvevői kokat művelő csoportokat. A szerepjáték — melynek ötlete az amerikai Gary Gygax fejében született meg — a hatvanas évektől kezdve hódít az ifjabb korosztályok körében. A módszerek és a szabályok kialakítását és egységesülését követően egyre népszerűbb lett a csoportosan játszható műfaj, amely alkalmat ad a játékosnak önismerete tökéletesítésére és lehetővé teszi fantáziájának szabadjára engedését, jelentősen hozzájárulva a kreativitás fejlődéséhez. A szerepjáték résztvevője egy tökéletesen felépített fantáziavilágban mozog, amely rendkívül valószerű, bár tele van a tündérmesék világára emlékeztető varázslók, szörnyetegek fantomok sokaságával. A játék folyamán a játékosok a játékmesterrel folytatott beszélgetés során értesülnek arról, mi is történik ebben a csodálatos birodalomban, s ennek megfelelően játsszák el az általuk képviselt szerepet, azaz azt a Fotó: Harascsák Annamária tölte című újságok, illetve a Rúna magazin. A játék szorosan kötődik a sci-fi műfajához is, amit a szerepjáték vonatkozásában Nemes István író neve fémjelez. A képző- művészetben pedig a fanta- sy-art elnevezésű — egyelőre még leginkább fantasztikus, és ifjúsági regények címlapjáról ismert — irányzat feszegeti a klasszikusnak számitó művészetek kereteit. A nyíregyházi találkozón a fantasy-art stílusában alkotó Szendrey Tibor, Bera Károly és Zubály Sándor festőművészek képeit is megtekinthette az érdeklődő közönség, s a kíváncsibbak bepillantást nyerhettek a műhelytitkokba is. Az ifjúság a sci-fi műfajban való olvasottságáról is számot adhatott a debreceni Cherubion Könyvkiadó szárnyai alatt működő, ötödik születésnapját ünneplő Cherubion Könyvklúb vetélkedőjének keretében. M. Zs. pénze — Beszéljünk az áremelkedésről! — Az elmúlt tíz év alatt egyes könyvek ára átlagban tízszeresére emelkedett, de vannak húszszorosára nőtt árak is. Az amúgy is magas ár az elmúlt évhez képest most megduplázódott. Érdekes, hogy az irodalmi értéket nem képviselő könyvek is nagyon drágák, ennek ellenére mégis van piacuk. __? — Talán az emberek meg- csömörlöttek ettől az új társadalomtól, és ezt a nehezen megemészthető életet próbálják elviselhetővé tenni azzal, hogy mások gondjával, bajával, betegségével, kisiklott életével, szerelmi csalódásával, kifacsart életvitelével nyugtatják magukat. Ezért fogynak a krimik, a szerelmes regények, az amerikai felső tízezer életével foglalkozó sorozatok és így tovább. A mai ember számára a szépirodalom már nem nyújt kikapcsolódást és felol- dozást. F. Sipos József Az értelmiségnek nincs Egy könyvszerető ismerősöm kicsit csípős megfogalmazása szerint „a demokrácia szele a könyvpiacra is behordta a szemetet.” E megjegyzés és a nemrégiben véget ért ünnepi könyvhét apropóján beszélgettünk Siófoki Lászlóval, a nyíregyházi Kossuth Könyvesbolt vezetőjével. — A könyvhét alkalmával nyolc árus közül csak hárman jelentkeztünk szépirodalmi alkotásokkal, a többiek az ügyeletes bóvlival hódították a vásárlókat. A régi slágerkönyvekből — Szép versek, író- szemmel, Körkép — az elmúlt időben 5-600 darabot adtunk el, most összesen tíz Szép versekkel jelentünk meg és ebből egy (!) fogyott el — a 30 százalékos, árengedmény ellenére. — Vannak egyáltalán keresett könyvek? — Az iskolások keresik a kötelező és ajánlott olvasmányokat, a szótárokat és a nyelvkönyveket. A lexikonokat szívesen vásárolják az emberek, de ennek ellenére túlkínálat van. (Hat kiadó is készített leSiófoki László xikont.) Érdeklődés van még az úti-és az ismeretterjesztő könyvek iránt. A politikai könyvek utáni érdeklődés elmúlt, ugyanígy jártak a természetgyógyászattal foglalkozó könyvek is. A legtragikusabb a nívós szép- irodalom helyzete, az szinte már senkinek sem kell. Fotó: Bozsó Katalin — Miért? — Ezeket a könyveket az értelmiség vásárolta valamikor, manapság már nincs rá pénzük, a pénzes réteg elvétve vásárol könyvet. Ami ezekben a körökben előfordul: a szórakoztató könyvek és a szakkönyvek utáni érdeklődés. Döntsön a polgár! Rokonszenvvel hallgatom és olvasom azt a kezdeményezést, miszerint fontolgatják: az állampolgárnak legyen lehetősége az adóból egy százalékot arra a célra fordítani, amire akarja. Ezzel az összeggel megoldhatja az egyházi adó ügyét, támogathat karitatív szervezetet, pénzét ajánlhatja alapítványnak, netán még pártszimpátiáját is kifejezheti így. Az ötlet nem új, van a világon jó néhány hely, ahol ez így működik. Jó módszer. Pillanatok alatt kiderül, kinek milyen a támogatottsága, hány emberre számíthat, csökkenthető az állami támogatás, netán meg is szüntethető. Világos frontok alakulnak ki, eldől, hogy a különböző tagbevallások mennyire hitelesek. És ami a fő: a polgár dönt. Önként, szabadon, és ezzel a lépésével is kifejezi az úgynevezett preferenciákat vagy diszpreferenciákat. Nem zaklatja a továbbiakban senkijövedelmével arányos a tehervállalása. Sok mindenre fényt derítene ez a kétségtelenül demokratikus megoldás. Azoknak, akik a kedvezményezettek lis- tájára kerülnek, igencsak csipkedniük kellene magukat, hiszen a semmiért nem fog egy fülért sem áldozni senki. Más lenne a pénzekkel való gazdálkodás is, hiszen a polgár pénzét nem illene herdálni, olyan célra fordítani, ami nem tetszik az adózónak. Minden évben viharos a parlamentben a pénzek elosztása, a támogatások szétpar- cellázása. Elhangzanak vádak, hogy egy-egy javaslat mögött milyen politikai szándékok, sandaságok húzódnak meg. A viták hevesek, de a döntések sosem elégítik ki a társadalom igazságérzetét. Ennek búcsút mondhatnánk, hiszen az adóból adott pénzek szavazásnak minősülnének. Aki nem kap, arra nincs szükség. Aki keveset kap, törje magát, hátha javíthat presztízsén egy év alatt. Aki sokat kap, élhet okosan a bizalommal és a pénzzel. Biztos, hogy sok szervezetnek, egyháznak, alapítványnak nem fog tetszeni a javaslat. Lesznek érvek, ideológiák, elévülhetetlen érdemek, be nem gyógyult sérelmek, amiket felvonultatnak. Meg kell hallgatni őket is. De ez még nem jelenti azt, hogy mindenben igazuk van. A végső szó legyen a polgáré. Ő biztosan jobban el tudja osztani a sajátját, mint a sok civakodó honatya. Jó lenne, ha az érték győzne a valódi vagy vélt érdek fölött. (bürget) A megyeszékhely ön- kormányzata nemrég tárgyalta a város új állattartási rendeletének tervezetét. Ebben többek között szó esik az elhagyott, utcára tett vagy éppen már ott felnevelődött kóbor kutyákról és macskákról is — hiszen nem kevés gondot jelentenek... Az Állatbarát Alapítvány javára tartottak adakozást a napokban a Kossuth téren, mert az alapítvány minél többet szeretne tenni a gazdátlan állatok érdekében. A sóstóhegyi Feketedűló'ben található állatmenhelyen „örökbe fogadják” azokat, s új gazdát kerítenek nekik... Nem fogy a szépirodalom Elhagyott holmik
