Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-29 / 176. szám

Sport 1995. július 29., szombat XIII. Helia-D Ifjúsági Atlétikai Európa-bajnokság Hétvégi program Szombati műsor: 9.00: 100 m, férfi tízpróba 9.30: diszkoszvetés női selejte­ző A csoport. (Ebben a számban indul Kürti Éva, az NYVSC versenyzője.) 10.00: távolugrás férfi ttízpróba A-B csoport 11.00: diszkoszvetés, női selej­tező B csoport 11.30: hármasugrás, férfi selej­tező A-B csoport 12.00: súlylökés, férfi tízpróba A-B csoport 14.00: rúdugrás, férfi döntő 16.00: 200 méter, női közép­döntők 16.15: 800 méter, női döntő 16.25: 800 méter, férfi döntő 16.35: 3000 méter, női döntő 16.45: gerelyhajítás, női döntő 17.00: 110 méter, férfi gátfutás döntő magasugrás, férfi tízpróba A-B csoport 17.10: 200 méter, női döntő 17.20: 200 méter, férfi döntő 17.40: 400 méter, gátfutás női döntő 18.00: 400 méter, gátfutás férfi döntő távolugrás, női selejtező A-B csoport 18.10: 10 000 méter gzaloglás férfi döntő (Ebben a számban in­dul az NYVSC versenyzője, Ki­rályfalvi László.) 18.30: gerelyhajítás férfi döntő 19.15: 4x400 méter, női előfu­tamok 19.30: 4x400 méter, férfi elő­futamok 19.45 400 méter, férfi tízpró­ba Vasárnapi műsor 9.00: 110 méteres gátfutás, férfi tízpróba 9.30: 4x100 méter, női előfu­tam 9.45: 4x100 méter, férfi előfutam 10.00: diszkoszvetés, férfi tíz­próba A csoport 11.15: diszkoszvetés, férfi tíz­próba B csoport 13.00: rúdugrás, férfi tízpróba A-B csoport 13.00: kalapácsvetés, féfi döntő 15.30: magasugrás, női döntő. (Döntőbe jutott a magyar Győrfy Dóra.) 15.00: diszkoszvetés, női döntő 15.30: magasugrás, női döntő 16.15: 4x100 méter, női döntő 16.30: 4x100 méter, férfi döntő 16.45: 3000 méter akadály, fér­fi döntő 16.50: gerelyhajítás, férfi tíz­próba A csoport 17.05: 1500 méter, női döntő 17.20: 1500 méter, férfi döntő 17.30: hármasugrás, férfi döntő 17.35: 5000 méter, férfi döntő 17.50: gerelyhajítás, férfi tíz­próba B csoport 18.00: 10 000 méter, női döntő 18.50: 1500 méter, férfi tízpró­ba 19.05: 4x400 méter, női döntő 19.20: 4x400 méter, férfi döntő Labdarúgó Magyar Kupa Mennyire lesz békés a Csaba? Nincs megállás, vasárnap országszerte újult erővel lán­gol föl a kupacsatározás. A szerdai első kanyar után a csoportmérkőzések második fordulóját rendezik. Csakúgy, mint a hét közepén, megyénk két reprezentánsa otthonában lép pályára, teszik ezt 17 óra­kor. Mindenekelőtt a Kárpát-Hús Volán együttese áll a figyelem középpontjában. No nem azért, mintha oly nagy reményeket táplálhatnának, sokkal inkább ellenfelük kiléte az, ami miatt egész biztosan több százan éreznek majd késztetést arra, hogy tiszteletüket tegyék a Volán-stadionban. Ugyanis az élvonal egyik legstílusosabban futballozó csapata, a Békéscsa­ba látogat Nyíregyházára, s ez önmagában is figyelmet ér­demlő esemény. A Pásztor Jó­zsef edzette társaság — ezt ta­lán felesleges külön hangsú­lyozni — egyértelmű esélyese a kilencven percnek. Szerdán Nyékládházán sem bíztak sem­mit a véletlenre, szünetig rúg­tak három gólt, ennyi pedig bőven elég volt a győzelem­hez. Ugyanekkor a húsosok joggal hivatkozhattak a balsze­rencsére, hiszen a Kaba „kar­csú” sikere minden volt, csak nem meggyőző. A továbbjutás lehetőségéről lemondott a Moldván Miklós által minden szinten irányított team, ám a „míves” vetélytárs érkezése nagy erőbedobásra sarkallhat­ja a fiúkat. Semmi nincs még veszve Baktalórántházán! Szerdán a Stadler FC statisztaszerepre kényszerítette Gdovinékat, erre reagálva Kormány Béla egye­sületi elnök elmondta, régen játszott ilyen rosszul a baktai gárda. Senki nem akadt a pá­lyán lévők közül, aki magával ragadta volna társait, egyfajta bénultság lett úrrá a játékoso­kon. Letörtséget váltott ki a kudarc, most aztán igazán jól jönne, ha sikerélményhez jut­na az NB III újonca. A Bal­mazújvárosról keringő hírek­nek nem ülnek fel, a másod- osztálytól visszalépett hajdúsá­giak rágós falatnak ígérkeznek. Viszont nem verhetetlenek, s amennyiben valamennyi szó­ba jöhető játékos a szívét adja a győzelemért, akkor nem is kell csalatkozniuk. Ebben az esetben a csoport második he­lyére aspirálhatnak , hiszen harmadik ellenfelük Krasznok- vajda, aligha szólhat bele a „nagyok” dolgába. A kapott információk szerint, Vacsilja előreláthatólag csak a bajnoki rajtra lesz harcképes, s bár Sós már edz, sem ő, sem a lábado­zó Geda nem teljes értékű har­cos. Előkészületi mérkőzések eredményei: Tiszavasvári—Tiszaúj vá­ros 3-1 (0-0) A Tiszavasvári góljait Szil­ágyi, Hegedűs és Bernáth sze­rezte. Sényő—Demecser 2-2 (1-1) Gólszerző: Krasznai, Capati- na, ill. Mónus 2. Mátészalka—Fehérgyar­mat 5-2 (1-1) A szalkaiak góljain Nagy N. 2., Juhász B., Tóth és Czvik osztozott. Nyírbátor—Nagyecsed 3-3 Nyírbátori részről Kertész, Gerstmájer és Hadházi talált a kapuba. Szombati előkészületi mér­kőzések: Debrecen vegyes— Nyíregyházi FC (Vágóhíd utca 10 óra) Tiszavasvári—Dögé (10 óra), Rakamaz—Sényő (10), Kisvárda—Nagyhalász (10), Vásárosnamény—Máté­szalka (9.30) Koncz Tibor Megyei II. osztály Elégedetlenek az idegenlégiósokkal Az elvárásoknak megfelelt az olcsvai labdarúgócsapat. A bennmaradást tűzték ki célul és a tizedik hely elérésével ez sike­rült. A tavaszi idény értékelésé­re Huszti József polgármestert kértük fel. r — Mennyire vannak megelé­gedve a faluban a csapat telje­sítményével? — Nem fűztünk vérmes remé­nyeket a bajnokság indulásakor az együttes szerepléséhez. A „hazai” játékosokkal nem volt gondunk. Madai, Kolozsi Zsolt és Kolozsi János ingyen játszott nálunk, és nagyon lelkesen. Tu­dásával és egyenletesen jó for­májával kitűnt a keretből Barta Gyula. Dicséret illeti még Tóth Ferencet, Tóth Istvánt és Bodó Józsefet is. Nem voltunk viszont megelégedve az idegenlégiósok­kal. Az ukránoknak nem a lab­darúgótudásukkal van a baj, ha­nem a hozzáállásukkal. Minde­nük a pénz. Annak Ellenére, hogy mi minden segítséget meg­adtunk nekik, mégsem nyújtot­ták a tőlük elvárható maximu­mot. Kellenek a külföldi játéko­sok, mert a másodosztályban is csak az tud bennmaradni, aki komolyabb szinten tud erősíteni. Kellenek az idegenlégiósok, de nem mindenáron. Ilyen focisták­ra nincs szükségünk. — Mikor kezdik az alapozást? — Már elkezdtük a felkészü­lést, új edző irányításával. Tóth József Vásárosnaményból érke­zett hozzánk, és egy hete ő irá­nyítja az edzéseket. Heti négy tréninggel készülünk, de amikor elkezdjük a vasárnapi edző­meccseket, akkortól csak ked­den, szerdán és pénteken trénin­gezünk. — Az átigazolási időszakban sikerült-e erősíteni a csapatot? — Aranyosapátiból kapust szeretnénk legigazolni, Vásá­rosnaményból Pusztai Zsoltot, Fehérgyarmatról Kosa Tibort szemeltük ki center posztra. Ha sikerülne, a Kolozsi fiúkat is visszacsábítanánk. I UJ KELET Serdülő kötöttfogású birkózó-vb Robi: ez sem semmi! Négy óra tájban kezdett pe­zsegni az élet a Budapest Sport- csarnok környékén. Egymás után érkeztek az autóbuszok, melyek a serdülő kötöttfogású birkózó-világbajnokság dön­tőjének résztvevőit szállították a helyszínre. Egymás után száll­tak ki a színes melegítős fiúk, köztük oroszok, románok és kék melegítőben az irániak. Vajon melyik lesz Szabolcs megye ifjú büszkesége, Pistár Róbert ellen­fele közülük? A csarnokba érve már piros-fehér-zöld melegítős társak egy csoportja és a szülők, barátok készülődtek kiszurkolni a világbajnoki aranyat. Közöttük tájékozód vaNéwet Andrással és Bóna Lászlóval, a Csepel, illet­ve a Vasas serdülő-válogatottja­ival folytattam rövid eszmecse­rét, latolgatva Robi esélyeit. — Nagyon szurkolunk neki — mondták a társak —, fantasz­tikus, hogy idáig jutott. Annyira akaratos gyerek ez a Robi, hogy ki fogja harcolni az aranyérmet. A szőnyeg jobb sarkához kö­zelebb egy bökönyi csoport szurkol a 3500 lakosú kisközség képviselőjének. Köztük a bö­könyi sportkör elnöke, Szima Gábor, az általános iskola igaz­gatója, Olesnyovics József, Robi testnevelőtanára, Bak Attila, va­lamint edzője és szakosztály- vezetője, Radócz János, illetve Szálku Tibor. Utóbbiak nagy lel­kesedéssel nyilatkoznak tanítvá­nyuk eddigi szerepléséről. — Nagyon fiatal még a gye­rek, itt nálánál egy-másfél évvel idősebbekkel is meg kell küzde­nie, de kitűnően helyt állt eddig. Elzavarni sem lehet az edzésről, annyira szereti a birkózást. Öt éve alakult a birkózószakosztály, és ennek az ötéves munkának első gyöngyszeme a mostani vi­lágbajnoki döntős Pistár Robi — mondja Szálku Tibor. — Mi lesz a döntőben? — te­szem fel a kézenfekvő kérsét. — Most néztük vissza videó­ról az iráni ellenfél eddigi mécs­eséit, s bizony nagyon kemény ellenfélnek ígérkezik, magasabb is, erősebb is a mi fiúnknál. Ha sikerül a taktikát végrehajtania, nem esélytelen. Öt perccel 17 óra előtt már zúg a „Hajrá magyarok!”, pedig a magyar fiú csak a negyedik pár­ban lép szőnyegre. Az első há­rom meccset akár el is felejthet­jük, mert mindenki a negyven kilogrammosok döntőjére ké­szült. Végre megjelent a piros sarokban Robi, a kékben az irá­ni Nassiri. Robi kitűnően kez­dett. Óvatosan méregette ellen­felét, majd ügyes akciót kezde­ményezve térdelő helyzetbe kényszerítette az iránit. Ekkor mindnyájan azt hittünk, nem lesz baj. Á rutinosabb, erősebb el­lenfél kibújt kellemetlen hely­zetéből, és remek kontrát indít­va kétpontos előnyhöz jutott. Robi továbbra sem adta fel, meg­próbálta a lehetetlent, de ellen­fele ekkor már magabiztosan bir­kózva szerzett újabb előnyt. A nézőtér lankadatlan biztatása el­lenére a mérkőzést aránylag si­mán, 5-0-ás pontozással az iráni birkózó nyerte. Könnybe borult a bökönyi tábor. Édesanyja és húga egymást vigasztalták, de Radócz János edző szinte vi­gasztalhatatlan volt. Akárcsak versenyzője, a most már világ- bajnoki ezüstérmes Pistár Ró­bert, aki szintén „komoly férfi­könnyek” közepette vonult el a nyilvánosság előtt, pedig a szak­emberek egyöntetű véleménye szerint sem volt oka az elkese­redésre, mert első világbajnok­ságán ez az ezüstérem hallatlan bravúrnak számít. Mint váloga­tottbeli edzői, Kovács Zoltán és Balogh Vilmos elmondták, sok van még a fiúban, és jövőre — egy évet erősödve — komoly esélyese lesz ismét a világbajno­ki címnek. Az eredményhirde­tésre még egy lehajtott fejű kis­fiú vonult ki, de miután az érmet Hegedűs Csaba olimpiai bajnok­tól átvette, már kissé megnyu­godva értékelte saját magát. — Nem sikerült, amit elter­veztünk, de el kell ismernem, ellenfelem jobb volt. Továbbra is imádom a birkózást, s min­dent megteszek annak érdeké­ben, hogy jövőre, a legközeleb­bi világbajnokságon nemesebb fémmel gazdagítsam éremgyűj­teményem. Aki így eltud keseredni egy vi­lágbajnoki ezüstérem megszer­zése után, annak minden remé­nye megvan arra, hogy a sport­ág nagy bajnokainak méltó követője legyen. Hangay György Kézilabda NB I Edző nélkül maradt az NYKC!? Őszintén megmondom, nem ért váratlanul az a hír, hogy Szőke István, a Nyíregyházi KC vezetőedzője ma reggel összepakolta személyes holmi­jait, és végleg hazaköltözött. A közel három éve Nyíregy­házán dolgozó szakember cso­dát nem csinált, de ez idő alatt a maximálisát kihozta a gár­dából, és a magyar mezőnyben meghatározó együttest ková­csolt össze. Már a július 17-i kezdésnél borúlátó volt a mes­ter. Akkor kijelentette, hogy egyáltalán nem biztos, hogy itt marad Nyíregyházán. Akkor elmondta: — Egyáltalán nem úgy alakultak a dolgok a fel­készülés kezdetére, ahogy az tervezve volt. A játékosoknak és nekem sem lett kifizetve az elmaradt prémium, és a jövőt illetően is elég sok a bizony­talanság. — Végül is ez döntött abban, hogy most összepakoltál és megválsz a csapattól? — Határozottan megmond­tam, hogy csak „tisztán” va­gyok hajlandó elkezdeni egy újabb szezont a fiúkkal. Ennek ellenére azt mondtam, hogy augusztus 1-jéig fizetés nélkül hajlandó vagyok dolgozni, de utána csak akkor, ha rendeződnek a viszonyok. Ezek szerint nem vettek komo­lyan, mert semmi változás nem történt. Sőt, ahogy észre­vettem, azt sem vették komo­lyan, hogy bejelentettem a végleges távozásomat. Az meg külön is rosszul esett, amikor a klub vezetői azt mondták, hogy otthon úgysem tudok mihez kezdeni, örüljek, hogy itt lehetek. — Úgy tudjuk, hogy a klub­bal még májusban megálla­podtál egy újabb kétéves szer­ződésben. — Szóban valóban meg­egyeztünk, de az említett ren­dezetlen dolgok miatt nem ír­tam alá, illetve az újabb szer­ződésem pénzügyi vonzatút is rendezni kellett volna július 1- jéig. Ez sem történt meg. — Elhatározásod végleges? — A felkészülés kezdete előtt megmondtam a vezetők­nek, hogy itt nem látom biz­tonságosnak a helyzetemet, és ezért otthon, Adán a korábbi munkahelyemen tárgyalásba kezdtem. Pontosabban jött egy olyan ajánlatom is, hogy az első osztályba jutott adai női csapatnál vállaljam el az edzői teendőket. Én úgy érzem, hogy elhatározásom végleges. A lel­kiismeretem nyugodt, mert nem hagyom cserben a fiúkat. Kellő időt adtam arra a klub vezetőinek, hogy rendezzék a sorokat. Még mindig jobb most megválni a csapattól, mint később. Azt viszont mindenki megértheti, hogy 50 évesen nem akarok két szék közül a földre ülni. Ott fogok hétfőtől dolgozni, ahol a családom és a saját jövőm biztosabbnak lát­szik. — Ezek szerint még van va­lami esély arra. hogy mégis maradsz Nyíregyházán. — Szerintem nagyon kevés. Gyakorlatilag itt már mindent felszámoltam. Lerendeztem minden papíromat, hogy a sze­mélyes holmimat hazaszállít­sam. A lakásomat is átadtam. Most hazamegyek, és hétfő reggel a régi munkahelyemen lesz egy tárgyalásom. Ettől is sok függ. Ha itt valami nagy változás lesz, akkor tárgyalha­tunk arról, hogy visszajöjjek. De ehhez konkrét garanciák kellenek. Itt hangsúlyoznám, hogy nemcsak az én rendezet­len dolgaimról van szó, hanem a játékosok pénzeiről is. Az még kevés, hacsak az én ügyem rendeződne. — Ezek szerint a klub veze­tőivel még hétfőn újra tár­gyalsz? — Ez is érdekes: már össze­pakoltam, de senki sem tár­gyalt velem, hogy akkor mi lesz hétfőn. Ezért is érzem úgy, hogy nem hagytam cserben a fiúkat. Az tény, hogy én hétfőn délelőtt Adán eldöntőm, hogy maradok vagy esetleg vissza­jövök. Olyan hangok is hallat­szottak, hogy a hazaköltözés­sel zsarolom az egyesületet. Ezt határozottan visszautasí­tom. Az én tűrőképessé­gemnek is van határa. Erre a hónapra fizetést nem kértem, ezzel is lehetőséget adtam a klub vezetőinek, hogy rendez­zék a dolgokat, de tovább nem tudok várni. Ha elodázzuk a határidőket, azzal csak jobban belebonyolódunk a jelenlegi, amúgy is zűrös helyzetbe. Úgy tűnik, mintha túl biztosak len­nének abban, hogy maradok. Nekik legyen igazuk, de akkor hétfőig sok mindennek kell tör­ténnie... — A csapat mit szól a távo­zásodhoz? — Nem akarják elhinni, hogy elhatározásom nem csak ijesztgetés... (A beszélgetésünket pénte­ken kora délelőtt rögzítet­tem.) —fuli—

Next

/
Thumbnails
Contents