Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-29 / 176. szám

A történelmi titkok tudói

A megyei levéltár szinte észrevétlenül búvik meg a Jósa András Múzeumban. Működése körül a legritkább esetben van nagyfokú érdeklődés annak ellenére, hogy nélkülözhetetlen feladatokat lát el. Az itt dolgozók azonban nemigen bánják, hogy nem állnak reflektorfényben. Többségük olyan tudós ember, aki legszívesebben régi iratok között, az olvasóterem csöndjében érzi jól magát. Az Új Kelet figyelmét is az a tény fordította a levéltár felé, hogy a közelmúltban az Országos Levéltár főigazgatója kijelentette : ha anyagi helyzetükben nem történik érdemi változás, akkor a levéltárak nagy része őszre súlyos likviditási gondokkal kell, hogy szembenézzen. Felkerestük dr. Nagy Ferencet, a megyei levéltár igazgatóját, és arra kértük, hogy avassa be az olvasókat az általa vezetett intézmény életébe.

— A rendszerváltás előtt a levéltár nagyon kevés ember előtt volt ismert, legfeljebb diákok, megszállott kutatók, a családfájukat, gyökereiket kereső emberek jártak ide, éves forgalmunk mindent egybevetve is alig volt több háromszáz embernél. Ezzel szemben most az első félévben csak a kárpótlási és a hadigondozási aktáink száma meghaladta az 1800 - at, a kutatók száma is megszaporodott. Míg a levéltárnak 1990 előtt inkább a tudományos jellege dominált, mára a közigazgatási jellege került előtérbe. Bizonyos 1990 óta kapott feladatok határidőhöz kötöttek, a csődtörvény is új kihívást jelent a levéltárak munkájában. A törvény előírja, hogy a csődbe ment vállalatoknál ki kell válogatni és el kell raktározni a történeti értéket képviselő iratokat. Amíg piac- gazdaság lesz, a csődiratok kezelése hosszú távú, folyamatos lesz.

— Minden levéltár anyagi gondokkal küzd, így a mi levéltárunk is. A bér ugyan egész évre biztosítva van, de a működési költségeink jelentősen megnövekedtek. Az energia, a postázás, a telefonálás ára az elmúlt három évben többszörösére emelkedett. Kiadásaink mégis inkább a különböző törvényi kötelezettségek miatt felduzzadt ügyfélforgalom következtében emelkedtek. A hadigondozási törvény például az első'fél évben 900 hivatalos ügyiratot szült, ami 900 levél, illetve csomag postaköltségét jelenti.

— Meg nem erősített, nem hivatalos információim szerint a kormányzat azt tervezi, hogy a levéltárakat 1996 - tói a Művelődési Minisztérium hatásköréből átteszi a Belügyminisztérium fennhatósága alá. Ez annak a szerkezet -és szemléletváltásnak a befejezését jelentené, ami a rendszerváltás óta a levéltári munkában bekövetkezett.

A megyei Levéltár raktáraiban 4000 iratfolyóméter irat van, melyet három telephelyen őrzünk. Itt a múzeum épületében van a központi raktár és a munkaszobák is, itt találhatók az értékesebb, 1950 előtti iratok. Legrégebbi okmányunk az

1300-as évekből, Borsa Kopasz idejéből származik. Ez természetesen értékesebb mint egy Tsz-belépési nyilatkozat, de az az idős ember akinek ezt kell igazoláként kiadni, biztos nem csrélné el a kiskirály irataival. Nyírtelek - Varjúlaposon van két külső raktárunk, a mikrobuszunkkal hetente egyszer kijárunk oda. Ha ottani iratokat keresnek, akkor egyébként is ki kell mennünk, ám az utazásoknak határt szabnak az anyagi lehetőségek. Az autóba benzin kell, a benzint pedig nem adják ingyen .

— Huszonnégy munkatársunkból három részmunkaidős nyugdíjas. Nagy örömünkre még itt van egy régi igazgatónk, aki a két éve elhunyt Dr. Gyarmati Zsigmond előtt vezette az intézményt. Dr. Balogh István 82 éves, de hetente kétszer még mindig átjár Debrecenből. O a levéltár legnagyobb kincse, mert a középkori latint folyamatosan olvassa és olyan feladatokat lát el könnyedén, melyeket más csak üggyel - bajjal tudna elvégezni. Pista bácsi a lehető legmagasabb tudományos fokozattal, a tudományok doktora címmel rendelkezik és a neve fogalom a levéltárszakmában és a történettudományban. Isteni szerencse, hogy meg tudtuk menteni őt és minden munkatársunkat a létszámleépítéstől. Ezt csak úgy tudtuk elérni, hogy két gyesen lévő munkatársunk helyére nem vettünk fel senkit, az így megtakarított pénzt pedig bedobtuk a mélyvízbe. Valós létszámleépítés tehát még nem volt, de a következő évben várható újabb 5-10 százalékos megszorítás ilyen veszéllyel is fenyeget.

— Az eddiginél nagyobb megtakarítás már nehezen képzelhető el, újabb nadrág- szíjszorítás esetén a bérhez kellene hozzányúlni. Már így is olyan takarékossági formákat találtunk ki, amelyek nehezítik a munkánkat. A telefonvonalakból csak kettőt hagytunk bekapcsolva és valamennyien önkéntesen hozzájárulunk a telefonszámlához, az utolsó papírlappal is el kell számolnia annak aki másol. Mivel a múzeummal egy fűtési rendszeren vagyunk és ők is hasonló cipőben járnak, a fűtési szezon vége előtt egy hónappal kértük a szolgáltatás megszüntetését. Márciusban enyhe idő ígérkezett, de később nagykabátban kellett ülnünk az íróasztal mellett.

— Éves költségvetésünk 18 millió forint, alig több mint Bokros úr végkielégítése... Elgondolkodtató, hogy csak ennyi huszonnégy ember egzisztenciája és egy nemzeti kincseket őrző intézmény működése. A bér a tb. és egyéb személyi kifizetések több mint 16 millióba kerülnek, kétmillió sem marad működési költségekre. Ebből kell fizetni három épületben a villanyt, a fűtést, fenntartani a mikrobuszt, ápolni a külföldi kapcsolatokat, állni az irtózatosan megnövekedett postaköltséget. Van egy közel tízezer kötetes csodálatos szakkönyvtárunk, melyet állandóan fejlesztenünk kell. Sajnos sokszor kell javíttatnunk a fénymásolót és ezer apróságra kell, hogy legyen pénzünk. Azt hiszem mostanra elérkeztünk takarékossági lehetőségeink, tűrőképességünk határára és ha jövőre újabb megszorítások lesznek.

akkor csökkentenünk kell a létszámot. Pillanatnyilag még fizetőképesek vagyunk, de már az első félévben elköltöttük a fűtési -és postapénzünket.

— Akkor mi marad a második félévre?

— A második félévben már abból az egyéb forrásból élünk, amit magunk tudunk szerezni, erre azonban kevés lehetőségünk van. Mindössze annyit tehetünk, hogy pénzért vállalunk iratmegőrzést. Ez ebben az évben félmillió forint bevételt jelent, viszont növeli a munkánkat. Ha például egy csődbe ment cég iratai bekerülnek hozzánk, akkor azzal kapcsolatban még lesznek bírósági és egyéb megkeresések. Nekünk kell adatot szolgáltatni, kikeresni, lemásolni, hitelesíteni, postázni. Ez a félmillió forint tehát csak pillanatnyilag enyhíti gondjainkat.

— A június 27 - én elfogadott új levéltári törvény szigorúan előírja, hogy a történelmi értéket képviselő iratoknak 15 éven túl be kell kerülniük a levéltárba. A törvény utasítása alapján fel kell mérnünk, hogy mennyi kintlévőségünk van a hatáskörünkbe tartozó intézményeknél, vállalatoknál, ön- kormányzatoknál, ellenőriznünk kell, hogy az 1975 előtti iratanyag bekerült - e már hozzánk. Még nagyon sok irat van kinn, mert az önkormányzatok korábban kérték, hogy azok az iratok amelyekre folyamatosan szükség van maradhassanak. Ilyen engedélyt mi öt évre adhatunk, de további halasztás már csak a miniszter jóváhagyásával lehetséges. Számításaink szerint még közel egy kilométernyi iratanyag vár beszállításra.

— Ezek elhelyezése nem fog

Az olvasóterem, ahol a kutatható titkok feltárulnak

kimennénk ellenőrizni egy privatizált gyárba, hogy miként tárolják az iratokat, akkor esetleg azt mondanák, hogy semmi közünk hozzá. Az új törvények hatására azonban újra feltöltődtek a polcok. Az elmúlt négy és fél évben több mint tízezer megkeresésünk volt a már említett évi háromszázhoz képest, 45 ezernél több fénymásolatot adtunk ki. Arra nagyon büszke vagyok, hogy ebben a zsúfolt időszakban egyetlenegy panasz sem volt ennek a kis kollektívának a munkájára, pedig 45 ezer hiteles másolatot kellett kiadni és oda kellett figyelni, hogy mit írunk alá és mire ütjük rá a pecsétet. Nem kis

legtöbbet teljesíteni. A lányok már túl vannak a gyermekáldáson, a férfiak 30 és 50 év közöttiek, most tudják nyújtani maximális teljesítőképességüket. Ez meg is nyilvánul az általuk írt publikációk nagy számában, az évente megjelenő kiadványokban, évkönyvekben. Idén két dolgozónk fog doktorálni és így a nyolc tudományos dolgozónkból hatnak lesz meg az egyetemi doktori vizsgája, sőt, mint tudjuk, Pista bácsi a tudományok doktora. Ilyen magas arány a megyei levéltárakban sehol másutt nincs. Ezzel a kis társasággal most lehetne "világot rengetni”, tudományos publikációkat ontani.

Csakúgy mint sok más intézfelelősség, hiszen előfordulhat, hogy az általunk kiadott, hitelesített dokumentummal valaki a bíróság előtt akarja az igazát bizonyítani. Tovább nehezítette a precíz munkát az új személyiadat - védelmi törvény.

— Erre vonatkozóan milyen előírások vannak?

— Az új levéltári törvény új dimenziókat nyitott a levéltári munkában. Az új törvény nagyon helyesen meghatározza azt, hogy a levéltári anyagokat minden állampolgár szabadon és ingyen kutathatja, ám ez a szabadság bizonyos korlátok közé van szorítva. A személyes adatokat a törvény ugyanolyan szigorral védi, mint amilyen liberálisan megengedi a kutatást. A személyes adatok csak akkor kutathatók, ha az illető halálától már eltelt harminc év, ha pedig halálának időpontja nem ismeretes, akkor a születésétől számítva kilencven év elteltével kutatható az anyag. Ha az illetőnek sem a születési, sem a halálozási dátumát nem ismerjük, akkor az irat keletkezésétől hatvan évet kell számítanunk. Ha az iratok nem tartalmaznak személyes adatot, kutatásuk akkor is csak megkötésekkel lehetséges. Az 1990 május elseje óta keletkezett iratok majd csak harminc év múltán válnak kutathatóvá, az ez előtt - a diktatúrában - keletkezett dokumentumokat már 15 év elteltével kutathatják.

— Meg van elégedve az új levéltári törvénnyel?

— Igen. A régitől liberálisabb és jobban áttekinthető elveket tartalmaz.

A gazdasági megszorítás azért is keserű pirula, mert a levéltár személyi állománya most a legideálisabb, ez a huszonnégy ember most tudna a

nehézsséget okozni?

— Az elhelyezéssel nincs' gond, mert nemrég kaptunk Varjúlaposon egy felújított raktárépületet, de ha mégis rákényszerülünk arra, hogy pénzért őrizzünk további iratokat.

akkor előfordulhat, hogy azok a törvény által raktározásra ítélt iratoktól veszik el a helyet.

Mivel a régi rendszerben minden üzem, vállalat, állami tulajdonban volt, mindezeknek az iratai a mi felügyeletünk alá tartoztak. A rendszerváltás után a cégek privatizálódtak és az a dossziésor amely a régi vállalatok iratait tartalmazta egyre szűkebb lett. Ha most

mény, mi is próbáltunk pályázati pénzekhez jutni, idén így több mint másfélmillió forintot szereztünk. Ez a siker azt mutatja, hogy jó témákat fogalmaztunk meg.

— Említette a külföldi kapcsolatokat. Ez is egy ilyen téma ?

— Igen. Idén mi rendezzük meg a harmadik Levéltári Napokat, ez is egy új dolog. A rendszerváltással szabadabbá vált a határ a környező országok felé. Az eddigi ilyen rendezvényekre a magyarokon kívül érkeztek kollégák Szlovákiából, Beregszászról, Ung- várról, Erdélyből, és mindegyikőjüktől azt kértem, hogy Szabolcs - Szatmár - Bereg megyével kapcsolatos előadásokkal is készüljenek. Kiderült, hogy a három égtáj felé mindenütt vannak ilyen vonatkozások. A galántai levéltáros például hivatalos okmányok alapján leírta, hogy 1947 - ben hogyan telepítették ki onnan a magyarokat és innen a tirpákokat. Külföldi - főleg beregszászi - kutatásaink alatt kuriózumokra bukkantunk. A romániai levéltárakba már nehezebb bejutni, mint az ukrajnai, vagy a szlovákiai levéltárakba. Négy munkatársamnak kértem engedélyt Kolozsvárra, ahol a történeti Szatmár megyéről sok értékes dokumentumot őriznek. Bármilyen furcsa, az engedélyt nem Kolozsvárról, hanem Bukarestből kell kérni. A kérelmet már két hónapja elküldtem, de választ még nem kaptam. Pedig örülnék, ha velük is mihamarabb jó kapcsolatunk lehetne, mert félő, hogy egy új politikai fordulat ismét bezárja a kapukat.

— Az itt dolgozók naponta találkoznak a történelemmel. Tudják - e ennek a magasából szemlélni a mai Magyarországon folyó dolgokat?

— A levéltárosnak van egy régi szinonimája : titoknok, a titkok őrzője. A titkok őrzése nagyon nagy felelősség, óriási teher. Az itt lévő régi iratok szelleme, tartalma az itt dolgozókat egy kicsit bölcsebbé teszi az átlagos embertől. Látják azt, hogy ötven évvel ezelőtt is voltak politikai torzsalkodások, száz éve is volt korrupció és akkor is harcoltak ellene. Látják, hogy ami a hétköznapi embert körülveszi az cseppet sem ismeretlen, hanem nagyon is emberi. Lehet, hogy a ma élő korosztálynak furcsa, nehezen elviselhető, de az iratok mutatják, hogy az élet mindig ilyen zajos, zavaros volt. Én bízom benne, hogy a közélet csak demokratikusabb és liberálisabb lesz és letisztulnak azok a politikai csatározások, amelyeket az ember néha egy kicsit gusztustalannak érez. Három évszázados demokráciában is előfordul, hogy pofonok csattannak a parlamentben. mi pedig még csak a demokráciánk gyermekéveit éljük.

— Ezek szerint nagyobb hidegvért ' tudják elviselni a gazdas megszorítást is?

— A,, úszem még azt is.

Vasas László