Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-29 / 176. szám

UJ KELET Atlétika 1995. július 29., szombat 9 | percek, pontok, bajnokok XIII. Ifjúsági Atlétikai Európa-bajnokság^ Nyíregyháza 1995. július 27-30. bolyból Az elnök jól időzítetett A Helia-D XIII. Ifjúsági At­létikai Európa-bajnokságon egy újabb illusztris arc tűnt fel a VIP-vendégek számára elkü­lönített díszpáholyban. Ez a személyiség nem más. mint a Francia Atlétikai Szövetség el­nöke, Jean Poczobut. A fran­cia atléták „nagyfőnöke” egy röpke látogatást tesz hazánk­ban, illetve városunkban, ugyanis ma este már utazik vissza Párizsba, majd Göte­borgba egy konferenciára. E kis idő alatt kerestük meg Poczobut urat egy kis terefere erejéig. — Elnök úr, mikor érkezett Nyíregyházára ? — Csütörtök este érkeztem meg, a férfi 10 000 méteres döntő előtt. Pont a legjobbkor, hiszen a francia válogatott versenyzője, Benoit megsze­rezte hazánk számára az első Európa-bajnoki címet, s végig­nézhettem a futását. — Ez épp így volt időzítve? — Igen. — És mi a véleménye a férfi 10 000 méterről? — Csak egy szót tudok mon­dani: csodálatos! —Mennyire erős Önöknél az atlétika? — Talán fogalmazhatok úgy, hogy igen erős. Nagyon sokat dolgoznak az edzőink, de ugyanez áll az atlétáinkra is. A juniorcsapatunk például speci­ális felkészülésen vett rész — így készülve a nyíregyházi Eu- rópa-bajnokságra. — Mikor először hallotta, hogy Magyarország, illetve Nyíregyháza rendezi az Eb-t, mire gondolt? — A magyarok híresek ven­dégszeretetükről, valamint jó szervezési készségükről. így rögtön az ugrott be, hogy ez az Eb jól szervezetten fog lebo­nyolódni. Ugyanez érvényes a stadionra, hiszen hallottam, hogy felújítják. Összeségében egy nagyon jó Európa-bajnok- ságot vártam, s a látottak alap­ján nem is csalódtam. — A versenypályával meg van elégedve? — Nagyon. Úgy is mondha­tom: kiváló. —A szállással? — A junior versenyzőknek megfelelő, bár hozzáteszem, hogy egy kicsit drága. Viszont óriási előnye a szállásnak, hogy közel ven a stadionhoz, így könnyű a közlekedés. — Végezetül arra szeretnénk válszt kapni, hogy milyen sze­replést vár a franciáktól — ér­mekben kifejezve? — Nagyon remélem, hogy tíz-tizenkét éremmel térnek haza sportolóink. Pontosabban fogalmazva: két—három arany-, továbbá hét—kilenc ezüst- és bronzérmet várok. Ezt azért merem kijelenteni, mert vélemé­nyem szerint ez a francia válo­gatott jobb, mint az 1993-ban rendezett San Sebastian-i Eb-n szereplő nemzeti csapatunk. Te­hát lehetőséget látok a fent em­lített eredmények elérésére. Legalábbis remélem! A szakma nevében ______________________:__________________________I__i_ Az Eb színhelyén jártunk- ban-keltünkben nagyon sok is­merős arccal találkozunk. így futottunk össze Szál ka Gézával is, aki a nyíregyházi Sportiskola vezetője, s egyben az Eb ideje alatt a szervezésből is kiveszi a részét. Aki ismeri Szalka urat, az tudja, hogy a nyíregyházi Vasvári Pál Gimnázium „álom” atlétikai csapatának is az edzője, így természetesen a szakmai véleményét kértük ki az Eb-vel kapcsolatosan. — Legelőször is annak örü­lök, hogy Nyíregyházán ennyi­en érdeklődnek az atlétika iránt, hiszen szép számmal látogat­nak ki a nézők a Városi Stadi­onba. A szakmai színvonalra sem lehet panaszunk, mivel nagyon jó viadalokat láthatunk. Eddig a legjobban a férfi 10000 méter és a női gyaloglás tetszett — az utóbbi a maga drámájá­val. Főleg úgy, hogy szerintem a ma atlétikájának a legkénye­sebb száma a gyaloglás, hiszen a bíráskodás, a szabály betar­tása nem igazán egyértelmű, s így vitákra ad alkalmat. Itt Nyíregyházán is kizártak két gyalogló hölgyet, s viccesen mondva, már azt hittem, hogy a magyarok elől mindenkit ki­zárnak. A győztes portugál kislány öröme viszont mindenkinek felemelő érzésre adott alkal­mat. A francia fiú győzelme annál is inkább értékes, mivel ez a nagy meleg nem igazán kedvez a középtávfutóknak, s a felszabadult versenyzés, majd a francia fiú öröme önmagáért beszélt. A súlylökő finn srácot emelném még ki, s vele kapcso­latosan az a véleményem, hogy nagy jövő előtt áll. A magyarokról annyit, hogy jó érzés őket a döntőben tudni, s nekünk, nyíregyháziaknak külön öröm Majoros Laci dön­tőbe kerülése a gerelyhajítás­ban. Attól függetlenül, hogy Lászlónak ez az első igazán nagy nemzetközi versenye, bí­zom benne, hogy a döntőben még rá tud tenni egy lapáttal. ^"hín maraton ORVOSI SAROK Sporteseményeken mindig történik sérülés, kisebb húzó­dás. Nincs ez másként a nyír­egyházi ifjúsági atlétikai Euró­pa-bajnokságon sem. Dr. Pikó Károlynál, az Eb egészségügyi bizottságának vezetőjénél ér­deklődtünk az első nap „ered­ménylistájáról”. A szakember elmondása szerint, az első na­pon negyvennyolc főt kellett el­látásban részesíteni. Ezek kö­zött egyaránt volt versenyző és néző is. Volt alkalom, hogy kórházi ellátást is igénybe kel­lett venni, hiszen egy ember ve­sekőroham miatt szorult ápo­lásra. De a nézők között is szed­te áldozatait az erős napsütés, hiszen ketten is napszúrást kap­tak, valamint többeknél múló rosszullét lépett fel. Verseny közben is történt sérülés, mivel a női nyolcszáz méteres futamban a nagy he­lyezkedések közepette az egyik leányzónak a szögescipővel beletapostak a lábfejébe. Tehát az első nap ezek a dolgok ad­tak munkát az ügyeletet tartó egészségügyi személyzetnek. Remélhetőleg, a további ver­senynapokon egyre kevesebb munkájuk akad. Országos napilapok, hetilapok most szerveződő regionális kirendeltsége reklámszervezőket keres Kelet-Magyarország területén végzendő munkára. Gyakorlattal rendelkezők előnyben. A jelentkezőktől rövid önéletrajzot várunk. „Perspektíva"jeligére a kiadóba, 4400 Nyíregyháza, Pf.: 56. Nem csak az FC Barcelona érdekes... étel is ízlik—magyarázta Justo Lille. — És az idő olyan, mint otthon, Spanyolországban. Elé­gedettek vagyunk. —Gondolom, az eddigi ered­ményekkel is azok. — Nagyon boldog vagyok, mert az egyik versenyzőm csü­törtökön súlylökésben bronzér­met szerzett, és egy másik atlé­tánk a 10 000 méteres síkfutás­ban bizonyult a második leg­jobbnak. Ma pedig 1500 méte­ren jutottunk tovább, így ebben a számban is várhatunk érmeket. — A második legnagyobb csapat a spanyol. Ez azt mutat­ja, hogy jó a spanyol atlétika? — Nem kifejezetten, hanem inkább azt, hogy feljövőben vagyunk. Nem vagyunk sem túl jók, sem túl gyengék, de fejlődünk. — Mennyire népszerű ez a sportág Spanyolországban ? Mi legtöbbször a Barcelonáról, vagy a Real Madridról, tehát a futballról hallunk.. — Valóban a foci az „úr”, de az atlétika is éléggé elterjedt. Megköszönve a beszélgetést sok sikert kívántam a spanyo­loknak, az edző pedig viszo­nozta ezt a mieinknek. Ezennel átadtam. Csiky Justo Lille Immár két-három napja hiá­ba „hajkurászom” a német Claudine Szendreit. Azért kere­sem, mert félig — mint a nevé­ből sejteni lehet — magyar szár­mazású. Egyébként hármasug­rásban indult, de már az első napon kiesett a további küz- deímekből. Amikor a TK kollé­giumában a németek főhadi­szállása felé közeledek, már nem is kell mondanom, kit ke­resek, úgy is tudták. Sőt! Mivel Claudine kiesett, szolgálatkész csapattársai ajánlottak is helyet­te egy másik lányt, aki 100 mé­teren versenyez, és remek ered­ményei vannak. Persze az „al­kuba” nem mentem bele — te­hettem mást? —, pénteken ismét megpróbálkoztam. Nos, minden rendben ment, azaz Claudinét sehol nem (a szobájában sem) találtam. Ellenben a szomszéd szoba ajtaja nyitva volt. Az ép­pen banánt majszoló Kerstin Viehofert pillatottam meg. Tip­pet ő sem tudott adni, hol lehet Claudine, viszont készségesen igent mondott, amikor megkér­deztem, hogy fotózhatunk-e. Fotós kollégám szórta „paran­csait”, hova álljon, üljön, mit csináljon Kerstin, én meg köz­vetítettem. Megtudtam, hogy 400 méteres gátfutásban indul szombaton, méghozzá már a döntőben, hiszen oda vereked- te magát. „Az első hat hely va­lamelyikét szeretném megka­parintani” — mondta. Aztán át­kísértük a masszőrszobába (rosszra nem kell gondolni). Vajon már a szombati döntő jár Kerstin eszében? Szóval a masszőr kezelésbe vette, közben velünk is szóba elegyedett. — Csodaszép a város, a sta­dion, és a rendezés is remek, egyszerűen tetszik nekünk az ittartózkodás. — És az együttes eddigi sze­replése? — Az első napon szereztünk két érmet, és két, vagy három negyedik helyet. Jó kezdés után szeretnénk erősen hajrázni — fogalmazott a masszőr. Ezzel lassan az ebédidőhöz közeledtünk, elköszöntünk, de megígértük, hogy még vissza­megyünk... Pénteken összefutottam Sanchez Yvettével, a spanyolok csapatkísérőjével. Mivel szeret­tem volna a hispánokkal beszél­ni, körbementünk a stadionon, hátha belebotlunk valakibe, aki Espana feliratú mezt visel. Sze­rencsével jártunk, Yvette kiszúrt egy spanyol edzőt, Justo Liliét, aki a súlylökők mestere. — Kitűnően érezzük magun­kat, az emberek kedvesek, az Claudinét kerestem, Kerstint találtam...

Next

/
Thumbnails
Contents