Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-25 / 172. szám
Megyénk életéből UJ KELET 1995. július 25., kedd 3 Tanácsok erdőtulajdonosoknak A műszaki átvételek időszaka A július és az augusztus az erdősítések műszaki átvételének jegyében telik, de ez a munka még szeptemberre is áthúzódhat. Ilyenkor az Állami Erdőfelügyelőség dolgozói, az erdőfelügyelők felkeresik az erdőgazdálkodókat és a helyszínen. a gazdálkodóval együtt megtekintik, egyúttal értékelik az erdősítések állapotát. Az értékelés az erdőgazdálkodás alapegysége, az erdőrészlet szintjén történik. Minden pusztavágásról, egyéves, többéves, folyamatban lévő, műszakilag az adott évben befejezhető erdőrészletről kitöltik az erdősítések műszaki átvételi jegyzőkönyvét, amelyet a szakemberek röviden csak E-lapnak emlegetnek. Az E-lap olyan jegyzőkönyv, amelyen az erdőrészlet legfontosabb adatai (azonosítók, fafaj, kor, elegyarány, készültség, sikeresség, szükséges pótlások előírása, biotikus és abiotikus erdőkárok fajtái és mértéke, erdősítési hátralék oka és területe stb.) kódszámokkal, a nem kódolható adatokat a megjegyzés rovatban szövegesen lehet feljegyezni. A műszakilag már befejezett erdőrészleteket a befejezést követően sem szabad magukra hagyni, fejlődésüket szakszerű ápolással elő kell segíteni. A befejezést követően öt év elteltével az úgynevezett „ötéves revízió” során ezeket az erdőrészleteket is minősítik. Megállapítják, kielégítő-e az erdőrészlet fejlődése, állapota. Ha nem, akkor feltárják az okokat, meghatározzák a szükséges intézkedéseket. Mi a műszaki átvételek célja és jelentősége? 1. Az Állami Erdőfelügyelőség mint szakmai felügyeleti szerv folyamatosan ellenőrzi, hogy az erdőtulajdonosok, erdőkezelők betartják-e a legfontosabb törvényi előírásokat, szakmai követelményeket. Amennyiben mulasztást észlelnek, jogosultak büntetést kiszabni és meghatározni az elvégzendő feladatokat. 2. Az erdősítések (erdőfelújítások, erdőtelepítések, fásítások) támogatási rendszere megköveteli, hogy az Erdőfelügyelőség a helyszínen ellenőrizze: mekkora támogatást ítélhet a gazdálkodó részére, illetve megfelelően használta-e fel a gazdálkodó a kapott támogatás összegét. Az Állami Erdőfelügyelőség nem csak az erdősítések állapotát írja le, hanem ezen keresztül értékeli, minősíti a gazdálkodó éves erdősítési tevékenységét is. Ellenőrző munkája során az erdőfelügyelőség képviseli azt a társadalmi elvárást is, hogy a szakszerű, tartalmas erdőgazdálkodás révén növekedjék az erdővagyon, és az erdő a lehető legmagasabb szinten legyen képes teljesíteni hármas (termelés, védelem, pihenés) funkcióját. A Nyírerdő Rt. szakemberei készséggel állnak az erdő- tulajdonosok rendelkezésére annak érdekében, hogy a fenti követelmények maradéktalan teljesülése mellett az erdő hosszú távon a lehető legnagyobb hasznot nyújtsa tulajdonosa és a társadalom számára. Horicsányi Attila okleveles erdőmérnök Nyírerdő Rt. Vonzó a rendőri pálya (Folytatás az 1. oldalról) A budapesti orvosi vizsgálatnak fontos része volt a pszichológiai alkalmasság. Ennél a vizsgálatnál is elég sokan búcsúztak álmaiktól. Nagyon sok fiatalnak fogalma sincs arról, hogy milyen munkahelyi stressz és teher hárul rájuk. Például aki egy súlyos baleset helyszínét még nézni sem tudja, azt nem szabad odaengedni. Vagy aki nem bírja a feszültséget. Mindezeket előre ki lehet próbálni, és itt derül ki, milyen sok alkalmatlan fiatal van. Még ezután volt a felvételi a rendőrszakközépiskolában, ahol pszichológi-- ai és műveltségi tesztet kellett megoldani, majd írásbeli vizsgát tettek, ahol ki lehetett deríteni, hogy szorongó állapotú, labilis idegrendszerű, nem nyitott vagy túlságosan agresszív, provokatív jellem-e valaki. Kiderült néhány esetben az is, hogy nem is érdekelte a gyereket ez a szakma, csak a szülő beszélte rá, hogy jelentkezzen. És még akkor nem is említettem a nagyon komoly fizikai felmérést. — A két év alatt milyen a beiskolázott gyerekek és a rendőrség kapcsolata? — Minden tanulóval szerződést kötöttünk. Az első tanulói munkaviszony, amikor ösztöndíjat kapnak. Ez azért van, hogy ha ezek után mégis kiderül valakiről, hogy alkalmatlan a pályára, legyen módja váltani. Amúgy egy olyan szerződést írnak alá. hogy az iskola elvégzése után öt évig azon a helyen végeznek rendőri, közterületi munkát, amelyik kapitányság beiskolázta őket. Viszont, ha nekik felróható ok miatt a-rendőrséget ez idő alatt elhagyják, akkor komoly anyagi visszatérítésre kötelezhetők. A két év taníttatási költség az előzetes számítás szerint túlvan a félmillió forinton. — Két év után hol találkozunk ezekkel a rendőrökkel? — Mint említettem, öt évig ott köteles dolgozni, ahol a szerződést megkötötte. Az a lehetőség is megvan, hogy aki kiváló eredménnyel végez, az felvételi nélkül, azonnal folytathatja tanulmányait a rendőrtiszti főiskolán, de csak levelező tagozaton, mert mellette dolgoznia kell. Aki meg nem kiválóan végzett, de többre képes, az jelentkezhet a főiskolára levelező tagozatra. Azt még hozzá kell tennem, hogy a második tanévben már kinevezik őket rendőr- őrmesterré, és fizetést is kapnak. Innen számít a rendőri munkaviszony. — Menyire van ezzel megoldva megyénkben a rendőrutánpótlás? — Az utánpótlás megoldott. Biztosak vagyunk abban, hogy két év múlva ez az 56 fő fedezni fogja az 1997-ben jelentkező hiányt. Az idén egyébként 11 embert fogadtunk a szakközép- iskolából. Ez enyhített a létszámgondon, de nem oldotta meg. Azonban később már nem lehet probléma. Összességében az a véleményünk, hogy sok fiatal nem megalapozottan jelentkezett. Nincs valós képük a rendőrség munkájáról. Ezt mutatja az alkalmassági arány is. Sokan szülői unszolásra jönnek, és nincs motiváció. Nagyon sok szülőt és gyereket kellett megvigasztalni, a gyerek alkalmatlansága nem azt jelenti, hogy beteg. Azt tudomásul kell venni, hogy a rendőri pálya különleges elvárást követel, fizikailag, egészségileg és egyre inkább mű- veltségileg is. Fullajtár András Olvasói levél „Az egész ország olyan bazári...” „A Túlkeleti »piac olvasása közben „huhogni”, elolvasása után kellő demagógiával üvölteni lenne kedvem. Magam és a magamfajta embertársaim nevében, hogy végre meghallják, meghallgassák a hangom, „okos” döntés? Vagy okoskodó? Megszigorítják a piacok rendjét, de vajon kinek jó ez megint? A kispénzűeknek, a kisnyugdíjasoknak, a létminimum határán tengődőknek vagy netán a többgyermekes tartósan munkanélkülinek, aki már sehova sem tartozik, mert egyszerűen hallgat mindenki róluk. Igenis vannak, és egyre csak többen lesznek, attól függetlenül, hogy nagyokat hallgatunk róluk. Mint ahogy arról is, hogy a KGST-piacot a vásárlók zöme nem örömében vagy netán valami egzotikus, keleties jellege miatt keresi fel, hanem a nyomor, a szegénység hajtja őket oda. Az is köztudott, a mindennapi gondokkal küzdőknek már nincsenek igényeik, de nem azért, mert nem fogékonyak a jóra, a minőségre, pusztán a kényszer, a pénztelenség, s nem az esztelen- ség az ok. Ezeknél az embereknél kezdődik ám a gazdaságpolitika: a nagyon keveset beosztani. Minden tiszteletem az övék. Kétségtelen, veszít a gazdaság, s vele a „gazdagabb” réteg, de — már ne is haragudjanak ez kit érdekel? De kit érdekel az én bajom, kínom? Magyarul: le se... (Lásd az elmúlt időszakot s a reménytelen jövőt.) Az is hidegen hagy minden érdekeltet, hogy a rendcsinálást nem lent szokta a magamfajta kezdeni, hanem fentről kezdek sepregetni a lépcsőn, úgy haladok lefelé. Tudják, ehhez nem kell ám egyetem vagy doktori cím sem. Igaza van abban, hogy aki az országban ma, a gazdaságban lévő rendetlenségben a rendcsinálást nem követeli, netán mellébeszél, az így vagy úgy érdekelt is vagy a politika, vagy az üzlet terén. Igenis ki kellenne már feszíteni azt a bizonyos hálót az igazi feketézőknek, a nagy pénzt kaszálóknak. Még akkor is, ha most törvényvédett vizeken lubickolnak ezek a nagyhalak. Ha nem teszik, KGST-s és bazári marad az egész ország.” Kovács Árpád vásárló Ibrány, Krúdy u. 27. Savanyú uborkahelyzet Az elmúlt év rendkívül száraz, aszályos időszaka igen gyenge mezőgazdasági évet eredményezett. A minősíthető termés kevés, az érte elkért pénz viszont-rettenetesen magas volt. Nagy összegeket kasszíroztak be azok a termelők, akik uborkát vagy burgonyát veteményeztek. S lám, milyenek vagyunk mi, gyarló emberek? Hiába tudjuk, hogy ha egyik évben bejön valami, akkor a következő évben úgyis mindenki azzal fog foglalkozni, ennek ellenére az idén is rengetegen beugrottak a nagy pénz csábításának. Biriben is, aki tehette, kivette a földjét, és uborkát ültetett. Ennek következtében csaknem háromszor akkora lett a termés mennyisége, mint amennyi a kereslet. A konzervgyárak és a nagy feldolgozóüzemek dugig vannak, pedig legtöbbjük csak a jó előre megkötött szerződéses mennyiséget veszi át. A községben működő két felvásárló eddig derekasan állta a sarat, mintegy 2-3 héten keresztül folyamatosan vették át az uborkát. Csütörtök délelőtt azonban már csak az „Uborkafelvásárlás szünetel” feliratú tábla fogadta a Nyír- Hofe Kft. telephelyére igyekvő termelőket. — Mikor függesztették fel az átvételt? — kérdeztem a kft. vezetőitől. — Ma reggel 9 órakor zártuk be a kapukat, mert a gyöngyösi konzervgyárból ideszóltak, hogy egyelőre nem tudnak több uborkát fogadni. Pedig a miénk géppel válogatott, minőségi áru. — Nyíregyházán nem próbálkoztak? — Az EKO-ban úgy 20 mázsát fogadnak naponta, ami 3- 4 termelőt jelent. Ezzel szemben mi csaknem minden nap 200 mázsa körül vettünk át. — Mennyiről indult a felvásárlási ár? — Az elején 27 forintot fizettünk a 6—9-es uborkáért, mostanra azonban lement az ára 18 forintra. — Mikor kezdik meg újra az átvételt? — Vasárnap mindenképpen kinyitunk, de hogy utána mi lesz? A Pásztor és Társa Kft.-nél sem sokkal rózsásabb a helyzet. — Vasárnapig talán még át tudjuk venni a 6—9-est, de azután nem lehet biztosat tudni — tárja szét karjait tehetetlenül a társaság egyik felvásárlója. — Az emberek egyre hozzák a sok uborkát, pedig a 35 forintos induló árhoz képest ma már csak 18 forintot adunk kilójáért. — Bizony, drágám, már meg sem éri leadni — szól közbe az idős Barta Sándorné. — Még a befektetett pénz sem jön ilyen árak mellett vissza. Miket beszélek, még a mag ára sem térül meg. Nem érné meg 40 forintért sem, nemhogy tizennyolcért. De hát mit csináljunk, jobb, mintha a földön felégne. Csak vennék át mindet.... Tudja, aranyoskám, tavaly keveset termeltünk, és jó pénzt adtak érte. Az idén meg mindenki uborkázott, van is annyi, mint a dágvány. De kellene majd két hét múlva, csak akkora már nem lesz, mert felég minden, ha nem jön egy kis eső. — Magának mennyi van még? — kérdeztem a zsákok tömkelegével érkezett fiatalembert. — Rengeteg. Fél holdat ültettem be uborkával, és hiába hozom folyamatosan, még mindig nagyon sok van. Úgy is mondhatnám, most lendültünk még csak bele... A felvásárlók panaszát hallva megkerestük a nyíregyházi konzervgyárat, hogy valóban olyan kis mennyiséget vesz- nek-e át, mint ahogy az elkeseredett termelők mondták. — Az EKO csak azoktól veszi át az uborkát, akikkel szerződést kötött — válaszolta kérdésemre Tóthné. — Ez mintegy 20 kft.-t és több egyéni kistermelőt takar a megye területéről, illetve Borsod- Abaúj-Zemplén megye déli részéről. — Naponta mennyit vesznek át? — Ez mindig változó, attól függ, hogy kivel mekkora mennyiségre szerződtünk le. De átlagosan olyan 8—10 vagonnal. — Mennyiért? — A 6—9-est 30 forintért, a 9—12-est pedig 14 forintért. — Amikor a szerződéseket kötötték, még nem lehetett tudni, hogy ilyen sok uborka lesz. A szerződésben lefixált meny- nyiségek helyett nem tudnának többet fogadni? — Sajnos nem, így is maximális kapacitással dolgozunk. Szerettük volna megszólaltatni a megye legnagyobb felvásárlójának tartott Papp-Ker Kft. képviselőit is, de amikor a negyedik hölgy is továbbutasított az ötödik kolleganőjéhez, és még ő is máshoz küldött, mert nem érezte magát felhatalmazva egy-két kérdés megválaszolása erejéig, s az illető úriembernek nem volt bekapcsolva a rádiótelefonja, meguntam a hiábavaló próbál-kozást. így hát maradjunk annyiban, hogy sok az uborka, kicsi a felvásárló- és feldolgozó-kapacitás, következésképpen a télen megint drága lesz az üveges csemegeuborka. Csak tudnám, hogy miért?!