Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-24 / 171. szám
8 1995. július 24., hétfő Juliális UJ KELET Párizsi mintára Apró sikerek kellenek Immár harmadik alkalommal rendezte meg Családi és Vállalkozói Juliálisát a PRI- MOM Vállalkozói Inkubátor- ház és Innovációs Központ. Szombat délután az események és programok forgatagában Zsukk Istvánnal, az inkubátorház igazgatójával beszélgettünk. — Ez az első olyan juliális, amelyet a ház személyzete szervezett. Hosszú és fáradságos munka áll a mai nap mögött. Délelőtt fél tizenegy körül úgy éreztem, mi mindent megtettünk azért, hogy mindenki kellemesen szórakozzon, a többi nem rajtunk múlik. Csak az első programok megkezdése után dőltem hátra, és ugyanúgy részt vettem valamennyi versenyben, mint bármelyik látogató. Meghívtuk mindazokat, akik kapcsolatban állnak a PRIMOM-mal, az inkubátorház lakóit, illetve korábbi bérlőit, de valamennyi érdeklődőt szívesen láttuk. — Az effajta rendezvények nem gyakoriak Nyíregyházán. Tapasztalatai szerint milyen érzésekkel látogattak ide az emberek? — Bevallom, hogy nagyobb érdeklődésre számítottam, valószínű, hogy a nagy meleg inkább a strandra csalogatta ki a családokat. Igaz, az itt lévők is hűvösebb, árnyékosabb helyekre húzódtak. A fürdő- medencéből és az ugráló maciból alig lehetett elhozni az apróságokat. A nagyobbak a számítógépes játékok vagy az asztalitenisz, a felnőttek pedig a lövészverseny előtt álltak sorba. A Szabolcs Néptáncegyüttes, az IQ 40 és a Mandala Dalszínház kellemes szórakozást nyújtott. Sokan nem hitték el, hogy nem kell fizetni ezért a rendezvényért, volt, aki úgy gondolta, ha ingyenes, akkor már nem lehet jó. Szerintem, aki eljött, jól érezte magát. Az emberek elkeseredettek, ez egyébként az egész országra jellemző. Azt sem hiszik el, ami szép, ami jó, már- már beletörődtek a kellemetlen dolgokba. Egy példát erre a mai napból. Az inkubátorház bárja mögött álltam, amikor egy hölgy üdítőt kért, fizetni akart, azt hitte, hogy büfé. Amikor közöltem, hogy az üdítő ajándék, teljesen meglepődött. Az emberek mindig nagy dolgokat, nagy eseményeket várnak, holott az apró sikerekben, a kis eseményekben kell megtalálni az örömöt. Az inkubátorház dolgozói ebben próbálnak segíteni, de nem úgy, hogy megmondjuk a varrónőnek, hogyan és mit kell varrni, hiszen ő ezt bizonyára tudja. Lehetővé tesszük, hogy a vállalkozó zöld utat kapjon. Irodahelyiséget, telefont, telefaxot, fénymásolót és gépelési lehetőséget biztosítunk. Szeretnénk, ha minél többen megismernének bennünket, és igénybe vennék szolgáltatásainkat. A vállalkozók érzik a juliális jelentőségét, ajándékokat ajánlottak fel a különböző versenyekre, van, aki csak néhány hete lakója az inkubátorháznak, ennek ellenére jelentős összeget kínált fel erre a napra. Együtt vagyunk, a vállalkozók, az inkubátorház és a PRIMOM dolgozói, valamint az érdeklődők. Természetesen, aki csak tehette, hozzátartozóját is elhozta magával, hiszen ez nemcsak a vállalkozók, hanem a családok napja is. A számítógépek előtt mindig sok gyerek ült En küldtem a férjemet en sok hölgy vett részt. Ahová a nők beteszik a lábukat... — mondhatják a férfiak. — A főiskolán sokszor gyakoroltam, nagyon szeretek célba lőni — mondta Guszti Jánosáé, az első helyezett. — A férjemmel együtt szoktunk gyakorolni, versenyezni. O most nem tudott eljönni, a lányaim kísértek el és szorítottak nekem. Szabolcsi Attila többszörös bajnok lett ezen a napon. Az asztalitenisz és kosárlabda győzteseként aratott sikereket. — Először vagyok ilyen rendezvényen. Ahol sportolni lehet, oda engem mindig el lehet csábítani. Nagykállóból érkeztünk a csapattársaimmal, akikkel együtt kosárlabdázunk. Jól érezzük magunkat, ha lehet, jövőre is eljövünk. A győztesek A juliális nagyon sok ese- szórakozás, én küldtem a fér- ményt és versenyt kínált. Ilyen jemet, tudtam, hogy szereti a alkalmakkor derül ki, hogy az sört. emberek mennyire szeretnek A lövészverenyen meglepőSzabolcsi Attila játszani. Igyekeztünk valamennyi versenyszám győztesének az Új Kelet nevében is gratulálni. Szenku András a sörivó verseny dobogósa lett. — Sokat edzett a győzelemért? ■ — Nem mondanám, de nagyon szomjas voltam, meg a versenykedv miatt is kipróbáltam. — Örül a férje győzelmének? - kérdeztem Szenku Andrásnét. — Tó íáték volt kedves Játszmák több asztalnál Az inkubátorház épülete valamikor orosz laktanya volt. Ma már egyre kevesebb erre utaló jelet találunk, az úgynevezett harmadik ütem pedig egészen különleges sajátosságokat mutat. Terveit Végit József készítette. — A PRIMOM-mal néhány éve van kapcsolatom — mondta a tervező. — Amikor elkészült ez az épület, úgy gondoltam, ha egy héten belül nem hív fel a városi főépítész, akkor minden rendben van. Nem telefonált. Az ilyen színhasználat nem volt divatos abban az időben, amikor készült, még a tervekben is egyszerű barna szín szerepelt. Mára megszokottá vált az effajta kékeszöld- fehér-bama harmónia. Nekem különösen kedves és szokatlan arculatot nyújt. Franciaországi utam során sok hasonló épületet láttam, ezért egy kicsit párizsi behatásra készült. — Legközelebb milyen munkát fog végezni? — Egy klubot szeretnénk kialakítani itt, ahová a dolgozók beülhetnek egy kis beszélgetésre, koktélpartira, vagy a vállalkozók felvihetik a vendégeiket, megrendelőiket. Természetesen szép környezetre gondoltunk, ahová bárkivel leülhetnek tárgyalni vagy megbeszéléseket folytatni. Nem igazán elit klub lesz, mégis valami hasonló. A mű és alkotója Ingyenes segítség Délutánra kellemesen hűvös lett a levegő, a környező házakból is egyre többen jöttek. Borsi László és Kukta Attila családjukkal együtt érkeztek. Találkozásunkkor az ugráló maci előtt várakoztak, csemetéik pedig annak belsejében játszottak. — Mindketten vállalkozók vagyunk — mondta Attila —, nem vagyunk helyhez kötöttek, ezért nem is jelentkeztünk ide „lakónak”. — Én már igénybe vettem az inkubátorház szolgáltatásait — mondta Borsi László. — Villanyszerlő vagyok, amikor kezdtem, csak annyi felszerelésem volt, ami elfért egy autóban. Megengedték, hogy esténként ide álljak be a kocsival, hiszen itt éjjeliőrök vannak. Nem kértek érte semmit, ez ritka manapság. Ha nem segítettek volna, mára lehet, hogy semmim sem lenne, annyi autófeltörésről lehet hallani... —Mi a véleményük az inkubátorházról? — Ide lehet jönni segítséget kérni. A kezdő vállalkozóknak segítséget tudnak nyújtani. Az,benne a jó, hogy akinek reménye sincs a megmaradásra, általuk tovább tud létezni és dolgozni. Kedvező indulást tesznek lehetővé. Ez a körforgás is szimpatikus, aki 'megerősödött, az távozik és másnak adja át a helyét, így valamennyi életképes vállalkozónak joga van az élethez. — Annak is örülünk, hogy ilyen programokat szerveznek — folytatja Attila —, jólesik ide lejönni, szórakozni. Véleményem szerint ezek a rendezvények is segítik az inkulrá- torház ismertebbé válását. Aki még nem hallott róluk, gondolni sem meri, hogy létezik ilyen intézmény. Mintegy nagy család Krakomperger Károlyt műhelyében kerestük meg, a nagy melegben kislányával oda húzódott. — Egy zászlóra kell majd nyomtatnunk, gondoltam, ha úgyis itt vagyunk, lemérem ezt a selymet. — Segítőtársa is van, így könnyebb do gozni... —- A feleségem lefektette a kisebbik gyereket, aki még hét hónapos, mi meg kijöttünk a leányzóval. Ha a kicsi felébred, újra lejönnek ők is. — Éppen munka közben találtuk, hétvégén is dolgozik? — Ahogy alakul, ez jó is meg rossz is. Jó, mert örülök, hogy van munkám, és kellemetlen, hogy alig van szabad időm. A kollégámmal, Kovács Zoltánnal jól tudunk együtt dolgozni. Egy éve vagyunk az inkubátorházban, és a többi vállalkozóval együtt huszon- négy-huszonöten vagyunk. Úgy élünk itt, mint egy nagy család, segítünk egymásnak, nincs köztünk rivalizálás, veszekedés. Az udvarban rajtunk kívül működik még egy nyomda. Ennek ellenére, megférünk egymással, eltérő profilban dolgozunk. Előfordult, hogy hozzájuk küldtük vendégeinket, ők pedig hozzánk. A ház szolgáltatásai sokat segítenek rajtunk. Ha arra gondolok, hogy a város valamelyik részén lenne a nyomdászműhelyem, és magamnak kellene telefonról, faxról vagy egy egyszerű fénymásolásról gondoskodni, bizony nagyon rosszul esne. Szólt a kellemes zene, és lassan besötétedett. A Mandala Dalszínház, Bokor Károly és az Alvajárók együttes sok segítséget nyújtottak a kitűnő hangulat kialakításáért. A társaság életkora vegyes volt, ritka alkalom, hogy fiatalok és idősek együtt szórakoznak. Az ifjak a koncert ideje alatt a dobogó előtt táncoltak, énekeltek és tapsoltak. Éjfél után az Inku-bál is bezárt. Jövőre ugyanitt újra, egy ilyen kellemes rendezvényen várják a vendégeket a szervezők. Az oldalt írta: Kozma Ibolya Fotók: Bozsó Katalin
