Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-24 / 171. szám
UJ KELET Magazin 1995. július 24., hétfő 7 Anna-bál Lassan már megszokhatták a mátészalkaiak, ha valami új dolog történik a városban, annak bizonyos, hogy valamilyen formában részese a helyi nőegylet. Most ismét nagyot gondoltak a lelkes lányok, asszonyok: elhatározták, hogy megrendezik az első mátészalkai Anna-bált. Július 22-én este nyolc órára, a művelődési központ Bráda-termébe szólt a Feszült várakozás meghívó, ahová szép számban érkeztek vendégek. Többségükben „elsőbálozó” leányok hozzátartozóikkal, barátaikkal, de jó néhányan „csak” kíváncsiságból látogattak el az eseményre. Czibula Józsefné, a Mátészalkai Nőegylet vezetője Az urak bizonyára arra szavaznak, aki számukra a legszebb nyolc óra után néhány perccel nyitotta meg a bált. Abban mindenki egyetértett, hogy az itteni szépségversenyre jelentkező hölgyek legalább olyan szépek és csinosak, mint a Balaton partján. A szépségversenyre Mátészalkáról és a környékről 14 ifjú hölgy nevezett. A résztvevők csinosításában Gyarmatiné Szerényi Mónika fodrász és Király Mónika, valamint Husztiné Nagy Tünde kozmetikusok segédkeztek. A bál fénypontja így természetsen a bál szépe, valamint udvarhölgyeinek megválasztása volt. A nézők szavazatai alapján kiadták a közönségdíjat is, melyet Gólya Agnes 17 éves mátészalkai diáklány nyert el. A Hajcihő stúdió díját Király Csilla, a B. B. Szolárium különdíját Gólya Ágnes nyerte. A rendezvény kiemelt támogatója volt az Avon kozmetikai cég, melynek ajándékcsomagjait Róka Andrea és Köbli Erika nyerték. A díjakat az 1994-es isztambuli súlyemelő vb világbajnoka, Feri Attila, és dr. Vassné Polgári Erika, az Avon területi képviselője adta át. Kibújok a szoknyából A férfiakból álló zsűri döntése alapján az első mátészalkai Anna-bál szépségversenyének harmadik helyezettje Szmolka Andrea 18 éves nyír- csaholyi induló, második helyezettje Gólya Ágnes 17 éves mátészalkai versenyző lett. Az első helyezett, így az Anna-bál szépe: Király Csilla 20 éves főiskolai hallgató, aki Pusztadobosról érkezett. A bál szépe és udvarhölgyei tegnap délután öt órakor lovas- hintón hajtottak végig Mátészalka utcáin, hogy a városlakók is részesei lehessenek az első szálkái Anna-bálnak. Király Csilla, a szépségverseny győztese közvetlenül az eredményhirdetés után elsőként az Új Keletnek nyilatkozott, az interjút hamarosan olvashatják lapunkban. Szamosi István Hárman a szépek közül A királynő és udvarhölgyei irzr>tx> Samuel D’ Etbourg XIV. fejezet Jean-Pierre Durand kicsit bosszús volt. Amennyire megnyugodott, hogy Marc Jussieu esetével új lehetőségek birtokába jutottak, annyira bosszantotta, hogy mindez pont erre a délelőttre esett. Sosem hitte volna, hogy ennyire hatással lehet rá egy nő, mint ahogyan ez tegnap este történt. Ez késztette arra, hogy délelőtti programját eleve úgy szervezze, hogy a laborba be tudjon menni. A vizsgálatokra is kíváncsi volt, de talán még ennél is jobban izgatta Marie-Rose. Amikor előző este a kávéházból elindultak, még nem is sejtette, hogy igen szép, kellemes estéjük lesz, sok mász- kálással és beszélgetéssel. Igaz, az első időkben még arról volt szó, hogy mit ígérnek a preparált szövetek, mi lehet a halál oka, mit jelent az, ha igaz, amit Emil mondott az inzunlinról, és amit sok minden megerősíteni látszik. De ezt hamar abbahagyták, mégpedig akkor, amikor Jean-Pierre feltette azt a kérdést, ami őszintén érdekelte. — Hogy lehet az, hogy egy olyan fiatal, szép nő, mint maga, éppen a mérgekkel foglalkozik? Nekem ez olyan, mintha Lucrecia Borgiával sétálnék. — Ezt jól megmondta, de nem újdonság nekem. Jószerével mindenki ezzel kezdi, amikor megismer. Pedig a dolognak igen egyszerű magyarázata van. Az édesapám Francia-Guayanában orvos. Ott nőttem fel én is, ott jártam iskolába. Apám a praxisa alatt kénytelen volt megismerkedni a dél-amerikai mérgekkel, az indiánok különböző készítményeivel. Ezt láttam, érdekelni kezdett, s amikor a Sorbonne-ra kerültem, nem volt vitás, hogy erre a pályára megyek. — Maga rendőrségi laborba akart kerülni? Nem is tudom elképzelni! — Nem, kutatónak készültem. Harmadéven bejött hozzánk egy rendőrtiszt, mint kiderült, a labor parancsnoka. Azt kérdezte, hogy van-e valaki, akit ez a pálya érdekel. Felajánlotta, ha valakinek van ilyen elképzelése, azt szívesen látják gyakorlatra. Bejártam, megtetszett. Mindennap más feladat, s ez igazán vonzó. Jó fizetést ajánlottak, maradtam. Ennyi. Sokáig bolyongtak az esti utcákon. Az Odeon környékén betértek egy kis moziba, ahol valami könnyű filmet játszottak, aztán kiültek a Luxembourg parkba, aztán megint mentek céltalanul. Szinte mindent megtudtak egymásról. Jean-Pierre még senkivel nem volt olyan őszinte, mint a lánnyal,-Eddig gondosan ügyelt arra, hogy ki ne adja magát, most pedig teljesen- nyitottá vált. Talán azért, mert Marie- Rose nem kérdezett, hagyta, hogy Durand beszéljen, kiöntse a szívét. Nem lelkizett, csak éppen azt magyarázta, hogy jóllehet mindig emberek között van, mégis, nagyon sokszor érzi magát magányosnak, és lényegében mind gyakrabban zavarja, hogy tulajdonképpen mindig valami rosszal, mindig a bűnnel, az emberi gonoszsággal találkozik. Pedig nagyon kell valami vagy valaki, aki biztonságot ad, amitől az ember viszanyerheti hitét a jóban, ami, legalább egy kis időre, időként kinyitja a tisztesség, a nyugalom ablakát. Amikor elváltak a lány háza előtt, megegyeztek, hogy másnap a laborba megy a felügyelő. Ezért volt hát idegesebb, mint máskor, ezért osztott olyan munkát is a többieknek, amit pedig máskor még véletlenül sem enged ki a kezéből. Ezen gondolkozott most is, útközben. — Több figyelmet, öregfiú! — biztatta magát. — A szerelem, ha ez az, szép dolog, de most a lényeg, kideríteni egy, de lehet, hogy két ügyet. Ne lődd el az elején, ne ess a verembe! Óvatosan, a szerelemnek sem használ, ha túl nagy a tempó, meg aztán minek a konfliktus, ha a munka nem megy. Szóval okosan. így monologizálva ért a laborhoz. Megörült, amikor meglátta Emilt, aki lelkendezve jött elé: — Mesterdetektívem, siker! A mostani hullán is vannak tűnyomok, Marie-Rose most preparálja. Persze, te jobban örülnél, ha a te popódat preparálná — tette hozzá nagyot nevetve. Jean-Pierre nem gondolt arra, hogy ez a kis kopasz doki, ez az általa zseninek tartott ember egy pillanat alatt rajta is átlát. Nem is tudta, hogy piruljon-e, vagy vágja hátba az orvost. Végül az utóbbi melett döntött, s ebből a korboncnok azonnal megtudta, hogy Jean-Pierre elevenébe talált. — Egyelőre, öregem, várni kell. A vizsgálatok pár napot is igénybe vehetnek, de nem tudjuk siettetni a dolgokat. A mostani eset, ez a Marc Jus- sieu-ügy a következőket adja: az éjjeliszekrényen talált injekciók erősítők, de volt ott inzulin is. Nem volt narkós. Vérében minimális alkohol, mondjuk egy korsónyi sör, az semmi. Szervei épek, minden rendben. Van egy régi vágás a bal lábszáron, gyerekkori lehet. De ami az egyedüli izgalmas: Jussieu halálának ideje. Mikor is hívtalak? — Nyolc óra húsz lehetett — mondja Durand. — Stimmel. Minket nyolc előtt riasztottak. Nyolc körül néztem meg a halottat. Meggyőződésem, hogy legfeljebb két órával a megtalálás előtt ölték meg. Nagy biztonsággal öt és háromnegyed hat között. No már most... —- Az asszony a halottat háromnegyed nyolckor találta meg, tehát két órával később. Ez azt is jelenti, hogy csak olyan lehet a tettes, aki bejáratos volt Jussieu-höz. Ez lehet Dominique Lavent is. De ha két eset között összefüggés van, ami nagyon is valószínű, akkor csak olyan lehetett, aki ismerte a Marc és Turgot-né közti viszonyt, ismerte az asszonyt, s oda is bejáratos volt. — Éles elme, felügyelőm. Ez a Marc feladta most a leckét. — Igen. De hadd nézzek körül, hogyan áll a laborvizsgálat. — Világos, mesterem. Imádom az ilyen lelkiismeretes felügyelőket — mondta Emil nem kis epével. XV. fejezet Délután három óra sem volt még, de a Durand-csoport tagjai már mind együtt voltak. Nagyon megérezték, hogy ez rendkívüli ügy, hogy itt a tempó döntő. Durand nem is várt, hanem ahogy lehetett, elkezdték az összegzést. Jelentem — kezdte Corsivart —, hogy a Le Havre-i út rendkívüli meglepetést nem hozott. A lényeg: a férjtől kitellett, hogy sértettsége szerelmi bosszúra késztette, s köze van az ügyhöz. Ennek semmi alapja, csak megérzés — és előadta az összes benyomását, amit a Turgot-val való beszélgetés során szerzett. — Aztán felkerestem Doux kisasszonyt, Turgot szeretőjét. Butuska, de formás táncosnő. Korábban kis mulatóban dolgozott, az Ördög farkában, de Turgot felfedezte, és azonnal menedzselni kezdte.Másfél éve van a Moulennél, imádja Turgot-t, aki láthatóan elborítja arannyal, pénzzel. Van egy olyan érzésem, hogy a férfi felhívta, mielőtt odaértem, mert inkább adta a butát, de lehet, hogy igazán az. Meslay, aki Jussieu-nél végzett vizsgálat után visszament Turgot asszony lakására, a következőket adta elő. — A levelek zöme érdektelennek tetszik, Marc másutt nem fordul elő. Inkább ismerősökkel való semmitmondó levélváltások, de arra jók, hogy a társaságát behatároljuk. Erről kimutatást készítettem. Itt a névsor — tette az asztalra a listát. — Ami talán szót érdemel, az útlevele. Három hónappal ezelőtt Budapesten volt egy hétig. Erről eddig senki nem szólt. Utánanéztem az orvosnál, valóban ebben az időben nem kapott injekciókat, rákérdeztem a bejárónőre, igazolta, hogy odavolt az asszony, neki is hozott egy csikóbőrös kulacsot. A végén Durand összegezte, mit tudnak most a két ügyről. — És Paul, mi van az órával? Ha jól emlékszem, ezt magára bíztam. — Igen uram, ott a lista azokról a holmikról, amiket az órával együtt loptak el. A legtöbbről fénykép vagy jó rajz készült. Megtudtam, hogy ez egy betöréssorozat részeként jelentkező ügy volt. Tizenöt másik hasonló adott máig megoldhatatlan feladatot a fiúknak. A többi ügy is ott van, mellette a lista a károsultakról. — Remek Paul, ha már így belejött, akkor nézze gondosan végig, milyen ügyek voltak ezek! Készíttesse el Jussieeu képét, valaki a betöréseik közül ezzel járja végig a helyeket, hátha ismerte valaki. Vesse össze a Turgot-né ismerőseinek listáját a betörés áldozataiéval! — Corsivart, maga rajta marad Doux kisasszonyon, engedélyezem, hogy a Moulinban töltsön pár estét. Barátkozzék meg vele, meg kell tudnia, milyen kapcsolatban volt — ha egyáltalán volt — Marckal, ha ismerte. Okosan, csendesen, feltűnés nélkül, de alaposan, ahogy maga szokta. — Oscar Diard, maga mindent lenyomoz, amit tud Jussieu-ről. Kapcsolatok, életmód, ismerősök, a háziak, a környékbeliek, a munkatársak véleménye, hová járt víkendre. A bárt hagyja. Oda magam megyek az este. Ezt követően a nyomozók tették fel kérdéseiket, s amint ez a csoportnál lenni szokott, hamarosan igen termékeny vita, beszélgetés, amolyan „agyroham” alakult ki. Abban egyetértettek, hogy bár még mindig nincs laboreredmény, bűnüggyel állnak szembe, s a két eset feltétlenül összefügg. De ki kapcsolja össze? Durand ismertette a Turgot-né fivéréről érkezett új-kaledóniai jelentést is. Egy playboy képe bontakozott ki, akinek semmi dolga nem volt a törvénnyel, aki rendszeresen kapott pénzt Párizsból, de különben teljesen érdektelen. Az eset idején a sziget fővárosában tartózkodott. Lényegében a csoport minden tagja mindenről tudott. Ez Durand-nál mindig alapelv volt, hiszen így teljesen kiküszöbölhette, hogy valaki párhuzamosan kutasson egy másikkal. A kiváló informáltság biztosította, hogy bármelyikük az ügy bármelyik szakaszába be tudott kapcsolódni, senkinek nem kellett külön magyaráz- gatni. Ez rendkívül mobillá tette a csoportot, és sokak szerint ebben rejlett sikereik titka. Most is így volt. Hiába dolgoztak hárman háromfelé, a nap egy pillanatában az egész ügy minden részletével mindenki előtt tisztán kirajzolódott. Durand e beszélgetés idejét használta ki, hogy közben jegyzeteket készítsen arról, amit az újságíróknak mindenképpen el akar mondani. Azon gondolkodott, hogy van-e olyan tényező, ahol segíteni tudna a nyilvánosság.Úgy gondolta, hogy egy ponton talán valami mozdulhat, bár nem ez a fő irány. Ha elmondja, hogy Jussieu-ügy összefügghet egy betöréssorozattal, talán újabb károsultak jelentkeznek. De lehet, hogy éppen rosszat tesz, hiszen ha a tettes nem vitte el az órát, lehet, nem is tudta, hogy Marénál van. hogy ez egyáltalán az ügyben szerepet kap. így aztán el is riaszthatja azt, aki ma gyanútlan. Kétoldalú dolog egy ilyen tájékoztató, hiszen a bűnügyi riporterek dörzsöltek, és gyakorta jó segítséget is tudnak nyújtani. De van egy másik oldal: a szenzáció érdekében néha sokat fecsegnek, az indiszkrécióval nehezítik a munkát. Amikor a fiúk látták, hogy Durand írogat, rajzolgat és — ami máskor ritkaság — rágyújt —, tudták, jobb, ha magára hagyják.
