Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-18 / 166. szám
4 1995. július 18., kedd Kárpátalja UJ KELET Az ukrán is kisebbség! Leonyid Kucsma első évéről vést, az olcsó és viszonylag jó A múlt héten Szverdlovszk megyei bankárok, üzletemberek, vállalkozók látogattak Kárpátaljára. Céljuk a kapcsolatteremtés, és az együttműködés lehetőségeinek vizsgálata volt. A hír így önmagában nem különösebben érdekes, hisz az utóbbi időben külföldről és belföldről egyaránt sokan érdeklődnek a kárpátaljai gazdasági lehetőségek iránt. Amiért mégis figyelmet érdemel a tény: a vendégek többsége ukrán nemzetisegű volt. A csoport tagjaként itt tartózkodott Nvikolaj Taranyenko is, aki az Ukránok Uráli Asszociációjának az elnöke. Az üzleti lehetőségeken túl Taranyenko urat nagyon érdekelte a helyi kisebbségek helyzete. Információszerzés céljából járt a megyei tanács nemzetiségi, migrációs és vallásügyi főosztályán, találkozott a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségének vezetőivel. Engem természetesen az érdekelt, hogyan élnek a nemzeti kisebbségek az Urál vidékén. Ezzel kapcsolatos kérdéseimre kértem választ az asszociáció elnökétől. — Milyen nemzetiségek képviselői élnek Jekatyerina- burgban, illetve Szverdlovszk megyében? — A városban és a megyében tizenöt kisebbségi szervezet működik. Önálló egyesületük van az ukránokon kívül a tatároknak, a baskíroknak, a görögöknek, a zsidóknak... — Hány ukrán él a megyében? — Mintegy nyolcvanezer. Viszont Oroszországban húszmilliónyira tehető a számuk, s ilymódon az ország harmadik legnépesebb nemzetisége. Persze megjegyzendő, hogy az ukránság körében igen nagyméretű az asszimiláció. Ennek fő oka a két nyelv — az ukrán és az orosz — közti közelség, illetve az, hogy Oroszországban az ukránság, nagy száma ellenére, eléggé szétszórtan él, intézmény-, oktatási rendszerének kialakulása ugyancsak kezdeti stádiumban van. Hogy egy példát mondjak: csupán 1993-ban alakult meg az Oroszországi Ukránok Egyesülete. Nincs ukrán tannyelvű iskola sem, csupán húsz gyerek tanulja vasárnapi iskola keretében anyanyelvét, nemzete történelmét. Nem tévedés, a nyelvet is tanulniuk kell, hisz — az idősebbeket leszámítva — nagyon kevesen tudnak már ukránul. — Hogyan viszonyulnak a hivatalos szervek a nemzetiségekhez? — Választások előtt odafigyelnek a véleményünkre, gondjainkra, de általában nem igazán vesznek tudomást a problémáinkról. —Ilyen körülmények közt mi lehet egy kisebbségi szervezet célja, feladata? —- Szövetségünknek 120 tagja van. Fő célunknak az tartjuk, hogy megteremtsük az anyanyelv, az ukrán kultúra ápolásának lehetőségeit azok számára, akik ezt még igénylik. Ezáltal talán sikerül egy olyan közösséget is kialakítanunk, melynek tagjai nem szakadnak el teljesen egykori hazájuktól. — Kapnak-e valamilyen segítséget az anyaországtól? — Kapcsolatunk van az ukránokat tömörítő világszervezettel, jelentősebb támogatásra azonban nem számítunk, ilyenre igazából nem is tartunk igényt. — Alkalma volt megismerkedni a kárpátaljai kisebbségek életével, milyen tapasztalatokkal, véleménnyel utazik haza? — Ami a legszembetűnőbb, itt a kisebbségek jóval szorosában kötődnek hagyományaikhoz, nemzetiségükhöz, mint nálunk. Jó látni, hogy vannak a nemzeti kisebbségek nyelvén megjelenő újságok, folyóiratok, könyvek. Megoldott az oktatás kérdése. Azt is tapasztaltam, hogy a nemzetiségi érdekvédelmi szervezetek igen aktívan kapcsolódnak be a közéletbe. Ebben egyébként — véleményem szerint — a magyarok járnak az élen. A kapcsolatfelvétel megtörtént. Remélem, a jövőben ennek lesz folytatása úgy gazdasági, mint más területeken. Úgy vélem, a kisebbségeknek, bármilyen nemzethez is tartozzanak, s éljenek bárhol, joguk van nemzeti létük megéléséhez, kultúrájuk ápolásához, anyanyelvűk védelméhez — az ukránoknak ott, az Urálban, a magyaroknak itt, Kárpátalján. Horváth Sándor A kárpátaljai lakosság szemszögéből nézve nem hozott érdemi változást Leonyid Kucsma elnökségének első éve - vélekedett Tóth Mihály, az ukrán parlament egyetlen magyar képviselője az MTI-nek a hét végén adott exkluzív interjújában. Tóth Mihály - aki a beregszászi választókörzet független jelöltjeként indult és került be tavaly tavasszal a Legfelsőbb Tanácsba - úgy ítéli meg, hogy a kárpátaljai reformok folyamatában törés következett be az elnök-, és a helyhatósági választások után. Addig egy elég erős alulról jövő kezdeményezés érvényesült. A cél a szabad gazdasági övezet kialakítása, és a megyei autonómia elérése volt. Ezek a kérdések azóta lekerültek a napirendről. A helyi hatalmakkal is az történt, hogy lényegében elfordultak választási platformjuktól. Kucsma is csak kezdetben támogatta az orosz nyelv használatát, illetve a régiók önállósodási törekvéseit, ma már kizárólag az ukrán nyelvről, az egységes ukrán nemzetről, és a centralizációról lehet hallani.- Durva leszek, de ki kell, hogy mondjam: itt olyan haza- fiságról van szó, amely akkor születik meg, amikor valaki vezető szerephez jut. A választási ígéretektől valamennyire persze minden országban eltér a gyakorlat, de Ukrajnában több esetben 180 fokos irányváltás történt. Ez számomra érthetetlen - mondta Tóth Mihály. A képviselő emlékeztetett rá: Kucsma Kravcsukkal szemben azt hangoztatta, hogy közeledni kell Oroszországhoz, és biztosítani kell a halódó nagyvállalatok működését. Ezek a jelszavak hoztak neki hatalmas szavazóbázist a Krímben, délen és keleten. De Kárpátalján egyszerűen nem volt fogadókészség erre a programra. Tóth Mihály szerint elsősorban ellentmondásosság jellemezte az eltelt egy esztendőt. Egyfelől céltudatosan meghirdettek egy reformprogramot, amelyet egyébként nyilvánosságra sem hoztak. Másfelől viszont a gazdasági váltás elég lassan és bizonytalanul indult el. Mindenképpen kedvező jelenség, hogy egyre több nyoma lelhető fel a piacgazdaságra való áttérésnek. Ukrajna legtöbb vidékén kínálati piac alakult ki a korábbi hiánypiac helyén. Például ma már nincsen üzemanyaghiány. Ami Budapesten kapható, azt Kijevben is meg lehet venni. Az ukrán főváros a szolgáltatások választékában sem marad el. A negatívumok Ukraj- na-szerte tapasztalhatók: az üzemek döntő hányada működésképtelen, a lakosság munkával szerzett jövedelmének forrásai nem fejlődnek. A szociális szférában visszalépés történt, a reáljövedelmek csökkentek, miközben az árak a világszínvonalra, sőt még egyes esetekben magasabbra szöktek. Az elmúlt hónapok pénzügyi stabilizációjának az elszegényedés fokozódása volt az ára. Kárpátaljának a reformfolyamat megtörése miatt sem sikerült kihasználnia a régió előnyeit: a kedvező földrajzi fekKárpátalja azon részein — az ungvári, a beregszászi, a nagyszőlősi és a munkácsi járásban —, ahol a magyarság egy tömbben él, az iskolahálózat elfogadható, nincs különösebb akadálya annak, hogy a gyerekek anyanyelvükön tanuljanak. Más a helyzet viszont egyes nyelvszigeteken. A rahói, a gyertyánligeti és a kőrösmezői magyarok hosszú ideig teljesen meg voltak fosztva az anyanyelvű oktatás lehetőségétől. Mára annyiban változott a helyzet, hogy több helyen fakultatív órák keretében az e vidéken élő gyerekek is elsajátíthatják anyanyelvűk, irodalmuk, a magyar nemzet történelmének alapjait. Tény, ez csupán részmegoldás, de a semminél mégis több. Megfosztott az anyanyelvi oktatás lehetőségétől a 3500 huszti magyar is. Ők viszont a helyzet megoldásának radikálisabb, célravezetőbb módját választották. Magyar tannyelvű iskola megnyitását szorgalmazzák. A jelenlegi helyzetről kértem tájékoztatást Udut Sándortól, a KMKSZ huszti szervezetének elnökétől, aki a helyi magyarság egyik szervezője, szószólója. —Milyen stádiumban van az iskola szervezése? — Nagyon remélem, hogy immáron befejező szakaszában. Beadvánnyal fordultunk a járási tanácshoz, s — előzetes információink szerint — egymunkaerőt. Tóth Mihály az Ukrajnával szemben esetleg bevezetésre kerülő vízum- kényszer kapcsán elmondta: értetlenül áll a döntés előtt. - Ez csak negatív következményekkel járhat a térségben élők számára. A vízumkényszer nem lehet orvosság a bűnözés és a feketekereskedelem ellen, a maffiózók így is, úgy is átjutnak az egyik országból a másikba. Nekik a vízum nem akadály, a tisztességes állampolgár számára viszont, aki esetleg komoly üzleti kapcsolatokat épített ki, átjárhatatlanná válik a határ - vélte Tóth Mihály. két héten belül ügyünk pozitív elbírálást nyer. — Milyen iskolát szeretnének nyitni? — Egyelőre kilencosztályos általános iskolára gondolunk. Ha minden a tervek szerint halad, akkor szeptemberben két osztállyal megindulhat az oktatás, ugyanis mintegy negyven, 6 és 7 éves gyermek szülei döntöttek úgy, hogy a magyar iskolát választják. Az óvoda magyar csoporjába járó gyerekek számából ítélve, később mindig lenne egy osztálynyi elsős. —Jelenleg Kárpátalja-szer- te pedagógushiány van. Kik tanítanának az új intézményben? — Ez a probléma nálunk megoldott. Egyetemi végzettséggel rendelkező pedagógusok jelezték, vállalják az oktatást. — Lesz-e megfelelő épület? — Reményeink szerint ez a kérdés is heteken belül megoldódik. Úgy tűnik, Técső és Visk után Huszton is lesz magyar tannyelvű iskola. Remélhetőleg a célegyenesben nem történik semmi rossz, ez a tanintézmény nem jut a beregszászi főiskola mostoha sorsára, ahol immáron a diákok befejezték az első évfolyamot, ám a nyíregyházi tanárképző főiskola tagozataként működő intézet ukrajnai jogállása még mindig kérdéses. Harcias muzulmánok Az ukrajnai Zaporozsje városában csak néhány hete nyitották meg székházukat a helybéli muzulmánok, s a vallási célokra épült létesítmény körül máris kitört a botrány. A biztonsági szolgálat emberei egy 400 000 dolláros sikkasztás ügyében kezdtek nyomozást a vallási központot is felépíttető Haris cég ellen. A nyomozás során derült fény a zaporozsjei muzulmánok egyéb csíny tevései re is. A házkutatások során felbecsülhetetlen értékű XV. századbeli ikonok és más műkincsek kerültek elő, melyek feltételezhetően rablásokból származnak. Az iszlám ukrán követői ráadásul nagyon harciasnak bizonyultak, az előkerült lőfegyverek és lőszerek legalábbis erre engednek következtetni. B. Cs. Nem is létezik... Állok a Korjatovics téren. A piac környékén hömpölyög a tömeg. Talán ilyen lehet a perzsa vásár, csak valamivel kevesebb lommal, bóvlival és szeméttel. Szemétdomb — József Attilád környék. Mellette egy bódében kenyeret árulnak... Kétségtelen: a vállalkozás robbanásszerű fejlődése leginkább a kereskedelemben és a vendéglátásban szembetűnő. Kocsmát nyit az egykori tanárorosz, a hajdani buszsofőr. Cigarettát, rágót, vodkát, miegymást árul a nyugdíjas és a siheder. Tejfelt, sajtot, kolbászt kínálnak Nyugat-Ukrajnából jött pia- colók. No és itt vannak az őstermelők. Igazán jó a felhozatal. Minden eladó. És ami meglepő — infláció ide, munkanélküliség oda — mindenre van vevő. Más kérdés, hogy sokak kétheti fizetésüket percek alatt költik el. Állok és számolok. Egy kiló hús, persze a legolcsóbb, valamicske zöldség, gyümölcs, krumpli — ez már egy milliócska. Ja, kell még kenyér, vaj, sajt, tejföl. Mlllónál vagyunk. Ha egyáltalán futja annyiból... Rengeteg az áru és az árus. Sok a vevő. Még több a nézelődő. Szlovákiai busz érkezik. A turisták tucatjával veszik a literes vodkát, isszák az otthonról hozott sört. Ja kérem, náluk feleannyiba kerül... Hangosak, jókedvűek. Nem csoda, ők itt igazi krőzusok- nak érezhetik magukat. Úgy is viselkednek. Folyik az üzlet. Fordul a korona kuponra. A piac tőzsde és bank egyszerre. Zene szól. Egyszerre három irányból is. Nagy itt az élet. Az igazi bazári hangulathoz már csak egy-két kikiáltó kellene. Koldusból van elég... Kartondobozokban meghozták a sört. Perceken belül ihatatlanul meleg lesz. (Nagy a hőség. A hatalmas marhacombok fölött legyek hadai.) Most kellene venni egy üveggel. Húszezerrel olcsóbb itt, mint a csehókban. Tiszta nyereség. Osztok, szorzók — talán futja... Az árnyékba húzódok. A sör hűvös, kesernyés. Vagy félig van még a fiaskó, amikor leül velem szembe két 6- 7 éves forma gyerek. Az üveget várják. Felhajtom a sört. Szedem a cókmókom, megyek. Az egyik fiúcska felkapja a hátrahagyott üveget, diadalmasan magasra emeli — mama —- kiáltja, s úgy mutatja a szerzeményt, mintha aranyat talált volna... Magyar iskola
