Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-18 / 166. szám
UJ KELET Megyénk életéből 1995. július 18., kedd 5 A szerelem nem ismer határokat Négy évvel ezelőtt egy szlovákiai magyar kislány táborozott a Tisza partján, Ibrányban. A nyaralás kellemes élményeivel és barátko- zások emlékeivel tért haza. A szívéből azonban itthagyott egy darabot... Az a nyár nemcsak Kiss Ibolyának, hanem Szász Miklós ibrányi fiatalembernek is emlékezetes maradt. Őszre azonban a távolság óriásira nőtt közöttük - ötszáz kilométerre. — Egy kis faluban élnek a szüleim — mondta Ibolya —, én Pozsonyban kaptam állást, ezért oda költöztem. Fél évig nem mertem megmondani otthon, hogy szerelmes vagyok. Mikivel Pozsonyban találkoztunk, többnyire fizetés után, hiszen az utazás nagyon drága, különösen külföldre. Mikor végre megmondtam édesanyámnak, hogy egy ibrányi fiút szeretek, mindenáron le akart beszélni róla, de nem hagytam. Ez év májusában össze- házasod- tunk, és itt élünk a férjemmel. A családom szerette volna, ha Pozsonyba költözünk, hiszen jó állásom volt. Az Együttélés Politikai Mozgalom központi irodájában dolgoztam. Szlovákiában négy magyar párt működik, közülük az Együttélés támogatottsága a legjelentősebb. A parlamenti képviselők titkárnője voltam, felszólalásaikat, törvénymódosító javaslataikat gépeltem és programjaikat szerveztem. Otthon, a kis faluban mindenki büszke volt rám, hogy ilyen jó munkahelyem van. Természetesen megdöbbentek, amikor megtudták, hogy képes vagyok ezt feladni és több száz kilométerre elköltözni. A férjem nem tud szlovákul, ha Pozsonyba költözünk kommunikációs gondokkal küzdött volna, biztos vagyok benne, hogy ez nem lett volna jó egyikünknek sem. Ha a szüléimhez költözünk, valószínűleg hosszú ideig nem jutottunk volna álláshoz. Mérlegeltem, és ezeket a dolgokat figyelembe véve döntöttem így. Jelenleg munkát keresek, az Új Keletben olvastam egy álláshirdetést, most megyek érdeklődni. A férjem Nyíregyházán dolgozik, ha én is a megyeszékhelyen kapnék munkát, akkor idővel ide költöznénk. Jelenleg a férjem szüleinél lakunk.- Az anyósokról nem jó hírek járnak...- Nekem nincs okom panaszra. sőt igazán elégedett vagyok. Az anyósom azt mondja, hogy én csak pihenjek meg menjek tévét nézni, majd ő megcsinál mindent. Kényelmetlenül érezném magam, ha hagynám őt egyedül dolgozni.- Milyen állást vállalnál szívesen?- Titkárnőként szeretnék elhelyezkedni, de ettől a bemutatkozástól félek. A helyzetet nehezíti, hogy én még szlovák állampolgár vagyok, sokan javasolták, hogy ezt tartsam is meg. Még nem döntöttem el, hogy melyiket választom. A lakóhelyemen kötöttünk házasságot, az ottani szokások szerint vettem fel a férjem nevét, így lettem Szász Ibolya. Arra gondoltam — mivel úgyis itt élünk - a Magyarországon szokásos névhasználat mellett kellene döntenem. (Értesüléseink szerint a felvételi beszélgetésen sikere volt Ibolyának, nyolc ember közül őt választották. Jelenleg egy nagyvállalat-titkárságán dolgozik.) Kozma Ibolya „Jövőre is szívesen eljövök” Vidám gyermekzsivaj, sürgés-forgás töltötte be öt napon át a Sóstói Múzeumfalut. A hőség sem vette el a kedvét a játéktól és a munkától azoknak a gyerekeknek, akik résztvevői voltak a múzeumfalu vezetősége és a tisztiorvosi szolgálat egészségvédelmi csoportja által július 10—14. között megszervezett Eletmódtábor- nak. Az érdeklődők csoportos foglalkozások keretében ismerkedhettek meg az egészséges életmód kialakításának és gyakorlatának hagyományaival, régi és új módszereivel. A tábor létrejöttéről, céljairól és az itt folyó munkáról Szilvásiné Bojda Mártával, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat egészségvédelmi csoportjának munkatársával beszélgettem: — Mindeddig még egyedülálló kezdeményezés az Életmódtábor. Hogyan született meg az ötlet? — Munkatársaimmal már régen fölvetettük annak gondolatát, hogy ezzel a témával bővebben kellene foglalkozniuk a gyerekeknek, túl az iskolai oktatás szűkre szabott keretein és megszokott formáin. A nyári szünet közeledtével meghirdettük ezt a napközis tábort, gondolván, hogy így összeköthetjük a kellemest a hasznossal, hiszen a gyerekek amellett, hogy kikapcsolódnak, pihennek, játszva sajátíthatják el a témával kápcsola- tos alapvető ismereteket, fejleszthetik kézügyességüket. Mivel a múzeumfalu vezetőségével már korábban igen jó kapcsolatót alakítottunk ki, szinte magától adódott az ötlet, hogy az egészséges életmódra nevelést összekötve a hagyományőrző életmód, mesterségek. tevékenységek megismertetésével, velük együttműködve itt szervezzük meg ezt a tábort. — Hány gyerek vesz részt ezeken a foglalkozásokon? — Sajnos, igen csekély volt az érdeklődés, aminek talán nem is a téma iránti érdektelenség az elsődleges oka, hanem az, hogy az emberek számára az ilyen jellegű tábor még ismeretlen dolog, talán a reklám is kevés volt, s nem mindenkihez ért el az információ. Mindenesetre mi. a szervezők azzal igyekeztünk példát mutatni, hogy elhoztuk a saját gyerekeinket is, így összesen 17 táborlakóval dolgozunk most együtt. — Milyen a tábor napirendje, hogyan oszlanak meg az elméleti és a gyakorlati foglalkozások? — Délelőttönként az egészségvédelemmel kapcsolatos foglalkozásokon vesznek részt a gyerekek, így például beszélgetünk a vitaminokról, a helytelen táplálkozási szokásokról, a szénhidrát- és zsirdús étkezés káros hatásairól, a személyes higiénia alapelemeiről, ezen belül elsősorban a kézmosásra és a fogmosásra helyezve a hangsúlyt. A gyakorlati foglalkozásokon megismerkednek a különböző zöldségek és gyümölcsök felhasználhatósági lehetőségeiről, egyszerűbb ételeket és salátákat készítünk velük, amit aztán közösen fogyasztunk el. Szeretnénk az itt eltöltött napok alatt megalapozni a helyes szokások kialakítását, ezért fokozott figyelmet fordítunk az étkezések előtti kézmosásra és körömápolásra, valamint az étkezéseket követő fogmosásra. Délutánonként a régi kézműves- ipari mesterségekkel, például agyagozással, csuhébabaké- szítéssel, mézeskalácssütéssel ismerkednek meg a táborozok. — Véleménye szerint menynyire hatékony ez az oktatásinevelési módszer? — Az a tapasztalatom, hogy mint az általában lenni szokott, a gyermekeket itt is inkább azok a programok érdeklik, ahol tevékenykedhetnek, alkothatnak valamit, ötleteiket megvalósíthatják. Ezért a kézművesgyakorlatok és a közös főzőcskék a legnépszerűbbek. Ha nem is minden téren egyformán, de a lényeget tekintve a tábor — úgy érzem — eléri célját: a gyerekek hazavisznek majd innen egyfajta igényességet, tudásbeli többletet, amit tovább adhatnak majd családtagjaiknak, környezetüknek. — Tervezik e a kezdeményezés folytatását? — Mindenképpen szeretnénk jövőre is meghirdetni és megszervezni ezt a tábort, amihez szponzorok segítségére is szükségünk volna, hiszen nagyobb létszámmal lenne célszerű a tábort működtetni. Idén a Tejipari Rt. támogatott minket termékeivel, jövőre — reméljük — más intézmények is felfigyelnek majd ránk. Az egyik résztvevő véleménye az Életmódtáborról: — Először nem is igen tudtam, hogy mi is ez az „Életmódtábor”, de az anyukám biztatására eljöttem. Nagyon jól érzem itt magam, nemcsak azért, mert jó a társaság és érdekes dolgokkal foglalkozunk, hanem azért is, mert sok hasznos dolgot tanulunk, amire az iskolában nincs idő. Ha jövőre is lenne itt ilyen tábors. szívesen eljönnék és elhoznám a testvéremet is. Matyi Zs. Magyarság és tudomány Sokat tud a digifon Nemrégiben alakult meg a Magyarok Világszövetségének Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei csoportja, melynek tisztségviselői között található a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) megyei testületének több vezetője is. Dr. Lenti István az MTA megyei tudományos testületé agrárszekció titkára nem ért egyet a politika és a tudomány ilyes fajta összemosódásával: — Számomra elfogadhatatlan, hogy diszkrét előkészítés után — a lehetőségeivel élve (?) — egyszer csak a napokban az MTA Szabolcs—Szat- már—Bereg Megyei Tudományos Testületének elnöksége — funkcióiról nem lemondva új színben a Magyarok Világ- szövetségének megyei csoportjának vezetőjeként jelent meg a közéleti palettán. A magyarság érzése számomra mindennél fontosabb, de az mindenki számára nyilvánvaló az elmúlt évek tapasztalatai alapján, hogy a Magyarok Világszövetsége nem társadalmi, hanem egy polgári jobboldali mentalitású, MDF- es szervezet. Sajnos, nagyon rossz húzásnak tűnik felszínes, gyors eredmények reményében feláldozni, feldarabolni a tudományt, miközben a hatszáznál több egyesületi tag véleményét ki sem kérték. A tudomány nem más, mint az együtt szorgalmazott, kínnal— keservvel megalkotott, tartalmában felépített, ez eddig politikamentes MTA Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei tudományos testület. Számomra úgy tűnik, hogy az elnök egy hízelgő, vonzó, aktuális célfeladat érdekében cselekedett így. Attól azonban tartani lehet, hogy ez a vállalkozás csak arra lesz elég, hogy a tudomány nevének használatával megbolygasson egy aktuálprob- lémát. A magyarság kérdés köre ennél mélyebb, bonyolultabb, súlyosabb mint sem felszínes szemléleti ráhangolással, csekély eszközrendszerével, felelősséggel irányítsa a teendőket e régióban a tudományos testület. Nem vitatom, hogy a magyarság sorskérdéseinek vég elláthatatlan problematikája és az aktuáltu- domány létrehozhat olyan helyzetet, amelyben az együttműködés, az erők koncentrálása különösen is fontos, de a tudományos testület beolvadása egy politikai szervezetbe nem tekinthető égetően szükségesnek. Ma és a jövőben az a kettőség amit a testület elnöke zászlajára tűzött súlyos feszültségek forrása lehet — jegyezte meg óvatosan befejezésül dr. Lenti István. (száraz) Ismerősöm legutóbb, mikor kézhez kapta a telefonszámlát, majdnem infarktust kapott. Nagyságrendekkel nagyobb összeg szerepelt rajta, mint a korábban megszokott. Rövid nyomozás után kiderült, hogy reggel fél hét és fél nyolc között a nagyobbik fiú rendszeresen hívogatta a különböző szex telefon-társaságokat. „Most mit tudok tenni?” — kérdezte bosszankodva. Pedig van megoldás, a híváskorlátozás. Még nem is olyan régen hazánkban a crossbar központok számítottak a csúcstechnikának. A manapság üzembe helyezett digitális központok már lényegesen többet tudnak nyújtani, illetve ugyanazokat a szolgáltatásokat sokkal egyszerűbben biztosítják, mint el- avultabb elődjeik. Azok az előfizetők, akik digitális központra vannak kapcsolva, saját kódszám használatával a készülékükről tudják szabályozni, hogy mely hívószámokat nem használhatják. Leegyszerűsödik az ébresztő (figyelmeztető) hívás megrendelése. Nem kell hozzá más, csak egy olyan nyomógombos készülék, amelyen van csillag és úgynevezett kettőskereszt jelű nyomógombok. Ezenkívül egy Flash (egyes készülékeke F ill. R-rel jelzett) billentyűk. A szolgáltatások pontos be- és kikapcsolásakor nyugtázó szövegbemondást hall az illető. Helytelen művelet esetén is kagylóhang figyelmeztet a hibára. A hívásokat ily módon lehet várakoztatni, átirányítani más vonalakra, háromrésztvevős konferencia-kapcsolatot lehet létesíteni és akár forródrótot is létre lehet hozni. A digitális központokra kapcsolt előfizetők — külön kérésre — azonosíthatják a rosszakaratú hívófelet. Amikor gyanússá kezd válni a számla összege, lehet kérni úgynevezett hívás- részletezést. Bizonyos költség fejében percre pontos kimutatást kap az igénylő, hogy kivel mennyi impulzust beszélgettek a készülékéről. A megszorító intézkedéseket sajnos a háztartások többségében is be kell vezetni. Ha úgy dönt a család pénzügyminisztere, hogy mától a telefonon is spórolni kell, akkor egy számkód segítségével letilthatja a kimenő nemzetközi (a 00-val kezdődő hívószámok) vagy a belföldi távhívást (a 06-tal kezdődőek). Amennyiben mégis fontossá válik ilyen kapcsolat létesítése, akkor a számkód ismeretében mégis tudják tárcsázni az adott számokat. Ez arra az esetre is használható, ha felébred a gyanú bennünk, hogy esetleg más külső személy is rákapcsolódott a vonalunkra. Aki nem ismeri a rejtjelet, az nem tud a vonalunkról távhívást lebonyolítani. A hívásrészletezés, a rosszakaratú hívó azonosítása, a tartós híváskorlátozás és a jelszavas híváskorlátozás-szolgáltatásokra a MATÁV csak személyesen vagy írásban benyújtott megrendelést fogad el. így elkerülhetők a félreértések is. —Schwarz— Drága muzsika Nem olcsó a kétségtelenül javuló telefonálás. És nem is lesz olcsóbb, sőt. Az árak tehát újak és újabbak, de a telefonálási szokás a régi. Úgy teszünk ugyanis, mintha az egész egy olcsó kis távbeszélés lenne, ebből a táv, a hosszúság szó szerint értendő. De nem jobb a fogadók, a hívottak mentalitása sem. Nap mint nap tanúi lehetünk annak, hogy a vonal végén ilyen választ kapunk: tessék várni, megkeressük. Utána csend, majd keresik. Nem azt mondják: adjon kérem egy számot, visszahívjuk. Azt sem, hogy próbáljam meg később. Keresik. Percekig. A várakozó-hívó pedig fizet, mert az óra ketyeg. De menynyire hogy ketyeg. De aligha jobb, amikor azt mondja valaki: kapcsolom — mire felcsendül a muzsika. Ma egy átlag magyar telefonáló kiváló ismerője Joplin Ragtime- jának, a líraibb készüléktulajdonos a Für Elisé-et muzsikáltatja a fülbe, a magyaros meg éppen egy toborzót huzat a hívónak. Áligha van drágább koncert(?) ma Magyarországon. Mert bizony a muzsikáló készülék végén ülő hagyja, hadd hallgassuk a zenét, úgyis mi fizetjük. Keserves igazság, hogy az idő pénz. Főleg az, ha telefonál valaki. Már alakul á kapitalista szemlélet, de ebből még hiányzik az, hogy a má- < sik kapitalista szemléletére is tekintettel legyünk. Én muzsikáltatok, te fizetsz, a Matáv röhög. Rajtunk. Neki igaza van. O ebből él. Jó lenne egy kis oktatás a telefon mellett ülő kapcsolóknak, központosoknak, titkárnőknek, de elkelne egy kis okítás a bazseváltafóknák is. Mert lehet, mondandójára kíváncsi vagyok, de a zenéjére nem. Főleg, ha háromszor- négyszer is végigjátsszák, ugyanazt a nótát. Lehet, hogy a telefonos-; szerenád státuszszimbőlurn. Úrhatnám hivatal és úrhatnám polgár esztrádja. Persze az ilyenek pitik. Az én számlámra muzsikálnak. Az én időm terhére. Ettől nem lesznek fontosabbak. Nem tűnnek műveltebbnek. így hát há fél- ‘ csendül készülékünkön a zene, ne Joplint^ne Beethovent szidjuk. Ok ártatlanok. (bürget)
