Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-10 / 159. szám
8 1995. július 10., hétfő Hit, vallás UJ KELET Az egyház küldetése „Volt már nagyobb létbizonytalanság is’ Felbolydult világunkban talán csak a hívő ember nyugalma az, amire egyedül figyelni érdemes, hiszen a pénz, a megélhetés vagy a gazdagság utáni hajsza idegessé, nyugtalanná és sokszor kegyetlenné teszi az embereket. — A hívő ember a só és a fény a világban — kezdi a beszélgetést Bozorádi Zoltán evangélikus esperes —, mert ha az egyház tanítása elszakad a szentírástól, az emberek elszakadnak Istentől. Ha a társadalmi élet irányítóiból elfogy a szeretet és a hit, akkor reményvesztett emberek fognak élni a világban. — Ennyire összefügg a hitbeli és a társadalmi megújulás? — Figyeljük csak meg, hogy a közel 500 évvel ezelőtti reformációnak milyen társadalomformáló hatása lett. Az emberek előtt kinyílt a Biblia, anyanyelvükön olvashatták a Szentírást, megismerték a hit fontosságát, Jézus szeretetpa- rancsát. A társadalom is hatással van a hitbeli fejlődésre, hiszen napjainkban tapasztalhatjuk, hogy a központilag irányított erőszakos ideológiai tanítások megszűnésével egyre több fiatal érdeklődik Isten után. Szaporodik az Isten előtti házasságkötések száma is. — Egyre több egyházi intézményt találunk. Tekintsük át elsősorban az oktatásban és a szociális munkában való részvételt! — Úgy érzem, hogy csak saját egyházunk intézményeiről van jogom beszélni. Visszakaptuk a Kossuth Lajos Gimná- zimot, ahol már keresztyén szellemiség uralkodik. A pedagógusok közül nem küldtünk el senkit, akik filozófiailag nem tudtak bennünket elfogadni, önként váltak meg az intézményBozorádi Zoltán tői. A diákoknak csak harmadrésze evangélikus, a más vallásit diákok saját hittant tanulhatnak. A Luther Márton kollégiumban elsősorban kossuthos diákok laknak. Az ÉLIM gyermek- otthonban 40 halmozottan fogyatékos gyermeket gondozunk. Az Emmaus Evangélikus Szeretetotthonban hatvan idős ember talál nyugalmat. Ennek fiókintézménye az Árpád úti éjjeli menedékhely, mely a város tulajdona, de a szeretetszolgálatot mi végezzük. Itt ötven hajléktalan elhelyezésére van lehetőség. — Lelki gondozás? — Intézményeinkben visszafogott lelki gondozás folyik (leginkább érvényes ez a hajléktalanok szállására), de a keresztyén emberhez méltó, békés viselkedést elvárjuk. — Alkalmazottaik? — Java részük gyülekezeti tagunk, de más vallásúak is dolgozhatnak nálunk, ha alkalmasak a feladatra. A kulcs- pozíciókban száz százalékban hívő emberek dolgoznak, de elvárásaink mindenkire vonatkoznak. — A kézzel fogható példák után foglaljuk össze röviden az egyház és a hívő emberek küldetését! — Bármelyik keresztyén egyháznak két nagyon fontos küldetése van. Az egyik Jézus missziói parancsának teljesítése, a tanít- ványság: az igehirdetés, a lelki gondozás és a cselekedetek bizonyságtétele. A másik a társadalmi küldetés, mely elsősorban a békesség, a szeretet és a türelem fontosságát tárja az emberek elé. Fontos a létbizonytalanságot érző emberek vigasztalása. Itt ragadhatnám meg az alkalmat, hogy ne azokra hallgassunk, akik előrevetítik hazánk tragédiáját, hanem higgyünk azok munkájában, akik — hitünk szerint Isten segítségével — felemelkedéséért fáradoznak. Az istenhívő emberek meghatározzák környezetük — és így a társadalom — hangulatát, ezért fontos társadalmi küldetésnek érezzük az evangélium hirdetését és a szeretetszolgálatot. F. Sipos József Az utolsó napok szentjei Egy vallási közösséghez aktívan tartozni csak hittel és elkötelezettséggel lehet. Az utóbbi időkben egyre több vallással ismerkedhetünk meg. Társadalmunkban megszoktuk a történelmi egyházakat, a mostanában felbukkanó közösségek kételyeket támasztanának bennünk. A szektákról, a fiatalokat elrabló, „agymosást” végző csoportokról már elég sokat hallottunk ahhoz, hogy fenntartással fogadjuk a hasonló csoportokat. Az utcán megállító és a házaló fanatikusokat — valljuk be — nem szívesen fogadjuk. Azonban már találkoztam intelligens, kedves arcú fiatalokkal, akik elkötelezetten szeretnék megismertetni egyházukat, de csak azokkal, akik érdeklődnek irántuk, kíváncsiak rájuk. Kis táblát viselnek a mellükre tűzve, a következő felirattal: Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztusa Egyháza. Ők a mormonok, és sok fiatal tagjuk missziós szolgálatot teljesít az világ valamelyik országában. Négy évvel ezelőtt egy örökösföldi lakásban kedvesen fogadták néhányukat, azóta a Házi család a Mormon Egyházközösség aktív tagjai közé tartozik. Háziné Váradi Kornéliával beszélgettünk. — Elmondanád, hogy mi vonzott a mormonokhoz? — A misszionáriusok, akik bekopogtattak hozzánk, kedvesek és szimpatikusak voltak. „Eljöhetünk máskor is?” — kérdezték. Meglepett a tisztaságuk, jóságuk. Amikor megszülettem, megkereszteltek ugyan, de nem jártunk templomba. Érdekelt a Biblia, de sajnos nem sokat tudtam róla; új barátaink sokat meséltek a Szentírásról, és tanítottak minket. A történelmi vallásokkal ellentétben, nálunk, mormonoknál nagyobb a kötetlenség. Nem megszokott imádságokat mondunk, hanem mindenki a saját gondolatait fejezi ki. Hangosan imádkozunk, természetesen megköszönjük az áldásokat, kifejezzük kéréseinket. Az istentiszteleteket úrvacsorával kezdjük, kenyeret és vizet veszünk magunkhoz, amely Krisztus testének és vérének jelképe. Beszédeket, prédikációkat mi magunk is mondunk. Olyanokat, amelyekből mindenki tanulhat. Vannak segítő könyveink, ezek megkönnyítik a felkészülést. — Változott az életformátok, amióta a hitközösség tagjai vagytok? — Természetesen. Mi nem dohányzunk, alkoholt és kávét sem iszunk. Ha csak ezt vesz- szük figyelembe, akkor is érzékelhető, hogy ez a magatartás eltér az átlagtól. Máshogy nézzük az embereket. Fontos, hogy tudjunk egymásra figyelni; napjainkban a pénz kerül előtérbe, a szeretetre pedig csekély hangsúly esik. Egyébként senkit nem erőszakolnak az előírt cselekedetekre, számonkérés sincs, minden a lelkiismeretünkre van bízva, hiszen egyszer úgyis számot kell adnunk földi életünkről. A szabad időnket csaknem egészében kitölti az egyházközösség. Minden héten egy alkalommal családi estén veszünk részt, ahol együtt játszunk felnőttek, gyerekek. A háztartási gyűléseket csak nőknek szervezzük, egy- egy lakásban. Ilyenkor főzni vagy kötni tanulunk, de előfordult olyan is, hogy tornáztunk. A gyerekeket vasárnapi iskolában tanítják a misszionáriusok, játszanak és foglalkoznak velük. A fiatalok nagy része már gyermekkorától készül arra, hogy egyszer misz- szionárius lesz. Pénzt gyűjtenek és tanulnak. A házasságba csak tisztán, érintetlenül léphet a férj és a feleség. A család a közösség legfontosabb alapegysége, amely szorosan összetartozik. — Csaknem valamennyi hitközösségnek van temploma, ahol az istentiszteleteket tartják. Hol találkoznak és imádkoznak a Nyíregyházán élő mormonok? — Egyelőre a Szakszervezetek Házában. Az egyházközösség szépen fejlődik, ennek ellenére még nem vagyunk elég erősek ahhoz, hogy saját templomot építsünk. Természetesen már jártunk mormon templomban, Németországban, hiszen ott van a legközelebbi. Oda csak mormonok mehetnek be, és olyan dolgok történnek, amelyekről beszélnünk sem szabad. A Szent Templomban házasságot kötnek, a szülők és gyerekek összetartozását is megerősítik — amelyek nemcsak a földi életre szólnak. A családommal mi is részt vettünk ilyen szertartáson, csodálatos érzés volt. —Mit jelent a Jézus Krisztus Utolsó Szentjeinek Egyháza? — Hamarosan újra elérkezik hozzánk Jézus. A bibliában megjósolt jeleket már érezhetjük a világban. A háború, a járványok is ezt igazolják, de hogy pontosan mikor következik el az idő, nem tudhatjuk, ám el kell készülnünk erre. Annyi viszont biztos, hogy a lelkünk tovább él. Kozma Ibolya „Legyenek mindnyájan egyek” A clevelandi magyarok is segítenek A református iskola itt hagyomány Ez időtájt a világ katolikus közvéleményét minden bizonnyal leginkább a pápa szlovákiai látogatása foglalkoztatja. A pápai körutat a Kassán elvégzett szentté avatási szertartás tette különösen emlékezetessé, melynek során három XVII. századi jezsuita vértanú nyerte el a katolikus egyház kánonjogi előírásai szerinti legmagasabb méltóságot: a Szent előnevet. A szentté és boldoggá avatás a X. század óta szentté avatási per alakjában történt, vagyis az avatást kérni kell a SzentszékE ől. A kérést tüzetes vizsgálat :öveti, amely megállapítja, íogy a kérdéses ember csakugyan a szentség hírében halt- e meg, tíz erényeket hősi fokon gyakorolta-e, s közbenjárására történtek-e igazi csodák. Szentté avatási ítéletében az Egyház tévedhetetlen: akiket szentté vagy boldoggá avatott, azoknak nevét felveszi a hivatalos jegyzékbe, a martyrológiumba. A horvát nemzetiségű ALa/r/: Krizin és a lengyel származású Melchior Grodziecki mellett a úlius 2-án szentté avatott há- •om jezsuita szerzetes egyike pongrácz István, a felső-ma- jyarországi híres köznemes t Lalád fia, kinek ősei tehetségük _________________________ és gazdagságuk révén a Bátho- riak idejében fontos szerepet töltöttek be Erdély közéletében. A három katolikus vértanú 1619-ben szenvedett mártírhalált a reformáció-ellenreformáció küzdelmében csatatérré vált Kassán, az 7. Rákóczi György parancsára a városba betört hajdúktól. Az először szép szóval, gazdagság ígéretével csábítgatott pátereket szó szerint halálra kínoztatták a felbőszült hajdúvezérek. Szenvedéseikről az eseményeket rejtekhelyről néző Eperjessy István sekrestyés adott hiteles tanúbizonyságot. Majd egy év múlva Pállfy Katalin grófnő Bethlen Gábortól egy tánc fejében nyert rendelkezési jogot a vértanúk holtteste felett. Az így végső tisztelet- adásban részesített mártírok sírjával kapcsolatban több csodás —gyógyulást eredményező — eseményt is feljegyeztek az idők folyamán. 1905-ben megtörtént Márk, Menyhért és István vértanúk boldoggá avatása, majd ez év júliusában a pápa az egyház szentjei közé sorolta őket. Mára a hűség, az emberség és az egység példaképei lettek. Ahogy Alojz Tkac kassai érsek megfogalmazta: egységükkel korokat egyesítenek, a múltat a jelennel és a jövővel. Harmadik tanévét kezdi szeptemberben a dombrádi református általános iskola. Régi hagyománya van már az egyházi oktatásnak a településen. Már 1659-ből vannak írásos emlékek arról, hogy a református gyülekezet elemi oktatást indított be a faluban. A történelem során szoros szálak fűzték az iskolát a sárospataki kollégiumhoz. Lórántjfy Zsuzsanna pártfogolta a tógás diákokat, de Báthory Zsófia elüldözte őket Patakról, és itt, Dombrádon befogadták őket. Azt az épületet is, amelyben jelenleg az oktatás folyik, valamikor az egyház építette, még 1889-ben. A második világháborút követő időszakban került állami tulajdonba. Jelenleg nincs egyházi tulajdonban az épület, sőt, a kezelésijog rendezése is csak folyamatban van. A tantermeket megosztva használják az ön- kormányzati iskolával. Azonban az önkormányzattal kötött megállapodás értelmében, amikor a beiratkozások aránya eléri az 50 százalékot, az ezt követő évben megkapja az egyház a kezelési jogot. Az iskolában folyó oktatónevelő munkáról Sipos Kálmán tiszteletes urat kérdeztük (nemcsak a helyi gyülekezetnek, hanem az iskolaszéknek is a vezetője). — Mint minden ismeretlentől, ettől is ódzkodott a falu. Kicsit nehezen ment a beindulás, de 1993. szeptember elsején egy első és egy második osztállyal sikerült elkezdenünk a tanítást, a kezdeti viharok elcsitultak. Jövőre már felső tagozatosok lesznek az akkori másodikosok. — Hogyan tudták és tudják megteremteni működésük anyagifeltételeit? — Az indulásnál a helyi Kisgazdák, az MDF, a Páskom Kft. és a gyülekezet adta össze a pénzt. Ezenkívül a MIÉP Magyar Út alapítvány és a Clevelandben élő és innen elszármazott falubeliek is rendszeresen támogatnak bennünket évi ezer dollárral. Az ottani presbiter, Csiszár István és felesége, Veres Margit dombrádi születésű. — Az önkormányzat miben tudja segíteni önöket? — Eddig — az állami iskolákhoz hasonlóan — mi is ingyen kaptuk a tanszert, és az itteni gyerekek is részesülhettek beiskoláz- tatási segélyben. A megszorító intézkedések következtében az idén már nem várható ilyen mérvű támogatás. Több helyről próbáltunk pályázatok útján pénzhez jutni, nem kis sikerrel. Iskolánkban a tanulók 66 Ft-ot fizetnek naponta ebédért. — Mennyiben másabbak az ide járó gyerekek? — Sokkal tisztelettudób- bak, megtanulnak viselkedni. Itt nem szokás a trágár beszéd és a felnőtteket előreengedik az ajtóban. Ok nem közösítik ki a cigány gyerekeket sem. Komoly zenei képzésben részesülnek diákjaink, különösen a hangszeres zene területén. Félévkor és év végén záróhangversenyeket tartunk minden évben. Mi azt tartjuk, hogy a zene mindenkié, ezért nem zárjuk be a kapunkat az iskola másik fele előtt. Minden nyáron táborozunk valahol. Voltunk márBeregfür- dőn, Fűzérradványon, az idén pedig Boldogkőváraljára visz- szük a gyerekeket. A Gyermekmisszió Alapítvány jelentős anyagi támogatásával tudjuk csak megvalósítani mindezt.
