Új Kelet, 1995. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-10 / 159. szám
UJ KELET A kormány nyomában 1995. július 10., hétfő 3 Szombaton a szomszédban — Hajdú-Bihar megyében — járt Horn Gyula vezetésével jó néhány szocialista párti miniszter és vezető. Úgy gondoltuk, a Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei olvasókat is érdekelheti: mi minden történt, és ki mit mondott ezen a nem mindennapi „kiruccanáson”. Különösképpen érdekes számunkra a dolog azért, mert sok szó esett a mezőgazdaságról. (Néhány tett sem ártana már!) Lehet, hogy talán a mi megyénkben is megfordul egyszer egy időben ennyi különösen fontos személyiség (majdnem elvtársat írtam). Bár nem tudjuk: miért lenne ez jó nekünk. Mindenesetre munkatársaink: Rozsó Katalin fotóriporter, Fekete Tibor újságíró. Hajdú István lapigazgató és Száraz Attila főmunkatárs „rajta voltak” az eseményeken. Munkájuk eredményét osztjuk meg most olvasóinkkal. Horn, a riporter Szokássá vált, hogy minden évben, az aratás kezdetekor az ország első emberei határszemlén vesznek részt. Az egykori TV-híradók tanúsága szerint az akkori miniszterek egytől egyig érthettek a mezőgazdasághoz, mert nagy szakértelemmel morzsolgatták ujjaik között a gabonaszemeket (de az is lehet, hogy csak ellesték valakitől a mozdulatot. Az akkori felvételeken az is látszik, amint valamelyik téesz vezetőjével optimista mosoly- lyal az arcukon beszélgetnek. Mára nagyot fordult a világ, a sajtó képviselői is hallhatják ezeket a párbeszédeket. A Hajdú-Bihari Falunap keretében a hajdúböszörményi Bocskai Tsz búzatábláján a szövetkezet műszaki vezetőjével cserélt eszmét a miniszterelnök. (Az újságírót Horn Gyula testesíti meg, de azért néha kommentárt is fűz a dolgokhoz.) — Mennyibe kerül egy új kombánj? — kérdezte a kormányfő. — Úgy hatmillió forint körül van, de lízingelni is lehet, három évre. Nekünk a kombájnparkunk már megvan. Igaz, hogy az eleje már tíz-ti- zenkét éves, a legfiatalabb ötéves. A művelés alá vont területünk lecsökkent, gépeink elbírnak az idei aratással, még bérmunkát is tudunk vállalni. — Mennyi van gabonából? — Háromszáz hektár, régebben 7-800 hektár is volt belőle. — Milyenek a terméskilátások? — Az idén a búza nagyon becsapott bennünket. Eleinte úgy tűnt, hogy rekordtermés várható, de volt júliusban három-négy nap kánikula, és a szem megszorult. Eleinte hat tonna fölötti hektáronkénti átlagra számítottunk, de most jó, ha öt és fél tonna lesz belőle. Ráadásul a gombabetegségektől sem tudtuk teljesen megvédeni a gabonaféléket. —Mennyit fizet a búza tonnánként? — Kilencezer forintot, és erre jön a kompenzációs felár. Mi úgy szoktuk, hogy nem adjuk el júliusban, hanem betároljuk. A tavalyi termést is csak az idén januárban értékesítettük, így kilónként három forinttal többet kapunk érte. Szerencsére mi megtehetjük, hitel nélkül gazdálkodunk. —Mi ez, csodaszövetkezet? — Nem, a tej bevételéből élünk, ami ötmillió forintot hoz havonta. A zöldborsót betakarítottuk, aminek az ára már megérkezett, a vásárlásokat visszafogtuk. Ha nehezen is, de megélünk. —Kibírják addig, amíg nem akarják eladni a gabonát? — Ki. — Végre jót is hall az ember. Mi az, ami miatt mégis panaszkodnak? — Vannak gondjaink. Nagyon nagy problémánk, hogy a földet úgymond kihúzzák alólunk. A külső és a résztulajdonosok is kiméretik a földterületüket. Szövetkezeti tulajdon nincs, mi mindent bériünk, és egyre nehezebben. Sajnos itt is él a feketegazdaság. Mi 25 kilogramm búzát adunk a tulajdonosnak aranykoronánként, viszont ebből lejön a forrásadó. Ezért azt mondja nekünk a bácsika, hogy huszonötöt ígértetek, és csak húszat adtatok, így becsapva érzi magát a bérbe adó gazda. A maszekok viszont csak „zsebszerződést” írnak, ami után nem adóznak, és itt tudnak megelőzni bennünket. Ha ez így megy tovább, teljesen lecsökken a területünk. —Ez már ilyen méretű? Mit tudna tenni itt a szaktárca ezekkel a maffiákkal szemben? — Meg kell változtatni az adórendszert. — De akkor is kibújnak alóla. Lehet ez a megoldás? — Mi viszont nem tudunk kibújni alóla, igaz, nem is akarunk. Ha mi nem kerüljük meg a törvényeket, akkor mással is tartassák be azokat. — Ha jól tudom, a Hortobágy melletti gazdaságokban is hasonlók a gondok. Nincs valami épkézláb ötletük arra, hogyan lehetne ezeket a maffiákat elkapni? — Mi teljesen ki vagyunk szolgáltatva a feketegazdaságnak. Nem tudjuk túllicitálni. A tegnapi Népszabadságban Raskó úr, a volt államtitkár azt nyilatkozta, hogy izmosodnak a magángazdaságok, és több bérleti díjat tudnak adni a földért, mint a volt téeszek. Hát úgy könnyű, hogy nem fizetik az adót. — Azért annyit tessék elismerni, hogy az elmúlt egy év alatt tisztességgel mentek fel a felvásárlási árak. Jobban, mint korábban. Most nem dicsekedni akarok, mert nem rajtam múlott. — Hogy valami jót is mondjak. Az ezelőtti négy évben a Magyar Közlönnyel feküdtünk és keltünk, mert annyi volt a törvényváltozás. Most már hagynak egy kicsit dolgozni is bennünket. Akkor stresszben voltunk a rengeteg diszkriminatív törvény miatt, egyszerűen nem lehetett követni a változásokat. — Sch — Fórum Balmazújvárosban Meg kell menteni a mezőgazdaságot Zsúfolásig megtelt a balmazújvárosi művelődési ház színházterme a délután öt órakor kezdődött fórumra. Az első sorban ülő miniszterek, országgyűlési képviselők számára kevésnek bizonyult a fenntartott hely, így volt, aki a színpad lépcsőjére szorult. Horn Gyula miniszterelnök, Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke és Nagy Sándor, az MSZOSZ elnöke másfél órán keresztül válaszolt a résztvevők olykor rendkívül kemény kérdéseire. — A miniszterelnök a kormány eddigi tevékenységének színvonalát firtató kérdésre összehasonlította az előző és a jelenlegi kabinet munkáját. Elmondta, hogy a jobboldali kormány kárpótolt, aminek a falu itta meg a levét. A jelenlegi kormány megpróbálja talpra állítani a mezőgazdaságot. Egy esztendő alatt nem sikerült mindent megvalósítani, de legalább a mezőgazdaság hanyatlása megállt. Az előző kormány keményen privatizált, a haveroknak, a baráti körnek, rokonoknak. A mostani kormány olyan törvényt vitt a parlament elé, ami átláthatóvá és világossá teszi a privatizációt. A korábbi kormányálláspont az ipar szétesését tűrte, most megpróbálják megmenteni, ami menthető. Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke azt értékelte eredményként, hogy az elmúlt évek ideológiai, történelmi vitái helyett most a gazdaságról vitatkoznak az emberek. Nagy Sándor, az MSZOSZ elnöke szerint kérdéses, hogy volt-e elég idő elemezni a gazdasági helyzetet, vagy minden rászakadt az új parlamentre. Az objektív tényeken nincs mit vitatkozni. Nagy Sándor nem is titkolja, hogy néha van vitája a kormánnyal, elsősorban a hogyannal, a mikénttel, a konkrétummal, és esetekben a stílussal. Az MSZOSZ elnöke szívesebben látná, ha a feketegazdasággal foglalkozna a kormány, mert az átírja a legális gazdaság eredményeit. A vitákról szólva Nagy Sándor elmondta, hogy nem személyek, hanem nézetek, felfogások ellen szól mindig, anélkül, hogy feltételezné, ő tudja mindig az egyedüli megoldást. „Csak mástól is elvárom, hogy az ország neA kormány és szakszervezetek kapcsolatát Nagy Sándor úgy ítélte meg: a kapcsolat nem olyan, mint amilyennek lennie kellene. Szerinte a TGM meg nem kötéséért mind a három partner felelős valamiben. Paktumot akkor szoktak kötni, ha rossz a helyzet. Ennek megítélésében egység van, a TGM mégis hiányzik, újra kellene kezdeni a tárgyalásokat. Gál László, Horn Gyula, Nagy Sándor héz helyzetéhez illő alázattal gondolja úgy, nem biztos, hogy mindig egyedül ő tudja a helyes megoldást, és engedje a problémákat megoldani." A miniszterelnök a Nagy Sándor által elmondottakra reagálva megemlítette, hogy a koalíciós partner az utóbbi időben egyre inkább a szocialista párt programjának megfelelően nyilatkozik, s még az ellenzék is az MSZP által megfogalmazottak elmaradását veti az MSZP szemére. Miután az ország érdekei a határozott lépéseket követelik, a párbeszédet a végtelenségig nem lehet elhúzni. A szakszervezeteket tiszteli a miniszterelnök, és szeretné a jövőben is meghallgatni a véleményüket. A Társadalmi Gazdasági Megállapodás elmaradása miatt a kormány nem érzi felelősnek magát, s épp Nagy Sándor tanúsíthatja, hogy a Bokros-csomag kapcsán mennyi mindent elfogadtak az MSZOSZ javaslataiból. A '96-os költségvetési irányelvek kapcsán megjelenő SZDSZ-véleményekről, a hiánnyal, a következő politikával, vagy épp Fodor Gábor 12 pontjával kapcsolatban Nagy Sándor elmondta: szerinte ez menekülési kísérlet attól a felelősségtől, ami azzal kapcsolatos, hogy eddig az SZDSZ elképzelései érvényesültek a gazdaságpolitikában. Gál Zoltán szerint néhány kérdést ki kell emelni a gazdaság- politikában, s ezek megoldását meg kell finanszírozni, természetesen más problémák kárára. A kőnkért kérdésekre válaszolva a miniszterelnök a kárpótlás gyors befejezését ígérte, de úgy, hogy a még meglévő kárpótlási jegyek eredeti tulajdonosai előnyben fognak részesülni a privatizáció kapcsán. Sokan kifogásolták a pénzügy- miniszter 16 millió forintos végkielégítésének nagyságát. A miniszterelnök szerint ez az összeg a nyugati bankárfizetésekhez képest nem nagy, s miután Horn Gyula személyesen győződött meg arról, hogy Bokros Lajos még jóval az ellene kezdődött támadások előtt jótékony célra ajánlotta fel vég- kielégítését, a miniszterelnök nem érzi úgy, hogy továbbra is foglalkozni kellene azzal. Az alkotmánybírósági döntés után a kormány nem akar kapkodni — mondta Horn Gyula. Az alkotmánybírósági kifogások miatti kiesés közel 30 milliárd forint. Most megvárják az első félévi gazdasági statisztikát, s azok ismeretében döntenek majd július végén a további lépésekről. A márciusban meghirdetett szigorításokhoz kéjtest nem szeretnék a lakosság terheit tovább növelni. A probléma épp az, hogy az önkormányzatok költségvetése sem kurtítható tovább, és az államigazgatási apparátus is nagyon takarékosan kell hogy gazdálkodjon, így a kiadások oldalán a nagy tételek ésszerű átalakítása tűnik az egyik járható útnak, s ezzel együtt a stabilizáció utáni gazdasági növekedés enyhíthet hosz- szú távon a lakosság terhein. A fórumot követően az MSZP vezetői megkoszorúzták Veres Péter szobrát a város főterén. Hajdú István A fórum után Az elnökségben helyet fog^- lalók közül Gál Zoltánt, az Országgyűlés elnökét kértük egy rövid értékelésre. — Milyenek a benyomásai a fórumról? — Általánosnak érzem azt a hangulatot, amit itt tapasztaltam. Nagy a feszültség az emberekben, adott esetben a düh is. Nehezen tudják elfogadni azt a rendszert, ami itt épül, amiben benne vannak a jövedelemkülönbségek is. Rárakódott a köztudatra, hogy aki vagyont szerzett, azt csak tisztességtelen úton tehette. Ez borzasztóan nagy probléma, mert nem mindenki törvénytelen úton gazdagodott meg. Nehezen fogadják el az emberek, hogy ki fog alakulni egy vagyonos réteg. Most azt kell elérnünk, hogy az emberek újra bízzanak a piacgazdaság működőképességében. Meg kell teremteni egy olyan rendszert — a jövőre nézve, mert visszafelé sajnos már nem lehet — amelyben a törvénytelen vagyonszerzés rizikóssá válik az így meggazdagodók számára. Kockázatossá kell hogy váljon a törvények kijátszása és el lehessen veszíteni a vagyont is. — Milyen feltételek szükségesek ehhez? — Hatékony állami működés! Ami onnét indul, hogy stabil adószabályok, jól működő APEH, hatékony rendőrség és gyorsan ítélkező bíróság. Itt az egész vertikumot kell rendbe tenni ahhoz, hogy visszatérjen az emberek piacgazdaságba vetett hite. — Fekete Tibor — Lotz és Lakos a kedvence Dr. Veres Ferenc Balmazújváros polgármestere — a labdarúgás nagy barátja — elégedetten nyugtázta kora este a város főterén, hogy Hajdú-Bihar megyében minden tervezett „falunapi” program zökkenőmentesen lezajlott, az MSZP politikusok egymás után sorban megérkeztek a politikai fórumra. — Öt éves hagyományra tekint vissza a rendezvénysorozat évről évre a szocialista párt szervező munkáját dicséri. Balmazújvárosban zárul — miként most is — a program agrár és lakossági fórummal. Történelmet írtunk ma, hiszen miniszterelnök még nem járt a városban mióta világ a világ — mondta örömmel a polgármester. — Korábban Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök és Gál Zoltán a parlament elnöke járt Balmazújvárosban. — Számítanak arra, hogy a vendégeskedés után Horn Gyula vagy valamelyik miniszter a jövőben nagyobb figyelmet fordít Balmazújvárosra és esetleg egy-két pályázatuk elbírálásánál? — Nagyon jó lenne. Természetesen én is mint bármelyik más polgármester igyekszek mindent megtenni a településemért, adandó alkalommal kihasználom személyes kapcsolataimat. Nagyon szeretnénk egy mentőállomást, iskolai tantervek bővítésén dolgozunk jelenleg is. Szükség lenne támogatás telefonhálózat kiépítésére és közműépítésre is. —Ki a kedvenc politikusa? — Hóm Gyula is az, de leginkább Lotz Károlyt és Lakos László miniszter urak a kedvenceim. Bokros úr nem tartozik ebbe a körbe. Bár, neki kény- szerűségből végre kell hajtani egy nagyon népszerűtlen programot. Mint embert őt személyesen nem ismerem, csak a stabilizációs programját. — Mi a véleménye arról, hogy ezután a személyi jövedelemadónak (SZJA) nem 35, hanem csak 15 százaléka marad a városban, amit majd a kormány különböző szempontok szerint esetleg kiegészít? — Rágondolni sem merek arra, hogy ezt a tervezetet elfogadja az országgyűlés, mert akkor csődöt kell, hogy jelentsünk. Most is sok a feszültség, alig van pénzünk, de ha ezt megteszik akkor régen rossz nekünk. Ez a döntés bizonytalan helyzetbe hozna nemcsak minket, hanem még nagyon sok települést is. — száraz —
