Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-08 / 133. szám
UJ KELET HMM Húszéves a Cantemus Megyénk életéből Szabó Dénes Leonard Bernsteinnel Becsben 1995. június 9., péntek Idén ünnepli megalakulásának 20. évfordulóját a nyíregyházi Kodály Zoltán Általános Iskola Cantemus gyermekkórusa, amelynek hírneve és jelentősége a későbbiekben létrejött kórusokéval együtt jóval túlnőtt a város és a megye határain, s országos, illetve nemzetközi szinten is a kulturális és a zenei élet meghatározó tényezője lett. Szabó Dénes, a Cantemus Liszt-díjas karnagya az eddig megtett útról, az elért eredményekről és a jövőre vonatkozó tervekről beszélt. A Kodály Zoltán Általános Iskola berkeiben született meg a Cantemus, ahol csaknem négy évtizede folyik ének-zene oktatás a Kodály-módszer alapján. Az oktatás alapelve kezdettől fogva az volt, hogy a gyeremek mindennap találkozzék az igényes és értékes zenével, mert az szellemi és lelki fejlődése szempontjából elengedhetetlenül fontos. Az iskola tanári kara és vezetősége a kodályi elgondolást igen eredményesen alkalmazta, aminek következménye az volt, hogy a 60-as évek végén már színvonalas zenei élet kezdett kibontakozni az iskolában. A ’70-es években egymás után születtek a különböző éneklő csoportok, énekkarok, amelyek közül a legfontosabb a Cantemus gyermekkórus volt, akkor még nem ezen a néven. Az első igazán nagy sikert a kórus számára az jelentette, amikor 1975-ben az országban működő több ezer énekkar közül élvonalba került a Magyar Rádió által szervezett Éneklő Ifjúság-mozgalomban. A kezdeti sikerek szárnyakat adtak az addig is örömmel végzett munkának, s egymást követték a színvonalas és eredményes fellépések, produkciók. így bár már a 60-as évektől létezett, ez az év, 1975 lett a Cantemus születési éve, hasonlóan a nagy zeneszerzők módszeréhez, akik csak akkor írták rá egyegy alkotásukra az Opus I. megjelölést, amikor már úgy gondolták, hogy az egy nagyon jelentős mű, a többit csak gyakorlódaraboknak tartották. Ákkor készült az első lemezfelvétel az énekkarral, s a rádió élő adásban közvetítette a Cantemus műsorát a veszprémi gálaműsorról. A következő években egyre inkább része lett az énekkar az ország kulturális életének, sőt tért hódított külföldön is. Európában Hollandiát kivéve minden országban vendégszerepeit a Cantemus, de koncertezett a tengeren túlon, az USA-ban, Kanadában, Venezuelában, Ausztráliában, Japánban és Dél-Koreában is. Nagy öröm számunkra, hogy bár eléggé távol vagyunk a fővárostól, és a kórus sokáig nem nagyon volt része Budapest zenei életének a nyolcvanas évek végétől gyakran hívják az énekkart oda is vendégszerepelni, így három alkalommal léptünk fel a tavaszi fesztivál keretében, több ízben a Mátyás-templomba, rádió- és televíziófelvételek készülnek az iskolában működő énekkarokról. 1981-ben ugyanis a fiúkból megalakult a férfi vegyeskar, 1986-ban a Pro Musica leánykar, amely röviddel ezután Debrecenben a Bartók Béla Nemzetközi Versenyen első díjat kapott, 1988-ban pedig a népszerű és különlegességnek számító Banchieri énekegyüttes, amely a Ki Mit Tud?-on aratott győzelmet követően Arezzóban nyert nemzetközi versenyt. Ezek mellett a kórusok mellett időszakosan összegyűlnek a régi diákok is, és a belőlük alakult nagy vegyeskar például az iskola százéves jubileumán adott szép és színvonalas hangversenyt, továbbá működnek kisebb gyermekkarok is, mint a Nyitnikék kórus és a Napsugár énekkar. — A kórustagok kizárólag növendékek közül kerülnek ki, vagy külső emberek is énekelhetnek a Cantemusban? — Az a szint, ahová ezek a nagy kórusok eljutottak, a kórustagok részéről speciális előképzettséget igényel, ami csak a Kodály módszerrel működő zenei általános iskolákban szerezhető meg, ezért az énekkarok utánpótlását elsősorban ez az iskola biztosítja. Eddig még sohasem volt gondunk a létszámmal, mert jelentkező volt bőven, ami — reméljük — a jövőben is így lesz. — Mennyire tartják fontosnak az itt oktató szakemberek, hogy rendkívül tehetséges, kiváló muzikális képességekkel rendelkező fiatalokkal dolgozzanak együtt? — Amikor ezt az oktatási módszert Kodály kidolgozta, akkor elsősorban nem a kiválókra gondolt, hanem az volt a célja, hogy minden ember számára hozzáférhetővé tegye azt a kincsekkel és örömmel teli világot, amelynek a neve: zene. Ez persze nem jelenti azt, hogy az ilyen jellegű intézményekben nem lenne szükség egyfajta szelekcióra, válogatásra, ami elsősorban a túljelentkezések miatt indokolt. Egyébként nem jellemző, hogy zsenik begyűjtésére törekednénk, az igazán nagy öröm ugyanis az, ha a végzős növendékek teljesítményében látjuk munkánk eredményét. — A klasszikus zenei stílusokon kívül milyen más irányzatokat művelnek még? — E téren is Kodály vezérgondolatát fogadtuk el, aki szerint csak a legnemesebb, legjobb zenei táplálékot szabad a gyerekek számára nyújtani. Csaknem két évtizedes hagyomány a szakrális, egyházi zene oktatása, amely gyakran, .szerepel kórusok repertoárjában is. Számos alkalommal koncerteztünk templomokban, vallási rendezvényeken felekezetre való tekintet nélkül. Gyakran meglepődnek az érdeklődők azon, hogy a könynyűzenei irányzatokkal nem foglalkozunk, de — bár nem tartozik hozzá az iskola képzési rendszeréhez — a növendékek mindennapi életük során foglalkozhatnak ezzel is, érdeklődésük szerint. — A közeljövőben milyen nagyobb fellépésekre, koncertekre készül a Cantemus? tt. A legközelebbi program most a jubileumi hangversenysorozat, ami június 8-11. között gyönyörködteti majd a nyíregyházi zenekedvelő közönséget. Ennek keretében ősbemutatóra is sor kerül, Kocsár Miklós— Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén című művének előadásával. Ezt követően pedig újabb fellépésre készülünk, hiszen'az idén harmadik alkalommal utazunk koncertkörútra Japánba. Matyi Zsuzsa Magyar Taigetosz A Lakóniai- és a Messzinaiöböl között magasodik fel a Taigetosz-hegy. Több mint kétezer évvel ezelőtt innen dobták le a spártaiak azokat a csecsemőket, akiket testi hibájuk miatt korcsnak ítéltek. Nekünk nincs Taigetoszunk, de van Bokros-csomagunk, ami félelmetes mélységbe taszítja az egészségükben, épségükben károsodott, de munkaképes embereket. A vakok, a gyengénlátók, a halláskárosultak, a mozgássérültek, a szellemi fogyatékosok, a ma gyógyíthatatlan, de nem halálos kórban szenvedők eddig a társadalom hasznos, értéket termelő tagjai lehettek. Hibaigazítás Tegnapi számunkban hírt adtunk arról, hogy a nyíregyházi oktatási intézmények felülvizsgálata alapján milyen kérdésekről kell határoznia a hétfői városi közgyűlésnek. Sajnálatos hiba került a tudósításba: a tagozatoktól elvont, ám visszaadni javasolt órák éves költségkihatása nem 30, hanem mintegy hárommillió /orint. Nem mindegy... Az olvasóinktól és az érintettektől elnézést kérünk! A szerkesztőség Felismerve, hogy megmaradt képességeiket mindenki javára kamatoztatni lehet, vállalatok alakultak a foglalkoztatásukra. Hatalmas terhet vettek le az állam válláról: az életben célt és értelmet látó beteg nem rohant minden aprósággal, képzelt bajjal az orvoshoz, nem kért szociális segélyt, mert a fizetésével kiegészítette a rokkantnyugdíját vagy a járadékát. Munkája, hasznosságának érzése erőt adott ahhoz, hogy elfogadja másságát, egészségi állapotát. Lelkileg kiegyensúlyozottabb maradhatott, mint az, aki örökké csak szomorú sorsán gyötrődött. Ráadásul ezek a vállalatok évente több milliárd forint értéket termeltek, tavaly 2,7 milliárd forint adóval gyarapították az államkasszát. A büdzsé az elmúlt esztendőben még 4,8 milliárd forinttal támogatta ezeket a különleges vállalatokat, most ezt egymilliárd forinttal csökkentené a Bokros-csomag. Vagyis el kell bocsátani a csökkent munkaképességűek közel felét a munkahelyeikről, mert 170 milliárd forintot meg kell takarítani, stabilizálni a gazdaságot, valahonnan elővarázsolni azt a 47 milliárdot, ami a bankkonszolidáció veszteségét fedezné. Vannak politikusok, ismert közgazdászok, akik helyesnek, sőt egyedül üdvözítőnek tartják a Bokros-csomatot. Ám amikor 16 millió forintos végkielégítésekről hall az ember, látja, hogy a parlamentünk kong az ürességtől, mert a jól fizetett honatyák és honanyák „igazoltan” távol vannak, amikor százmilliós csalásokról, szélhámosságokról olvas, elgondolkodik: nincs pénz? Ha mindenkire a haszna arányában áramlana a költségvetés terhe, senki nem kémé számon az erkölcsösséget. El tudnám képzelni, hogy egyesek lemondanának a több milliós végkielégítésről, az országgyűlési képviselők fele jövedelméről, megerősítenék a gazdasági rendőrséget, hogy felderítse a sokmilliárdot megforgató feketegazdaságot — de ez csak álom. Viszont most vetjük el annak a magját, amit a jövőben aratni fogunk, mint ahogy most aratjuk le, amit régebben elvetettünk. A kényszerűségből elbocsátott csökkent munkaképességűek testi és lelki állapota rohamosan fog hanyatlani. S nem mindegyikőjüknek sikerül megküzdenie a „felesleges vagyok, nem kellek a világnak” rettenetes érzésével. Öngyilkosok lesznek vagy a családjuk életét teszik elviselhetlenné. A Bokroscsomag úgy taszítja ki őket a társadalomból, ahogy a korcsnak ítélt csecsemőket lökték le a spártaiak a Taigetoszról. Tóth M. Ildikó A mozgáskorlátozottak mit csináljanak? Nyolcszázmillió forintos megtakarítást jelenthet az államkasszának az a tervezett pénzügyminisztériumi rendelet, ami életbelépése esetén több ezer súlyosan fogyatékos dolgozó munkahelyének a megszűnését fogja jelenteni. Több száz millió forint hiányzik ahhoz, hogy 12 ezer fogyatékos álma nyugodt legyen. Július 1-jétől életbe léphet egy miniszteri rendelet, amely normatív támogatást kíván bevezetni azoknak a vállalatoknak a finanszírozásában, amelyek eddig egyedi elbírálás alapján kapott költségvetési támogatás fejében vállalták a súlyosan fogyatékos emberek rehabilitációját és foglalkoztatását. A tizenkét, többségében vidéki vállalat potenciálisan a dolgozói háromnegyedét kényszerül elbocsátani. A dolgozói részről elhangzott olyan vélemény, hogy amennyiben bezárják az ilyen munkahelyek kapuit, akkor tömeges demonstrációt szerveznek a Parlament előtt. Mint mondották, érthetetlen számukra a tervezet, mert ez teljes mértékben összeegyeztethetetlen a kormány által meghirdetett szociális védőhálóval. A helyzetük — a hátrányosságuk miatt — amúgy is nehéz, ha pedig elvesztik munkahelyüket, akkor az komoly családi tragédiákat okozhat, mivel gyakorlatilag ez az utolsó mentsváruk, hogy teljes értékű embernek érezzék magukat. lllésné dr. Erdős Judith, a nyíregyházi polgármesteri hivatal szociális irodája vezetőjének véleménye szerint az esetleges elbocsátások miatt a városi szociális ellátásában csak plusz tehertételként jelenhet meg az a 100—200 ember. Hangsúlyozta az irodavezető, hogy ebben az esetben is a rászorultsági elvet kell betartaniuk — ami nagyon sok embert jelent a városban. Kedden a Start vállalat 318 dolgozója kapott kézhez egy olyan levelet, amiben közölték velük a várható felmondást. Elsősorban a súlyosabban fogyatékos, önálló munkavégzésre alkalmatlan dolgozókat kényszerülnek elengedni... Magyarországon közel 400 ezer olyan mozgáskorlátozott él, akik munkavégzésre alkalmasak. Közülük tizenkétezren dolgozhattak. Ez a rendelkezés gyakorlatilag az összes rászorulót megfosztja a munkalehetőségtől. Balogh Zoltán, a nyíregyházi Start Rehabilitációs Vállalat vezérigazgatója a határozattervezetre reagálva elmondta, hogy a mozgáskorlátozottaknak ez az utolsó munkalehetőségük. Egy szociál-liberális kormánynak nem szabad ilyen intézkedéseket hoznia. Az, hogy a munkavállalási lehetőségeiket két vállra fektették, sokkal többe fog kerülni a társadalomnak, mert legalább az eddigi keresetüknek megfelelő segélyben kell részesíteni őket. A Pénzügyminisztérium véleménye szerint szó sincs arról, hogy az állam ki szeretne vonulni a rehabilitációs támogatási rendszerből. Ebben az évben mintegy 4 milliárd forint céltartalék áll rendelkezésre a költségvetésben. A Népjóléti Minisztérium illetékesei szerint fontos, hogy ez a foglalkoztatási forma megmaradjon. Itt nem csak a munkabérről, hanem a közérzeti tényezőkről sem szabadna megfeledkezni. Amennyiben elsorvasztják ezt a foglalkoztatási formát és a későbbiekben újra szükség lesz rá, akkor a mai árakon számolva is legalább a tízszeresébe fog kerülni. —vip—
