Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-08 / 133. szám

UJ KELET HMM Húszéves a Cantemus Megyénk életéből Szabó Dénes Leonard Bernsteinnel Becsben 1995. június 9., péntek Idén ünnepli megalakulásá­nak 20. évfordulóját a nyíregy­házi Kodály Zoltán Általános Iskola Cantemus gyermekkó­rusa, amelynek hírneve és jelentősége a későbbiekben lét­rejött kórusokéval együtt jóval túlnőtt a város és a megye ha­tárain, s országos, illetve nem­zetközi szinten is a kulturális és a zenei élet meghatározó tényezője lett. Szabó Dénes, a Cantemus Liszt-díjas karnagya az eddig megtett útról, az elért eredményekről és a jövőre vo­natkozó tervekről beszélt. A Kodály Zoltán Általános Iskola berkeiben született meg a Cantemus, ahol csaknem négy évtizede folyik ének-zene oktatás a Kodály-módszer alapján. Az oktatás alapelve kezdettől fogva az volt, hogy a gyeremek mindennap talál­kozzék az igényes és értékes zenével, mert az szellemi és lelki fejlődése szempontjából elengedhetetlenül fontos. Az iskola tanári kara és vezetősége a kodályi elgondolást igen eredményesen alkalmazta, aminek következménye az volt, hogy a 60-as évek végén már színvonalas zenei élet kez­dett kibontakozni az iskolában. A ’70-es években egymás után születtek a különböző éneklő csoportok, énekkarok, ame­lyek közül a legfontosabb a Cantemus gyermekkórus volt, akkor még nem ezen a néven. Az első igazán nagy sikert a kórus számára az jelentette, amikor 1975-ben az országban működő több ezer énekkar kö­zül élvonalba került a Magyar Rádió által szervezett Éneklő Ifjúság-mozgalomban. A kez­deti sikerek szárnyakat adtak az addig is örömmel végzett munkának, s egymást követték a színvonalas és eredményes fellépések, produkciók. így bár már a 60-as évektől létezett, ez az év, 1975 lett a Cantemus születési éve, hasonlóan a nagy zeneszerzők módszeréhez, akik csak akkor írták rá egy­­egy alkotásukra az Opus I. megjelölést, amikor már úgy gondolták, hogy az egy nagyon jelentős mű, a többit csak gya­korlódaraboknak tartották. Ák­­kor készült az első lemezfel­vétel az énekkarral, s a rádió élő adásban közvetítette a Can­temus műsorát a veszprémi gá­laműsorról. A következő évek­ben egyre inkább része lett az énekkar az ország kulturális életének, sőt tért hódított kül­földön is. Európában Hollandi­át kivéve minden országban vendégszerepeit a Cantemus, de koncertezett a tengeren túlon, az USA-ban, Kanadában, Ve­nezuelában, Ausztráliában, Ja­pánban és Dél-Koreában is. Nagy öröm számunkra, hogy bár eléggé távol vagyunk a fővárostól, és a kórus sokáig nem nagyon volt része Buda­pest zenei életének a nyolcva­nas évek végétől gyakran hív­ják az énekkart oda is vendég­szerepelni, így három alkalom­mal léptünk fel a tavaszi fesz­tivál keretében, több ízben a Mátyás-templomba, rádió- és televíziófelvételek készülnek az iskolában működő énekkar­okról. 1981-ben ugyanis a fiúk­ból megalakult a férfi ve­gyeskar, 1986-ban a Pro Musica leánykar, amely röviddel ezu­tán Debrecenben a Bartók Béla Nemzetközi Versenyen első dí­jat kapott, 1988-ban pedig a népszerű és különlegességnek számító Banchieri énekegyüt­tes, amely a Ki Mit Tud?-on aratott győzelmet követően Arezzóban nyert nemzetközi versenyt. Ezek mellett a kóru­sok mellett időszakosan össze­gyűlnek a régi diákok is, és a belőlük alakult nagy vegyeskar például az iskola százéves ju­bileumán adott szép és színvo­nalas hangversenyt, továbbá működnek kisebb gyermekkar­ok is, mint a Nyitnikék kórus és a Napsugár énekkar. — A kórustagok kizárólag növendékek közül kerülnek ki, vagy külső emberek is énekel­hetnek a Cantemusban? — Az a szint, ahová ezek a nagy kórusok eljutottak, a kó­rustagok részéről speciális előképzettséget igényel, ami csak a Kodály módszerrel működő zenei általános isko­lákban szerezhető meg, ezért az énekkarok utánpótlását elsősorban ez az iskola bizto­sítja. Eddig még sohasem volt gondunk a létszámmal, mert jelentkező volt bőven, ami — reméljük — a jövőben is így lesz. — Mennyire tartják fontos­nak az itt oktató szakemberek, hogy rendkívül tehetséges, ki­váló muzikális képességekkel rendelkező fiatalokkal dolgoz­zanak együtt? — Amikor ezt az oktatási módszert Kodály kidolgozta, akkor elsősorban nem a kivá­lókra gondolt, hanem az volt a célja, hogy minden ember számára hozzáférhetővé tegye azt a kincsekkel és örömmel teli világot, amelynek a neve: zene. Ez persze nem jelenti azt, hogy az ilyen jellegű intézmé­nyekben nem lenne szükség egyfajta szelekcióra, váloga­tásra, ami elsősorban a túlje­lentkezések miatt indokolt. Egyébként nem jellemző, hogy zsenik begyűjtésére töreked­nénk, az igazán nagy öröm ugyanis az, ha a végzős növen­dékek teljesítményében látjuk munkánk eredményét. — A klasszikus zenei stílu­sokon kívül milyen más irány­zatokat művelnek még? — E téren is Kodály vezér­­gondolatát fogadtuk el, aki sze­rint csak a legnemesebb, leg­jobb zenei táplálékot szabad a gyerekek számára nyújtani. Csaknem két évtizedes hagyo­mány a szakrális, egyházi zene oktatása, amely gyakran, .sze­repel kórusok repertoárjában is. Számos alkalommal kon­certeztünk templomokban, vallási rendezvényeken fele­kezetre való tekintet nélkül. Gyakran meglepődnek az ér­deklődők azon, hogy a köny­­nyűzenei irányzatokkal nem foglalkozunk, de — bár nem tartozik hozzá az iskola kép­zési rendszeréhez — a növen­dékek mindennapi életük során foglalkozhatnak ezzel is, ér­deklődésük szerint. — A közeljövőben milyen nagyobb fellépésekre, koncer­tekre készül a Cantemus? tt. A legközelebbi program most a jubileumi hangverseny­­sorozat, ami június 8-11. között gyönyörködteti majd a nyíregy­házi zenekedvelő közönséget. Ennek keretében ősbemutatóra is sor kerül, Kocsár Miklós— Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén című művének elő­adásával. Ezt követően pedig újabb fellépésre készülünk, hi­szen'az idén harmadik alkalom­mal utazunk koncertkörútra Ja­pánba. Matyi Zsuzsa Magyar Taigetosz A Lakóniai- és a Messzinai­­öböl között magasodik fel a Taigetosz-hegy. Több mint kétezer évvel ezelőtt innen dobták le a spártaiak azokat a csecsemőket, akiket testi hibá­juk miatt korcsnak ítéltek. Ne­künk nincs Taigetoszunk, de van Bokros-csomagunk, ami félelmetes mélységbe taszítja az egészségükben, épségükben károsodott, de munkaképes embereket. A vakok, a gyen­­génlátók, a halláskárosultak, a mozgássérültek, a szellemi fo­gyatékosok, a ma gyógyítha­tatlan, de nem halálos kórban szenvedők eddig a társadalom hasznos, értéket termelő tagjai lehettek. Hibaigazítás Tegnapi számunkban hírt adtunk arról, hogy a nyír­egyházi oktatási intézmé­nyek felülvizsgálata alapján milyen kérdésekről kell ha­tároznia a hétfői városi közgyűlésnek. Sajnálatos hiba került a tudósításba: a tagozatoktól elvont, ám visszaadni javasolt órák éves költségkihatása nem 30, hanem mintegy három­millió /orint. Nem mindegy... Az olvasóinktól és az érin­tettektől elnézést kérünk! A szerkesztőség Felismerve, hogy megmaradt képességeiket mindenki javára kamatoztatni lehet, vállalatok alakultak a foglalkoztatásukra. Hatalmas terhet vettek le az ál­lam válláról: az életben célt és értelmet látó beteg nem rohant minden aprósággal, képzelt baj­jal az orvoshoz, nem kért szo­ciális segélyt, mert a fizetésével kiegészítette a rokkantnyugdí­ját vagy a járadékát. Munkája, hasznosságának érzése erőt adott ahhoz, hogy elfogadja másságát, egészségi állapotát. Lelkileg kiegyensúlyozottabb maradhatott, mint az, aki örök­ké csak szomorú sorsán gyöt­rődött. Ráadásul ezek a vállala­tok évente több milliárd forint értéket termeltek, tavaly 2,7 mil­liárd forint adóval gyarapították az államkasszát. A büdzsé az elmúlt eszten­dőben még 4,8 milliárd forint­tal támogatta ezeket a külön­leges vállalatokat, most ezt egymilliárd forinttal csökken­tené a Bokros-csomag. Vagyis el kell bocsátani a csökkent munkaképességűek közel felét a munkahelyeikről, mert 170 milliárd forintot meg kell ta­karítani, stabilizálni a gazda­ságot, valahonnan elővarázsol­ni azt a 47 milliárdot, ami a bankkonszolidáció veszteségét fedezné. Vannak politikusok, ismert közgazdászok, akik he­lyesnek, sőt egyedül üdvözítő­nek tartják a Bokros-csomatot. Ám amikor 16 millió forintos végkielégítésekről hall az ember, látja, hogy a parlamentünk kong az ürességtől, mert a jól fizetett honatyák és honanyák „igazol­tan” távol vannak, amikor száz­milliós csalásokról, szélhámos­ságokról olvas, elgondolkodik: nincs pénz? Ha mindenkire a haszna ará­nyában áramlana a költségve­tés terhe, senki nem kémé szá­mon az erkölcsösséget. El tud­nám képzelni, hogy egyesek le­mondanának a több milliós vég­­kielégítésről, az országgyűlési képviselők fele jövedelméről, megerősítenék a gazdasági rendőrséget, hogy felderítse a sokmilliárdot megforgató feke­tegazdaságot — de ez csak álom. Viszont most vetjük el annak a magját, amit a jövőben aratni fogunk, mint ahogy most aratjuk le, amit régebben elve­tettünk. A kényszerűségből elbocsá­tott csökkent munkaképességű­ek testi és lelki állapota roha­mosan fog hanyatlani. S nem mindegyikőjüknek sikerül meg­küzdenie a „felesleges vagyok, nem kellek a világnak” rettene­tes érzésével. Öngyilkosok lesz­nek vagy a családjuk életét te­szik elviselhetlenné. A Bokros­csomag úgy taszítja ki őket a társadalomból, ahogy a korcs­nak ítélt csecsemőket lökték le a spártaiak a Taigetoszról. Tóth M. Ildikó A mozgáskorlátozottak mit csináljanak? Nyolcszázmillió forintos megtakarítást jelenthet az államkasszának az a terve­zett pénzügyminisztériumi rendelet, ami életbelépése esetén több ezer súlyosan fogyatékos dolgozó munka­helyének a megszűnését fogja jelenteni. Több száz millió forint hiányzik ahhoz, hogy 12 ezer fogyatékos álma nyugodt legyen. Júli­us 1-jétől életbe léphet egy miniszteri rendelet, amely normatív támogatást kíván bevezetni azoknak a válla­latoknak a finanszírozásá­ban, amelyek eddig egyedi elbírálás alapján kapott költ­ségvetési támogatás fejében vállalták a súlyosan fogya­tékos emberek rehabilitáci­óját és foglalkoztatását. A ti­zenkét, többségében vidéki vállalat potenciálisan a dol­gozói háromnegyedét kény­szerül elbocsátani. A dolgozói részről el­hangzott olyan vélemény, hogy amennyiben bezárják az ilyen munkahelyek kapu­it, akkor tömeges demonst­rációt szerveznek a Parla­ment előtt. Mint mondották, érthetetlen számukra a ter­vezet, mert ez teljes mérték­ben összeegyeztethetetlen a kormány által meghirdetett szociális védőhálóval. A hely­zetük — a hátrányosságuk mi­att — amúgy is nehéz, ha pe­dig elvesztik munkahelyüket, akkor az komoly családi tragé­diákat okozhat, mivel gyakor­latilag ez az utolsó mentsvá­ruk, hogy teljes értékű ember­nek érezzék magukat. lllésné dr. Erdős Judith, a nyíregyházi polgármesteri hi­vatal szociális irodája vezető­jének véleménye szerint az esetleges elbocsátások miatt a városi szociális ellátásában csak plusz tehertételként jelen­het meg az a 100—200 ember. Hangsúlyozta az irodavezető, hogy ebben az esetben is a rászorultsági elvet kell betar­taniuk — ami nagyon sok em­bert jelent a városban. Kedden a Start vállalat 318 dolgozója kapott kézhez egy olyan levelet, amiben közölték velük a várható felmondást. Elsősorban a súlyosabban fo­gyatékos, önálló munkavég­zésre alkalmatlan dolgozókat kényszerülnek elengedni... Magyarországon közel 400 ezer olyan mozgáskorlátozott él, akik munkavégzésre alkal­masak. Közülük tizenkétezren dolgozhattak. Ez a rendelkezés gyakorlatilag az összes rászo­rulót megfosztja a munkale­hetőségtől. Balogh Zoltán, a nyíregyhá­zi Start Rehabilitációs Válla­lat vezérigazgatója a határo­zattervezetre reagálva el­mondta, hogy a mozgáskor­látozottaknak ez az utolsó munkalehetőségük. Egy szo­­ciál-liberális kormánynak nem szabad ilyen intézkedé­seket hoznia. Az, hogy a mun­kavállalási lehetőségeiket két vállra fektették, sokkal többe fog kerülni a társadalomnak, mert legalább az eddigi kere­setüknek megfelelő segély­ben kell részesíteni őket. A Pénzügyminisztérium véleménye szerint szó sincs arról, hogy az állam ki szeret­ne vonulni a rehabilitációs tá­mogatási rendszerből. Ebben az évben mintegy 4 milliárd forint céltartalék áll rendelke­zésre a költségvetésben. A Népjóléti Minisztérium illetékesei szerint fontos, hogy ez a foglalkoztatási for­ma megmaradjon. Itt nem csak a munkabérről, hanem a közérzeti tényezőkről sem szabadna megfeledkezni. Amennyiben elsorvasztják ezt a foglalkoztatási formát és a későbbiekben újra szük­ség lesz rá, akkor a mai ára­kon számolva is legalább a tízszeresébe fog kerülni. —vip—

Next

/
Thumbnails
Contents