Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-05 / 130. szám

41995. június 6., kedd Külföld-belföld UJ KELET Az RMDSZ kongresszusa után Győzött a józanság Oroszország és Lengyelország túl van a múlton Megemlékezés Katynban A múlt végleges lezárását a lengyel-orosz kapcsolatok te­rén a katyni mészárlás jelen­tette. Több évtizedes teherté­tel meghaladását szorgalmazó felhívások hangzottak el vasár­nap, a Szmolenszk melletti katyni erdőben. Ötvenöt évvel ezelőt4421 lengyel katonatisz­tet végeztek itt ki a hírhedt sztá­lini belügyi népbiztosság, az NKVD hóhérai. Rájuk, illetve a sztálini elnyomógépezet összesen csaknem 22 ezer len­gyel áldozatára emlékeztek va­sárnap a két ország vezetői és az egykori áldozatok hozzátar­tozói a helyszínen. A katyni lengyel katonai temető és emlékhely alapkőle­tételén, valamint a gyászis­­tentisztelen részt vett Lech Walesa lengyel államfő, Józef Oleksy kormányfő, Józef Zych, a szejm, illetve Adam Struzik a szenátus elnöke, valmint Józef Glemp, a len­gyel katolikus egyház veze­tője. Jelcin elnök képviseleté­ben Szergej Filatov, az elnöki hivatal vezetője volt jelen, a moszkvai kormányt pedig Jurij Jarov orosz miniszterelnök-he­lyettes képviselte. Lengyelország német meg­szállását követően a Szovjet­unió 1939 őszén elfoglalta a kelet-lengyel területeket, ahon­nan internálták a lengyel kato­natiszteket. A titkos orosz pártarchivumok szerint össze­sen 21 857 lengyel katonát vé­geztek ki a katyni erdőben, az osztaskovói és a sztarobelszki fogolytáborokban, illetve a fehéroroszországi és nyugat­ukrajnai börtönökben. A szov­jet propaganda évtizedeken át tagadta, hogy a szovjet belügyi hatóságok lennének a felelősek a lengyel katonák haláláért. Ezt csak 1990-ben ismerte el Moszkva. Utalva a múltra, Lech Wale­sa az emlékhely alapkőletéte­lekor mondott ünnepi beszédé­ben hangsúlyozta, hogy a „katyni föld néma kiáltása át­tört a hazugságon, a terror és a hallgatás falán”. Mint mondta, erősödik a megbéké­lés reménye. A két demokra­tikus és szabad ország - Oro­szország és Lengyelország - meghaladja a múltat és foly­tatja az igazság felderítését, példát adva a népek közötti hídépítésre. Szergej Filatov, az orosz el­nöki hivatal vezetője Jelcin nevében hangsúlyozta, hogy egyetért Walesával abban: le kell zárni a két ország közös történelmének tragikus feje­zetét. Ugyanakkor leszögez­te, hogy Katyn emlékének a két nép jobb megértését kell szolgálnia, és hozzá kell járul­nia az előítéletek, a bizalmat­lanság meghaladásához. Walesa Jelcinnel együtt a világhírű orosz írót, a sztálini gulag világát megörökítő Alekszandr Szolzsenyicint is meghívta az ünnepségre, azonban egyikük sem volt je­len. Mazowiecki Nyugat-Szlavóniáról Fosztogatják a szerbeket Rendkívüli érdeklődés előzte meg s követi a romániai ma­gyarság érdekvédelmi szerve­zete, az RMDSZ május végi kongresszusát. Belső és külső berkekben egyaránt nagy volt a találgatás: melyik szárny s személy szerint ki veszi kezé­be a szervezet vezetését, meg tudja-e őrizni a szövetség to­vábbra is a megalakulása óta irigyelt és többször veszélybe került egységét, tud-e kellő­képp újítani, hitet, reményt adni és utat mutatni a nacionalizmus növekvő szorításában élő leg­nagyobb európai nemzeti ki­sebbség számára. Bár viharosan indult az el­nökjelöltek versengése, kita­pintható volt már a kezdet kezdetétől, hogy az RMDSZ- tagok zöme, a józanul gondol­kodó s a tagságot maguk mö­gött tudó területi szervezetek vezetői az eddigi elnök, Mártó Béla újraválasztása mellett voksolnak majd, mert elegük volt a szervezeten belüli pozí­ciókat hajhászók személyeske­déseiből, az egymást lejáratni akarók hangoskodásaiból, az elvtelen vitákból, melyek csak csömört, kiábrándulást, a tag­ság érthető elhidegülését ered­ményezték. Ellenszenvet váltott ki Bor­bély Imre parlamenti képviselő (a Nagy Benedek-ügy kirob­bantója) Markó Bélához cím­zett vádaskodó nyílt levele is, s hiába tudta ő az elnökjelöltsé­gért folytatott versenygésben Tőkés László püspök személyes tekintélyét maga mögött, a A Tienanmen téri vérontás 6. évfordulóján a dalai láma fel­hívást intézett a nemzetközi kö­zösséghez: támogassa a de­mokráciáért küzdő kínaiakat. — ErcSsen hiszek abban, hogy a nemzetközi közösség erkölcsi és politikai kötelessé­ge a kínai demokratikus moz­galom támogatása — írta a No­­bel-békedíjas tibeti vallási vezető üzenetében, amelyet Dharmszalából tettek közzé. A dalai láma ebben az indiai vá­rosban él száműzetésben 1959 óta. — Bölcs dolog volt nem el­szigetelni Kínát és erőfeszí­téseket tenni a világgazdaság­ba való integrálására, de a gaz­dasági integráció nem elegendő — olvasható az AFP által is­mertetett üzenetben. — Kínának demokráciára és emberi jogokra van szüksége. Ezek a értékek egy szabad, di­namikus, stabil és békés társa­dalom alapjai. Ezért minden lehetséges bátorítást, támoga­kongresszusi küldöttek elsöprő többsége övön aluli ütésként értékelte a levelet, az alaptalan demagóg vádakat, s nem rá, nem az alig ismert Kánya-Har­mat Sándorra, hanem a folyto­nosságra, a kiegyensúlyozott­ságra, a szervezeti életet szilárd alapokon tovább építeni akaró Markó Bélára adta le a voksát. Az európai és a romániai va­lóságot sokszor szem elől tévesztők, a magyarkodó mell­­veregetők magukra maradtak. Torgyán József üdvözlőbeszé­dének visszás hatása csak to­vább ritkította soraikat. így az­tán, 30 órás nonstop ülésen, a program elhúzódó vitája elle­nére is döntöttek a küldöttek az alapszabályzat és a belső vá­lasztások kérdésében, elsöprő többséggel választották újra — immár négyéves időszakra — a szövetség eddigi elnökét. Pedig kezdetben népesnek tűnt az ellentábor. Talán ezzel magyarázható, hogy egy Er­délyben oly mérvadónak tekin­tett média, mint a Duna Tele­vízió is az utolsó pillanatig Borbély Imrét futtatta, s még a kongresszust követően is igyekszik szuggerálni, hogy nem a többség döntése, nem a területi szervezetek egymást tá­mogatni akaró és önállóságukat féltő elképzelései a helyesek, hanem a magukat politikai elit­nek tekintő szűk csoport lázál­mai. Alapvető kérdésekben dön­tött a kongresszus. Azokban, melyek — akár „mérsékelt”, akár „radikális” oldalról nézve tást és segítséget meg kell adni a kínai demokratikus mozga­lomnak — hangoztatta a da­lai láma. A vallási vezető sze­rint az 1989-es „Pekingi ta­vasz” Kína modern történel­mének egyik legbátorítóbb eseménye volt, s a Tienan­men téri vérontás csak rövid időre vetette vissza a demok­ratikus fejlődést. 1989 folya­mata megfordíthatlan — véle­kedett. 1989. június 4-re virradóra a hadsereg megtorlása következ­tében hivatalos adatok szerint háromszázan — ellenzékiek és külföldi megfigyelők szerint több ezren — vesztették életü­ket. — Szeretnék tisztelegni va­lamennyi kínai testvérem előtt, akik a szabadságért, a demok­ráciáért és az emberi jogokért haltak meg — írta a dalai láma, s egyben kérte a kínai demok­ratikus mozgalmat: mindörök­re őrizze meg erőszakmen­tességét. is — a romániai magyarság je­lene és jövője szempontjából egyaránt fontosak. Gondolha­tunk itt az önmegvalósításra: a nemzeti kisebbségi megneve­zést felváltó autonóm nemzeti közösségre, mely világosan céloz a kétmilliós romániai magyarság azon reális óhajá­nak elismertetésére, hogy hazá­jában s a nemzetközi szerveze­tekben egyaránt államalkotó tényezőnek tekintsék. De nem jelentéktelenebb ennél az auto­nómia ügyében elfogadott ál­láspont mint gyakorlati kidol­gozásra váró háromszintes elv programba iktatása sem. Várható volt — s ezt a kong­resszus munkálatait üdvözlő román demokratikus pártok és a nemzetiségi szervezetek vezetői egyaránt megfogalmaz­ták —, hogy a pártállami cent­ralizmust támadó önigazgatási elv bármilyen megfogalmazás­ban is kerül majd elfogadásra, támadásnak lesz kitéve a román szélsőségek részéről. Hangos is most tőlük az ország parla­mentje. Jövőbe mutató állásfoglalást szavazott meg a fórum a Ro­mán Szenátus által épp vitatott, az anyanyelvi oktatást elsor­vasztani akaró és nyelvvizsgát szorgalmazó törvénytervezet­ről, s a vihart kavart év eleji Nagy Benedek-ügyet is igyeke­zett megnyugtatóan lezárni. Két év múlva rendkívüli kongresszus elemzi majd a jó­zan döntések és a hétköznapok munkája eredményességét. Muzsnay Árpád Egyetemi tűz Négy diák életét vesztet­te, csaknem egy tucat pe­dig égési sérüléseket, illet­ve füstmérgezést szenve­dett a moszkvai Népek Ba­rátsága elnevezésű egye­tem kollégiumában vasár­nap keletkezett tűz követ­keztében. A Míoszkva dél­nyugati részén fekvő öt­szintes egyetemi kollégium legfelső emeletén hajnal­ban tűz ütött ki. Mint ki­derült, előzőleg diszkó volt az épületben, és számos diák ittas volt. Mire a ri­asztott tűzoltók megérkez­tek, lángokban állt a leg­felső emelet. A négy halálos áldozat közül a lángok elől mene­külve három kiugrott az ötödik emeletről, és ször­nyethalt. A negyedik áldo­zat szénné égett holttestét a folyosón találták meg a tűzoltók. A tűz oka egye­lőre ismeretlen. A koráb­ban Patrice Lumumba ne­vét viselő, Népek Barátsá­ga egyetemen a szovjet időkhöz hasonlóan ma is jórészt fejlődő országokból érkezett diákok tanulnak. Az egyetem kollégiumai­nak korábban meglehető­sen kétes híre volt. Gyako­riak voltak ugyanis a rend­bontások, így a sokszor késeléssel súlyosbított ve­rekedések. Tadeusz Mazowiecki, az ENSZ délszláv ügyekben ille­tékes emberi jogi jelentéstevője szombaton Varsóban nyugta­lanságát fejezte ki amiatt, hogy a horvát hadsereg által május elején visszafoglalt Nyugat- Szlavóniában számos esetben megsértik az emberi jogokat — jelentette az AFP. — Mintegy 400 polgári sze­mély lett katonai okokból nem indokolható gyilkosságok áldo­zata Nyugat-Szlavónia több helységében — mutatott rá Ma­zowiecki a sajtónak nyilatkoz­va a délszláv térségben tett le­gutóbbi útjáról visszatérve. — A horvát hatóságok szerint a halottak száma száznyolcvan, s közölük százötvenet tudtak azonosítani — tette hozzá. A május 2-án visszafoglalt Nyugat-Szlavóniából azóta is menekülő szerbek javait fosz­togatják és pusztítják el — mu­tatott rá a lengyel diplomata. Mazowiecki szerint Mostar­ban ezzel szemben kismértékű, bár nem elegendő haladás ta­pasztalható. A boszniai város horvátok és muzulmánok lakta része között nincs szabad átjá­rás, s növelni kellene a napon­ta átengedett 250 fős létszámot — vélekedett. A lengyel diplomata barbár terrorista akciónak minősítette az ENSZ-kéksisakosok túszul ejtését. Kizárta a kiszabadításu­kat célzó esetleges fegyveres NATO-beavatkozás lehetősé­gét, mivel az — mint mondot­ta — veszélybe sodorná az UNPROFOR katonáinak éle­tét. Mazowiecki az elkövetkező hetekben nyújta be jelentését útjáról az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának és a Biztonsági Tanácsnak. Támad a sivatag A globális fölmelegedés Izraelben és a Jordán-folyó nyugati partján is érezteti hatását: a Júdeai-sivatag évről-évre jobban terjesz­kedik. Jeruzsálemtől alig né­hány kilométerre keletre minden átmenet nélkül kez­dődik a homokos pusztaság, amely a Holt-tengeren túl egybeolvad a Jordánia és Szaúd-Arábia területét borító sivataggal. Egy német-izraeli kuta­tócsoport négy éve foglal­kozik az elsivatagosodás problémájával. A Jeruzsá­lem körül elhelyezkedő hét megfigyelő állomás folya­matosan gyűjti és értékeli a csapadékra, a víz elszivár­gására és a levegő hőmér­sékletére vonatkozó adato­kat, míg egy mesterséges hold rendszeres időkö­zönként légifelvételeket ké­szít a szóban forgó sivatagi zónáról. A sivatag térhódításának okát a kutatók elsősorban az emberi beavatkozásban látják: olyan tevékenysé­gekben, amelyek zavart kel­tenek a „zöldövezet” és a si­vatag peremvidékének öko­lógiai egyensúlyában. Ide so­rolják a túlzott mértékű le­geltetést, a fák kivágását, s a termőföld túlzott igénybevé­telét. A kutatók a változások­ból arra következtetnek, hogy a sivatag belátható időn belül elérheti a júdeai he­gyeket és Jeruzsálemet, sőt a várostól nyugatra is kiter­jedhet. A csoport német vezetője, a münchebergi klímakutató in­tézet munkatársa régészeti leletek alapján vont le érde­kes következtetéseket. Mint­egy két méter mélységben ta­lált, 1500 éves agyagcsere­pek segítségével rekonstru­álta a talaj erózióját, s ennek alapján az akkori átlagos csapadékmennyiséget. Ezen adatokból kiindulva a kutatók arra a következ­tetésre jutottak, hogy más­fél évezreddel ezelőtt a Júdeai-sivatag mai pe­remvidékei jóval kevésbé voltak szárazak — írja a dpa. Azokban az időkben, amikor a Biblia szerint Ke­resztelő Szent János a siva­tag keleti részében prédi­kált, Krisztus pedig „40 na­pig böjtölt és imádkozott a pusztában”, majd siker­rel szállt szembe a sátán kísértésével, a mai homok­vidék Jeruzsálemtől ke­letre még vidáman zöl­­dellt. A krónikus vízhiány­ban szenvedő Izraelben ria­dalmat keltenek a sivatag terjeszkedéséről szóló hí­rek. Az Ország évtizedeken át munkálkodott a puszták ter­mékennyé tételén, most azonban új megoldásokat kell keresnie az elsivata­gosodás megfékezése érde­kében. Carlos társa Jemen vasárnap, egy pénteki kiadatási kérelemnek eleget téve, átadta Johannes Weinrich német feltételezett terroris­tát — a hírhedt Carlos egyik társát — a német hatóságoknak. Az AFP és a Reuter jelentése szerint a bonni külügyminiszté­rium szóvivője is megerősítette a hírt s azt, hogy a jemeni fővárosból, Szanaából még aznap átszállítják Weinrichet Németországba. A német terrorista alapos gyanú szerint több európai merényletben vett részt, s legkevesebb tizenkét em­ber haláláért felelős. Tienanmen-évforduló

Next

/
Thumbnails
Contents