Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-05 / 130. szám

Megyénk életéből ÚJ KELET hm f ^ Homoktanya Nagyhalász és Sóstóhegy között félúton helyezkednek el Nagyhalász külterülti la­kott települései: Kecskés­tanya, Mágasor és Homok­tanya. A nyugodt és szép környe­zetben elterülő tanyákon több mint 150 lakásban mintegy 520 ember lakik. Korábban a tanyák elörege­dése volt jellemző, de most már az itt felnevelkedő fia­talok egyre többen itt is ma­radnak. Igaz, házat nem tud­nak építeni, de felújítják az öregebb lakásokat. Jellemző, hogy több fiatal nyíregyházi család is kiköltözött mosta­nában Homoktanyára. Új boltok, vállalkozások jelzik a környékbeliek vállalkozó­képességét. Mivel a helyi termelőszövetkezet gyümöl­csöse is ezen a vidéken van, így a munkanélküliek és nap­számosok részére jó munka­lehetőséget nyújt a szilvás és az almás. A külterület infrastruktu­rális ellátása folyamatosan kiépül. A vízszolgáltatás 1988-tól, a gázellátás az el­múlt évtől van. A gázért ház­tartásonként, közműfejlesz­tési hozzájárulás címén 30 ezer forintot fizetett a lakos­ság. A telefonhelyzet is meg­oldódni látszik. Ha a digitá­lis rendszer a külterület ha­tárába ér, lehetőség lesz a te­lefonigények kielégítésére is. Gondot jelent viszont a gyerekek óvodába és iskolá­ba utaztatása, mivel kihelye­zett iskola jelenleg nincs. Reggel a téesz autóbusza közlekedik, viszi a tanulókat, délután pedig a gyakori, me­netrend szerinti járatokkal teszik meg a hazafelé igyekvő gyerekek a 7-8 kilométeres távolságot. 1995. június 6., kedd 3 Beszélgetés Fodor Gábor művelődési miniszterrel „Komoly szerepet szánunk a tanárképzésnek...” Pénteken Beszterecen járt is­kolaavató és névadó ünnepsé­gen Fodor Gábor művelődési és közoktatási miniszter. A nyilvános fórumon Ágoston Ist­ván, a Magyar Rádió nyíregy­házi stúdiójának vezetője majd Száraz Attila, az Új Kelet mun­katársa kérdezte a kultuszmi­nisztert. —A kormányon belül milyen lehetőségei vannak? — Rendkívül korlátozottak, akárcsak más tárcák miniszte­reinek. Borzasztó érzés, hogy gúzsba kötve kell táncolnunk. Az ember szívvel-lélekkel te­szi a dolgát, és tenne minél töb­bet, keresne új lehetőségeket. Azonban állandóan azon kell gondolkoznunk, hogy milyen elvonások lesznek, hogy tu­dunk minél többet megtakarí­tani. Még véletlenül sem sze­retném, ha bárki sajnálna, mert amikor elvállaltam, tudtam, hogy milyen helyzetben van az ország, milyenek a lehető­ségeink. Nem azért nehéz a kormányban érvényesíteni bi­zonyos elveket, mert nincs meg a készség például az oktatás támogatására, hanem azért, mert az nem tud megtenni na­gyon sok mindent. Én bízom abban, hogy bizonyos szem­pontból a jelenlegi drasztikus intézkedésekre szükség van. Egyre erősebb bennem a meg­győződés, hogy az oktatás és a kultúra területén fokozatosan, lépésről lépésre fogunk ered­ményeket elérni. —Ön a Bokros-csomag mel­lett foglalt állást, miközben a szellemi alkotásokat sújtó ho­noráriumokat ön sem tudta el­fogadni. Levelet is írt korábban a pénzügyminiszternek... — Amíg a kormány nem dönt, addig az feladatom, hogy mindent megtegyek annak ér­dekében, hogy a kultúra és az oktatás minél jobb pozícióba kerüljön. A döntés után viszont az a kötelességem, hogy kép­viseljem azt. A kormány eddi­gi döntései nincsenek ellentét­ben az elveimmel, valamennyit el tudom fogadni. Bokros La­josnak nemcsak levelet írtam, hanem többször is beszéltem „Uccu babám, fordulj egyet...” Ezzel a címmel rendezték meg a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban a Nyírség Táncegyüttes évadzáró gálaestjét. A nagy sikerű rendez­vényen bemutatkoztak a Nyírség táncosai, valamint a Margaréta és a Babszem Gyermek - tánccsoport tagjai. A karikázót, a botolót, az üvegtáncot és a többi szemet-szívet gyönyör­ködtető néptáncot a Csürdöngölő zenekar muzsikájára ropták. Bozsó Katalin felvétele vele a tb-járulék ügyében. Mi azt szerettük volna, ha a szerzői jogokat kiveszi a tb-járulék kötelezettsége alól, és a hono­rárium a tb-járulék befizetése után legyen valós ellenérték. Végül azért döntött a koalíció és a kormány amellett, hogy kiterjeszti a tb-járulékot, mert nem akart ezzel az egy szférá­val sem kivételt tenni. Ez az indoklás végül is elfogadható. — Amiről eddig beszéltünk, az a döntés egyik oldala. De mi lesz a művelődési házakkal, a kisebb települések kulturális életével? A lehetőségeik a tb­­járulék megnövelésével tovább romlottak. — Ez valóban nagyon nagy problémákat fog okozni. Bizo­nyos fokú kompenzációkat si­került elérnünk. Úgy néz ki, hogy sikerül megteremtenünk egy nyolcvanmilliós keretet, ami kifejezetten arra szolgál, hogy a tb-járulékkal megemelt összegeket elsősorban a kis te­lepüléseknél próbáljuk kipótol­ni.-—Az oktatási törvénnyel egy kicsit elkéstek. Három hónap, és kezdődik az új tanév. Hogyan tovább? — Ez nézőpont kérdése. Vagy az van, hogy mi kitalál­juk a szerintünk legjobb meg­oldást, és egy hónap alatt be­terjesztjük törvényként, vagy az, hogy mindenkitől véle­ményt kérünk, és azok feldol­gozása után készítjük el az ok­tatási törvényt. Mi az utóbbi utat választottuk. Kiküldtük az oktatásitörvény-tervezetet min­den iskolának, minden szakmai és érdekvédelmi szervezetnek. Több ezer észrevételt kaptunk, rengeteg gyakorlati tapasztalat­tal lettünk gazdagabbak. Ezt nem lehetett volna íróasztal mellett kitalálni. Amit tudtunk, beépítettünk az oktatási tör­vénybe. — A napokban felröppentek olyan hírek, hogy bezárják a pécsi és a debreceni orvostudo­mányi egyetemet. Állítólag a miskolci volt nehézipari egye­temen is leépítés lesz. Mi igaz ebből? — A Miskolci Egyetem spe­ciális helyzetben van. Sokan tudják, hogy félmillárd forint körüli az adóssága, ami napról napra nő. Ennek az egyik oka a régiót sújtó válság, Borsod megye és Miskolc nagyon ne­héz helyzetbe került az elmúlt időszakban. A gazdálkodás ha­tékonyságáról azonban az egyetem is tehet. Meg kell vizs­gálni azt, hogy miként lehet ésszerű gazdálkodással, takaré­kossággal a félmilliárdos adós­ságot csökkenteni. Az nyilván nem járható út, hogy más fizes­se ki helyettük az összeget. Mi egyébként azt szeretnénk, ha emelkedne azoknak a fiata­loknak a száma, akik egyete­mekre és főiskolákra járnak. A 17 százalékos mutatónkkal csak Romániát és Albániát előzzük meg Európában. Ezt, persze, olyan egyetemekkel nem lehet megcsinálni, ahol hiába tanulnak a fiatalok, mert úgyis munkanélküliek lesznek. Orvost, tudjuk, hogy mennyit kell képezni. Nagyjából az ag­rárszakemberek számát is fel tudjuk becsülni, és azokból sincs értelme a szükségesnél többet képezni. Mi a nyitást a jogász-közgazdász-bölcsész oldalról képzeljük el. Ezek ugyanis olyan diplomák, me­lyek nagyon sok területen hasz­nálhatók. A pécsi és a debreceni orvos­­tudományi egyetem esetében azok a mutatók, amelyeket ki­számoltunk, azt sejtetik, hogy erős létszámleépítések lesznek. A debreceni egyetemek egyéb­ként minden tekintetben a leg­nagyobb finanszírozással ren­delkező intézmények. Ez a megállapítás igaz az orvos-, az agrár-, a tudományegyetemre és a tanítóképző főiskolára is. Más egyetemeken jóval kiseb­bek a költségek és jobb a pénz­felhasználás. Ezekkel a tények­kel egyszer nekünk is és az ott dolgozóknak is szembe kell nézni. —Az előbb a debreceni és a miskolci egyetemekről volt szó, de mi a helyzet a tanárképző főiskolákkal? Például a nyír­egyházival... — Semmi probléma nincs velük. Sőt, nagyon komoly szerepet szeretnénk szánni ne­kik a jövőben. Ezért minden tanárképző főiskolánál felme­rül az a kérdés, hogy miként tud minél szorosabban kap­csolódni egy-egy nagyobb egyetemi közösséghez. Igyek­szünk egységes tanárképzést megvalósítani, s ez a diákok számára is kedvezőbb lenne, hiszen ennek segítségével na­gyobbak lennének a lehe­tőségeik. — Hát tejól beöltöztél, fiam,.. Aztán csak ügyesen! (Csonka Róbert felvétele) A miniszter autogramot is adott...

Next

/
Thumbnails
Contents