Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-30 / 151. szám
Megyénk életéből U J KELET Amit tudni illik az önkéntesbiztosító-rendszerekről Területi és ágazati önsegélyező pénztár A területi önsegélyező pénztár valamilyen közigazgatási egységhez kapcsolódik. A település jellegéből eredően az lehet község, város, kerület, de akár megyei vonatkozású is. Szolgáltatásaikat a lakossági igényekhez igazodóan, a települési önkormányzat egészségügyi és szociális feladatainak kiegészítőjeként határozzák meg. A területi pénztár létrehozásakor elengedhetetlen, hogy az alapítók bírják a települési önkormányzatok erkölcsi támogatását, hiszen működésük sikerességében ez döntő lehet. A pénztár további kapcsolatrendszerének kialakítását a szolgáltatások jellegéhez célszerű igazítani. A területi pénztár szolgáltatásai az önsegélyező feladatok teljes körére kiterjedhetnek. A szolgáltatási kör meghatározásánál tehát a tagok — a lakosság — igényeiből kell kiindulni. Amennyiben például munkanélküliek segélyezését célozzák meg, a munkaerőközpontokkal, az oktatási intézményekkel javasolt a kapcsolatfelvétel és együttműködés. Gyógyszer és gyógyászati segédeszközök területét felvállaló pénztár esetén a területi egészségügyi szervekkel és dolgozókkal, valamint az eszközöket kiszolgáltató intézményekkel célszerű együttműködni. Kiegészítő szociális ellátás esetén a területen hasonló tevékenységet végzők munkájának összehangolása fontos feltétele lehet a sikeres működésnek. Ezek a külső kapcsolatok — s ezeken áramló információk — a működés célirányultságát, eredményességét segíthetik. A külső kapcsolatrendszer mellett nélkülözhetetlen a tagok közötti belső kapcsolatot jelentő, elsősorban informális csatornát szolgáló hálózat kiépítése. Az aktivistákat — akik az információk hordozói lehetnek—célszerű úgy megválasztani, hogy közreműködésükkel a működési terület egészét átfogják. Az ágazati önsegélyező pénztár a munkahelyi pénztártól abban különbözik, hogy ez esetben a pénztár több munkáltatói területre terjed ki, s egy-egy szakmához (például nyomdász, bányász, vasutas stb.) kapcsolódik. A munkáltatói tagi részvétel, illetve a támogatás ez esetben is létrejöhet, illetve célszerű is, ha létrejön. Ágazati pénztárak esetében a szolgáltatásokra különösen jellemző lehet, hogy keresőképtelenség, illetve megváltozott munkaképesség esetén biztosít támogatást. A munkáltatói részvétel eseteire és mikéntjére a munkahelyi pénztáraknál leírtak érvényesek. Több munkáltató területére kiterjedő pénztár esetén gondot jelenthet a különböző munkáltatók és az egyes munkáltatóknál dolgozó tagok érdekeinek egyeztetése. Elvileg nem kizárt, hogy a pénztártagok egyes csoportjai különböző mértékű tagdíjat fizessenek, s a szolgáltatások ennek megfelelően differenciáltak legyenek, de önsegélyező pénztár esetében ezt a működési sajátosságot nem célszerű felvállalni. Nézőpont kérdése a rehabilitációs foglalkoztatás Nem leépítés, csak létszámmozgás? , A legkeményebb emberi sorsokról döntenek hamarosan honatyáink. Bár hangoztatják a rehabilitációs foglalkoztatás rendezésének sürgősségét, sokan nyilatkozatokban sajnálkoztak a csökkent munkaképességűek sorsa miatt, de a legutóbbi pénzügymisztériumi ülés napirendjéről mégis levették az ügyüket. Mi lesz azokkal, akiknek mostani munkahelyeik az emberhez méltó életük utolsó szalmaszála? Pontosabban foszló szalmaszála, mert a megszorító intézkedések legújabb célpontja például újfent nem a feketegazdaság felszámolása, hanem a rehabilitációs foglalkoztató üzemek működési feltételei szűkítése. A Népjóléti Minisztérium munkatársához és az SZDSZ képviselőjéhez intéztük a fenti gondolatokat kérdés formájában. Dr. Kakuszi István népjóléti helyettes államtitkár: — Ma a foglalkoztatás önmagában is komoly problémát jelent az országnak. A szociális szempontból foglalkoztatott lakosságnál is számolni kell azzal, hogy a piaci hatások nehezítik munkavállalásukat. A társadalom feladata a róluk való gondoskodás, akár foglalkoztatási háttér biztosításán keresztül, akár más módszerekkel. Ma azért voltunk Nyíregyházán, a Start vállalatnál, hogy közvetlenül tájékozódjunk azokról az alternatívákról, amelyekkel szembe kell néznie egy ilyen nagyvállalatnak. Hangsúlyozni szeretném, hogy még nincs végleges döntés a rehabilitációs foglalkoztatás ügyében. Határozat a közeljövőben várható, s ez vagy keményebbé, vagy kevésbé keménnyé teszi a csökkent munkaképességűek munkahelyi feltételeit. Azzal mindenképpen számolni kell, hogy az eddigi támogatási rendszer módosulni fog. Hogy milyen mértékű lesz ez a módosítás, azt még csak találgatni lehet. Elgondolások vahnak már, de döntés még — hangsúlyozom — nem született. Iványi Tamás országgyűlési képviselő: — Egy ilyen kis országban is, mint Magyarország óriási különbségek vannak az országon egyes területei között. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye halmozottan hátrányos helyzetű, és nyilvánvalóan ez hatványozódik olyan emberek esetében, akik egyéb hátrányokkal is küszködnek. Ezek a területek külön odafigyelést igényelnek, amelyek nem feltétlenül csak a Népjóléti Minisztérium hatáskörébe tartoznak. Egy olyan időszakban, amikor a megszorító intézkedések éreztetik a hatásukat, nagyon fontos odafigyelni arra, hogy a célfeladatokat finanszírozó közpénzek a leghatékonyabban hasznosuljanak. — A normatív támogatási rendszerre való áttérésben kimondatlanul benne foglaltatik egy 30—50 százalékos létszámleépítés. Ez nagyon érzékenyen érintené még a teljes munkaképességű dolgozókat is, nemhogy azokat, akiknek a mostani munkahelyük szó szerint az utolsó mentsváruk. Mire számíthatnak? Dr. Kakuszi István: — A tervezett új szabályozásnak vannak pénzügyi támogatás szempontjából durvább és kevésbé durvább változatai. Bizonyos esetekben kevesebb pénzt is lehet másként és jobban felhasználni, hiszen ez egy kényszerítő eszköz is arra, hogy igyekezzünk abból több embert foglalkoztatni. Ennek feltételei bonyolultak. Ez nyilván alkalmazkodást igényel a vállalatoktól is, illetve lehet egjy olyan szint, amit a hatékonysággal már nem lehet kompenzálni. Ezek a módosítások mindig együtt járnak némi létszámmozgással, de magam sem tartanám jónak a nagyobb arányú, drasztikus létszámleépítést. —; A megye hátrányos helyzetű térségi besorolát kapott. Lát Ön arra esélyt, hogy a szabályzatalkotók ezt szem előtt tartják? — Valamiféle megkülönböztető bánásmódot, hogy kategorikusan más legyen, mint egyéb megyékben, nem nagyon tudok elképzelni. Viszont azt igen, hogy ehhez párosulnak más típusú eszközök is, aminek az előkészítettségét már látom körvonalazódni. Azt hiszem, hogy csak egy eszközre nem szabad kizárólagosan támaszkodni, a kérdést komplexen, a térség egészének a fejlesztésével együtt kell kezelni. Az is kívánatos dolog lenne, hogy a vállalatok is megpróbáljanak előre tervezni, hogy milyen foglalkoztatottsági létszámmal tudják ellátni majdan a feladataikat. Az más ügy, hogy az alkalmazkodás milyen peremfeltételekhez kötődik. Gondolok itt például a vállalat központjától messze eső telephelyek esetleges összevonására vagy önálló gazdasági egységgé történő válására. Arról, hogy elkerülhető legyen az év végi létszámleépítés azt hiszem, hogy ma még nem teljesen egyértelmű kép, mert az új szabályozásról a kormány még nem döntött. —vip— 1995. június 30., péntek A melegvíz hideg ára Kisfröccs Automata toalett Lehet, hogy holnap már nem is lát itt engem. Miért, miért... Mert elutazom. Lehet, hogy elutazom. Hogy hová? Hát nem Mátészalkára, az biztos. Hanem San Franciscoba. Mit csodálkozik? Hár nem olvasta, hogy ott felavattak húsz darab francia mintára készült utcai automata vécét? Hogyhogy hülye vagyok? Igaz, persze, jó nekem itt a budi is a kocsma mögött. Nem is a vécé, hanem tudja, azért egyszer megnézném, csupa tükör a fala és automata a melegvíz meg a szappan, az se lehet kutya... Hanem engem más érdekel. Hogy mi? Hát azt is olvasom, hogy a csövesek San Franciscoba ingyen jegyet kapnak ehhez az automata vécéhez. Na most már én ideheza ugye csak munkanélküli vagyok, de ott elmennék csövesnek. Egy húsz perces benntartózkodás díja az automata vécében 25 cent. Na már most, ha én kapok csak naponta egy-egy szabadjegyet a húsz vécéhez, azt öt cent veszteséggel továbbadom, azt jelenti, hogy kis sétálgatással megkeresem naponta a négy dollárt. Az pedig annyi mint hatszáz forint. No már most hol tudok én a világon ingyen vécéjeggyel napi hatszázat megkeresni? Hát sehol. Persze, hogy sehol. De azért jó üzlet, nem? Hogy miként utazom ki? Hát látja, ezt még éppen nem tudom, de írni akarok a Soros-alapítványnak, hogy tanulmányútra mennék, térítsék a költségemet. Hogyhogy nem tanulmányút? Hát ez nem egy elég jó üzlet? Na látja. Azt az egyet azonban még én sem tudom. Hogy ha eladogatom a je;gyeket, akkor én hova megyek vécére. Mondja már? Bokrok ott is csak vannak... Na Isten, Isten... — dámi — Sajátos vita zajlik jó ideje Nyíregyházán a távhőszolgáltató kft. és a helyi vízműtársaság között. A dolog lényege: ki szedje a vízdíjat a távfűtéses lakások melegvizének hidegvize után. Ez ugyebár az átlagolvasónak kissé zavarosnak tűnhet, ezért némi magyarázatot igényel. Mint tudott, a használati melegvíz nem melegen érkezik az egyes épületekhez a városban, hanem amolyan „rendes” hidegvízként fut be. A távfűtési rendszer egyes elemei révén melegítik fel úgy, hogy a lakások csapjaiból melegvízként folyjon ki. Nos, a dolog úgy áll, hogy a melegített hidegvíznek is ára van, ugyanolyan, mint az ivóvíznek, s ezt természetesen ki kell fizetni a szolgáltató cégnek, ami jelen esetben a nyíregyházi vízmű kft. Eddig rendben is van az ügy, de... Ki szedje be a melegvíz hidegvizének árát? Hogy mennyi hidegvizet melegítettek fel, a távhőszolgáltató tudja, hiszen az ő rendszerén fut át a víz. Logikusnak tűnhet: szedje be ez a cég a távfűtési és melegvízdíjakkal együtt, aztán adja át a vízműnek. Csakhogy pénzbe kerül egy újabb díj beszedése, feldolgozása, adminisztrációja is egy cégnél, amely eddig csak a saját díj árrá volt berendezkedve. És kockázatos dolog is manapság ilyesmire vállalkozni, hiszen ismert a fizetési fegyelem — sok a tartozó, a nem fizető. Márpedig ha én szedem a díjat, nekem tartoznak — közben pedig én fizessem ki a másik cégnek az egészet, mintha én használtam volna? S nyaggassam én a nem fizetőket, vesszen az én pénzem? A napokban a bíróság úgy ítélkezett, hogy a város három új hőközpontjához tartozó lakóktól (Körte utca, Semmelweis utca, Vasgyár utca térsége) a Nyírtávhő Kft. szedje a felmelegített víz vízdíját, a csatornahasználati díjat pedig továbbra is a Nyíregyháza és Térsége Víz- és Csatornamű Vállalat. Igaz, ez tovább bonyolítja az amúgy sem egyszerű díjbeszedési rendet. A távhőszolgáltató bele is menne a dologba, de — teljesen világos logikával — azt kérte a vízműtől, hogy térítse meg az ezzel kapcsolatos költségeket. Hiszen az ő terméke a víz, az annak díjbeszedésével kapcsolatos terheket neki kell vállalnia. A távhőszolgáltató nem használója a víznek — azt csak „menet közben” felmelegíti, s a lakók használják... Ha úgy vesszük: nem csinálnak többet, mint egy villanybojler vagy egy gázbojler. Mint megtudtuk a Nyírtávhőnél: a cég alapító okirata nem másra szól, mint hőtermelésre és -ellátásra, tehát a hidegvízszolgáltatás nem az ő asztaluk, következésképpen annak díjbeszedése sem. A társaság vezetése hangsúlyozta: elvállalják a díjak beszedését — megfelelő anyagi kondíciók mellett. A vízmű viszont nem akar fizetni ezért a pluszmunkáért. Sőt, ki tudja, esetleg akad egy ötletemberük, aki továbbfejleszti a dolgot. Móridjúk' kitalálja, hogy az elektromos művek és a gázszolgáltató is okosabban tenné, ha beszedné a villany- vagy gázbojlereken átfolyó hidegvíz árát, s azt beküldené a vízműnek. Az sem lehetetlen, hogy tárgyalni kellene a fürdőszobafelszereléseket gyártó cégekkel. Szedjék ők a vízdíjat! Hogyhogy mire fel? Hát nem a csapokon át használja a lakosság a vizet? —gy— A Pest Megyei Rendőrfőkapitányság közbiztonsági helyettese az ORFK közbiztonsági főigazgatójának támogatásával nemrégiben országos rendőri kerékpárversenyt hirdetett meg. A június 23-ai megmérettetésnek Szászhalombatta adott otthont. A versenyen minden megyéből egy csapat vehetett részt, mely két egyenruhásból és egy alparancsnokból állt. A vetélkedőnek külföldi résztvevői is voltak, két holland csapat utazott ide erre az alkalomra. Megyénket Sajtos Tibor és Plosz Csaba törzszászlósok és Kér László zászlós képviselte. A szabolcsi csapat a harmadik helyen végzett, s ez azért is dicséretes, mert a tizennégy megoldásra váró feladat nem volt éppen gyerekjáték. Pontozták például a súlyos bűncselekményt elkövető személyek tettenérését és elfogását, a vízből történő életmentést, a körözött gépkocsik kiszűrését, a kényszerítő eszközök és a fegyver használatát. Az összesítésben első helyen Szolnok, a másodikon Hajdú, a harmadikon Szabolcs megye végzett. A győzteseket a helyszínen dicséretben és pénzjutalomba részesítették. A személyes elismerések mellett a Schwinn-Csepel Rt. jóvoltából hazahozhattak két speciálisan felszerelt kerékpárt is. Hogy mi bennük a különleges? A rendőrkékre festett Csonka Róbert felvétele bicikliken a pumpa helyét rendőrbot, a csomagtartót pedig speciális kosár foglalja el, melyben a szolgálati eszközök kaptak helyet. A kerékpárok azonban nem csak dísznek állnak a rendőrség udvarán, hiszen július elejétől két járőr ezek nyergébe szállva járja majd a Ságvári—Huszártelep, illetve a Déli ipartelep—Kisteleki-szőlő útvonalat. Járőrök kerékpáron
