Új Kelet, 1995. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-29 / 150. szám
UJ KELET Amit tudni illik az önkéntes biztosítórendszerekről Az önsegélyező pénztárról Megyénk életéből 1995. június 29., csütörtök3 Eltűnt a veszteség Lakások a szövetkezetben II. A küldöttgyűlés után az újraválasztott Dr. Erdélyi Sándorral váltottunk néhány szót. Főleg olyan témákról beszélgettünk, ami a jelenlegi és leendő tagokat érintheti. — Az 1992. évi szövetkezeti törvény egyértelműen kimondja, hogy ezentúl lakóház nem válhat ki a szövetkezetből. Ezzel szemben hogyan alakul az egyéni tagsági viszony ? — Valóban így van, az 1992-es egyes törvény és alapszabály további kiválási lehetőséget nem biztosít. Viszont egy lakásszövetkezeti lakásban lakó tulajdonos lehet tag, de a tagság nem kötelező számára. Tulajdonoscserénél az új gazda dönti el, hogy belép a szövetkezet tagjai közé, vagy sem. Ez viszont nem változtat azon a tényen, hogy a lakóépület, a szövetkezet által kezelt lakás marad, Az itt lakót — ha tag, ha nem — a kötelezettségek, a közös költségek — üzemeltetés, fenntartás, felújítás — egyformán terhelik. Aki nem tag, annak legfeljebb csak hátrányai lehetnek. Egyébként nem jellemző, hogy tagjaink száma csökken. — Ón szerint most miért érdemes lakásszövetkezeti tagnak lenni? — A tagság előnye az, hogy a tag jogosult mindazokra a kedvezményekre, előnyökre, amelyeket a lakásszövetkezet a tagjainak biztosítani tud. Például valamennyi szolgáltatás — hibaelhárítás, javitás, karbantartás, felújítás — amit egyébként saját dolgozóinkkal végeztetünk, önköltséges, vagy a közös helyiségek hasznosítása után nem kell adót fizetni a lakásszövetkezeti lakóházakban. — Ezelőtt körülbelül egy évvel arról beszélgettünk, hogy valami országos szinten megmozdult annak érdekében, hogy ismét beinduljon az építés. Van-e ebben előrelépés? — A LÖSZ legutóbbi küldöttgyűlésen részt vett a kormány elnöke, ami elősegítheti az építés újraindítását. Feldolgozott állapotban van egy pénzintézeti anyag, amivel gyakorlatilag a lakásépítés, - felújítás, és a karbantartás előtakarékossági módszerrel valósítható meg. Tehát a tervezet megvan, és reméljük rövidesen lehetőségnyilik egy biztonságos előtakarékosságra és építési lehetőségre. Itt viszont a lakásszövetkezeten kívül partnernek kell lenni az önkormányzatnak is. Hasonlóan, mint régen, közművesítéssel és telekkel. Az biztos, hogy ismételten nem várható 20-40 ezer forintos közművesített telekár. De a települések önkormányzatai lényegesen tudnak az életkörülményeken javítani, ha a szervezésben maguk is részt vesznek. —Ön szerint élni fognak ezzel a lehetőséggel? — Szerintem igen. Ugyanis az igény megvan a fiatalokban. Nemcsak új lakás építésére lesz lehetőség, hanem korszerűsítésre is. Nemsokára kiderül az is, hogy milyen alapösszeggel, hány évre, milyen törlesztési díjjal és végül milyen kedvezményes kamatozással jön létre a rendelkezés. — Konkrétabban mit jelent az előtakarékosság? — Például valaki tíz évig fizeti a lakás árát, de már a harmadik évben elérhet — vagy még hamarabb — egy olyan határt, hogy megkaphatja a lakást. Tehát nem akkor kap kulcsot, amikor teljes egészében kifizette az árát. A betéti és hitelkamat is fix lesz, senki nem fogja megváltoztatni. A kamatmozgás az állam terhére vagy javára fog történni, és a pénzintézettel számol el. Harcsaóriások is vannak Vaján Védett lesz a pusztuló tó? Magyarországon az önsegélyezés mai értelemben vett működési formája mintegy 100 éves múltra tekint viszsza. Az 1800-as évek végén alakult önsegélyező egyesületek működése a II. világháborút követő években háttérbe szorult, töbségük megszűnt. Kivételt jelentenek a vasutas önsegélyező és biztosító egyesületek, melyek fennmaradtak, s jelenleg is működnek. Ennek okai a vasúti munka speciális jellegéből, a vasút mint vállalat szervezeti sajátosságaiból erednek. 1990-es években, a demokratikus átalakulás folyamatában a nagyléptékű társadalmi változások következtében megindult a civil szerveződések újraéledése. Az újonnan létrejövő társadalmi szervezetek jogi alapjait az egyesülési jogról szoló 1989.évi II. törvény biztosította, így ez ideig többnyire egyesületként jelentek meg azok az önsegélyező csoportok, melyek már megalakultak (például.: Fiatalok Önsegítő Egyesülete, Oltalan Karitatív Egyesület, Összefogás Önsegélyező Egyesülete). Ma már, a pénztártörvényeknek köszönhetően, sokkal kedvezőbb jogi és pénzügyi feltételekkel szerveződhetnek, jöhetnek létre a szociális biztonság nélkülözhetetlen elemeként az önsegélyező pénztárak. Mikor célszerű önsegélyező pénztárat létrehozni? Az önsegélyező pénztár tulajdonképpen gyűjtőfogaimat jelent, hiszen a törvény ide sorolja mindazokat a területeket, a nyugdíj- és egészségügyi szolgáltatások kivételével, ahol bármely objektív okból eredően az egyén szociális veszélyeztetettsége kialakult. Az önsegélyező pénztár feladata: — a munkanélküliek, keresőképtelenek — ideértve a megváltozott munkaképesség, szülés, beteg gyermek ápolása miatti keresőképtelenséget — segélyezése — jogszabály által előírt, szociális kötelezettségek alapján biztosított kiegészítő ellátás — gyógyszer és gyógyászati segédeszközök árának támogatása, — gyermeknevelési támogatás — elhalálozás esetén a hátramaradottak támogatása. Az önsegélyező pénztár működési feltételei: A legfontosabb feltétel, hogy az adott működési területen legyen igény a szolidaritási elven alapuló, karitatív jellegű önsegélyezésre. Az igényoldal mellett a működés alapvető feltétele személyi és tárgyi vonatkozású. A személyi feltételek a pénztár apparátusának a biztosítását jelentik. Az apparátus létszámát a szervezet nagyságától függően kell kialakítani. Fontos feltétel, hogy az alkalmazottak rendelkezzenek a szükséges pénzügyi, gazdálkodási, jogi ismeretekkel. A tárgyi feltételeket szintén a nagyságrendhez igazodóan kell meghatározni és biztosítani. A pénztár tárgyi eszközökkel való felszerelésénél különösen nagy figyelmet kell fordítani a törvény által előírt „egyéni számlavezetés” követelmény teljesítésére. Ez legjobban számítógépes háttérrel biztosítható. A működési terület szempontjából megkülönböztetünk — területi, —- munkahelyi, — szakmai-ágazati önsegélyező pénztárakat. Ezen pénztárak esetében nemcsak a működési terület, hanem a működési feltételek is eltérőek. A Szatmárvidéki Horgász Egyesület 1946-ban alakult. Fogarassy István volt az elnök, Klein Lajos - a maszek trafikos - a gazdasági vezető, Molnár Sándor, a kollégium igazgatója töltötte be a titkári, Szálkái László pedig a pénztárosi tisztséget. Azóta eltelt majd’ 50 év, volt egy forradalmunk, ellenforradalmunk, rendszerváltozás és gazdasági válság, de az egyesület talpon maradt. Ma is működik, bár a gond egyre csak sokasodik, nem adják fel. Jelen pillanatban a kezelésük alatt lévő vízterület, a vajai tó megmentésén fáradoznak. Országosan elismert horgászcsapatuk van, mégpedig nem érdemtelenül. Ezt bizonyítja az idén májusban készült fotó is, amelyen ifj. Köő István áll büszkén az általa fogott 28 kg-os harcsával. Talán az sem szerénytelenség ha hozzáteszem, nem ez volt a legnagyobb fogás 1995-ben! Az Egyesület tehát talpon van, mert azt vallják, élni, és horgászni kell. Idősebb Köő István 93' januárja óta áll az elnöki poszton. Vele beszélgettünk arról, hogyan és milyen áron lehet átvészelni a mai nehéz időket. — Honnan verbuválódik az egyesület tagsága? — Elsősorban a környékről, de van vásárosnaményi, sőt még németországi tagunk is. Mi az Országos Horgászszövetséghez tartozunk. Legfelsőbb szervünk a MOHOSZ. Ezen belül a megyei horgászszövetség a közvetlen érdekképviseleti szervünk. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében van 50 horgászegyesület és ezeknek van egy külön szövetsége. Ez azért érdekes, mert ebben az átalakulási időszakban kell egy olyan érdekképviseleti szerv amelyik a horgászok érdekeit képviseli. Ha mi, mint a mátészalkai horgászegyesület fellépünk egy privatizációs törekvéssel szemben, akkor minket elmosnak. Ha a MOHOSZ össztagsága - 350 ezer fő!- lép fel, akkor már súlya van a szavunknak, nem lehet figyelmen kívül hagyni a véleményüket. — Van saját vízterületük? — Igen, a vajai tó. Ennek a halászati jogát 1978-tól béreltük a vajai téesztől, de 1991 január 1-től saját vízterületnek számít, megkaptuk a halászati jogot. Ez azt jelenti, hogy a horgászással kapcsolatos feladatokat - halasítás, halőri ellátás - nekünk kell megoldani. Nemrégen vettünk fel új halőrt Illés Béla személyében, aki - elődjével ellentétben- az egyesület teljes megelégedésére végzi munkáját. Mi, az országos horgászrendtől eltérő rendet is megállapíthatunk a saját vízterületre, aminek betartása a horgászok számára kötelező. Ezenkívül bizománybán értékesítjük a megyei horgászszövetség vízterületeire, és a folyóvizekre az engedélyeket. — Mekkora halmennyiséget telepítettek az elmúlt években Vaján? — 1989-ben 366 ezer, '90- ben 432 ezer, '91-ben 337 ezer, '92-ben 600 ezer, '93-ban amikor már kritikusan alakult a vízállás, 760 ezer, '94-ben pedig 843 ezer forint értékű halat telepítettünk. Ehhez még tudni kell, hogy '89-ben egy kiló pontyot 60-70, most 240 forintért kapunk. Olyan kényszer-gazdaságpolitikát kell az egyesületnek folytatni, hogy a halárakkal és az inflációval együtt arányosan tagdíjainkat is emelnünk kellene, de akkor nem maradna tagunk. Ha megnézzzük a létszám alakulását, akkor így is azt látjuk hogy '92- ben - amikor igazán kritikusan alacsony lett a vízállás - 480 fő, azután 360, tavaly már csak 332 fő váltott Vajára engedélyt. Több a költség, kevesebb a bevétel, de már ebben az évben is telepítettünk 600 ezer forint értékű halat. Van egy olyan megállapodásunk a Hortobágyi Nemzeti Parkkal, hogy a folyamatban lévő védetté nyilvánításhoz szükséges feltételeknek eleget teszünk, ezért növényevő halat nem teszünk bele. A védetté nyilvánítást ugyanis elsősorban bizonyos itt élő ritka növényfajták, úszó növényszigetek, vízililiom-telepek megmentése indokolja. Valamikor a tó 70 hektár volt, ez 1994 őszére 8 hektárra csökkent. Vízpótlás nélkül elpusztul. A védetté nyilvánítást követően kapót pénzt a Hortobágyi Nemzeti Park kútfúrásra fordítja, amelynek segítségével pótolni tudjuk az elveszett vízmennyiséget. Megtörtént a kút helyének kijelölése, és a fúrás néhány napja elkezdődött. — Állítólag óriási halak is vannak a tóban. — Van benne 80, 100 kilós hal is. Egészen biztos, hogy van legalább egy 100 kilós harcsa, amelyik mindenkit csúffá tesz, mert vagy eltépi, vagy el kell vágni a zsinórt, ha horogra akad. — Az egyesületnek neves versenyhorgász tagjai is vannak... — A versenycsapatunk benne van az országos bajnokságban. Július elsején és másodikén lesz az országos csapatbajnokság a Velencei tavon, ott is indulnak versenyzőink. Itt a legújabb probléma, a versenydíjak után fizetendő 44 százalékos tb-járulék. Egy 2000 forintos díj után 880 forintot kell befizetni! Egy másik furcsaság: magát a horgászmozgalmat a Központi Statisztikai Hivatal az egyéb szolgáltatás kategóriájában tartja nyilván, zárójelben mutatványosok, stb. így, szó szerint! Na most ennek a megváltoztatása érdekében elindult egy folyamat, kérjük az átsorolást, hogy az OTSH-hoz, a sporttevékenységhez tartozzunk, mert versenyszerű sportolás is történik nálunk. Ehhez igazolt versenyzők kellenek, és akkor adómentes lenne a tevékenység. Csak így tud a horgászmozgalom életben maradni. Ez az egész országra érvényes. Elindult mindenhol - nálunk is - egy aláírásgyűjtés az átsorolás érdekében. Dojcsák Tibor Egy kis szex A mama férelhívta a 15 éves, Éva nevű lányát, közölve, hogy szeretne vele beszélni — Oké mama — válaszolt a gyermek. — Mondj csak el mindent nyugodtan, hátha tudok rajtad segíteni... Két barátnő beszélget az autóbuszon. — Mondd, Judit, te miért csapod be azokat, akik bíznak benned? — Mert a többit nem lehet... A húszéves leány izgatottan újságolja a mamájának. — Képzeld, az a szemtelen szomszéd fiú, a Jóska tegnap is elcsábított. — Te lányom, az ég szerelmére, és nem védekeztél? — Dehogynem! Minden alkalommal. —Tudod, kislányom — mondja a szomszédasszony a lányának —, minden férfi csak egyet akar. — Elég baj az. anyukám. — Miért? — Mert nekem az kevésnek bizonyul. Gyűjtötte: Dragos Gyula